André Maurois, született Émile Salomon Wilhelm Herzog francia író.

Életrajza Maurois 1885. július 26-án született Elbeufben, és a roueni Pierre Corneille Líceum-banLycée Pierre Corneille de Rouen - History tanult, mindkettő Normandiában. A Javal családA Javal család Elzászból származik. Jót tettek I. Napóleon zsidókkal szembeni toleráns politikájának, és a 19. században figyelemreméltó felemelkedést éltek át, amikor a családtagokból kiemelkedő bankárok, iparosok, orvosok, köztisztviselők és művészek váltak. Dr. Dov Weisbrot azt mondja: "A huszadik században a Javal név presztízsében egyenlő volt Pereire, Fould és Rothschild névvel." tagja, Maurois Ernest Herzog zsidó textilgyáros és felesége, Alice Lévy-Rueff fia volt. Családja az 1870–1871-es francia-porosz háború után elmenekült Elzászból, és Elbeufben talált menedéket, ahol gyapjúgyáruk volt. Amint azt Maurois megjegyezte, a család a teljes elzászi munkaerőt magával vitte az áthelyezett malomba, amelyért Maurois nagyapját felvették a Becsületrendbe, mert „megmentett egy francia ipart”.Quoted in the foreword to The Silence of Colonel Bramble Ezt a családi hátteret tükrözi Maurois Bernard Quesnay című regénye – egy fiatal, művészi és intellektuális hajlamú első világháborús veterán története, akit akarata ellenére kényszerítenek, hogy igazgatóként dolgozzon nagyapja textilgyárában – a karakter egyértelműen sok önéletrajzi elemet tartalmaz.Review by C. D. Stillman, The Harvard Crimson, May 16, 1927 Cover of the original Gallimard edition

Az első világháború alatt csatlakozott a francia hadsereghez, és Winston Churchill alezredes tolmácsaként szolgált (Martin GilbertSir Martin John Gilbert (1936. október 25. – 2015. február 3.) brit történész és az oxfordi Merton College tiszteletbeli tagja volt. szerint a Churchill and the Jews című könyvében, Henry Holt and Company, New York, 2007), majd összekötő tisztként a brit hadseregnél. Első regénye, a Les silences du colonel Bramble szellemes és társadalmilag realista beszámolója volt ennek az élménynek. Azonnali sikert aratott Franciaországban. Lefordították, és az Egyesült Királyságban és más angol nyelvű országokban The Silence of Colonel Bramble néven vált népszerűvé. Sok más művét angolra is lefordították,Fő fordítója angolra Hamish Miles (1894–1937). mivel gyakran foglalkoztak brit emberekkel vagy témákkal, például Disraeli, Byron és Shelley életrajzai.

1938-ban Maurois-t beválasztották a tekintélyes Académie française-ba. Philippe Pétain marsall bátorította és segítette e poszt betöltésében, és 1941-es önéletrajzában, Call No Man Happy, Pétain iránti tartozását köszönettel ismerte el – bár a megírás idejére útjaik élesen elváltak egymástól, miután Pétain Franciaország Vichy államfője lett.

Amikor a második világháború kitört, kinevezték a brit főparancsnokság francia hivatalos megfigyelőjének. Ebben a minőségében elkísérte a brit hadsereget Belgiumba. Személyesen ismerte a francia kormány fő politikusait, és 1940. június 10-én Londonba küldték kiküldetésbe. A fegyverszünet után küldetése véget ért, leszerelték és Angliából Kanadába utazott. Ezekről az élményeiről írt Tragedy in France című könyvében.Maurois, 1940, Foreword

Később a második világháborúban a francia hadseregben és a szabad francia erőknél szolgált.A Szabad Franciaország (franciául: France Libre) olyan politikai egység volt, amely a Harmadik Köztársaság felbomlása után Franciaország legitim kormányának vallotta magát. Charles de Gaulle francia tábornok vezetésével a Szabad Franciaországot száműzetésben lévő kormányként hozták létre Londonban 1940 júniusában, Franciaország második világháborús bukása után, és szövetséges nemzetként harcolt a tengelyhatalmak ellen szabad francia erőivel.

Maurois álneve lett a hivatalos neve 1947-ben.

1967-ben halt meg Neuilly-sur-Seine-ben, miután regények, életrajzok, történetek, gyerekkönyvek és tudományos-fantasztikus történetek szerzőjeként dolgozott. A Párizs melletti Neuilly-sur-Seine közösségi temetőben nyugszik.

Családja Maurois első felesége Jeanne-Marie Wanda de Szymkiewicz volt, egy fiatal lengyel-orosz arisztokrata, aki az Oxfordi Egyetemen tanult; később, 1918-ban idegösszeomlást kapott, majd 1924-ben szepszisben halt meg. Apja halála után Maurois feladta a családi vállalkozást, a textilgyártást (1926-os Bernard Quesnay című regényében tulajdonképpen saját maga egy alternatív életét írta le, amelyben belecsöppent volna egy textiliparos életébe és minden másról lemondott volna.

