Mary Flannery O’Connor (Savannah, 1925. március 25. – Milledgeville, 1964. augusztus 3.) amerikai regényíró, novellaíró és esszéíró. Két regényt és 31 novellát írt, valamint számos kritikát és kommentárt.
Délvidéki írónő volt,Az Egyesült Államok déli irodalma az Egyesült Államok déli területéről vagy a régió írói által írt amerikai irodalomból áll. Az amerikai délről írt irodalom először a gyarmati korszakban kezdődött, és jelentősen fejlődött az Egyesült Államokban a rabszolgaság időszaka alatt és után. aki gyakran írt gúnyos déli gótikus stílusbanA Southern Gothic a fikció, a country zene, a film és a televízió művészi alműfaja, amelyre erősen hatnak a "gothic" elemek és az amerikai dél. A déli gótika gyakori témái közé tartozik a különc karakterek történetmesélése, leromlott vagy elhagyatott környezetben, groteszk helyzetekben és más baljós eseményekben, amelyek a szegénységgel, elidegenedéssel, bűnözéssel vagy erőszakkal kapcsolatosak és abból fakadnak. és erősen támaszkodott a regionális környezetre és groteszk karakterekre, gyakran erőszakos helyzetekben. E karakterek korlátainak, tökéletlenségeinek vagy különbségeinek érzelemmentes elfogadása vagy elutasítása (akár fogyatékosságnak, fajnak, bűnözésnek, vallásnak vagy józan észnek tulajdonítható) jellemzően a dráma alapja.
Írásai tükrözték római katolikus hitét, és gyakran vizsgálták az erkölcs és az etika kérdéseit. Posztumusz összeállítása a Complete Stories 1972-ben elnyerte az Egyesült Államok szépirodalmi nemzeti könyvdíját.A National Book Award for Fiction egyike annak az évenkénti öt National Book Awardnak, amely az Egyesült Államok állampolgárainak kiemelkedő irodalmi munkásságát ismeri el.
Ifjúsága és tanulmányai
Gyermekkora O'Connor 1925. március 25-én született Savannah-ban, Georgia államban, Edward Francis O'Connor ingatlanügynök és Regina Cline egyetlen gyermekeként, akik mindketten ír származásúak voltak. Felnőttként úgy emlékezett magára, mint egy "galambujjú gyerekre, lehúzódó állal és egy hagyj békén-vagy-megharaplak-komplexussal".; . A Flannery O'Connor Childhood Home Museum a 207 E. Charlton Street szám alatt található, a Lafayette téren.
1940-ben Ő és családja a Georgia állambeli Milledgeville-be költözött, ahol kezdetben édesanyja családjával éltek az úgynevezett „Cline kastélyban”,Cline mansion a városban. 1937-ben apját szisztémás lupus erythematosusszal diagnosztizálták; ez végül 1941. február 1-jén a halálához vezetett, és O'Connor és édesanyja továbbra is Milledgeville-ben élt. 1951-ben az Andalusia FarmbaAndalusia Farm költöztek, amely ma O'Connor munkásságának szentelt múzeum.
Iskolái A Peabody High Schoolba járt, ahol az iskolai újság művészeti szerkesztőjeként dolgozott és ahol 1942-ben végzett. Beiratkozott a Georgia State College for Women-be (ma Georgia College & State UniversityA Georgia College & State University egy nyilvános bölcsészeti egyetem a georgiai Milledgeville-ben.) egy gyorsított hároméves programba, és 1945 júniusában szociológiából és az angol irodalomból B.A. fokozattal végzett. A Georgia College égisze alatt jelentős mennyiségű karikatúrát készített a diákújság számára. Sok kritikus azt állította, hogy e korai rajzok egyedi stílusa és megközelítése jelentős mértékben alakította későbbi történeteit.
