A dalmáciai csatornacsata egy háromnapos összecsapás volt a Jugoszláv Haditengerészet három taktikai csoportja és a horvát parti tüzérség, valamint a Horvát Haditengerészet kommandósainak egy különítménye között 1991. november 14-16-án a horvátországi háború idején. November 14-én Brač szigetének közelében az Adriai-tengeren, a Spliti-csatornában a horvát kommandósok megtorpedózták a Mirna osztályú PČ-176 Mukos járőrhajót, aminek következtében még aznap jugoszláv haditengerészeti támadást indított Brač és Šolta szigetének partvédő egységei ellen. A sodródó Mukost horvát civil hajók mentették ki, és a Nečujam-öbölnél vontatták partra.
Másnap a jugoszláv haditengerészet hajóinak egy csoportja a „Kaštela” taktikai csoportba (TG) szerveződve a Split-csatornához vonult, és megtorlásul a Mukos elvesztése miatt bombázta Split városát. A „Kaštela” TG-vel a horvát parti tüzérség szállt harcba. A tüzérségi ütegek egy részének semlegesítésére a Jugoszláv Haditengerészet „Vis” TG néven Vis szigetéről egy másik hajócsoportot vezényelt a Šoltától délre fekvő vizekre, ahol több horvát tüzérüteg is harcolt. A „Kaštela” TG kelet felé vonult vissza, és csatlakozott a három aknavetőből álló „Ploče” TG-hez.
November 16-án az egyesített jugoszláv haderő áthajózott a Korčulai-csatornán – a Hvar és Korčula szigeteket elválasztó szoroson –, hogy a jugoszláv haditengerészet visi bázisán keressen menedéket. A hadihajókat ekkor a Korčulára és a Pelješac-félszigetre telepített horvát parti tüzérség vette célba, és két aknavetőt elsüllyesztett.
A csata a Jugoszláv Haditengerészet utolsó bevetése volt a dalmát csatornákon, valamint a horvát tengerparton szeptemberben bevezetett tengeri blokád feloldása előtt, egyúttal a Horvát Haditengerészet legnagyobb hadművelete volt a háborúban. A Horvát Haditengerészet később a birtokában maradt Mukost Šibenikbe vontatta, megjavította, és OB-62 Šolta néven újra szolgálatba helyezte. A csata során a Jugoszláv Haditengerészet állományának 22 főnyi legénysége, két horvát lövész és Splitben két civil tengerész vesztette életét. A horvát hatóságok a bombázással kapcsolatban harminchárom jugoszláv tiszt ellen emeltek vádat.
Előzmények 1990-ben, a horvát szocialisták választási vereségét követően az etnikai feszültségek tovább fokozódtak. A Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA) elkobozta Horvátország területvédelmi fegyvereit (Teritorijalna obrana – TO), hogy minimalizálja a lehetséges ellenállást. 1990. augusztus 17-én a fokozódó feszültség a horvátországi szerbek nyílt lázadásává fajult.A lázadás Dalmácia hátországának Knin körüli, túlnyomórészt szerbek lakta területein, valamint a Lika, Kordun, Banovina régiók és Kelet-Horvátország egyes részein zajlott. 1991 januárjában Szerbia Montenegró, valamint a szerbiai Vajdaság és Koszovó tartományok támogatásával kétszer is sikertelenül próbálkozott, hogy megszerezze a jugoszláv elnökség jóváhagyását a JNA bevetéséhez a horvát biztonsági erők leszerelésére.
A szerb felkelők és a horvát különleges rendőrség között márciusban vívott vértelen összecsapás után maga a JNA, Szerbia és szövetségesei támogatásával, kérte a szövetségi elnökséget, hogy adjon neki háborús jogosítványokat és hirdessen ki rendkívüli állapotot. A kérelmet 1991. március 15-én elutasították, és a JNA Slobodan Milošević szerb elnök irányítása alá került 1991 nyarán, amikor a jugoszláv szövetség szétesésnek indult. A hónap végére a konfliktus eszkalálódott, ami a háború első halálos áldozataihoz vezetett. A JNA ezután közbelépett, hogy támogassa a felkelőket, és megakadályozza a horvát rendőrség beavatkozását. Április elején a horvátországi szerb lázadás vezetői bejelentették, hogy az ellenőrzésük alatt álló területeket integrálják Szerbiával. Horvátország kormánya ezt az elszakadás aktusának tekintette. Májusban a horvát kormány válaszul megalakította a Horvát Nemzeti Gárdát (Zbor narodne garde – ZNG),ám fejlődését hátráltatta az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) szeptemberben bevezetett fegyverembargója, és a Jugoszláv Haditengerészet adriai-tengeri blokádja, melyeket szeptemberben vezettek be.
