A világ országai közül Japánban a legmagasabb az idősek aránya. 2014-es becslések szerint a japán lakosság mintegy 38%-a 60 év feletti, 25,9%-a 65 éves vagy annál idősebb, 12,5%-a pedig 75 éves vagy annál idősebb. 2014-ben a 65 éves vagy annál idősebb emberek Japánban a teljes lakosság negyedét teszik ki, és a becslések szerint 2050-re eléri a lakosság egyharmadát.
A japán társadalom elöregedése, amelyet alacsony termékenységi ráta és a magas várható élettartam jellemez, várhatóan folytatódik. Japánban 1947 és 1949 között a háború utáni baby boom volt, amelyet egy hosszú ideig tartó alacsony termékenységű időszak követett. 2011-től kezdődően ezek a tendenciák Japán népességének csökkenéséhez vezettek. 2014-ben Japán népességét 127 millióra becsülték; ez a szám 2040-re várhatóan 107 millióra (16%), 2050-re pedig 97 millióra (24%) csökken, ha a jelenlegi demográfiai trend folytatódik. Egy nemrégiben készült globális elemzés szerint Japán egyike annak a 23 országnak, ahol 2100-ra a teljes népesség 50%-os vagy annál nagyobb mértékű csökkenése várható. Ezek a tendenciák egyes kutatókat arra késztettek, hogy azt állítsák, Japán "szuper-öregedő" társadalommá alakul át mind a vidéki, mind a városi területeken.
A japán állampolgárok nagyrészt kényelmesnek és modernnek tartják Japánt, és nincs széles körben elterjedt "népesedési válság" érzése. A japán kormány a demográfiai változások által a gazdaságra és a szociális szolgáltatásokra gyakorolt stressz miatti aggodalmakra olyan politikákkal reagált, amelyek célja a termékenységi ráta helyreállítása, valamint az idősek aktívabbá tétele a társadalomban.
Az öregedés dinamikája
A 65 éves vagy idősebb japánok száma negyven év alatt csaknem megnégyszereződött, 2014-ben 33 millióra emelkedett, ami Japán lakosságának 26%-át teszi ki. Ugyanebben az időszakban a gyermekek (14 éves és fiatalabbak) száma az 1975-ös 24,3%-ról 2014-re 12,8%-ra csökkent. 1997-ben az idősek száma meghaladta a gyermekek számát, 2014-ben pedig a felnőtt pelenkák eladása meghaladta a csecsemőknek szánt pelenkákét. A japán társadalom demográfiai összetételének ez a változása, amelyet népesség elöregedésének (, ),) neveznek, rövidebb idő alatt ment végbe, mint bármely más országban.
A jelenlegi termékenységi rátán alapuló népesedési előrejelzések szerint 2060-ra a 65 év feletti egyének a népesség 40%-át fogják kitenni, és a teljes népesség a 2010-es 128 millióról egyharmadával 87 millióra fog csökkenni 2060-ra.Population Projections for Japan (January 2012): 2011 to 2060 , table 1-1 (National Institute of Population and Social Security Research, Hozzáférés: 2016. január 13.). A Tóhoku Egyetem közgazdászai létrehozták a nemzeti kihalás visszaszámlálását, amely szerint Japánban 4205-ben már csak egy gyermek fog élni. Ezek az előrejelzések arra késztették Abe Sinzó miniszterelnököt, hogy a népességcsökkenés küszöbértékét 100 millióban határozza meg.
Okok
A japán népesség elöregedése a világ egyik legalacsonyabb termékenységi rátájának és a legmagasabb várható élettartamnak az eredménye.
A magas várható élettartam Japán várható élettartama 2016-ban 85 év volt, 81,7 év a férfiaknál és 88,5 év a nőknél. Ahogy Japán teljes népessége csökken az alacsony termékenységi arányok miatt, úgy nő az idősek aránya.
A születéskor várható élettartam gyorsan nőtt a második világháború végétől, amikor a nőknél 54, a férfiaknál 50 év volt az átlag, és a 65 éves és idősebb népesség aránya az 1950-es évektől folyamatosan nőtt. A várható élettartam növekedése az 1980-as évekig a halálozási ráta csökkenését jelentette, de a halálozási arány ismét emelkedett, 2013-ban 1000 főre vetítve 10,1 volt, ami 1950 óta a legmagasabb érték.