1945-ben felvették az Iowai Egyetem tekintélyes Iowa Writers' Workshopjába,Az Iowa Writers' Workshop egy diplomás szintű kreatív írási program. ahol először újságírást tanult. Ottléte során megismerkedett több fontos íróval és kritikussal, akik előadásokat tartottak vagy tanítottak a programban, köztük Robert Penn Warren, John Crowe RansomJohn Crowe Ransom (1888. április 30. – 1974. július 3.) amerikai oktató, tudós, irodalomkritikus, költő, esszéista és szerkesztő., Robie MacauleyRobie Mayhew Macauley (1919. május 31. – 1995. november 20.) amerikai szerkesztő, regényíró és kritikus., Austin WarrenAustin Warren (1899. július 4. – 1986. augusztus 20.) amerikai irodalomkritikus, író és angol professzor. és Andrew Lytle-velAndrew Nelson Lytle (1902. december 26. – 1995. december 12.) amerikai regényíró, drámaíró, esszéíró és irodalomprofesszor.. Lytle, sok éven át a Sewanee ReviewA Sewanee Review egy 1892-ben alapított amerikai irodalmi folyóirat. szerkesztője volt szépirodalmának egyik legkorábbi csodálója. Később számos történetét publikálta a Sewanee Review-ban, valamint kritikai esszéket a munkájáról. A műhely igazgatója, Paul EnglePaul Engle (1908. október 12. – 1991. március 22.) amerikai költő, szerkesztő, tanár, irodalomkritikus, regény- és drámaíró. volt az első, aki elolvasta és kommentálta a Wise Blood kezdeti tervezetét. Az Iowai Egyetemről 1947-ben M.F.A.-tA Master of Fine Arts (MFA vagy M.F.A.) végső diploma képzőművészetből, beleértve a vizuális művészeteket, a kreatív írást, a grafikai tervezést, a fotózást, a filmkészítést, a táncot, a színházat és az egyéb előadóművészeteket és bizonyos esetekben színházi menedzsment, vagy művészeti igazgatást. kapott. Egy ösztöndíjas diploma megszerzése után még egy évig az Iowa Writers' Workshopban maradt. 1948 nyarán O'Connor tovább dolgozott a Wise Blood-on a Yaddóban,A Yaddo egy művészközösség Saratoga Springsben. egy művészközösségben Saratoga Springsben,Saratoga Springs város New York államban, Saratoga megyében. New Yorkban, ahol több novellát is írt.
1949-ben O'Connor találkozott Robert FitzgeralddalRobert Stuart Fitzgerald (1910. október 12. – 1985. január 16.) amerikai költő, kritikus és műfordító, akinek a görög klasszikusok átdolgozásai "a tudósok és a diákok egy generációjának standard műveivé váltak". Leginkább az ókori görög és latin fordítójaként ismerték. Számos saját verses könyvet is írt. (a klasszikusok jól ismert fordítója) és feleségével, Sally-vel és elfogadta a meghívást, hogy szálljon meg velük a Connecticut állambeli Ridgefieldben.Ridgefield egy város a Connecticut állambeli Fairfield megyében.
Pályafutása O'Connor elsősorban novelláiról ismert. Két novelláskötete jelent meg: A Good Man is Hard to Find (1955) és az Everything That Rises Must Converge (posztumusz, 1965-ben). Számos novelláját újra kiadták jelentős antológiákban, köztük a The Best American Short Stories-banA legjobb amerikai novellák éves antológiája a Houghton Mifflin Harcourt által kiadott The Best American Series sorozat része. és a Prize Stories-ban (PEN/O. Henry Prize Stories).
O'Connor két regénye a Wise Blood (1952) (John Huston készített belőle filmetCsalhatatlan vér (film)) és a The Violent Bear It Away (1960). Több könyve is megjelent más írásaiból, és tartós hatását a munkásságáról szóló tudományos tanulmányok egyre növekvő száma bizonyítja.
Töredékek léteznek egy befejezetlen regényből, melynek címe: Why Do the Heathen Rage? (Miért dühöngnek a pogányok?) amely több novellájából merít, köztük a „Why Do the Heathen Rage?”, a „The Enduring Chill” és a „The Partridge Festival”.
Írói pályafutása négy, 1945-től 1964-ig tartó ötéves időszakra osztható, amelyben a készség és ambíció erősödött: Posztgraduális hallgató: Iowa Writers' Workshop, első publikált történetek, Wise Blood vázlatok. Az irodalmi hatások közé tartozik Nathaniel Hawthorne, Edgar Allan Poe, Henry James. Korai: Első regénye, a Wise Blood elkészült és megjelent. Ebben az időszakban a szatirikus elemek dominálnak. A befolyások közé tartozik Jacques Maritain. Közép: A Good Man Is Hard to Find and Other Stories megjelent, az The Violent Bear It Away megírva és megjelentetve. A hatások közé tartozik Friedrich von HügelFriedrich von Hügel (született: Friedrich Maria Aloys Franz Karl Freiherr von Hügel, általában von Hügel báróként ismert; 1852. május 5. – 1925. január 27.) befolyásos osztrák katolikus laikus, vallásos író és keresztény apologéta. Bár Alfred F. Loisyval és George Tyrrell-lel való barátsága miatt a modernisták közé sorolták, von Hügel elutasította a modernista hitelméletet.. Ebben az időszakban a misztikus alapáramlatok kezdenek elsőbbséget élvezni. Érett: Everything That Rises Must Converge megírva. A hatások közé tartozik Pierre Teilhard de Chardin és Mary Ann Long.Flannery O’Connor találkozása Mary Ann Longgal Ebben az időszakban a groteszk fogalma kibővül a jóra mint groteszkre és a groteszkre mint jóra.
