Műfű

bélyegkép|300px|Műfű bélyegkép|300px|Műfű borítású labdarúgópálya

A műfű (műgyep) egy terület befedésére szolgáló, textilipari eljárással készült termék (műszaki textília), amely olyan hatást kelt, mintha a talaj felületét valódi fű borítaná. Célja a valódi gyeptakaró helyettesítése. Általában olyan területeken használják, ahol a fű nem nő, vagy ahol a fű rendszeres karbantartása lehetetlen vagy nem kívánatos. Főleg sportpályákon használják, de megtalálható kertekben, játszótereken, házak teraszain stb. is. Fő előnye, hogy nagyon jól ellenáll a nagy igénybevételeknek, nem igényel öntözést és nyírást. Jól beválik fedett sportcsarnokokban és ott, ahol a természetes füves pályát nem érné elegendő napfény ahhoz, hogy egészséges maradjon.

A műfüvet a szőnyegiparban használthoz hasonló gyártási eljárással állítják elő. Alapjában véve egy szövet hordozóra rátűzött, szintetikus anyagú szálakból vagy fóliacsíkokból álló ún. flórfelület halmaza képezi, amely a valódi gyepfelülethez hasonló kinézetű. Mivel műanyagokból készül, tulajdonságait a műanyaggyártás során alkalmazott különböző segédanyagokkal és kezelésekkel úgy tudják befolyásolni, hogy a kész mesterséges gyepszőnyeg ne csak kinézésre hasonlítson a valódihoz, hanem tulajdonságaiban minél jobban alkalmazkodjék a terület felhasználási céljaihoz is, mind esztétikai, mind használati tulajdonságait tekintve.

Történet

A Ford Alapítvány kezdeményezésére a Monsanto Industries a Chemstrand Co.-val együttműködve az 1950-es években kezdte meg a szintetikus szálasanyagokból készült szőnyegek gyártásának kifejlesztését. Az Észak-Karolinai Állami Egyetem Textilipari Karán dolgozó David Chaney által 1960-ban feltalált műfüvet a Monsanto kezdte gyártani ChemGrass néven. Először 1964-ben alkalmazták egy Rhode Island-i iskola kertjében, de igazán 1966-ban vált ismertté, amikor a Houstonban újonnan épült Astrodome fedett sportcsarnokában ezzel borították a pályát. A műfű ettől kezdve AstroTurf néven vált széles körben ismertté és egyre gyakrabban alkalmazottá a különböző sportpályákon. A védjegyszabadalmat 1967. július 25-én adták ki és azóta használata világszerte elterjedt, miközben egyre tökéletesebb változatai jelentek meg.

Gyártásmenet

bélyegkép|300px|Műfű.1 – „Fűszálak”; 2 – Gumigranulátum réteg; 3 – Hullámos, rugószerű támasztó szálak; 4 – Hordozószövet, alatta alapozás

A műfű „fűszálait” (a flór réteget) egy erős, egy- vagy kétrétegű alapszövet tartja. Anyaga rendszerint nagyszilárdságú poliészter vagy polipropilén. Emellett alkalmaznak polipropilénből készült nemszőtt kelmét is erre a célra. Egy további megoldás az olyan kétrétegű szövet, amelynek két poliészterszövet-rétege között polipropilén töltőszálak helyezkednek el (EnviroLoc).

A flór réteget kezdetben poliamid 6.6 (nylon) fonalakból hozták létre, újabban már a műanyag gyártásakor zöldre színezett polietilén monofilament fonalakból ill. fibrillált (szálakra bomló) polietilénfólia-szalagokból készítik. A különböző – kerek, ovális, rombusz, különböző bonyolult – keresztmetszetű filamentszálak olyan „fűszálakat” eredményeznek, amelyek hasonlítanak a valódi fűszálakhoz és úgy is viselkednek. A szálakat tűzéssel (tufting) szúrják be az alapszövetbe. A tűzéshez minden szálat egy-egy tűbe fűznek. A tűk lefelé mozogva áthatolnak az alapszöveten, az áthúzott szálat átmenetileg egy hurokfogó rögzíti, majd a tű felfelé visszahúzódik a befűzött szállal a kiinduló helyzetbe. A hurokfogó kés része a megfelelő magasságú hurkot felmetszi és így a szálból egy fejjel lefelé álló U alakú nyitott hurok képződik, amelynek két kiálló szára alkotja magát a flórt. A tűk – és a hozzájuk tartozó hurokfogók – a gép (az alapszövet) teljes szélességében sűrűn egymás mellett helyezkednek el, így a flórfelület egy-egy sora egyszerre készül el, majd az alapszövet továbbhaladásakor a folyamat megismétlődik. A tűk ill. a sorok egymástól mért távolsága határozza meg a flórfelület sűrűségét.

