Hindenburg-program volt a megnevezése Németország azon fegyverkezési és gazdasági programjának az első világháborúban, melyet 1916 őszén indított el Paul von Hindenburg és Erich Ludendorff tábornokok vezette felső katonai vezetés. Kettejüket azután nevezték ki a legfelsőbb főparancsnokság élére, hogy Erich von Falkenhayn tábornokot 1916. augusztus 28-án menesztették és ők az új programmal igyekeztek a német ipar teljesítményét megduplázni, jelentősen növelve a lőszer- és fegyvergyártást.
Előzmények – a „harmadik OHL” kinevezése 1916. augusztus 29-én Paul von Hindenburg tábornagy és Erich Ludendorff tábornok lettek kinevezve a legfelsőbb katonai parancsnokság (Oberste Heeresleitung, röviden: OHL) vezetőivé, miután a tisztséget 1914 szeptembere óta betöltő Erich von Falkenhaynt menesztették. Hindenburg és Ludendorff az ezt megelőző két évben a keleti front német haderőinek voltak a parancsnokai (Oberbefehlshaber der gesamten Deutschen Streitkräfte im Osten, röviden: Ober Ost). Az újonnan kinevezett vezetőket „harmadik OHL”Értelemszerűen az „első OHL” Helmuth Johannes Ludwig von Moltke vezérezredes, a „második OHL” Falkenhayn volt. (Vélhetőleg a sorszámozást a Hindenburg-Ludendorff kettősnél használták.) megnevezéssel is emlegették. Hindenburg és Ludendorff előzőleg erősítéseket kért Falkenhayntól, hogy döntő hadjáratot vezethessenek a cári Oroszország ellen és rosszallóan nyilatkoztak róla e segítség megtagadása miatt. Falkenhayn úgy vélte, hogy Oroszország ellen nem lehet döntésre vinni a harcot, és a fő hadszíntér pedig a nyugati front. Röviddel azután, hogy Falkenhayntól átvették vezetést, a két új vezetőnek be kellett látnia, hogy Falkenhaynnak igaza volt abban, hogy a nyugati front a fő front a háborúban, még annak ellenére is, hogy az oroszok a Bruszilov-offenzíva megindításával káoszt okoztak keleten (1916. június 4.–szeptember 20.) és Románia is hadba lépett az antant oldalán augusztus 28-án.
A cambrai-i konferencia
Szeptember 8-án Hindenburg és Ludendorff Cambrai-ban konferenciát tartott a nyugati haderő (Westheer) hadseregparancsnokaival a frontvonalon tartott ellenőrző körútjuk során. Mindkettőjüket kiábrándította a Westheer leharcolt állapota és a lövészárok-hadviselés, ami éles ellentétben állt azzal, amivel eddig a keleti fronton találkoztak. A verduni csata és a somme-i csata nagy veszteségekkel jártak. A Somme-nál június 24. és augusztus 28. között volt a német veszteség. Itt 29 hadosztályt vetettek be és szeptemberre naponta egy hadosztályt kellett kivonni az arcvonalból és pótolni egy frissel. A Heeresgruppe Deutscher Kronprinz (Német Koronaherceg Hadseregcsoport) jelentése alapján Verdunnél valamivel jobb volt a helyzet, de a hadseregcsoport mögötti sorozóhelyek a veszteségek 50-60%-át tudják csak pótolni. Július-augusztus folyamán a Westheer tábori tüzérsége 587 vasúti szállítmánynak megfelelő mennyiségű lövedéket lőtt el, miközben csak 470 vasúti szállítmányra való mennyiséget kapott. A fellépő lőszerhiány pedig egyre csak fokozódott.A vasúti lőszerszállítmány a standard lőszerutánpótlás mértékegysége volt. Egy szállítmány 26000 77 mm-es lövedéket szállított, a könnyű taracklőszer esetében 12000 105 mm-es lövedéket, a nehéztarack-lőszer esetében 6000 darab 150 mm-es lövedéket. – Foley 156. o.
