Az albán polgárháború () 1997-ben, Albániában zajló belső konfliktus volt, mely kiváltó oka egy, a politika felső köreit is átszövő piramisjáték és annak összeomlása.Az egész országot romba döntötték a piramisjátékok (Portfólió) A korabeli magyar sajtóban szintén polgárháborús állapotnak nevezték az akkori albániai helyzetet.Alban-magyar – Nemzeti Audiovizuális Archívum
Országszerte több mint 130 ezer embert érintett a befektetések bedőlése, melyből közel 1,2 milliárd dollár értékű kár származott. A csőd erőszakba torkolló tüntetési hullámot generált a kormány ellen, melyek fegyveres összecsapásokban csúcsosodtak ki legfőképp az ország déli felén. A harcokban kétezernél is többen vesztették életüket. A helyzet olyan súlyos volt, hogy az ENSZ tagországok egy részének (főleg Olaszországnak és Görögországnak) csapatokat kellett vezényelnie Albánia területére a külföldi állampolgárok kimentése végett.
A konfliktus további eszkalációját ugyan sikerült megakadályozni, ám az albán polgárháború okozta zűrzavar nagyban hozzájárult a koszovói háború kirobbanásához.
Előzmények A nagy albán piramisjáték Az Enver Hoxha vezette Albánia izolációs politikája az 1980-as évekre fenntarthatatlanná tette az országot, amelynek kommunista berendezkedését alapjaiban ingatta meg a peresztrojka és a glasznoszty. A párt megpróbált óvatos reformlépésekkel hatalmon maradni, de 1990-ben a változást követelő tömegek elsöpörték a rendszert.
Az új vezetőknek, Sali Berisha köztársasági és Aleksandër Meksi miniszterelnöknek, Hoxha vészterhes örökségével kellett szembenézniük, amely iszonyú nyomokat hagyott a gazdaságban és a társadalomban. Az ország lassan nyitott a piacgazdaság felé és a rengeteg megszorítás ellenére is csak vontatottan indult el a gazdasági növekedés. Az országnak komoly gondot jelentett az élelmiszer-ellátás, mivel a Hoxha-diktatúra a sztálini mintákat konokul követve erőltette a nehézipar fejlesztését, míg a mezőgazdaságot és halászatot hanyagolta. A rendszerváltás után a nehézipari termelés óriási léptékben esett vissza és tömegek váltak munkanélkülivé. Az országban ijesztően nagy volt a korrupció, napról-napra erősödött a szervezett bűnözés és Berisha politikai lépései is egyre megkérdőjelezhetőbbé váltak.
Az 1990-es években több olyan cég jött létre, amelyek befektetésekre csábítottak rengeteg embert és amik különböző ágakban (ingatlanok, turizmus, üzemanyag, szolgáltatások stb.) lettek érdekeltek. Ezek a cégek üzleteiket szinte maffiamódszerekkel vezették és rivalizálásuk olykor vérre menő is volt. A vállalkozások fejei gyakran az előző rendszer káderjei és kegyeltjei közül kerültek ki, akik meglévő politikai kapcsolataikat is felhasználták előnyszerzésre.
Az évtizedekig elzárt és korábban is igen fejletlennek számító, a feudális berendezkedést a második világháború végéig megőrző Albániában az emberek jóformán semmit nem tudtak a pénzügyi és tőkepiaci mozgásokról. Hoxha idejében nem is létezett az országban magántulajdon. A kormány ugyanakkor megfeledkezett az albán pénzügy reformjáról, miközben az új pénzügyi rendszer igen kezdetleges volt, ugyanis magánpénzintézetek csak elenyésző számban akadtak az országban.
A cégek és bankok magas (általában véve irreális) hozamokkal kecsegtették az embereket. Az ebből fakadó hitelhalmozás miatt a jegybanknak utóbb korlátozásokat kellett kivetnie a hitelkihelyezésekre. Hiányzott a rendszer szabályozása is egy pénzügyi felügyelet formájában, ezért számos cég illegálisan folytatott betétgyűjtéseket. Ezen tevékenységeiket a jegybank 1996-ban, az új banktörvény elfogadásakor sem tudta felszámolni, mivel a kormány a szabálytalankodó cégeket támogatta, akiknek a politika legbelsőbb köreivel szoros kapcsolataik voltak. Jól példázza ezt, hogy a cégek részt vettek az 1996-os választás kampányainak finanszírozásában is.