A tulajdonképpeni alap-„fűszálak” mellett polipropilénből, polietilénből vagy poliamidból készült, hullámos szálakat is adnak a flórfelülethez, amelyek egyrészt megtámasztják a „fűszálakat”, másrészt barna vagy zöld színükkel kiegészítőleg hasonlatossá teszik a nűfüvet a valódi pázsithoz.

Az ily módon beszúrt szálakat az alapszövet hátoldalán (ahol az U alakú szálak íves része helyezkedik el) latex vagy poliuretán kenőanyaggal borítják, amely a szálakat szilárdan rögzíti, majd egy poliészterből vagy polietilénből készült másodlagos hátoldalt is ragasztanak rá. A latex ragasztó réteget hőkezeléssel keményítik ki.

A szálak közé töltőanyagot helyeznek el, ami lehet poliészter hab, homok vagy tönkrement gumiabroncsok újrahasznosításából származó, aprószemcsés gumigranulátum, ill. ezek kombinációja.

A csapadékvíz elvezetésére az alapszövetet forró tűkkel a tűzési pontok között helyenként kilyukasztják.

Újabban ezek a termékek – legalább részben – növényi alapanyagokból, ún. bioszintetikus anyagokból is készülnek. A polietilén hátlapot pl. szójaolajból, a támasztó szálakat cukornádból nyert polimerek alkotják, a töltelékben pedig zúzott dióhéj található. Ez nagymértékben hozzájárul a fenntarthatósági és környezetvédelmi törekvésekhez. Az ilyen műfű 100 százalékban újrahasznosítható, 19 százalékban megújuló, és 47 százalékban bioalapú tartalommal rendelkezik.

A gyártási folyamat a szemrevételezéssel történő minőség-ellenőrzéssel és egyes minőségjellemzők laboratóriumi ellenőrzésével végződik. Vizsgálják az alapszövet szilárdságát, a szálak szilárdságát, a flórfelület kopásállóságát, ütésellenálló képességét, és azt is, hogy mennyire hajlamosak az éles műfűszálak testi sérülés okozására. A készterméket feltekercselt állapotban hozzák forgalomba.

A műfű telepítése

A műfüvet előkészített, sima alapra kell felrakni. Szabadföldön tömörített, zúzottkő alapra, esetleg geotextília rétegre kell helyezni és gondoskodni kell alóla a víz elvezetéséről. A műfű lapokat U alakú szögekkel kell rögzíteni, úgy, hogy azok teljesen eltűnjenek. Betonfelületre ragasztással kell felerősíteni a műfű lapokat. Ügyelni kell a szálirányra, azaz a fűszálak dőlésszögére, mert ez befolyásolja a műfű színhatását.

Legfontosabb műszaki adatok

A műfüvek legfontosabb műszaki adatai a következők (zárójelben a szakterület szokásos angol szakkifejezései ):

Flórmagasság (szálmagasság, a fűszálak hossza) (Pile Height) – Ez a méret közvetlenül befolyásolja a felület esztétikai megjelenését és alkalmasságát. A túl magas flórfelület könnyebben ellaposodhat, mint az alacsonyabb – a választás attól függ, hogy mekkora forgalmat terveznek ezen a felületen. Ez az érték 13–63,5 mm között változik. Ha a frissen nyírt fú benyomását akarják kelteni, 25–30 mm flórmagasságot ajánlanak, a természetes kinézetű gyephez hasonló műfühöz 30–38 mm flórmagasságot ajánlanak. A szálak szélessége és vastagsága (Wide & thickness) – Szokásos értéke: 0,7 mm szélesség, 0,17 mm vastagság. Szálfinomság (Dtex)– A fűszálak finomságát (a textiliparban ezt lineáris sűrűségnek nevezik) decitexben (dtex) mérik. Ez a számérték 10 000 méter hosszú szál grammban mért tömegének felel meg. Minél vastagabb egy ilyen szál, annál nagyobb a dtex értéke. Ez természetesen befolyásolja a termék minőségét, súlyát és árát is. Sorsűrűség (Stitch rate) – A sorsűrűség a hosszirányban mért 10 cm műfűben elhelyezett fűszálak számát jelenti. 17 szál/cm körüli értéket tartanak optimálisnak. Tűtávolság (Gauge) – A tűk egymásról való távolsága. Értékét általában angol hüvelykben (25,4 mm) adják meg és ez többnyire 3/4, 5/8, 3/8, 3/16 ill. 5/32 hüvelyk (kerekítve 19, 16, 9,5, 4,8 ill. 4 mm). Szálsűrűség (Density, Stitch rate) – Az 1 m² területű műfűben elhelyezett fűszálak száma. Szín – A műfüvet a zöld és sárgászöld különböző árnyalataiban gyártják. A fűszálak színét azok gyártásánál adják meg, tehát a kész terméket nem utólag színezik.

