A Szent István Koronájának Országai (más néven Transzlajtánia, a dualizmus alatt megegyezik a Magyar Szent Korona Országaival) az Osztrák–Magyar Monarchia horvát és magyar területei voltak. Az ország 1867. március 30. és 1918. november 16. között állt fenn, amely feloszlatását (Őszirózsás forradalom) követően szétesett. A név Magyarország történelmi koronaékszerére, a Magyar Szent Koronára utal, amelyet Szent István király koronájaként ismernek és amely szimbolikus jelentőséggel bír a Magyar Királyság számára.

Kiterjedése Az 1868-as horvát–magyar kiegyezés első cikkelye szerint azt a területet, amelyet Magyar Birodalomnak is neveznek (a középkori latin szóhasználat szerint Archiregnum Hungaricum), a horvát változat (1868. évi I. tc.) szerint „a Magyar Királyság és a Háromegy Királyság államszövetségeként” határozták meg – ez azonban csupán a terület saját magára használt elnevezése volt, önálló királyság, saját királyi korona, illetve királyi udvara nem volt. A Horvátország királya titulust címeik között viselték a mindenkori magyar királyok, s a Szent Koronával történt megkoronázásuk által automatikusan, külön aktus nélkül váltak azzá. A magyar 1868. évi XXX. tc. konzekvensen az ország megnevezést használja a horvát területekre, a királyság szót történelmi és államjogi szempontból kerüli.

Háromegy Királyságot a Horvát Királyság, Szlavónia és Dalmácia alkotta. Bár Dalmácia valójában Szent István Koronájának Országain kívül terült el, a Monarchia osztrák felének, Ciszlajtániának a részeként, a Háromegy Királyság létrejöttét célzó hosszú politikai kampány miatt mégis felvették a nevébe, amely az eredeti területekből állt.

A Magyar Korona országai Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés után Transzlajtánia a Magyar Királyságból állt (amely magában foglalta az egykori Erdélyi Fejedelemség ( vagy Erdélyi Nagyfejedelemség) és az egykori Temesvári Bánság területeit is), de hozzá tartozott a belsőleg önállóan kormányzott Horvát-Szlavón Királyság és Fiume szabad kikötője is. A Katonai Határőrvidék 1873–1882-ig külön igazgatás alatt állt, majd megszűnt, és a tulajdonképpeni Magyarországhoz és a Horvát-Szlavón Királysághoz került.

TérképNévVezető<center>200px<center>40px Magyar Királyság<center>Király<center>200px<center>40px Horvát-Szlavón Királyság<center>Bán<center>200px<center>40px Fiume város<center>Kormányzó<center>200px<center>40px Bosznia-Hercegovinai Kondomínium(Az Osztrák Császársággal közösen)<center>Kormányzó

{| class="wikitable" border="1" cellpadding="4" width="60%" |- !width="0%" style=background:#ADD8E6;|Térkép !width="50%" style=background:#ADD8E6;|Név !width="20%" style=background:#ADD8E6;|Vezető |- |<center>200px |<center>40px Szent István Koronájának Országai|<center>Király|}

Korábbi, később megszűnt országok TérképNévMegszűnésUtódállam200px<center>40px Erdélyi Nagyfejedelemség1867. július 28.Magyar Királyság200px<center>40px Szerb Vajdaság és Temesi Bánság1860. december 27.200px<center>40px Horvát Királyság1868. június 25.Horvát-Szlavón Királyság200px<center>40px Szlavón Királyság

Közigazgatás

Hadsereg

Magyar Korona Országainak hadserege a Osztrák–Magyar Hadseregbe tartozott. A Magyar Királyságnak volt saját, a Közös hadseregtől elkülönülő fegyveres ereje, a Magyar Királyi Honvédség. A Horvát-Szlavón Királyságnak is volt hadsereg, mely szintén a Monarchia hadseregének és a Magyar Kir. Honvédség egyik ága volt. A Horvát-Szlavón Landwehr felelt közvetlenül Horvátország és Szlavónia területi épségéért. Fiumének nem volt saját hadserege. A Bosznia-Hercegovinai Kondomínium pedig mivel közösen tartozott mind a Magyar Királysághoz, mind az Osztrák Császársághoz, a Közös hadsereg tartotta ellenőrzés alatt.