Az összeomlás bélyegkép|jobbra|200px|Sali Berisha 2008-ban A délszláv háborút követően megszűntek az ENSZ Jugoszláviával szembeni gazdasági szankciói, amely nagy veszteség volt az albániai csempészkereskedelem számára. A csempészetből az említett cégek is hasznot húztak, s miután ezen jövedelemforrás megszűnt, kénytelenek lettek kamatemelést végrehajtani. Tovább növekedett a konkurensek száma is, akik még valószínűtlenebb hozamokat ígértek a befektetőknek (olykor 19%-ot) és néhány hónapon belül kétmillió befizetőjük lett az alig három és félmilliós országban. Voltak akik a házukat, állataikat vagy pedig ingóságaikat adták el, csak hogy befektetni tudjanak.
Az érintett cégek rövidesen fizetésképtelenek lettek és 1996-ra fizetéskötelezettségük már elérte az egymilliárd dollárt. A kormány a Nemzetközi Valutaalap és Világbank sorozatos felszólításai ellenére sem lépett fel, sőt az albán sajtó külső beavatkozást kezdett emlegetni, amelynek célja Albánia állítólagos csődbejuttatása. Ennek ellenére 1996 novemberében a kormány a pénzügyi szervezetek nyomására mégis létrehozott egy bizottságot a pilótajátékok felderítésére, mely az 1997. január 8-án megkezdődő összeomlás miatt már nem állhatott munkába.
Először a cipőgyártásban érdekelt tiranai Sudja cég jelentett csődöt. Miután ez napvilágra került, azonnal tüntetések kezdődtek a fővárosban. A kormány rendkívül rossz válaszlépéseket hozott: először megtagadta a károsultak kártalanítását, mondván a csalást magánbefektetők követték el,The Impact of Ponzi Schemes on Albania, Columbia and the Philippines (Crimes of Persuasion) később egy hirtelenjében elfogadott pilótajáték-ellenes törvényt hoztak, amelynek pontos definíciója nem szerepelt a rendelkezésben. Tetten érhető az is, hogy megkülönböztetően kezelték az egyes cégeket, mivel a legnagyobbakat (melyek legtöbb befolyással bírtak a politikusokra) nem zargatták.
Első tiltakozások Január 15-én több száz ember gyűlt össze ellenzéki vezetőkkel közösen egy tiranai palotánál, ahol a Sudja tulajdonosa, Maksude Kadëna élt. A helyszínen a tömeg összecsapott a rendőrséggel is. Noha másnap Kadënát letartóztatták, a tiranai események nyomán a tiltakozások más albán városokra is átterjedtek, s ekkor már legalább hatezren vonultak utcára. A megmozdulások január 19-től kezdtek mindinkább kormányellenes hangvételűvé válni, amelyben nagy szerepe volt az ellenzéknek is, mialatt a rendőrség sorra tartóztatta le az egyes cégvezetőket és a cégek alkalmazottjait.
A helyzet napról-napra súlyosbodott Albániában: január 24-én Lushnjában a feldühödött tüntetők felgyújtották a városházát és egy filmszínházat is. A következő nap az emberek a környező falvakból Lushnjába áramlottak, mert részt akartak venni a zavargásokban és feltett céljuk volt felégetni minden állami intézményt a városban.Les émeutes en Albanie A csőcselék az egyik cégvezért, Tritan Shehut is elfogta, a várost pedig lángba borította. bélyegkép|jobbra|200px|Befektetők megrohanják a pénzváltókat Vlorában 1997-ben Január 26-án az Albán Szocialista Párt tüntetést szervezett Tiranában, de a megmozdulás erőszakba csapott át, amikor a rendőrség és a szocialista szimpatizánsok összetűzésbe keveredtek egymással. Az eset során a párt vezetői közül is néhányan megsérültek, továbbá megrongálták a nemzeti múzeumot, a kulturális palotát, egy mecsetet és a dél-tiranai önkormányzat épületét is. A zendülők tüzet okoztak a városházán, egy fegyveres csoport pedig az Albpetrol telephelyét égette fel Patosban.
Január 27-én Peshkopiában folytatódtak a zavargások, ahol felgyújtották a rendőrség ottani épületét és több házat is. Az incidensben négy rendőr súlyosan megsérült. Január 29-én a rendőrség Beratban 140, míg a közeli Poliçanban 20 tüntetőt vett őrizetbe.
Január 30-án az albán ellenzéki frakciók létrehozták a közös Fórum a Demokráciáért elnevezésű tömörülésüket. Február 4-én a kormány is elrendelte a betétek részleges kormányzati megtérítését, ám az ellenzék szerint a vezetés erőteljesen késleltette a folyamatot. Több városban ugyanakkor külön bizottságok is szerveződtek, hogy jogi megoldást találjanak a problémákra.
