Ingo Schulze (Drezda, 1962. december 15. –) német író. 2023. november 3-tól a Német Nyelv- és Irodalmi Akadémia elnöke.
Élete Schulze, egy fizikus és orvos fia, szülei válása után édesanyjával nőtt fel. 1981-ben elvégezte a Dresdner Kreuzschule-t,Az Evangelisches Kreuzgymnasium a legrégebbi fennmaradt iskola Drezdában és egyben Németországban is. majd az NVA-nál töltött katonai alapszolgálatot; 1988-ig klasszika-filológiát és germanisztikát tanult a Jénai Egyetemen. Schulze ezután két évig dramaturgként dolgozott a Landestheater Altenburgban, amelyet otthagyott, hogy újságíróként dolgozhasson: 1990-ben társalapítója volt az Altenburger Wochenblatt "független újságnak", valamint az Anzeiger nevű Offertenblatt-nak (egyfajta apróhirdetési újság). Mindkettőt az Altenburger Verlag adta ki, amelyet Schulze 1992 végéig irányította. 1993 elején egy üzletember megbízásából Oroszországba ment, ahol Szentpéterváron elindította a Привет Петербург című reklámújságot. Schulze az 1990-es évek közepe óta szabadúszó íróként él Berlinben. Első házasságából két lánya van. Második házasságát Jutta Müller-TammJutta Müller-Tamm (Ludwigshafen am Rhein, 1963. szeptember 30. –) német irodalomtudós, a Berlini Szabadegyetemen a modern német irodalom professzora. irodalomtudóssal kötötte.
2006 óta tagja a Berlini Művészeti Akadémiának, 2007 óta pedig a darmstadti Német Nyelvi és Költészeti Akadémiának. Tagja a Szász Művészeti Akadémiának és a PEN-Zentrum Deutschlandnak is.
2019 őszén Ingo Schulze a Müncheni Irodalmi Fesztivál kurátora lett. Mottója: „Gyakorlatok a paradicsomban. Kérdések a világ számára 1989 után."
Munkái
A szentpétervári tapasztalatai Schulze első könyvkiadásába is belefolytak. A 33 Augenblicke des Glücks (1995) történetei az orosz metropoliszban játszódnak. Schulze szerkesztői fikciót használ, amely szövegeit egy németországi, irodalmi háttérrel rendelkező újságírónak tulajdonítja, aki Szentpéterváron tűnt el. A történetgyűjtemény többnyire pozitív kritikákat kapott a kritikusoktól. 1998-ban megjelent Simple Storys a türingiai Altenburgban játszódnak, ahol Schulze élt és dolgozott; A középpontban az újraegyesítés következményei (WendeWende – Az NDK fordulópontjának vagy békés forradalmának nevezik azt a társadalmi-politikai változást, amely véget vetett a Német Szocialista Egységpárt uralmának a Német Demokratikus Köztársaságban, a parlamentáris kormányrendszerre való átmenetet kísérte, és lehetővé tette a német újraegyesítést (az NDK összeomlásának is nevezik).) állnak szereplői életében, akiknek az ábrázolásában hiányzik az „újraegyesítés utáni könnyelműség” (Nachwendeweinerlichkeit).Stuttgarter Zeitung: Ingo Schulze. Simple Storys. 30. April 1998. A szöveget a recenzensek által könyörtelennek és precíznek minősített stílus jellemezte, amelyet maga a szerző úgy jellemez, hogy "az a novella hangnem, amely megkönnyítette a dolgokat".die tageszeitung: 13.10.2005/a0206 „Literatur ist zu jeder Zeit wichtig“ – Ein Gespräch mit Ingo Schulze. 13. Oktober 2005. A mű megjelenése után Günter Grass Schulzét az új szövetségi államok egyik „nagy mesemondójának” (großartigen Erzähler) ismerte el.Focus: „Heinrich, was meinst du dazu?“ – Interview mit Günter Grass. 4. Oktober 1999.
Több történet megjelenése után csak 2005-ben következett a következő regény, a Neue Leben. A szerző és újságszerkesztő, Enrico Türmer történetét meséli el, aki a német újraegyesítés évében írt egy barátjának, nővérének és egy szeretőjének. Schulze ismét egy szerkesztő pozíciójába vonul vissza, aki csupán előkészítette a regényt alkotó leveleket; 18. századi levélregényre jellemző trükköt alkalmaz, amelynek újraaktiválását a kritika nem fogadta egyöntetűen. Míg a FAZ kritikusa, Richard Kämmerlings megkérdezte: „Nem lehet egy kicsit régimódibb?”Frankfurter Allgemeine Zeitung: Enrico Türmers unternehmerische Sendung. 19. Oktober 2005. Jörg Magenau a Die Tageszeitungtól ezt az összefüggést tekintette „a regény tényleges csúcspontjának”. Egyes lektorok a művet – nem mindig irónia nélkül – a régóta várt „ultimativen Wenderoman”Die Welt: Enrico, mir graut vor Dir! (PDF-Datei; 175 kB), 15. Oktober 2005. kategóriába sorolták.