Az olyan tényezők, mint a jobb táplálkozás, a fejlett orvosi és farmakológiai technológiák, valamint a jobb életkörülmények mind hozzájárultak az átlagosnál hosszabb várható élettartamhoz. Emellett a II. világháborút követő béke és jólét szerves részét képezte a háború utáni Japán hatalmas gazdasági növekedésének, ami szintén hozzájárult a lakosság hosszú élettartamához. Az egészségügyi kiadások aránya is drámaian megnőtt, mivel Japán idősebb lakossága több időt tölt kórházakban és orvosokat látogat. 2011-ben egy adott napon a 75-79 évesek 2,9%-a volt kórházban, és 13,4%-a járt orvosnál.
Alacsony termékenységi ráta
Japán teljes termékenységi rátája (vagy TFR, az egy nőtől életében született gyermekek száma) 1974 óta a 2,1-es, a népesség középtávú fennmaradását biztosító küszöbérték alatt maradt, és 2005-ben történelmi mélypontra, 1,26-ra esett. Szakértők szerint az enyhe fellendülés jelei inkább a "tempóhatás" lejártát tükrözik, mivel a termékenységi ráta alkalmazkodik a gyermekek időzítésében és számában bekövetkező jelentős változáshoz, mint bármilyen pozitív változás. A TFR 2016-ban 1,41 gyermek volt egy nőre vetítve.
Gazdaság és kultúra A 20. század végén a gyermekvállalás csökkenéséhez számos gazdasági és kulturális tényező járult hozzá: a későbbi és kevesebb házasságkötés, a magasabb iskolázottság, az urbanizáció, a nukleáris családi háztartások (a nagycsalád helyett) növekedése, a munka és a magánélet rossz egyensúlya, a nők fokozott részvétele a munkaerőpiacon, a bérek és az élethosszig tartó foglalkoztatás csökkenése, valamint a nemek közötti nagy bérszakadék, a kis életterek és a gyermeknevelés magas költségei.
Sok fiatal a rendszeres munka hiánya miatt gazdasági bizonytalansággal küzd. A japán munkaerőnek mintegy 40 százaléka nem rendszeres munkavállaló, beleértve ebbe a részmunkaidős és ideiglenes munkavállalókat is. A munkaügyi minisztérium adatai szerint a nem rendszeres munkavállalók havi szinten a hasonló munkát végző rendszeres munkavállalókhoz képest mintegy 53 százalékkal kevesebbet keresnek. Az ebbe a csoportba tartozó fiatal férfiak kisebb valószínűséggel fontolgatják a házasságot, vagy kevésbé valószínű, hogy házasok lesznek.IPSS, "Attitudes toward Marriage and Family among Japanese Singles" (2011), p. 4. Sok japán fiatal arról is beszámolt, hogy a túlhajszoltság miatti fáradtság gátolja a romantikus kapcsolatokra való törekvés motivációját.
Bár a legtöbb házaspárnak két vagy több gyermeke van,National Institute of Population and Social Security Research (IPSS). "Marriage Process and Fertility of Japanese Married Couples." (2011). pp. 9–14. egyre több fiatal halogatja vagy teljesen elutasítja a házasságot és a szülőséget. A konzervatív nemi szerepek gyakran azt jelentik, hogy a nőknek inkább otthon kell maradniuk a gyerekekkel, mintsem dolgozniuk. 1980 és 2010 között a lakosság 22%-áról közel 30%-ra nőtt a soha nem házasodók aránya, még a népesség folyamatos öregedése mellett is, és 2035-re minden negyedik férfi nem fog megházasodni a legjobb szülői évei alatt. Jamada Maszahiro japán szociológus a parazita szinglik (パラサイトシングル, paraszaito singuru) kifejezést alkotta meg a 20-as és 30-as éveik végén járó, hajadon nőkre, akik továbbra is a szüleikkel élnek.
A 2022. június 14-én közzétett kormányzati felmérés eredményei szerint a 30-as éveikben járó szinglik közül 4-ből 1 nem kíván megházasodni. Az okok a szabadság elvesztése, az anyagi terhek és a házimunka. 2021-ben a házasságkötések száma 514 ezerre csökkent. 2021-ben a családok diverzifikálódnak, mint például a nem házasok, az élettársak és az elváltak. 2021-ben a 30-as éveikben járó férfiak és nők mindössze 46,4%-a reméli, hogy megházasodik, míg a férfiak 26,5%-a és a nők 25,4%-a inkább egyedülálló szeretne maradni. A még soha nem házasodottak körében: több nő mondta, hogy nem akarja vállalni a házimunka, a gyermekgondozás és az ápolás terhét. Több férfi mondta, hogy a pénzügyi és munkahelyi bizonytalanság az oka annak, hogy elzárkózik a házasságtól. Több nő, mint férfi nem akarja megváltoztatni a vezetéknevét.
