Albrecht Sándor (Arad, 1885. augusztus 12. – Pozsony, 1958. július 30.) zeneszerző, orgonaművész, karnagy.
Életpályája 1895–1903 között a pozsonyi Királyi Katolikus Gimnáziumba járt, ahol megismerkedett és összebarátkozott Bartók Bélával. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Koessler János (1853–1926), Thomán István (1862–1940) és Bartók Béla (1881–1945) növendéke volt 1903–1907 között. A főiskola befejezése után külföldön járt; 1907–1908 között a bécsi egyetemen jogot, valamint Ditrichnél orgonálni tanult. 1908–1921 között a pozsonyi székesegyház orgonistája, és a pozsonyi városi iskola zenetanára volt. 1921–1949 között a pozsonyi székesegyház karnagya volt. 1921–1958 között az iskola igazgatója volt.
1958. augusztus 30-án, nem sokkal 73. születésnapja után öngyilkos lett.
Stílusa Zeneszerzői pályafutását a Budapesti Akadémián kezdte. Tanára, Koessler János a klasszikus zeneszerzői elveket igyekezett tanítványaiba sulykolni, de kortársai modern kompozícióiban is inspirációt talált. Tanulmányozta Igor Stravinsky, Gian Francesco Malipiero, Darius Milhaud, Max Reger, Claude Debussy és mások műveit. Már fiatalkori műveiben, mint például az Andante con moto orgonára, a Zongoraszvit vagy a D-dúr vonósnégyes, fokozatosan fejlesztette ki eredeti zenei nyelvezetét. Kompozícióira némileg a szecesszió is hatott.
Az 1925–1928 közötti időszakban sikerült kialakítania saját kompozíciós nyelvezetét, amely leginkább az 1925-ös Tizenegy hangszeres szonatinában nyilvánul meg. Később új stilisztikai találmányainak és ötleteinek alkalmazására összpontosított. Ebből az időszakból a legértékesebb kompozíciók a fuvolára, oboára, klarinétra, fagottra és zongorára írt kvintett és az egytételes szimfónia.
Utolsó zeneszerzői időszakában főként régebbi kompozícióinak átiratain dolgozott.
Ő volt a modern szlovák zene első képviselője.
Széles körű munkásságot fejtett ki a város zenekultúrájának fejleszlésében. Énekkari, szimfonikus, kamarazenei, orgona- és zongoraművei, dalai leginkább Németországban kerültek bemutatásra, s Kölnben jelentek meg.
Családja Szülei: Albrecht János (1852–1926) és Vaszary Mária (1864–1913) voltak. Felesége, Fischer Margit volt.
Művei Bartók Béla–ahogy én ismertem (Muzsika, 1958–1959)
Jegyzetek
Fordítás
Források
Magyar katolikus lexikon Névpont.hu https://hc.sk/en/o-slovenskej-hudbe/osobnost-detail/31-alexander-albrecht Sírja
További információk Szalatnai Rezső: Meghalt Albrecht Sándor (Muzsika, 1958. 10. sz.) Ferdinand Klinda: Alexander Albrecht (Bratislava, 1959; ismerteti: Szalatnai Rezső, Muzsika, 1960) Ébert Tibor: Mese egy barátságról. Bartók Béla és Albrecht Sándor pozsonyi kapcsolata (Dimenzióük, 1995) Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerkesztette: Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Budapest, Zeneműkiadó, 1983-1985 Pótlás a Zenei lexikonhoz. A-Z. Szerkesztette: Szabolcsi Bence, Tóth Aladár. Budapest, Győző Andor, 1935
Kategória:1885-ben született személyek Kategória:1958-ban elhunyt személyek Kategória:Csehszlovákok Kategória:Magyar zeneszerzők Kategória:Magyar orgonisták Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Öngyilkos zenészek, énekesek Kategória:Pozsonyiak Kategória:Romantikus zeneszerzők