Lukcsics Pál (Kerta, 1892. május 20. - Budapest, 1936. november 16.) történetíró, tanár.
Élete Lukcsics József (1875-1937) kanonok öccse.
A veszprémi piarista gimnáziumban érettségizett 1911-ben.A kegyes-tanítórendiek vezetése alatt álló veszprémi róm. kath. főgimnázium értesítője 1910/1911, 89, 108. Tanárai közül később is kapcsolatban maradt Perényi Józseffel, akinek irodalomtörténeti kutatásait budapesti könyvtárakban végzett adatgyűjtéssel segítette egyetemista korában. A budapesti egyetemen megkezdett tanulmányait az első világháború miatt félbe kellett szakítania. 1914-ben a veszprémi 31. gyalogezredbe vonult be, majd az újonnan alakított 307. honvéd gyalogezrednél szolgált. Részt vett a rarencei és a toporuci ütközetekben, Kirlibabánál (orosz front) súlyosan megsebesült.
Az Eötvös Kollégium tagjaként 1918-ban magyar-latin szakos tanári oklevelet szerzett, majd doktorált és az Eötvös Kollégium tanára lett. 1926-tól a Római Magyar Történeti Intézetben dolgozott.
Művei
Jegyzetek
Források Magyar Katolikus Lexikon
Irodalom Sziklay 1931, 258. Nemzeti Újság 1936. november 18. Szövetségi Évkönyv 1937, 1281. (Szekfű Gyula) Századok 1937, 270. (Fekete Nagy Antal)
Kategória:1892-ben született személyek Kategória:1936-ban elhunyt személyek Kategória:Piarista diákok Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar történészek Kategória:Eötvös-kollégisták