A laktanyacsata után a ZNG jelentős fegyver- és lőszerkészletre tett szert, köztük lefoglalta a Šibenikben horgonyzó 34 jugoszláv hadihajót. A horvát erők Kaštela-öbölbe tengeri aknákat telepítettek, hogy a Jugoszláv Haditengerészet lorai bázisát megközelíthetetlenné tegyék. Október 8-án Horvátország kikiáltotta függetlenségét Jugoszláviától, és egy hónappal később a Horvát Nemzeti Gárdát Horvát Hadseregre (Hrvatska vojska – HV) keresztelték át. 1991 végén a háború leghevesebb harcai folytak az országban, melyek a JNA horvátországi hadjáratában, Dubrovnik ostromában és a vukovári csatában csúcsosodtak ki.
November első napjaiban a jugoszláv haditengerészet a blokádot érvényesítve Brač és Korčula szigetei között kétszer állította meg a Libertas konvojt. A „Slavija” komphajó által vezetett 40 kishajóból álló konvoj Dubrovnikba tartott, hogy a védőknek utánpótlást szállítson és kihozza a menekülteket az ostromlott városból. November 11-én a máltai lobogó alatt közlekedő „Euroriver”t a partmenti horvát ütegek Šolta szigeténél elsüllyesztették.
A szembenálló felek A jugoszláv haditengerészet hajóinak szeptemberi elfoglalása ellenére Horvátország partmenti védelme a szárazföldön és a közeli szigeteken elfoglalt parti tüzérségre támaszkodott. Ezek közé tartozott Közép-Dalmáciában három, Šibenik és Split közötti parti üteg, a žirje szigeti 90 mm-es, a zečevo szigeti 100 mm-es és a Primošten közelében a Smokvica-szigeten telepített 88 mm-es tüzérségi ütegek. Négy, a Split melletti szigeteken telepített parti tüzérségi üteget (Šolta szigetén a Marinča-fokon levő 88 milliméteres, a Brač szigetén telepített 85 mm-es Ražanj, és 88 mm-es Ražnjić ütegeket, valamint a korčula szigeti 85 mm-es Privala üteget) már úgy foglalták el az ellenségtől. A Žirjén és Šoltán lefoglalt tüzérségi eszközök egy részét eltávolították, és a spliti Kašjuniban és Duilovóban további parti tüzérségi ütegek felállításához használták fel. További ütegeket állítottak fel a Lovište-hegyen, a Pelješac-félszigeten, , valamint a Korčulán fekvő Blacében és Črna Lukában, a Smokvicától és Vela Lukától északra fekvő tengerparton. A Črna Lukára telepített 76 mm-es ütegnek M1942 (ZiS-3) ágyúi voltak. A horvát haditengerészet haditengerészeti kommandós különítményét Brač nyugati részébe telepítették. A parti tüzérség a Horvát Haditengerészet parancsnoksága alá volt rendelve, melynek parancsnoka Sveto Letica tengernagy volt. 300px|bélyegkép|jobbra|A VPBR-31 „Split” fregatt
A Jugoszláv Haditengerészet visi és lastovoi bázisairól három, „Kaštela”, „Vis” és „Ploče” fedőnevű taktikai csoportot (TG-t) telepített Közép-Dalmácia partjaihoz. A „Kaštela” TG-t Splithez, valamint Šolta és Brač szigetétől északra vezényelték, és a VPBR-31 „Split” Koni-osztályú fregattból, a RTOP-401 „Rade Končar” nevű és a RTOP-403 „Ramiz Sadiku” nevű „Končar”-osztályú gyorstámadó hajókból, az RČ- 306 „Nikola Martinović” nevű „Osa” osztályú rakétavető hajóból, a TČ-220 „Crvena zvezda” és a TČ-224 „Pionir II” nevű „Shershen” osztályú torpedóvető hajókból, valamint két „Mirna” osztályú járőrhajóból, köztük a PČ-176 „Mukos” járőrhajóból állt. A „Kaštela” TG egy további, „Osa” osztályú rakétavető hajót is tartalmazhatott. A „Ploče” TG, amelyet a szárazföld és Brač közé, a Kaštela TG-től keletre vezényeltek, három aknavető hajóból, az ML-143 „Iž”, az ML-144 „Olib” és az ML-153 „Blitvenica” nevű hajóból állt. A „Vis” TG-t a Hvar sziget nyugati csücskénél telepítették, és a VPBR-34 „Pula” „Kotor” osztályú fregattból, egy „Končar” osztályú gyorstámadó hajóból, két „Osa” osztályú rakétavető hajóból és két „Mirna” osztályú járőrhajóból állt. A Jugoszláv Haditengerészet flottaparancsnoka Nikola Ercegović ellentengernagy volt.
