A hetednapi adventisták kritikája magába foglalja a tanításaikkal, nézeteikkel, gyakorlataikkal és Ellen White „prófétaságával” kapcsolatos megfigyeléseket.
A hetednapi adventisták a tanításaikban főleg a bibliai hetedik nap, azaz a szombat szentségére és Krisztus közeli második eljövetelére, így a végidő eseményeire összpontosítanak.
A szombat A szombat megünneplésében elsősorban a teremtéstörténetreMegáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától. - 1Móz 2,3 és a Tízparancsolat 4. pontjára2. Móz. 20, 8-11 hivatkoznak. Kiemelik azt is, hogy szombaton (a megváltás csúcspontja után), a törvényt betartva Krisztus is pihent a sírban.
Az adventisták a bibliai leíráshoz alkalmazkodva, a teremtéstörténetet szó szerint veszik, mi szerint hat napon át lett megteremtve a világ, „lett este és reggel”, Isten mindig a Föld teljes fordulatára várt, mielőtt a következő nagyobb tettéhez belefogott, majd végül 24 órát pihent és „megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától” – írja a Biblia.1Móz 2,3
A zsidó-keresztény hagyomány alapján a Tórát, azaz az Ószövetség első öt könyvét Isten sugalmazta Mózesnek.Robinson, George (2008). Essential Torah: A Complete Guide to the Five Books of Moses. Knopf Doubleday. Ezzel szemben a mai bibliatudósok szinte egyhangúlag egyetértenek abban, hogy „Mózes könyvei” sok szerző munkája volt, amelyet több évszázadon át írtak.McDermott, John J. (2002). Reading the Pentateuch: a historical introduction. Pauline Press. A mai tudomány elutasítja a bibliai teremtés szó szerinti felfogását, más ősi héber elbeszélésekkel egyetemben.
A kritikus teológusok alapján a történet Istent antropomorfisztikusan tünteti fel, hogy hat napon át teremt és a hetedik napon megpihen. Isten nem a Föld fordulatához és földi napokhoz fog igazodni a tetteiben. Nincs szüksége pihenésre sem. Nem ember ő, hogy egy napot pihenjen. A bibliai teremtéstörténetet a zsidó vallás hétnapos kultuszához igazították.
A teremtéstörténet szó szerinti értelmezését még sok mai zsidó vallási közösség (konzervatív és reform) is elveti és allegóriaként értelmezik azt. Magyarázatuk alapján bár a Biblia hét napról beszél, az ókori világban a 7-et a tökéletesség számának, a hét napot pedig egy folyamat ideális hosszának tekintették. A "hét nap" mértékegysége azonban itt inkább a folyamat tökéletességére vonatkozó megállapítás, mintsem időt meghatározó kronológia.
Maga a bibliai szöveg is belső logikai feszültséget hordoz: a Nap, a Hold és a csillagok csak a negyedik napon teremtetnek meg (Ter 1,14-19). Nap nélkül a modern értelemben vett 24 órás, forgáson alapuló nappal és éjszaka csillagászatilag értelmezhetetlen az első három napon. Ezért már az ókori bibliai írásmagyarázók is látták, hogy a „napok” itt nem a mai értelemben vett csillagászati napok.
Az Ószövetségben a zsidó próféták kiemelték azt, hogy a szombat Isten és a népe közötti jel,2Móz 31:13; Ez 20:20 amit a mai adventisták is szívesen emlegetnek, magukra vonatkozóan, mint örökké tartó jelet. Nézetük szerint az utolsó napokban, amiben már benne élünk, a negyedik parancsolat szombatja lesz a nagy vitapont, amely Isten mai népe és vele szemben állók között áll, akik hűtlenné váltak. A prófétaasszonyuk, E. G. White látomásai között szerepelt a „vasárnapi törvény” „próféciája”, amely az utolsó napok forgatókönyvének fókuszpontja.