A műfű előnyei és hátrányai

A műfűnek több előnye is van, de szembe kell nézni néhány hátrányos tulajdonságával is.

Előnyök

A műfű tartósabb, kopásállóbb, mint a természetes gyep, tovább tartja meg eredeti sűrűségét és szépségét, akár több (7–15) évig is. Nem igényel rendszeres karbantartást, nyírást, locsolást – ami nagy vízfelhasználást jelentene – és a növényvédelem érdekében végzett vegyszeres kezelést. Tisztítása egyszerű: lombseprűvel és vízsugárral tisztítható. Hosszabb távollét esetén a gondozás elmaradása nem okozza a műfű károsodását. Ha lefektetése előtt a talajt gyomirtóval kezelték a műfű nem gyomosodhat el. Nem szennyezi (sározza össze) a cipőt, ruhát, nem hagy foltot a ruhán, ha ráfekszenek vagy rajta járnak. Az antibakteriális kezelést kapott műfű nem okoz fertőzést pl. a rákerülő kutyapiszoktól. A jó minőségű műfű szálait bekenik égésgátló anyaggal, így az eldobott égő cigarettacsikk vagy parázs sem okozhat kárt benne. A háziállatok nem tudják kiásni, mint a valódi gyepet. Locsolással, könnyű mosószerrel jól tisztán tartható. A műfű mindig esztétikusan néz ki, minden időjárási viszonyok között, hiszen az időjárás nincs közvetlen hatással a gyep megjelenésére. Egész évben zöld marad, tiszta, rendezett és jól néz ki, bármilyen időjárás is legyen. Megfelelő telepítés esetén kiváló vízelvezető tulajdonságokkal rendelkezik eső esetén, és sok esetben gyorsabban szárad, mint a természetes fű. Anyaga ellenáll az ibolyántúli sugárzásnak, így a napfény nem károsítja (nem színeződik el, megőrzi eredeti élénkzöld színét). Ugyanakkor árnyékos helyen sem érzi a napfény hatását, szemben a valódi fűvel, amely napfény hiányában elhalhat, vagy legalábbis nehezen nő. Nem allergén, szemben a valódi fűvel, mert annak pollenje okozhat allergiát arra érzékeny embereknek. A műfűben kártevők nem telepednek meg, növényi betegségek sem támadják meg. Élettartama végén anyaga – más célra – újrahasznosítható.

Hátrányok

Bizonyos esetekben a műfű gyártása káros lehet a környezetre, és szennyezést vagy hulladékképződést okozhat, de ez a gyártási módszerektől függ. Maga a műfű és a telepítés nem olcsó, ha jó minőségű terméket vásárolnak és a telepítést gondosan, professzionális módszerekkel végzik. Ez azonban a fenti előnyök mellett – főleg a karbantartási költségek csökkenése miatt – megtérül. Kétségtelen, hogy a műfűnek nincs olyan természetes, frissen vágott illata, mint a valódi fűnek. Az, hogy a műfű természetes füvet helyettesít, ha kis mértékben is, de hozzájárul a globális felmelegedéshez, mert – a növényekkel ellentétben – nem köt meg szén-dioxidot. A műfű különlegesen nagy melegben felforrósodhat, azonban nem okozhat égési sérüléseket. A homokbetét alkalmazása azonban segít hűvösen tartani a gyepet. A műgyep csökkentheti a kert biológiai sokféleségét, mivel műanyagból készül, és így nem olyan természetes anyag, amelyben az élővilág meg tudna élni. Ez azonban a gyep köré telepített virágágyakkal ellensúlyozható. Ha gyenge minőségű műfüvet telepítenek, ez általában vékony, nem elég sűrű, nem kelti jól a természetes gyep hatását és hamarabb tönkre is megy. Az olcsóbb, kevésbé jó minőségű műfüvet nem kezelik az ibolyántúli sugárzás ellen védő anyaggal, fertőtlenítő szerrel.

Felhasználási területek

A műfű rendkívül sokoldalú és ezért széles körben használják. Minden felhasználási célnak megfelelően megvan az optimálisnak tartott kivitel.