A Passat egy német négyárbócos acélbark, egyike az F. Laeisz hajótársaság legendás Flying P-Linereinek. A hajót 1911-ben építette meg a Blohm & Voss hamburgi hajógyár. Aktív szolgálatból való kivonása óta múzeumhajóként funkcionál Travemündében.
Elkészülte után Európa és Dél-Amerika között ingázott teherhajóként, a Laeisz hajótársaság hat különböző kapitányának irányítása alatt. A finn Gustaf Erikson tulajdonába kerülve főként búzát szállított Ausztrália és Európa között. Ekkoriban Otto Piper volt a kapitánya. Az 1950-es években iskolahajóként alkalmazták Európa és Dél-Amerika keleti partja között közlekedtetve. Összesen 39 alkalommal kerülte meg a kemény időjárási viszonyairól ismert Horn-fokot. Nem sokkal azután, hogy 1957-ben egyik testvérhajója, a Pamir egy hurrikánban elsüllyedt, a Passat is kis híján odaveszett egy orkánban. Ezután az üzemben tartásának csökkenő jövedelmezősége miatt kivonták a szolgálatból.
Jelenleg múzeumként, éjszakai szállásként és rendezvényhelyszínként funkcionál Travemündében horgonyozva.Faltblatt „Schiffe als Wissensorte. Treffen der Flying P-Liner Kruzensthern (Padua) und Passat. Do 09. - So 12. Juni 2016. (...) Konzept und Idee: Dr. Iris Klaßen und Susanne Kasimir“
Múzeumhajóként való alkalmazása Lübeck városa 1959-ben vásárolta meg a Passatot és 1960 óta horgonyoztatja múzeumhajóként, ifjúsági szállóként és rendezvényi helyszínként a Trave torkolatában lévő vitorláskikötőben Travemündében. 1978 óta műemlékvédelem alatt áll és Travemünde jelképének számít. A Passat évente vendéget fogad rendezvényhelyszínként és múzeumhajóként, nyaranta pedig iskolai osztályok számára 35 kajütben 106 ággyal ifjúsági szállóként szolgál,Benutzungshinweise (halott link) ezen helyiségeken felül rendelkezik még három teremmel csoportos foglalkozásokhoz. A Passat fedélzetén polgári házasságkötésre van lehetőség, emellett – polgárinak nem számító – ceremoniális kapitányi házasságkötésre is.Ja-Wort an Bord. In: Travemünde aktuell 2014/7, 8. o. Autorenkürzel HN.Aktuelle Nutzung (halott link)
Története 1911 és 1939 között 1910-ben az F. Laeisz hajótársaság elveszítette az ötárbócos Preußent. A vitorláshajókkal való teherszállítás mértékének folyamatos csökkenése és a Dél-Amerikába irányuló, nagy vitorláshajókkal szállítandó áruk kínálatának csökkenése miatt a hajótársaság már 1909-ben megrendelt a hamburgi Blohm & Voss hajógyártól két kisebb négyárbócos barkot, a Passatot és a Pekinget, melyek fele annyi árut tudtak szállítani, mint ötárbócos társaik, melyek közül 1910-ben az F. Laeisz hajótársaság elveszítette az ötárbócos Preußent. A Passat gerincének lefektetésére 1911. március 2-án került sor.
Az 1911. szeptember 20-ai vízrebocsátásakor a hajót a passzátszél után nevezték el. A keresztelését Gertrud Grau végezte, aki a következő beszédet mondta:
Vihar fenyegeti az Északi-tengeren a vitorlást. A forgalmas csatornán sűrű köd jelent veszélyt. Az óceán teljes ereje sújtja a Biscayán. Csak az Egyenlítő átlépésétől, közelít a passzát által dagasztott vitorlákkal sebesen a céljához. Kedvező szelek vezessenek Téged, büszke hajó, mindig gyorsan és biztonságban az oltalmazó kikötőbe. Ezt a kérést fejezze ki a neved. A Passzát névre keresztellek.:Der Sturm bedroht in der Nordsee den Segler. Dichter Nebel im verkehrsreichen Kanal bereitet Gefahr. Des Ozeans ganze Wucht trifft ihn in der Biscaya. Erst wenn der Wendekreis überschritten, zieht mit den vom Passat geschwellten Segeln das Schiff in schnellem Lauf seinem Ziele zu. Mögen günstige Winde Dich, Du stolzes Schiff, stets schnell und sicher in den schützenden Hafen geleiten. Diesem Wunsche soll Dein Name Ausdruck geben. Ich taufe Dich Passat.Luebeck Weboldala: Tourismus (hozzáférés: 2006. november 14. – halott link); Az oldal egyes sorai megegyeznek a Rettet die Passat e.V. egyesület oldalán találhatókkal.)