A csata lefolyása November 14 November 14-én 17 óra 34 perckor a horvát haditengerészet kommandósai a Brač szigetéről kilőtt torpedóval megtámadták a Mukost. A hajó legénysége a hajó orrában bekövetkezett robbanásról számolt be, és mivel süllyedni kezdett segítséget kért a Kaštela TG-től. A Kaštela TG a Pionir II-t vezényelte a helyszínre, amely nem sokkal később meg is érkezett Mukoshoz, és 18 óra 10 percre átszállította a sérült hajó legénységét. A Mukost teljesen víz alá merült orral és három halott tengerész holttestével hagyták Šolta felé sodródni. Ezután a Kaštela TG szinte egész éjszaka lőtte a Brač szigetén fekvő Milna és a šoltai Stomorska területeit, azzal a céllal, hogy a horvát tengerparti tüzérséget tüzelésre bírják. A célterületeken állomásozó parti tüzérség azonban nem viszonozta a tüzet. Ezalatt Visből további jugoszláv hajók futottak ki, de még a reggeli órákban visszatértek bázisukra anélkül, hogy áthaladtak volna a Spliti-csatornán, a Brač és Šolta szigetek közötti szoroson. Ekkorra a haditengerészet lövöldözése is elhalt. A Ploče TG a kijelölt járőrterületen maradt.
November 15 350px|bélyegkép|jobbra|A csata térképe a november 15-iki pozíciókkal November 15-én 6 óra 42 perckor a Kaštela TG haditengerészeti támadást indított Split városa, valamint Brač és Šolta szigetei ellen. A támadási parancsot a VPBR-31 Split fedélzetén adták ki, és a támadásról a JNA Tengerészeti Katonai Szektor parancsnokságát és a JNA spliti bázisait is értesítették. A JNA spliti helyőrsége nem csatlakozott a támadáshoz. Letica értesítette a támadásról a JNA Tengerészeti Katonai Szektor parancsnokát Nikola Mladenić vezérőrnagyot, de Mladenić azt mondta, hogy nem tudja irányítani a helyzetet, mert a főhadiszállásától megtagadták az áramellátást. Értesítést kapott az Európai Közösség megfigyelő missziója (ECMM) is; akik megígérték, hogy erőfeszítéseket tesznek a bombázás megállítására. Nem sokkal ezután Letica utasította a parti tüzérséget, hogy nyissanak tüzet a Kaštela TG hajóira. A parti tüzérségi tűz számos közeli találat mellett közvetlen találatot ért el a VPBR-31 Spliten,, amelyet ők a šoltai Marinča-fok ütegének tulajdonítottak. Horvát források szerint a bombázást a Mukos elvesztésének megtorlásaként Mladenić rendelte el.
A Jugoszláv Haditengerészet Šoltától és Bračtól északra elhelyezkedő hajóinak nehéz helyzetére reagálva, a Pula vezette Vis TG Vis szigetétől északra hajózott, hogy a Kaštela TG-ről a tüzérségi tüzek egy részét elvonja. Amikor a hajók Spliti-csatornához közeledtek, radarkontaktus jött létre egy hajóval, mely nagy sebességgel hajózott ki Splittől a nyílt tenger felé. A szeptemberben elrendelt blokád érvényre juttatására törekvő Pula rádión kérte a hajót, hogy álljon meg ellenőrzésre. A hajó nem reagált, mire a Pula több lövést adott le az orra elé, ekkor azonban a Pula parancsnoka észrevette, hogy az egy szárnyashajó, amely egy ECMM-csapatot szállít az Európai Közösség zászlaja alatt. Erre felhagyott az üldözéssel, és továbbment Šoltába.
Amikor a Vis TG hajói 7-8 tengeri mérföld (13-15 km) távolságon belül megközelítették Šoltát a hajócsoportot a parti tüzérség tüze érte. A bejövő tűzre válaszul a Pula 76 mm-es orra szerelt lövegével Brač és Šolta célpontjaira lőtt. Horvát források szerint hozzávetőleg 800 lövést adtak le válogatás nélkül, polgári célpontokra csapva, míg Brčić szerint a parancsnoksága alá tartozó TG csak a lakott területen kívüli tüzérség ellen lépett fel. A Pula, miközben a szárazföldi ütegek hatótávolságán kívül volt, hogy a parti tüzérség figyelmét elvonja, rakétavetőjével négy RBU-6000-es mélységi bombát is kilőtt.