Második felesége Simone de CaillavetMarie Andrée Huguette Simone de Caillavet (1894. február 8. – 1968. december 22) francia költő és író. volt, Gaston Arman de CaillavetGaston Arman de Caillavet (1869. március 13. – 1915. január 13.) francia drámaíró. drámaíró és Jeanne PouquetJeanne-Marie Pouquet (1874-1962) Marcel Proust gyerekkori barátja volt. lánya, valamint Anatole France szeretőjének, Léontine Arman de CaillavetLéontine Lippmann (1844–1910), ismertebb nevén Madame Arman vagy Madame Arman de Caillavet, Anatole France múzsája és egy rendkívül divatos irodalmi szalon háziasszonya volt a Francia Harmadik Köztársaság idején. unokája. Franciaország 1940-es bukása után a házaspár az Egyesült Államokba költözött, hogy segítsen a nácik elleni propagandamunkában.

Jean-Richard BlochJean-Richard Bloch (1884. május 25. – 1947. március 15.) francia kritikus, regény- és drámaíró. a sógora volt.

Idézetek "A különböző nemzedékek elméi éppoly áthatolhatatlanok egymás után, mint Leibniz monádjai." (Ariel, 1923.) "Család nélkül az ember, egyedül a világon, remeg a hidegtől."

Bibliográfia

Magyarul Költő a máglyán (Ariel ou la vie de Shelley) – Pesti Napló, Budapest · fordította: Szántó Rudolf Disraëli élete (La Vie de Disraeli) – Genius, Budapest, 1928 (Emberek, életek, szerelmek) · fordította: Szini Gyula Kolumbusz Kristóf igaz kalandja – Genius, Budapest, 1928 · fordította: Sándor Imre Két asszony között (Climats) – Pantheon Irodalmi Intézet, Budapest, 1929 · fordította: Komor András Byron élete (Don Juan ou la vie de Byron) – Dante, Budapest, 1930 (A modern regény klasszikusai) · fordította: Benedek Marcell Asszonyok útja – Athenaeum, Budapest, 1932 · fordította: Sárközi György. A textilgyáros. Regény (Bernard Quesnay) – Cserépfalvi, Budapest, 1934 · fordította: Hevesi András VII. Edward és kora (Édouard VII et son temps) – Athenaeum, Budapest, 1934 · fordította: Lányi Viktor A boldogság ösztöne (L'Instinct du bonheur) – Athenaeum, Budapest, 1935 · fordította: Erdélyi Elly A hallgatag Bramble ezredes. Regény (Les silences du colonel Bramble) – Epocha, Budapest, 1936 · fordította: Ujvári Imre Gondolatművészek és szóbűvészek. A mai angol irodalom mesterei (Rudyard Kipling, Katherine Mansfield, Aldous Huxley, H. G. Wells, George Bernard Shaw, G. K. Chesterton, Joseph Conrad, Lytton Strachey, D. H. Lawrence) – Dante, Budapest, 1936 (A modern regény klasszikusai) · fordította: Gáspár János A gondolatolvasó gép (La Machine à lire les pensées) – Franklin-Társulat, Budapest, 1938 (Külföldi regényírók) · fordította: Komor András; – Szépirodalmi, Budapest, 1971 · fordította: Görög Lívia Az élet művészete (Un art de vivre) – Athenaeum, Budapest, 1939 · fordította: Illés Tibor Anglia története (Histoire de l'Angleterre) – Athenaeum, Budapest, 1939 · fordította: Németh Andor A varázsló vagy Chateaubriand élete; ford. Jankovich Ferenc; Athenaeum, Budapest, 1939 Így vesztette el a háborút Franciaország (Les origines de la guerre de) – Magánkiadás, Budapest, 1941 · fordította: Balla Ernő Voltaire; ford. Laczkó Géza; Otthon Ny., Budapest, 1946 (Dante új könyvtár) A szerelem hét arca (Sept visages de l'amour) – Bibliotheca, Budapest, 1948 · fordította: Aradi Nóra Amerikai napló (Journal des États-Unis 1946) – Magyar Téka, Budapest, 1948 · fordította: Molnár Imre Franklin. Egy optimista élete (Franklin, la vie d'un optimist) – Franklin-Társulat, Budapest, 1948 · fordította: Várady Mária · illusztrálta: Howard SimonHoward Simon (1902–1979) amerikai illusztrátor, festő és nyomdász volt, aki fametszeteiről ismert. Szeptemberi rózsák. Regény (Les Roses de septembre) – Európa, Budapest, 1957 · fordította: Bókay János L'Ange Gardien. Az őrangyal / La pelerine. A köpeny – Terra, Budapest, 1957 (Kétnyelvű kiskönyvtár) · · fordította: Flórián Tibor Fleming és a penicillin regénye (La Vie de sir Alexander Fleming) – Gondolat, Budapest, 1962 · fordította: Raffy Ádám A három Dumas (Les Trois Dumas) – Gondolat, Budapest, 1967 · fordította: Réz Pál, versford. Kárpáty Csilla Prometheusz vagy Balzac élete. Életrajz (Prométhée ou la Vie de Balzac) – Gondolat, Budapest, 1968 · fordította: Wessely LászlóWessely László Proust (À la recherche de Marcel Proust) – Gondolat, Budapest, 1976 · · fordította: Szávai Nándor Voltaire (Voltaire) – Akadémiai, Budapest, 1990 (Egyéniség és alkotás) · · fordította: Laczkó Géza A Varázsló avagy Chateaubriand élete (René ou la Vie de Chateaubriand) – Tarandus, Győr, 2012 · · fordította: Jankovich Ferenc

Jegyzetek

Fordítás

További információk Maurois biography and works at FantasticFiction.co.uk André Maurois a Project Gutenberg-en

Kategória:1885-ben született személyek Kategória:1967-ben elhunyt személyek Kategória:Francia írók