Charlton Heston (születési neve: John Charles Carter) (Wilmette, Illinois, 1923. október 4. – Beverly Hills, Kalifornia, 2008. április 5.) Oscar-díjas amerikai filmszínész. Művésznevét anyja (Lila Charlton) és mostohaapja (Chester Heston) családnevének kombinációjával alkotta. Karrierje az 1950-es években kezdett kibontakozni. Elsősorban nagyszabású hollywoodi szuperprodukciók heroikus hőseként írta be nevét a filmtörténetbe, de számos emlékezetes karakteralakítás is fűződik a személyéhez. Többször játszott fia, Fraser C. Heston rendező filmjeiben. Politikai aktivistaként eleinte a faji megkülönböztetés ellen emelt szót, álláspontja később konzervatívvá vált. 1998–2003 között az amerikai Nemzeti Lőfegyver-Szövetség (National Rifle Association, NRA) elnöke volt, haláláig kiállt a polgárok korlátlan fegyverviselési joga mellett. A Columbine-ban és Flintben történt iskolai lövöldözések utáni, fegyverviselés ellen szóló tüntetésekkel egyidőben konferenciát szervezett a két városban, melyeken kiállt a szabad fegyverviselés joga és a fegyverek szabad árusítása mellett.
Élete A kezdetek Heston szülei angol és skót felmenőktől származnak. Több forrás Evanston várost adja meg születési helyeként, de Heston önéletrajzában Wilmette-et nevezi meg. Szülei fiuk tízéves korában elváltak. Az anya új házasságkötése után a család Chicago elővárosába költözött. Charlton a New Trier High Schoolba nyert felvételt. Részt vett az iskola színjátszó körének munkájában. Kimagasló eredményeinek köszönhetően ösztöndíjat nyert a Northwestern Universityre. Már egyetemistaként lehetősége volt filmben szerepelni: David Bradley 16 mm-es filmjében, az Ibsen-mű alapján készült Peer Gyntben (1941) kapott feladatot. 1944-ben a légierő katonája lett, (törzsőrmesterként szolgált a 77. Bombázószázadnál) ahol 1946-ig teljesített szolgálatot.
Még 1944-ben, de már katonaként vette nőül egyetemi hallgatótársnőjét, Lydia Marie Clarke-ot. A háború után rövid ideig modellként dolgozott, majd az észak-karolinai Asheville színházát igazgatták. Heston itt lépett először a közönség elé. 1948-ban New Yorkba mentek, ahol a fiatal színész a Broadwayn kapott szerepet az Antonius és Kleopátrában. A színpadi sikernek köszönhetően a televízióban is foglalkoztatni kezdték, a tévés ismertség pedig megnyitotta előtte a filmvilág kapuit.
A filmsztár bélyegkép|jobbra|250px|Judah Ben-Hur szerepében a Ben-Hur című filmben
Az '50-es években a televízió térhódítása miatt a filmipar válságba került: a mozik helyett egyre többen az otthon kényelmét, a televíziózást részesítették előnyben. Hollywood nagyszabású, látványos, szélesvásznú filmekkel igyekezett visszacsábítani a közönséget a filmszínházakba. Charlton Heston magas, délceg termete, férfias kisugárzása, és nem utolsósorban színészi kvalitásai miatt e szuperprodukciók ideális hősének bizonyult. A műfaj legendás alakja, Cecil B. DeMille monumentális filmjeiben aratta első mozis sikereit: cirkuszi menedzser volt A földkerekség legnagyobb show-jában (1952) és Mózest alakította a Tízparancsolatban (1956). A western világában is hamar megtalálta a helyét, különösen az Idegen a cowboyok közöttben (1958) nyújtott alakítását fogadták kedvezően. A film rendezőjétől, William Wylertől kapta pályafutása legemlékezetesebb szerepét: ő lett a Ben-Hur címszereplője, a számtalan viszontagságot átvészelő, nemes lelkű ifjú, akinek életét a Jézussal és tanításaival való találkozás sorsdöntően befolyásolja. A film 11 Oscar-díja közül az egyiket Heston kapta. Emlékezetes szerepe volt a legendás El Cid megformálása Anthony Mann azonos című szuperprodukciójában, Sophia Loren oldalán.