bélyegkép|jobb|300px|Típustábla és építési szám bélyegkép|jobb|300px|Travemündében horgonyozva A költséggelWebsite des Vereins Rettet die Passat e.V. (hozzáférés: 2006. november 14.) megépült hajó 1911. november 25-re készült el. Első útjára J. Wendler kapitány irányításával 1911. december 24-én futott ki Hamburgból, hogy a Horn-fokot megkerülve Chilébe érjen. Ezt követően Európa és Latin-Amerika között teljesített szolgálatot és eközben kiváló vitorlásnak bizonyult, a felületű vitorláival képes volt 18 csomós sebességet is elérni és ezzel konkurense tudott lenni az egyre erősödő gőzhajózásnak.
1914-ben az első világháború kitörése után hét évet (más források szerint öt évet)Großsegler: Die ’Passat’ (Europäisches Segel-Informationssystem weboldalon; hozzáférés: 2022. november 30.) a chilei Iquique kikötőjében töltött és csak 1921 májusában tért vissza Európába, Marseille-be, ahol háborús kártérítésként Franciaországhoz került. A francia állam nem tartott igényt a vitorlásra, ezért eladásra kínálták fel. Az F. Laeisz 1921 decemberében így visszavásárolhatta fontért a hajóját, és a következő évtől ismét a pétisókereskedelemben alkalmazhatta.
1925-ben teherszállító iskolahajóvá építették át. A sebessége révén a Passat rentábilisabb volt bármely gőzhajónál.Geschichte der Passat (Lübeck hivatalos oldala; hozzáférés: 2006. november 14.) 1928. augusztus 25-én, mikoriban Eilert Müller volt a kapitánya, a vitorlás a La Manche-on a Dungeness-fok közelében összeütközött az orra előtt elhaladni igyekvő francia Daphne gőzössel. A gőzös az ütközés következtében 10 perc alatt elsüllyedt ércszállítmányával együtt. Müller kapitány előbb az orrvitorlarúdra kapaszkodó francia tengerészeket vette a fedélzetére, majd a vitorlákat hátrafelé haladáshoz állíttatta be, és így szabadult el a süllyedő francia gőzhajótól. A Passatot kisebb sérülésekkel (összetört orrtőkével, vízszivárgással az orrban) a rotterdami hajógyárba vontatták vissza, ahol a javítások elvégzése után szeptember 2-án már folytathatta is az útját Chilébe. 1929. június 10-én ismét baleset részese volt, mikor a Royal Sovereign világítóhajótól nem messze az angol British Governor gőzössel ütközött össze. Ezuttal a Hermes vontatóhajó segítségével jutott el Rotterdamba. A sérülései ekkor súlyosak voltak, ezért csak július 18-án tudta folytatni az útját.Geschichte Viermastbark „Passat“ a Rettet die Passat e.V. egyesület honlapján (hozzáférés: 2012. október 3. – halott link)
Miután nagyipari eljárásokkal (Haber-Bosch-eljárás, Ostwald-eljárás) lehetővé vált a pétisó előállítása, a műtrágya- és lőszergyártáshoz már nem volt szükséges Chiléből importálni az anyagot, és ennek következményeként az F. Laeisz 1932-ben eladta a Passatot a finn Gustaf Erikson hajótársaságnak. A második világháború kitöréséig hét alkalommal hajózott el Ausztráliába. 1934-ben, 1937-ben és 1938-ban a Passat nyerte meg a „búzaregattát”, az Európa és Ausztrália között közlekedő teherszállító vitorláshajók nem hivatalos, de nagy presztízzsel bíró versenyét, melyet Európából Ausztráliába, majd onnan búzaszállítmánnyal a Horn-fokot megkerülve kellett teljesíteni.
1939 és 1959 között bélyegkép|jobb|300px|A Passat Travemünde kikötőjében 2006-ban 1939-ben a honi kikötőjében horgonyozott le, ahonnan 1944-ben Stockholmba vontatták, ahol 1946-ig búzaraktárnak használták.
A háború után Eriksonnak csak három nagyvitorlása maradt meg, a Pommern, a Viking és a Passat. Erikson 1947-ben bekövetkezett halála után 1948-ban a hajótársasága visszakapta még a háború idején lefoglalt Pamirt és az Archibald Russellt. A Passat még egyszer megnyerte a búzaregattát 1948-ban, de Erikson fia igyekezett a vitorláshajóktól megszabadulni és gőzhajókra átállni, így a Passatot a Pamirhoz hasonlóan előbb raktárhajóként adta bérbe a brit kormányzatnak.