Eközben a tüntetések nem hagytak alább, sőt, februártól kezdődően fegyveres összecsapások törtek ki országszerte.
A polgárháború A kezdetek Február 9-én, a dél-albániai Vlorában tűzharc tört ki a tüntetők és a rendőrök között, amelyben egy ember meghalt, egy megsebesült. A Fórum február 4-én ugyan javasolta egy szakértői kormány felállítását a válság megoldására, de a vlorai események hatására inkább a tiltakozások folytatása mellett döntött.
A zavargások legelőször Dél-Albániában eszkalálódtak polgárháborús jellegű megmozdulásokká, ezért a déli országrészben szükségállapotot rendeltek el február 10-én. Február 18-án Berisha Lushnjában jelentette be az emberek előtt, hogy mindent megtesz az erőszak megfékezése érdekében. A kormánnyal szembeni ellenszenv azonban erősödni látszott, mert a vlorai egyetemen éhségsztrájk kezdődött és a résztvevők a kormány távozását követelték. Néhány nap múlva több ezer civil fogta körül az egyetem épületét, hogy megvédje a sztrájkolókat az esetleges hatósági fellépéstől.
Február 22-én megindultak az egyes cégvezetők elleni bírósági perek, mialatt Dél-Albánia egyre kontrollálhatatlanabbá vált.
Február 28-án Gjirokastra egyetemén is csatlakoztak a diákok a vloraiak éhségsztrájkjához, mialatt a városban zajló fegyveres összecsapások kilenc emberéletet követeltek.
Március 1-jén Vlorában összeomlott a rend: a városban bűnbandák randalíroztak, sőt fosztogatók és orgazdák is tevékenykedtek. Lushnjában a rendőrséget gyakorlatilag megsemmisítették, több rendőrt szisztematikusan lemészároltak. A fellázadt tömeg odáig ment, hogy a közeli adriai bázist is elfoglalta, ahol még fegyverekre is szert tett.Antonia Young (2014): Albania
A kormány a hadsereget vezényelte Vlorába és Tepelenába, mire a felkelők mozgósították a birtokukba került tüzérségi eszközöket, amiket a város bejáratánál állítottak fel. Himarában közben felrobbant egy fegyverraktár hatalmas tüzet okozva a városban. Gjirokastra is lángokban állt a gyújtogatások hatására. bélyegkép|jobbra|200px|Amerikai tengerészgyalogos egy albán asszonyt és gyermekét menekíti Tiranából március 14-én Az elharapódzó belviszályt a kormány nem tudta megoldani, ezért Meksi március 2-án lemondott, amit délen hatalmas eufóriával fogadtak a zendülők. Ennek ellenére a szükségállapotot nem vonták vissza,2-29 mars 1997. Albanie. Insurrection dans le sud du pays et mobilisation internationale (EU Univerzalis) sőt az iskolákat bezárták és korlátozásokat rendeltek el a médiában, miután egyre több fegyveres banda jött létre, amelyek önhatalmúlag folytattak hadműveletek címén portyázásokat. Kavajë-ban is 5000 fős fegyveres polgári milíciát kellett létrehozni, hogy megfékezzék a bűnözői csoportok esetleges betörését a város területére.Albania: Opinions of three specialists on a series of questions related to the current situation in Albania (Refworld)
Ugyanakkor Berisha továbbra sem mondott le, sőt március 3-án újraválasztották és Bashkim Fino személyében új miniszterelnököt nevezett ki. Emiatt újabb fegyveres harcok törtek ki Dél- és Közép-Albániában is. A létrejövő csoportok (bűnszervezetek) politikai okokra hivatkozva követték el köztörvényes bűncselekmények egész sorát (rablás, gyújtogatás, gyilkosság stb.).Arsovska, Jana (2015): Decoding Albanian Organized Crime: Culture, Politics, and Globalization. University of California Press. A résztvevők fegyverraktárakat fosztottak ki, hogy felszerelést zsákmányoljanak, sőt rendőrőrsöket támadtak meg, hogy azok fegyverkészleteit is megszerezzék. A felkelők igénybe vették a tengeri útvonalakat, amelyeken hajókkal hajtották végre fegyveres akcióikat. A fegyvereseknek még egy hadihajót is sikerült elfoglalniuk. Dél-Albániában a harcok több millió dolláros kárt okoztak középületekben, oktatási intézményekben, gazdasági telephelyeken és másutt. A zűrzavarban rengeteg fogvatartott szabadult ki a börtönből, mert a lázadók vagy kiengedték őket vagy pedig a káoszt kihasználva szöktek meg. A rablások és gyilkosságok élelmiszerhiányt okoztak több albán településen is.