Josip Barković (Otocsán, 1918. január 16. – Zágráb, 2011. december 11.) horvát író, forgatókönyvíró és rendező volt.
Élete és pályafutása Az elemi iskolát és a gimnázium négy osztályát szülővárosában végezte, majd Gospićba és Károlyvárosba (1933–1936) járt tanítóképzőbe, de tanulmányait tuberkulózis miatt megszakította, és szanatóriumokban kezelték Novi Marofban, Topolščicán és Brestovacon. Tanulmányait Belgrádban (1937) és Gospićban folytatta, ahol 1940-ben szerzett diplomát.
Beiratkozott a Zágrábi Egyetem Filozófiai Karára, de a háború miatt nem tudta folytatni tanulmányait. Tanárként dolgozott az Otocsán melletti Prozorban, majd a járási hivatal jegyzőjeként Otocsánban. Az Otocsánban végzett illegális munka miatt az usztasák és a megszálló olaszok letartóztatták. 1943 tavaszán csatlakozott a partizánokhoz, és az Otocsáni Járási Népbizottság (NOO) elnöke lett. Később a Likai NOO Propaganda Osztályán dolgozott, és szerkesztette a „Lički kurir”, „Vijesti”, és a „Putem slobode” című újságokat. 1944-ben beválasztották a Lika Népfront Kerületi Bizottságába. A Horvát Antifasiszta Népi Felszabadítási Tanács (ZAVNOH) Propaganda Osztályán szerkesztette az „Usmene novine” újságot, dolgozott a Vjesnik híradójában és szerkesztette a Split Rádió kulturális rovatát.
1945-től a Radio Zagreb ismeretterjesztő és kulturális műsorainak szerkesztője. Dolgozott a Naprijed hetilap szerkesztőségében (1945), majd 1946-47-ben ugyanezen újság kulturális rovatának szerkesztője volt. A Horvát-Szovjet Kulturális Együttműködési Társaság titkára, az Izvor (1948/1949) és a Krugovi (1953–1957) folyóirat szerkesztője volt. 1950-ben a Szövetségi Nemzetgyűlés képviselőjévé választották. A Lykos és az Epoha kiadóvállalatok főszerkesztője, a Vjesnik kulturális rovatának főszerkesztője (1955) volt.
Többször választották a Horvát Írószövetség vezetőségének tagjává, 1951-ben az írószövetség titkára, 1976–1978-ban annak elnöke volt. 1980-tól a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia tagja volt.info.hazu.hr, Preminuli članovi, Svi razredi Akademije, hozzáférés: 2012. december 28.
Irodalmi tevékenysége Az irodalomban 1935-ben az „U spokoju” című versével tette le névjegyét, mely a Mladost című folyóiratban jelent meg. Ezt követően több folyóirat munkatársa volt, valamint néhány kalendáriumban és számos napi- és hetilapban jelentette meg írásait. Verseket, prózát gyerekeknek, novellákat és regényeket írt a népi felszabadító háború és a kortárs élet témáival, különös hangsúlyt fektetve az egyén saját sorsához való viszonyának pszichológiai kidolgozására. Számos ismertető, kritikai és polemikus cikk szerzője, B. Bauerrel együtt ő írta a „Sinji galeb” című film forgatókönyvét. Szerkesztette a „Snovi zemlje” (1957) és a „Milosti ne tražim” (1959) című könyveket. Verseit lefordították macedón, szlovén, cseh, angol, eszperantó, magyar, német, román, szlovák és olasz nyelvre.
Főbb művei Pjesme slobodi. Gospić, 1940 Iza prve linije. Zagreb, 1945 Na zagrebačkoj fronti. Split 1945, Zagreb, 1945 Sinovi slobode. Zagreb, 1948, 1976; Beograd 1950; Sarajevo, 1957 Iz borbe i izgradnje. Zagreb, 1949 Narodni heroj Marko Orešković. Zagreb, 1951, 1953 Tri smrti. Zagreb, 1951 Dolina djetinjstva, 1, 2. Zagreb, 1954, 1956, 1968; (szerk. Cvjetko Milanja.) Pet stoljeća hrvatske književnosti, 145. Zagreb, 1977 Na rubu noći. Zagreb, 1954 Pođimo časak umrijeti. Zagreb, 1958 Zeleni dječak. Zagreb, 1960 (1980-ig 12 kiadás). Alma. Zagreb, 1963 Hrabra četa pionira Peće. Beograd i Zagreb, 1965 Sante. Zagreb, 1969 Četiri slavne godine. Zagreb, 1970 Tračak. Zagreb, 1973 Mala Jalta. Zagreb, 1974 Vinograd. Zagreb, 1977 Droga na seoski način. Zagreb, 1980
Díjai Irodalmi munkásságáért megkapta a Horvát Köztársaság Kormánya Elnökségének díját (1948), valamint a „Vlagyimir Nazor” életműdíjat (1981).
Jegyzetek
Források
Fordítás
Kategória:1918-ban született személyek Kategória:2011-ben elhunyt személyek Kategória:Horvát költők, írók