A szerződés 1951-ben való lejárta után a két hajót belga hajóbontóknak adták el. Egy Helmut Grubbe kapitány és Heinz Schliewen lübecki hajózási vállalkozó körül szerveződő közösség megmentette a két hajót és Kielbe juttatták őket, ahova 1951. szeptember 25-én érkeztek meg. Kielben a Howaldtswerke hajógyárban a hajókat teherszállító kiképzőhajókká alakították át. A vontatási költségek mérséklésére a Passat segédmotorként egy lóerős tengeralattjáró-dízelmotort kapott. Nagyobb módosításokra volt szükség, hogy a szövetségi közlekedésügyi minisztérium által újonnan felállított „Vitorlás iskolahajók” munkacsoport által megfogalmazott biztonsági előírásoknak megfeleljen.
A négyárbócos barkokat az átalakítások után ismét szolgálatba állították és az útjaik során hivatásos hajósok kaptak tengerészkiképzést. A Passat Hermann Heuer kapitány irányításával 1952. február 12-én indult útnak első útjára iskolahajóként 54 kadéttal a fedélzetén Brakéből Dél-Amerikába. 1952 decemberében Günther kapitány vezetésével Dél-Amerika keleti partjáról a dániai Aarhusba indult. Pénzügyi nehézségek miatt 1953 februárjában a Schliewen hajótársaság fizetésképtelenséget jelentett, a Passatot Travemündébe vitték át.
1954 decemberében az oktatást a Stiftung Pamir und Passat (Pamir és Passat Alapítvány) vette át, melyet egy negyven német hajótársaság alkotta konzorcium alapított meg. A Zerssen & Co. hajótársaság zászlaja alatt a Passat ismét Európa és Dél-Amerika (Argentína és Uruguay) között teljesített szolgálatot.
Néhány héttel a Pamir elvesztése után 1957 novemberében a Passat Buenos Aires-ből hazafelé tartva épp csak túlélt egy erős vihart, mikor a Vizcayai-öböltől délnyugatra elkapta egy orkán és négy napon át küzdött vele. Eközben elmozdult az árpaszállítmánya és ettől egyre inkább a bal oldalára dőlt, egészen 50–55°-ig.Klaus Arlt közlése alapján, aki akkoriban a vitorlás újonca volt: A Pamirral ellentétben azonban a Passaton sikerült a jobboldalon mélyen lévő tartályokat feltölteni vízzel (1957. november 5.). A hajó ezután is veszélyesen meg volt dőlve és az utolsó másfél napon az a veszély fenyegette, hogy átfordul, azonban 1957. november 8-án sikerült befutnia Lisszabonba. Az árpa átrakodása után saját erejéből hajózott tovább Hamburgba. Itt az áru kipakolása után leselejtezték és ismét a lebontás fenyegette.
1959 óta: Lübeck tulajdonában bélyegkép|jobb|300px|Az 1961. november – 1962. februári tanfolyam résztvevőinek egy csoportja a Passaton bélyegkép|jobb|300px|A Passat egy éjszakai felvételen (2017 előtt) 1959-ben a Passatot márkáért megvette Lübeck városa, és mindmáig (2022) a hanzaváros tulajdonában áll. – 1960 januárjában a Passat Robert Clauß kapitány irányításával Hamburgból áthajózott Travemündébe a Priwall-félsziget partjához, és itt lett végleges horgonyzóhelye a Trave torkolatában. A Passat előbb a Schleswig-Holsteinische Seemannschule oktatóhelyszíne lett, majd 1966-tól múzeumként és nemzetközi találkozóhelyként – például a Deutsch–Französisches Jugendwerk cserediákprogramja számára – hasznosították.
A későbbi évek során ifjúsági szálló lett belőle, amihez mellék-, mosogató- és tusoló helyiségekkel szerelték fel. A lehorgonyzott hajót ivóvízzel a szárazföldről látták el, de így is sok minden emlékeztet a hajó korábbi életére a szűkös szálláshelyeken kívül is, így például a hajó orr-részén még mindig láthatók a disznóólok, melyekben az aktív évei alatt élőállatokat tartottak az ellátmány kiegészítéséhez.
1978-ban a Passatot mint a német tengerhajózás történetének egy példaértékű darabját műemlékvédelem alá helyezték. Egy évvel később a Lübecki Sportbizottság tagjai létrehozták a Rettet die Passat e.V. egyesületet, mely azóta a Passat megőrzéséért tevékenykedik.
1997 és 1998 között Lübeck város 7,2 millió márkás megbízásából a Flender-Werft hajógyár átfogó felújítást végzett el rajta. Többek között a szegecséből -et kívülről utánhegesztették és a lemezein mintegy 1000 lyukat kijavítottak. Ezen kívül kiemelték a két, egyenként négy tonnás horgonyát, melyek évek óta a Trave fenekén hevertek.