A Somme-tól északra harcoló 1. német hadsereg augusztus 28-án a következőket jelentette: A teljes csata során adódó komplikációk csak részben voltak visszavezethetők az ellenséges hadosztályok számbeli fölényére, melyek közül 12 vagy 13 állt szemben nyolc német hadosztállyal a csatatéren és a gyalogságunk számára teljes mértékben érezhető volt ezáltal az angolok és a franciák fölénye a közelharcban. A csata során a legsúlyosabb tényező az ellenség fölénye a lőszermennyiség területén. Ez lehetővé teszi a repülőgépekkel kiváló módon támogatott tüzérsége számára a lövészárkaink elpusztítását és a gyalogságunk szisztematikus leharcolását. … A pozícióink lerombolása olyan átfogó, hogy a legelső vonal csupán fedezéket nyújtó bombatölcsérekből áll. - az 1. hadsereg főparancsnokságának helyzetértékelése, 1916. augusztus 28. A németek tudtak arról, hogy 1916. január 27-én a britek elfogadták a katonai szolgálatról szóló törvényt (Military Service Act), mely a sorozást is érintette, és ezzel a Somme-nál elszenvedett hatalmas veszteségeik ellenére sem lesznek nehézségeik az élőerő pótlásával. Augusztus végén a német katonai hírszerzés azzal számolt, hogy a Franciaországban lévő 58 brit hadosztályból 18 frissen fel volt töltve. A franciák helyzete az élőerőt tekintve nem volt ilyen jó, de a hátország besorozhatók utáni átfésülésével és a sorozás fokozásával a gyarmatokon pótolni tudják a veszteségeiket, míg az 1918-ban besorozhatóvá váló korosztály 1917 nyarán rendelkezésre nem áll. A Franciaországban harcoló 110 francia hadosztályból 16 volt tartalékban és további 10-11 hadosztályra tehettek szert a harcban megfáradtaknak a csendesebb frontvonalakra való áthelyezésével és helyettük onnan áthelyezettek bevetésével.
Ludendorff négyszemközt beismerte a helyzet súlyosságát Hermann von Kuhl altábornagynak, a Heeresgruppe Kronprinz Rupprecht von Bayern (Bajorországi Rupprecht Koronaherceg Hadseregcsoport) törzsfőnökének, aki a naplójában a következőket jegyezte fel:
Beszéltem … négyszemközt Ludendorff-fal (a helyzet egészéről). Egyet értettünk abban, hogy a háború nagymértékű pozitív kimenetele már nem lehetséges. Csak kitartani tudunk és a legjobb lehetőséget kell megragadnunk a békekötéshez. Túl sok súlyos hibát követtünk el ebben az évben. 1916. szeptember 8.
Augusztus 29-én Hindenburg és Ludendorff átszervezte a nyugati fronton lévő hadseregcsoportokat, melynek során a Flandriában harcoló 4. hadsereget leszámítva a front aktív részén lévő összeset bevonta a hadseregcsoport-struktúrába. Az adminisztratív átszervezés megkönnyítette az élőerő és a felszerelés elosztását, de ez önmagában még nem oldotta meg a számbeli hiányosságokat és a növekvő francia-brit fölényt a fegyverek és lőszerek darabszámát tekintve. Új hadosztályokra volt szükség és az ezekhez szükséges élőerő kiállításának továbbá az 1916-os év veszteségeinek pótlásának meg kellett találni a módját. Az antant élőerőfölényét nem lehetett felülmúlni, de Hindenburg és Ludendorff az OHL hadműveleti részlegénél szolgáló Max Bauer altábornagy ötleteit vették elő, mely további ipari mobilizációt irányzott elő a hadseregnek a Franciaország területén kibontakozott „anyagcsatára” való felkészítéséhez, ami a következő évben még tovább fokozódhatott.
A Hindenburg-program megvalósítása A bürokrácia megszervezése A program elfogadása után a „harmadik OHL” fő adminisztratív újítása a Kriegsamt felállítása volt 1916. november 1-ével a vasúti szakértőnek számító Wilhelm Groener tábornok vezetésével. Az új hivatalt azzal a szándékkal hozták létre, hogy megkerüljék vele a hadügyminisztériumot és létrehozzanak egy parancsnoki elven működő gazdaságot, katonai szervezettel a kezelhetőség megkönnyítése érdekében. A Kriegsamton belül hat alárendelt részleget állítottak fel bürokratikus irányvonalak mentén.
