right|250px|bélyegkép|Többszörös halojelenség right|250px|bélyegkép|Haloeffektus, Cape Palisser, Wellington, Új-Zéland alt=|bélyegkép|Több halo egyszerre, köztük a os és a os. A halo (görögből: ἅλως; magyarul napudvar, holdudvarBizonfy Ferencz, English-Hungarian Dictionary: Angol-magyar szótár, Franklin-társulat, 1886, 153. oldal (Hozzáférés: 2010. február 5.)) a Nap vagy a Hold körül megjelenő optikai jelenség.
Több típusa létezik, azonban mindet a 8–12 km magasban képződő fátyol- és pehelyfelhőkben levő jégkristályok okozzák a felső troposzférában. A kristályok változatos alakja és különös rendeződése, valamint a fénysugarak beesési szöge egyaránt felelős a megfigyelt halo típusáért. A fénysugarak visszaverődhetnek a hatszöges formavilágú jégkristályok belső vagy külső lapjairól vagy megtörhetnek bennük, mint a vízcsepp esetén a szivárvány keletkezésekor. A jelenség lehet rövidke (pár másodperces), vagy tarthat több órán át.
A légiforgalom növekedésével a jelenség egyre gyakrabban megfigyelhető a kondenzcsíkok miatt keletkező mesterséges felhőknél is.
Halo fajták Megkülönböztetünk többfajta halót attól függően, hogy milyen jégkristályok vannak jelen a levegőben: melléknap: a lapkristályokban történő fénytörés miatt a Nap mindkét oldalán megjelenhet (jobb és bal oldali melléknapok) egyszerű fehér foltként vagy szivárványszínben pompázó kontrasztos jelenségként mellékhold: hasonlóak a kialakulási feltételei a melléknapéhoz, csak itt a fényforrás a Hold, így ez jóval ritkább 22 fokos halo: hatalmas fényes szivárványszínű kör a Nap vagy a Hold körül, mely a nap bármely szakaszában megjelenhet; véletlenszerűen forgó hasábkristályok jelenléte szükséges kialakulásához felső és alsó érintő ív: a 22 fokos halo kísérőjelensége lehet, annak felső vagy alsó pontján érintve azt zenitkörüli ív: a jelenség egy fordított szivárványhoz hasonlít, melynek középpontja a zenit; kialakulásához a Nap nem lehet magasabban 32 foknál naposzlop: napkeltekor vagy napnyugtakor a Nap felett létrejövő fényoszlop
Ritkábban előforduló halojelenségek: horizontális ív: minimum 58 fokos napmagasság szükséges kialakulásához (csak nyáron észlelhető), szerencsés esetben intenzív színekben pompázó ív 120 fokos melléknap: fehér folt a Naptól 120 fok távolságra, azzal egy vonalban melléknap-kör: melléknapokon és a Napon átívelő fehér színű kör Parry-ívek alsó és felső oldalív Tricker-ív napív Hasting-ív Wegener-ív 46 fokos halo napív ellennap
Jegyzetek
Források
További információk
Halo a Mátrában - 2007 december Halo Nógrád felett - 2009 február Halojelenség Gyulán 2010. január 26-án este Halojelenség Szombathelyen 2012. február 2-án
Kategória:Optika Kategória:Meteorológia