Neve Magyarul: Szent István Koronájának Országai, Szent Korona Országai, a Magyar Korona Országai, a Magyar Szent Korona Országai Horvátul: Zemlje Krune svetog Stjepana Németül: Länder der heiligen ungarischen Stephanskrone Csehül: Země Koruny svatoštěpánské Szlovákul: Krajiny Svätoštefanskej koruny, Krajiny uhorskej koruny Szerbül: Земље круне Светoг Стефана Románul: Țările Coroanei Sfântului Ștefan Ukránul: Землі корони Святого Стефана Ruszinul: Землї короны Сятого Іштвана Oroszul: Земли кoроны Святого Иштвана

TranszlajtániaTranszlajtánia (más néven Lajtántúl) volt a Szent István Koronájának Országai nem hivatalos elnevezése. Transzlajtánia elnevezés onnan ered, hogy az osztrák–magyar határon folyt a Lajta, így az attól nyugatabbra fekvő területek (Osztrák Császárság) lettek a Lajtán innen, a folyótól keletebbre fekvő kerületek (Magyar Királyság) pedig nem hivatalosan a Lajtántúl elnevezéseket kapták. E terület a mai Szlovákia területén található Kárpátoktól Erdélyig, majd délen az Adriai-tenger horvát partjáig terjedt. Transzlajtánia fővárosa Budapest volt.Encyclopedia Britannica

Történelem

Az 1867-es kiegyezés, amely létrehozta a Monarchiát, nagyobb irányítást biztosított a magyar kormány belügyei felett, mint amennyivel a mohácsi csata óta bármikor rendelkezett. Az új kormány azonban súlyos gazdasági problémákkal és az etnikai kisebbségek növekvő nyugtalanságával szembesült. Az első világháború végül az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásához vezetett, majd a háborút követően kormányok sora – köztük egy kommunista rezsim – vette át a hatalmat Budapesten.

Alkotmány

A Liberális párt

Társadalmi változások és a kisebbségek helyzete

Politika az első világháború alatt

A Magyar Korona Országainak vége Az első világháború végén Transzlajtánia is mint sok más állam eltűnt a térképekről. A horvátok, más délszláv nemzetekkel az unió kezdete óta8 óta saját államot, valamint az osztrákokkal és a magyarokkal egyenlő jogokat akartak a Monarchiában. Számos próbálkozás után, amelyeket a magyar fél mindig elvetett, a Magyar Minisztertanács Wekerle Sándor magyar miniszterelnök és Tisza István gróf vezetésével végül 1918. október 22-én, egy nappal IV. Károly király után aláírták a trialista kiáltványt. Mivel túl késő volt az osztrák és magyar irányítású Monarchiát megreformálni, 1918. október 29-én a Zágrábi Parlament egyesítette a horvát területeket, megszüntette az uniót és minden kapcsolatot Ausztriával és Magyarországgal és úgy döntött, hogy csatlakozik a Szlovének, Horvátok és Szerbek Államtanácsához (1918. december 1-jén létrejött a Szlovén–Horvát–Szerb Állam). Fiume városa rövid életű szabad városállammá vált, egészen 1924-ig, amikor átengedték Olaszországnak, de a szabadállam létezését a nagyhatalmak egyáltalán nem ismerték el.

IV. Károly elkeseredettségében Károlyi Mihályt nevezte ki miniszterelnöknek, aki Ausztria és Magyarország kapcsolatának lazítását javasolta. Károlyi buzdítására a Magyar Parlament 1918. október 31-ével felmondta az osztrák–magyar Kiegyezést.

Károly november 13-án bejelentette, hogy elfogadja Magyarország államforma-meghatározási jogát, és lemond arról, hogy részt vegyen a magyar politikában. Felmentette a Monarchia magyar felében a tisztségviselőket is a neki tett hűségi eskü alól. Károlyi és kormánya nem volt hajlandó várni és november 16-án kikiáltották a Magyar Népköztársaságot. IV. Károly király soha nem mondott le, sőt megpróbálta újra megszerezni a magyar trónt (visszatérési kísérletek) és 1920-tól 1944-ig Horthy Miklós kormányzóként irányította a visszaállított Magyar Királyságot.

Fordítás

Jegyzetek

Források

További információ, kapcsolódó lapok Horvát-Szlavónország Magyar Királyság Osztrák–Magyar Monarchia Magyar–horvát kiegyezés Őszirózsás forradalom I. István magyar király

Kategória:Magyarország történelme