A hadsereg átszervezése
Hindenburg és Ludendorff belügyi változtatásokat követeltek a stratégiájuk végrehajtásának érdekében. A német munkások helyzetét módosították az újonnan elfogadott „honi segédszolgálati törvény” (Gesetz über den vaterländischen Hilfsdienst) alapján, ami 1916 novemberétől minden 16 és 50 év közötti német polgárt szolgálatra kötelezett. Az új programban foglaltak szerint a tüzérségi lövegek és géppuskák előállítását meg kellett háromszorozni, a lőszergyártást és a tábori mozsarak előállítását pedig meg kellett duplázni. A német haderő növelése és a hadianyagtermelés növelése rivalizálást eredményezett a hadsereg és az ipar között. 1916 elején a német hadsereg embert vonultatott be, és újabb -et márciusban, mikor az 1897-es születésű korosztály is besorozhatóvá vált. A hadsereg a jelentős emberanyag miatt azt tervezte, hogy az idősebb katonákat leszereli, de evvel együtt is a nyár folyamán Falkenhayn újabb 18 hadosztály felállítását rendelte el. Ezzel a német hadsereg összesen 175 hadosztállyal rendelkezett volna már. A verduni és a somme-i csaták jelentős emberveszteséggel jártak és az itt harcoló hadosztályokat már pár napnyi harc után ki kellett vonni a frontvonalból. A Somme-nál egy hadosztály 14 napot töltött az első vonalban. Számos hadosztályt kivonhattak volna a Westheerből és más frontokon vethették volna be őket támadólag. Hindenburg és Ludendorff további négy – a 18 helyett 22 – hadosztály felállítását rendelte el, amivel 1917 elejére Németország már 179 hadosztállyal kellett rendelkezzen.
Falkenhayn úgy hozta létre az új hadosztályokat, hogy a korábbiak gyalogezredeinek számát négyről háromra csökkentette, nem pedig a hadsereg emberállományának bővítésével. A Hindenburg és Ludendorff által felállított új hadosztályokat a hátországi egységek állományából, illetve nagyobb részt az 1916-ban erősen megfogyatkozott tartalékokból töltötték fel. Bár az újonnan besorozottak növelték a tartalékok számát, a hadosztályok erejének fenntartása jóval nehezebb lett a számuk növelése miatt. Az 1898-as születésű korosztály 1916 novemberi behívásával a tartalék főre nőtt 1917 februárjára, de a nagyobb méretű hadsereg veszteségei is egyre nagyobbak lettek. Ernst von Wrisberg ezredes és Landsknechtführer (a Porosz Hadügyminisztérium új egységek felállításáért felelős vezetője) erős kétségeket fogalmazott meg afelől, hogy bölcs döntés lenne-e hadsereg méretét növelni, de Ludendorff felülbírálta őt.
A lőszerellátás kezelése
A német hadsereg az 1916-os évet megfelelően ellátottan kezdte mind az ágyúk, mind a lövedékek számát tekintve. A verduni csata kezdetén a tábori tüzérséghez 8,5 millió, a nehéztüzérséghez 2,7 millió lövedékkel rendelkeztek. Négy millió lövedéket lőttek el a csata első tíz napja alatt és az 5. hadseregnek 34 vonatszerelvénynek megfelelő mennyiségre volt szüksége naponta. A somme-i csata tovább csökkentette a német lőszertartalékokat, és mikor a gyalogságnak el kellett hagynia az elülső lövészárkot, az akadályok hiányát kompenzálandóan lőtt zárótűzre egyre nagyobb igény lett. A háború és a tengeri blokád előtt a robbanószerekhez való nitrátokat Chiléből importálták. A termelést csak azért tudták fenntartani, mert a német vegyipar képes volt szintetizált nitrátokat előállítani a légköri nitrogénből, de ez hosszadalmas folyamat volt. Falkenhayn ideje alatt a lőszer és tüzérségi eszközök beszerzése a legyártható kivetőtöltetek mennyiségéhez volt igazítva, mivel a megfelelő kivetőtöltetek és robbanótöltetek nélkül értelmetlen lett volna a lövedékek legyártása. Hindenburg és Ludendorff azonban tűzerővel akarták helyettesíteni az élőerőt és figyelmen kívül hagyták a célok és eszközök összehangolását.
A robbanószerek biztosítása Az új fegyverek lőszerigényének kielégítéséhez Hindenburg és Ludendorff a havonta legyártott kivetőtöltetek tömegét tonnára akarták növelni. 1916 júliusában az akkori igényeket fedező – tonnás előirányzott termelési mennyiséget megemelték, de a növekmény soha nem állt arányban a lőfegyverek számának megduplázásával-megháromszorozásával. Az ipari mozgósításnak teljesítenie kellett a Hindenburg-programban foglaltak szerint a képzett munkaerő számának növelését is azzal is, hogy a frontról visszahívtak képzett munkásokat vagy mentesítették őket a besorozás alól. A frontról visszahívottak száma az 1916 végi 1,2 millióról (akik közül volt harctéri szolgálatra alkalmas) 1917 októberére 1,64 millióra, 1917 novemberére 2 millió fölé növekedett (közülük 1,16 millió volt katonai szolgálatra alkalmas). A Hindenburg-program által támasztott igények felgyorsították az élőerőhiány miatti válságot és a korlátozottan rendelkezésre álló nyersanyagok miatt a kitűzött célokat nem lehetett teljesíteni.
Hatása a hadigazdaságra