Szülővárosa, Drezda 800. évfordulója alkalmából Ingo Schulze Esszét írt az MDR figaro számára Nachtgedanken (Éjszakai gondolatok) címmel, amelyet 2006. május 3-án sugároztak. Schulze részt vett a drezdai Német Higiéniai Múzeum „Mythos Dresden“ (Drezdai mítosz) című kiállításán is.
Schulze Handy. 13 Geschichten in alter Manier című történetgyűjteménye, amely 2007-ben került a boltokba, szinte egyöntetű dicséretet kapott. Például Volker WeidermannVolker Weidermann (Darmstadt, 1969. november 6. –) német irodalomkritikus és televíziós műsorvezető. a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungban a Neue Lebenhez képest úgy ítélte meg, hogy „lezserebb, egyszerűbb, nyugodtabb és egyszerűen nagyon-nagyon szépen megírt”.Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung: Gibt es denn keine Welt da draußen?, 11. März 2007.
Schulze 2007-es Türingiai Irodalmi Díj átvételi beszéde, amelyben a kulturális szektorban a szponzorálás növekvő fontosságáról beszélt, miközben az állam egyidejűleg kivonul belőle, széles körű figyelmet keltett a nemzeti médiában.Ingo Schulze: Was wollen wir? – Dankrede zum Thüringer Literaturpreis. In: Palmbaum. Literarisches Journal aus Thüringen 15 (2007), Heft 2 (=Heft 45 der Gesamtzählung), S. 208–216.
Adam und Evelyn című regényét, amelynek főszereplői 1989 késő őszén Magyarországon keresztül hagyták el az NDK-t, öt másik döntőssel együtt jelölték a 2008-as Német Könyvdíjra.Deutscher Buchpreis 2008 Frankfurt am Main, 17. September 2008. Andreas GoldsteinAndreas Goldstein (1964-ben született Kelet-Berlinben) német rendező, író és filmproducer. rendezésében 2018-ben forgattak filmet.Adam und Evelyn (film)
Schulze 2010-ben megjelent Orangen und Engel. Italienische Skizzen (Narancsok és angyalok. Olasz vázlatok) című novellagyűjteménye a szerző római Villa Massimo rezidenciája (Római Német Akadémia) kapcsán születtek. Ezek olyan történetek, amelyek többnyire a nagyvárosi római környezetből származó egyszerű emberekre összpontosítanak; a történetek a szerző tényleges élményeiként jelennek meg és szintén első személyben szólnak; azonban szinte észrevétlenül elhagyják ezt az önéletrajzi mintát, rejtélyessé válnak és általában kétértelmű a végük.
Politikai nyilatkozatok 2012 elején nagy figyelmet kapott a Süddeutsche Zeitungban megjelent, a társadalom kifosztása elleni tézisei,„Kapitalismus braucht keine Demokratie“, Süddeutsche Zeitung, 12. Januar 2012. valamint a piackonform demokrácia elleni drezdai beszéde (Wider die marktkonforme Demokratie).Ingo Schulze: Die Selbstaufgabe des Westens? , Deutschlandfunk, 14. Dezember 2014.
A 2013-as szövetségi választások után ő volt az elsők között a kezdeményezője és aki aláírta a "Nagykoalíció ellen" felhívást, amely arra szólította fel az SPD-t, hogy ne lépjen újra koalícióra a CDU/CSU-val, hanem alakíton többségi kormányt a Zöldekkel és a baloldallal, az SPD vezetésével. A „Neubeginn” csoport tagja.Antje Vollmer / Daniela Dahn / Dieter Klein / Gabriele Zimmer / Ingo Schulze / Michael Brie / Peter Brandt: Neubeginn - Aufbegehren gegen Krise und Krieg. VSA, Hamburg 2022, .
Publikációk Regények 33 Augenblicke des Glücks. Aus den abenteuerlichen Aufzeichnungen der Deutschen in Piter. Berlin, Berlin Verlag 1995, . Als dtv-Taschenbuch, München 1997, Simple Storys. Ein Roman aus der ostdeutschen Provinz. Berlin, Berlin Verlag 1998, Neue Leben. Die Jugend Enrico Türmers in Briefen und Prosa. Berlin, Berlin Verlag 2005, Adam und Evelyn. Berlin, Berlin Verlag 2008, Peter Holtz. Sein glückliches Leben erzählt von ihm selbst. Fischer, Frankfurt am Main 2017, Die rechtschaffenen Mörder. Fischer, Frankfurt am Main 2020, Christoph Möllers: Rezension (in: Die Zeit 11/2020)Freiheit im Abseits Süddeutsche Zeitung, 6. März 2020.