Befolyását kollégái érdekében is latba vetette: amikor megkapta A gonosz érintése (1958) című film főszerepét, ragaszkodott ahhoz, hogy a producerek a rendezés feladatát is legendás partnerére, Orson Wellesre bízzák, aki híres alkotása, az Aranypolgár (1941) anyagi bukása óta kiesett a filmmogulok kegyeiből. 1965-ben Sam Peckinpah rendező ugyancsak Heston támogatásának köszönhetően ülhetett be a Dundee őrnagy rendezői székébe, noha munkakapcsolatuk nem volt minden feszültségtől mentes.
bélyegkép|250px|George Taylor szerepében A majmok bolygója című filmben Linda Harrisonnal
Az 1960-as évek emlékezetes Heston-filmjei közé tartozik Nicholas Ray 55 nap Pekingben (1963) című alkotása, melyben a színész Matt Lewis őrnagyot alakította. Michelangelót formálta meg Carol Reed Agónia és extázis (1965) című sikerfilmjében. A világ legszebb története (1965), a Khartoum – A Nílus városa (1966) és a Hadúr szintén a látványos filmjei sorát gyarapította. Utóbbi produkció rendezője, Franklin J. Schaffner őt kérte fel később óriási sikert aratott sci-fije, A majmok bolygója (1968) főszerepére. Vállalta a folytatást is, noha abban csak kis szerep jutott neki. További sci-fi filmjei: Az Omega ember (1971), Zöld szója (1973). Kitűnő alakítást nyújtott Richelieu bíborosként Richard Lester világsikerű Dumas-adaptációiban: A három testőr, avagy a királyné gyémántjai (1973), A négy testőr, avagy a Milady bosszúja (1974). Mondani sem kell, hogy az 1970-es évek divatos irányzata, a katasztrófafilm reprezentáns darabjaiban is (hős)szerepeket kapott: az újszerű hanghatásokkal készült Földrengés (1974) befejezését azonban az ő kívánságára változtatták meg, mert elege lett a mindent túlélő emberfeletti hősökből. Megfordult Magyarországon is, a Koldus és királyfi (1977) forgatásán: VIII. Henriket alakította a népszerű Mark Twain-regény sokadik filmváltozatában.
Bár a '70-es évek második felére már egyértelműen kiöregedett a szuperhős szerepköréből, aktivitása semmit sem csökkent. Az 1980-as évektől kezdve ismét gyakran bukkant fel televíziós produkciókban, továbbá szívesen vállalt narrátori feladatokat is. Azért a szuperprodukciók készítői sem felejtkeztek el róla: kicsiny szerepekre hívták olyan nagy filmekbe, mint például a Tombstone – A halott város (1993), a True Lies – Két tűz között (1994), Kenneth Branagh Hamletje (1996), vagy éppen A majmok bolygója új változata (2001).
1998-ban a művész prosztatarák miatt kapott kezeléseket. 2002-ben Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála. Állapota állítólag már akkoriban egyre több aggodalomra adott okot, a hivatalos közlemények azonban cáfolták ezeket a pletykákat. Az évek folyamán a színésznek több könyve is megjelent, melyek közül önéletrajza, az In the Arena: An Autobiography (1995) volt a legsikeresebb.
bélyegkép|jobbra|150px|Charlton Heston az 1963-as, polgári jogokért folytatott washingtoni menetben
Heston már színészi karrierje fénykorában aktív politikai tevékenységet folytatott, eleinte a demokraták érdekében. Ellenezte a vietnámi háborút, felemelte a szavát a faji megkülönböztetés ellen. McCarthy, később Richard Nixon egyik legszókimondóbb kritikusának bizonyult. Politikai nézetei az évek múlásával egyre inkább a konzervativizmushoz közeledtek. Heves bírálatokban részesült, mert aktívan támogatta az amerikai állampolgárok szabad fegyverviseléshez való jogát.
