A Facetiæ („tréfák”) Poggio Bracciolini által 1470-ben kiadott vicc-antológiája, mely az első nyomtatott viccgyűjteményt tartalmazó könyv volt. A gyűjteménynek, melyre gyakran „a reneszánsz leghíresebb vicckönyveként” hivatkoznak, egyik jellemzője az, hogy számos székeléssel, szellentéssel kapcsolatos viccet is tartalmaz.
Nyomtatott története Az eredeti kiadásai ritkán lelhetőek fel, és nincs róluk jól meghatározott nyilvántartás, mint az ősnyomtatványok esetében általában. Idejében egyértelműen népszerű volt: egy 1894-es bibliográfia 20 kiadást említ és tartalmazza, hogy a legrégebbi példányt Georgius Lauer (a késő 15. században) nyomtatta, mely Hain 13179 néven ismert (110 ívet tartalmazó, kvartó formátumú könyv). A második legrégebbi a 100 ívet tartalmazó Reichling 1919. A 110 íves változat – bár sokáig ezt tartották az eredeti formának – jelenlegi ismereteink szerint később készült, mint a Hain példány; mindkettőt Rómában készítették az 1470/1471-es évben.
A Hain 13182 – mely 1473-1476 között készült – eredete Lengyelország. Christophorus Valdarfer is nyomtatott egy kiadást Velencében 1470/1471-ben (76 ív terjedelemben), és Andreas Belfortis szintén, az 1471-es évre datálva. Lotte Helliga szerint a velencei kiadás régebbi lehet, mint Lauer római változata, mely utóbbi valószínűleg az előbbit használta mintaként.
A 15. századból több példány is maradt.MS Lat 188. Houghton Library, Harvard University
A történetek
A történetek egy része klasszikus párbeszédként, mások pedig harmadik személybeli mesélőként mondanak el tréfás vagy szokatlan szituációkat.
Hivatkozások
Források
Kategória:1470-es évek Kategória:15. századi könyvek Kategória:Humor Kategória:Reneszánsz irodalom