Szüzességi és önmegtartóztatási arányok 2015-ben 10-ből 1 30 év körüli japán felnőtt arról számolt be, hogy nem volt heteroszexuális szexuális élménye. Még akkor is, ha a kutatók becsléseket végeztek, hogy figyelembe vegyék azokat az embereket, akik nem számoltak be heteroszexuális közösülésről, de lehet, hogy volt azonos nemű közösülésük, a 30 és 39 év közötti emberek körülbelül 5 százaléka, vagyis minden 20. emberből egy még mindig nem rendelkezik szexuális tapasztalattal.Cyrus Ghaznavi, Haruka Sakamoto, Daisuke Yoneoka, Shuhei Nomura, Kenji Shibuya, Peter Ueda. 2019. Trends in heterosexual inexperience among young adults in Japan: analysis of national surveys, 1987-2015. BMC Public Health. DOI: 10.1186/s12889-019-6677-5 2015-ben a 18 és 39 év közötti nők körében a szexuális tapasztalattal nem rendelkezők aránya 24,6 százalék volt, ami az 1992-es 21,7 százalékos arányhoz képest növekedést jelent. Hasonlóképpen, a szexuális tapasztalattal nem rendelkező 18-39 éves férfiak aránya 2015-ben 25,8% volt, ami az 1992-es 20%-hoz képest növekedést jelent. A stabil munkahellyel és magas jövedelemmel rendelkező férfiak nagyobb valószínűséggel szexeltek, míg az alacsony jövedelmű férfiaknál 10-20-szor nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy nem volt szexuális tapasztalatuk. Ezzel szemben az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező nők nagyobb valószínűséggel éltek át közösülést. A munkanélküli férfiak nyolcszor nagyobb valószínűséggel voltak szüzek, a részmunkaidőben vagy ideiglenesen foglalkoztatott férfiaknál pedig négyszer nagyobb volt a szüzességi arány. Ez azt jelenti, hogy a pénz és a társadalmi státusz fontos a férfiak számára a randizás során.
Egy 2010-es felmérés szerint a 20-as éveikben járó egyedülálló japán férfiak 61%-a, a 30-as éveikben járó egyedülálló japán férfiak 70%-a "növényevő férfinak" (Szósoku dansi) nevezi magát, ami azt jelenti, hogy nem érdekli őket a házasság vagy a barátnő.
A japán kabinetiroda 2022-es felmérése szerint a 20-as éveikben járó, nőtlen japán férfiak kb. 40%-a még soha nem randevúzott egyetlen alkalommal sem. Ehhez képest a fiatal felnőtt nők 25%-a mondta, hogy soha nem randevúzott. A házas férfiak és nők 5%-ának nem volt randipartnere, és valószínűleg konkacut (a kekkon kacudó, azaz házasságkeresés rövidítése, a munkakereséshez hasonló stratégiák és események sorozata) használtak a házastárs megtalálására.
Hatások
A demográfiai trendek megváltoztatják a generációkon belüli és a generációk közötti kapcsolatokat, új kormányzati feladatokat teremtenek, és a japán társadalmi élet számos aspektusát megváltoztatják. A munkaképes korú népesség elöregedése és csökkenése aggodalmakat váltott ki a nemzet munkaerejének jövőjével, a potenciális gazdasági növekedéssel, valamint a nemzeti nyugdíj- és egészségügyi szolgáltatások fizetőképességével kapcsolatban.Hashimoto, Ryutaro (attributed). General Principles Concerning Measures for the Aging Society. Ministry of Foreign Affairs of Japan. Retrieved 2011-3-5.
Társadalmi A kisebb népesség élhetőbbé teheti az ország zsúfolt nagyvárosi területeit, és a gazdasági teljesítmény stagnálása még mindig előnyös lehet a zsugorodó munkaerő számára. Az alacsony születési ráta és a magas várható élettartam azonban a szokásos népességpiramist is megfordította, így a fiatalok szűkülő bázisának kell ellátnia és gondoznia a megduzzadt idősebb korosztályt, még akkor is, ha ők maguk is megpróbálnak családot alapítani. 2014-ben az időskorúak eltartottsági aránya (a 65 év felettiek és a 15-65 évesek aránya, ami az eltartott idős népesség és a munkaképes korúak arányát jelzi) 40% volt, ami azt jelenti, hogy minden öt dolgozóra két idős eltartott jutott. 2036-ra ez a szám várhatóan 60%-ra, 2060-ra pedig közel 80%-ra emelkedik.Population Projections for Japan (January 2012): 2011 to 2060 , table 1-4 (National Institute of Population and Social Security Research, retrieved 13 January 2016).