Jellemzők A groteszk hangsúlyozásával kapcsolatban O'Connor azt mondta: „[B]ármit, ami a délről jön, groteszknek fog nevezni az északi olvasó, kivéve, ha groteszk, ebben az esetben realistának nevezik."Mystery and Manners: Occasional Prose Szövegei általában délen játszódnakFlannery O'Connor's Private Life Revealed in Letters és erkölcsileg hibás karakterek körül forognak, gyakran érintkeznek fogyatékkal élőkkel vagy magukkal fogyatékkal élőkkel (mint O'Connor is volt), miközben gyakran felmerül a faj kérdése. Műveinek többsége felkavaró elemeket tartalmaz, bár nem szerette, ha cinikusként jellemezték. „Nagyon elegem van abból, hogy olyan kritikákat olvassak, amelyek egy jó embert brutálisnak és szarkasztikusnak neveznek” – írta. "A történetek nehezek, de azért nehezek, mert nincs nehezebb vagy kevésbé szentimentális, mint a keresztény realizmus... Amikor látom, hogy ezeket a történeteket horrortörténetként írják le, mindig mulatni szoktam, mert a lektor mindig rossz horrorhoz jut."The Habit of Being: Letters of Flannery O'Connor. Farrar, Straus and Giroux.
Úgy érezte, mélyen megvilágosodott a szentségi és a tomista felfogástól, hogy a teremtett világot Isten tölti be. Mégsem írt olyan apologetikus fikciót, mint amilyen az akkori katolikus irodalomban elterjedt, és kifejtette, hogy az író jelentésének nyilvánvalónak kell lennie a fikciójában, didaktika nélkül. Ironikus, finoman allegorikus történeteket írt megtévesztően elmaradott déli szereplőkről, általában fundamentalista protestánsokról, akik olyan átalakulásokon mennek keresztül, amelyek gondolkodása szerint közelebb vitték őket a katolikus eszméhez. Az átalakulás gyakran fájdalom, erőszak és nevetséges viselkedés révén valósul meg a szentség hajszolása során. Bármilyen groteszk a környezet, igyekezett úgy ábrázolni szereplőit, mint akik nyitottak az isteni kegyelem érintésére.Az isteni kegyelem sok vallásban jelenlévő teológiai kifejezés. Úgy határozták meg, mint isteni befolyás, amely az emberekben megszentelődésre, erényes késztetésekre ösztönöz, és erőt ad a próbák elviseléséhez és a kísértéseknek való ellenálláshoz, valamint isteni eredetű egyéni erényként vagy kiválóságként. Ez kizárta a történetek erőszakának szentimentális megértését, mint saját betegségét. Ezt írta: "A kegyelem megváltoztat minket, és a változás fájdalmas."
Mélyen gúnyos humora is volt, ami gyakran a szereplői korlátozott felfogása és a rájuk váró félelmetes sors közötti különbségen alapult. A humor másik forrása gyakran abban rejlik, hogy a jó szándékú liberálisok a saját feltételeik szerint próbálnak megbirkózni a vidéki déliekkel. O'Connor a szekuláris világ huszadik századi kudarcának példájaként használta fel, hogy az ilyen karakterek képtelenek megbékélni a fogyatékossággal, a rasszal, a szegénységgel és a fundamentalizmussal, a szentimentális illúziókon kívül.
Azonban számos történetben O'Connor feltárt néhány olyan legérzékenyebb kortárs kérdést, amellyel liberális és fundamentalista szereplői találkozhatnak. A holokauszttal foglalkozott a „The Displaced Person” című történetében, a faji integrációval az „Everything That Rises Must Converge”-ben, és az interszexualitásról „A Temple of the Holy Ghost”. Szépirodalma gyakran tartalmazott utalásokat a déli faji problémára; időnként a faji kérdések kerülnek előtérbe, mint például a "The Artificial Nigger", az "Everything That Rises Must Converge" és a "Judgement Day", az utolsó novellája, és egy drasztikusan átírt változata az első megjelent történetének, a "The Geranium"-nak.