Egyéb egyéni kiadások Von Nasen, Faxen und Ariadnefäden. Zeichnungen und Fax-Briefe. Mit Helmar Penndorf. Berlin, Friedenauer Presse 2000, Mr. Neitherkorn und das Schicksal. Erzählung. Edition Mariannenpresse, Berlin 2001, Handy. Dreizehn Geschichten in alter Manier. Berlin, Berlin Verlag 2007, Tausend Geschichten sind nicht genug. Leipziger Poetikvorlesung 2007. Frankfurt am Main, Suhrkamp 2008, Der Herr Augustin. Mit Julia Penndorf (Illustrationen), Bloomsbury-Kinderbuch. Berlin, Berlin Verlag 2008, Was wollen wir? Essays, Reden, Skizzen Berlin, Berlin Verlag 2009, Orangen und Engel. Italienische Skizzen. Mit Matthias Hoch (Fotografien), Berlin, Berlin Verlag 2010, Unsere schönen neuen Kleider. Gegen eine marktkonforme Demokratie – für demokratiekonforme Märkte, Hanser Verlag, 2012, Henkerslos. Ein Märchenbrevier. Hanser Verlag, 2013, (Zusammen mit Christine Traber. Mit Illustrationen von Sebastian Menschenmoser).Rezension von Carsten Hueck: Auf Gott oder Zauberkräfte ist kein Verlass. In: Deutschlandradio. 24. Dezember 2013. Aufgerufen am 23. Januar 2014. gemeinsam mit Kiran Klaus Patel: Doppelt verbunden, halb vereint. Der Beitritt der DDR zur BRD und zur Europäischen Gemeinschaft. Hamburger Edition, Hamburg 2022, zusammen mit Antje Vollmer et al.: Neubeginn. Aufbegehren gegen Krise und Krieg. Eine Flugschrift. VSA Verlag, Hamburg 2022,
Esszék, beszédek Das Herakles-Motiv in der „Ästhetik des Widerstands“. In: Wissenschaftliche Zeitschrift der Friedrich-Schiller-Universität Jena (Gesellschafts- und sprachwissenschaftliche Reihe) 36. Jg., 1987, Heft 3, S. 417–422. Der Brief meiner Wirtin. Laudatio auf Josua ReichertJosua Reichert (Stuttgart, 1937. június 8. – Stephanskirchen, 2020. október 31.) német nyomdász, tipográfus, grafikus és író.. In: Sinn und Form 52, 2000, H. 3, S. 435–442. Lesen und Schreiben oder „Ist es nicht idiotisch, sieben oder gar acht Monate an einem Roman zu schreiben, wenn man in jedem Buchladen für zwei Dollar einen kaufen kann?“. In: Ute-Christine Krupp, Ulrike Janssen (Hrsg.): Zuerst bin ich immer Leser. Prosa schreiben heute. Frankfurt am Main, Suhrkamp 2000, , S. 80–101. Würde ich nicht lesen, würde ich auch nicht schreiben. Meranier-Gymnasium, Lichtenfels 2002. Nachtgedanken. Am 3. Mai 2006 von MDR figaro gesendeter Essay Meine kopernikanische Wende. In: Renatus Deckert (Hrsg.): Das erste Buch. Schriftsteller über ihr literarisches Debüt. Frankfurt, Suhrkamp 2007, Signor Candy Man. In: Süddeutsche Zeitung. 5. Januar 2008 Eine, zwei, noch eine Geschichte/n. Mit Imre Kertész und Péter Esterházy. Berlin, Berlin Verlag 2008, Popikone. In: Thomas Kraft (Hrsg.): Beat Stories. München, Blumenbar 2008, Fast ein Märchen. In: Sinn und Form. 60, 2008, H. 4, S. 453–457. Eine Nacht bei Boris erschienen in der Reihe: Books to Go, Berlin, Deutscher Taschenbuch Verlag, April 2009, Nach der Flut. Laudatio zur Verleihung des Anna-Seghers-Preises an Lukas BärfussLukas Bärfuss (1971. december 30. –) svájci író és drámaíró, aki németül ír.. In: Sinn und Form. 61, 2009, H. 3, S. 413–419. Nützliche Idioten. Für die regierenden Parteien sind die Pegida-Demonstranten eine bequeme Opposition – denn die eigentlichen Fragen werden von ihnen gerade nicht gestellt, in: SZ Nr. 21, 27. Januar 2015, S. 9. Der Amerikaner, der den Kolumbus zuerst entdeckte …: Essays. Frankfurt, S. Fischer 2022,
Dokumentumfilm városi jegyzőként Rettung aus dem Regenwald? ZDF / 3sat 2011, zusammen mit Christine Traber. (Dokumentation über Terra preta bei Burnout – Der erschöpfte Planet. Erstausstrahlung 12. November 2011, 45 Minuten).
Rádiójáték Das Deutschlandgerät, Regie: Stefan Kanis, MDR 2014 Augusto, der Richter, mit Paul Herwig (Ich), Christian Redl (Augusto), Judith Rosmair, Krista Posch, Ingo Schulze u. a. Regie: Ulrich Lampen, MDR/BR 2016. Als Podcast/Download im BR Hörspiel Pool.BR Hörspiel Pool – Schulze, Augusto, der Richter
Magyarul megjelent A boldogság 33 pillanata (33 Augenblicke des Glücks) – Gondolat, Budapest, 2004 · · Fordította: Nádori Lídia