Halála és temetése Egy évtizednyi betegeskedés után, 2008. április 5-én hunyt el. Halálának okát családja nem hozta nyilvánosságra.Welkos, Robert W. and Susan King. Charlton Heston, 84; actor played epic figures., Los Angeles Times, April 5, 2008; retrieved April 12, 2010.Charlton Heston Dies at Beverly Hills Home , FoxNews.com, April 5, 2008; retrieved April 12, 2010. Egy hónappal később azonban kiderült, hogy tüdőgyulladásban halt meg – számolt be róla a média.
Temetését egy héttel később, április 12-én tartották ünnepség keretében, amelyen részt vett 250 ember, köztük Nancy Reagan, olyan hollywoodi sztárok, mint Arnold Schwarzenegger (Kalifornia akkori kormányzója), Olivia de Havilland, Keith Carradine, Pat Boone, Tom Selleck, Oliver Stone (akinek a rendezésében szerepelt Heston az 1999-ben készült Minden héten háborúban), vagy Rob Reiner és Christian Bale.Politicians, actors and relatives gather for funeral of Hollywood icon Charlton Heston , International Herald Tribune; retrieved April 12, 2008."Stars attend Heston's LA funeral", BBC.co.uk; accessed April 13, 2008.
A temetést az Episcopal Parish of St. Matthew’s templomban tartották, Pacific Palisades (Los Angeles)ben, ahol Heston rendszeresen imádkozott, sőt az 1980-as években részt vett vasárnaponként bizonyos vallási szolgálatokban. Holttestét elhamvasztották és hamvait a családjának adták ki.
Érdekességek 1966–1971 között az (Amerikai) Filmszínészek Szövetségének (Screen Actors Guild) elnöke volt. Görögországban a színész nevét Charlton Eastonnak írják, mert a „Heston” görög változatának (χέσ'τον) a görög nyelvben az emberi ürülékkel kapcsolatos mellékjelentése van. 2003-BAN az Amerikai Filmintézet Charlton Hestont a róla elnevezett Heston-díjjal tüntette ki, amelyet azért hoztak létre, hogy kifejezhessék köszönetüket azoknak a személyeknek, akik sokat tettek az amerikai filmért, televízióért és magáért az Amerikai Filmintézetért. 2002-ben akaratán kívül fontos szereplő lett Michael Moore Bowling for Columbine (Kóla, puska, sültkrumpli) című dokumentumfilmjében. Heston, mint a Nemzeti Lőfegyver-Szövetség, azaz NRA vezetője, egy interjú erejéig otthonában találkozott Moore-ral,YouTube.com aki az amerikai fegyvertartásról készített bíráló hangvételű filmet. Az interjú apropóját az adta, hogy egy héttel azután, hogy a Columbine Középiskolában két tizenéves diák fegyveres mészárlást rendezett – az interneten és a fegyverszaküzletekben szabadon vásárolható lőfegyverekkel –, s miközben az áldozatok szülei, sok ezer szimpatizánssal egyetemben, nagyszabású tüntetést tartottak a lőfegyverek betiltásáért, Heston az amerikai Nemzeti Lőfegyver-Szövetség elnökeként, szintén Columbine városában, egy nagyszabású gyűlésen jelentette be, hogy továbbra is kiállnak a szabad fegyverviselés mellett. Mindeközben győzedelmes mosollyal a magasba emelt egy puskát. Ugyanezt megtette Flint-ben, ahol egy hatéves kislányt lőtt agyon egy szintén hatéves osztálytársa. Amikor Moore megkérdezte Hestontól, hogy az események megszervezése a tragédiák után jutott-e a Szövetség eszébe, és hogy Heston szerint helyénvaló volt-e egy ilyen eseményt ezek tudatában megszervezni, Heston először nem akart egyenesen válaszolni, majd inkább felállt és kiszállt az interjúból.
Filmjei bélyegkép|jobbra|250px|Charlton Heston (balra), James Baldwin író (középen) és Marlon Brando (jobbra) az 1963-as, polgári jogokért folytatott washingtoni menetben