Ellen G. White alapján »A végső küzdelem központi kérdése a szombat. A szombat lesz a nagy próbakő. A szombat jelzi a hűségesek és igazak, valamint a hűtlenek és törvényszegők közötti határvonalat.« »Amerika, a vallásszabadság országa erőszakot követ el az emberek lelkiismeretén, a pápasággal egyesülve, arra kényszerítve az embereket, hogy a hamis szombatot (vasárnapot) tiszteljék, a Föld minden népét ráveszik példájuk követésére.BIZONYSÁGTÉTELEK 6. KÖTET: Korunk feladata 1875-ben ezt írta: A vallásszabadság megszűnik a szabadsággal kérkedő országunkban. A szombat kérdése kapcsán dől el az egész világot átjáró küzdelem.AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI: A NYOMORÚSÁG RÖVID IDEJE, (Ev, 1875, 236. o.). {LDE 144.1} 1888-ban jelent meg: Nagy válság vár Isten népére. Országunk (az USA) nagyon gyorsan megkísérli mindenkire ráerőszakolni a hét első napjának (a vasárnap) szent napként való megünneplését.
Ellen White a 19. század végén írta meg The Great Controversy (A nagy küzdelem) című könyvét, az Egyesült Államokban uralkodó körülmények hátterében. Világképe megoszlott a római katolikusok és a protestánsok között. Egy apró adventista közösséghez tartozott, amelyet nem szívesen láttak. Olyan korban élt, amikor állami és országos szintű politikusok gyakran sok mindent megtettek a vasárnapi istentisztelet betartatása érdekében. Megtapasztalta, hogy egyes államokban a szombattartókat börtönbe is zárták. Élete során sokszor elmondta, hogy a vég közeledtével a vallásszabadság megszűnik létezni az Egyesült Államokban, a protestáns vezetők szövetséget kötnek a pápasággal és a spiritizmussal és a „vasárnapi törvények” betartatása miatt a szombatünneplők üldöztetése alakul ki.AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI: Amikor a protestantizmus a szakadékon át kinyújtja karját, hogy megragadja a római hatalom kezét; amikor a mélység felett eléri, és kezet szorít a spiritizmussal, amikor e hármas egység befolyása alatt országunk, mint protestáns és republikánus kormány megtagadja alkotmányának elveit és gondoskodik a pápai hamisság és csalás terjesztéséről, akkor tudhatjuk, elérkezett Sátán csodás működésének ideje, és a vég közel van. - 5T 451 (1885). {LDE 131.4} Az Egyesült Államokban kötelező lesz a vasárnap megtartása, tulajdonképpen a fenevadnak és képének az imádása lesz kötelező. - NK 396, 397, 400. {LDE 131.3}
Ellen White világa már nem létezik. Az adventistáknak fel kell tenniük maguknak a kérdést: A Biblia tényleg szól arról, hogy könyörtelen vasárnapi törvényeket vezetnek be az utolsó napokban? Fel kell ismerni, hogy a vasárnapi törvény „forgatókönyve” főként csak Ellen White-nak a Jelenések próféciái értelmezésén alapul.
Krisztus második eljövetele Az adventisták hirdetik, hogy a küszöbön van Krisztus második eljövetele és ezzel a jelenlegi világ vége, amelyet különböző bibliai szövegekre és azok sajátos értelmezésére alapoznak. Nézetük szerint a végidőkre vonatkozó legtöbb bibliai prófécia teljes beteljesülése, a világ jelenlegi állapotával együtt azt jelzi, hogy ez az esemény igen hamar bekövetkezik.
Az Újszövetség több verse is olyan kijelentéseket tartalmaz, mely alapján Jézus megígérte a követőinek a visszatérését, de legtöbb esetben úgy, hogy mielőtt az a nemzedék, amelynek személyesen beszél, eltűnik: Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba. Mert bizony, mondom nektek: nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.Máté 10,23 A főpap erre így szólt hozzá: »Megesketlek téged az élő Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?« Jézus azt felelte neki: »Te mondtad. De mondom nektek: most már látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőin«.Mt 26,63-64 »Bizony, mondom nektek: vannak egyesek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy eljön az Isten országa hatalommal.« Mk 9:1 »Akkor meglátják majd az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel. Elküldi angyalait, és egybegyűjti választottait az ég négy tája felől, a föld végétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor azt látjátok, hogy mindezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban. Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek.« Márk 13:26-30
Jézus ígéretei alapján az 1. századi, legkorábbi keresztények Jézus bármely pillanatban megtörténő visszatérését várták.I. Thessz 4:15-18 Majd közel 2000 éven át a keresztények számtalan nemzedékének jelentős része teljes szívvel hitte, hogy Jézus visszatérése küszöbön áll és a történelem folyamán nem egyszer időpontokat is megállapítottak ehhez. Ezek közül a 19. század közepén a millerita mozgalom, amelyik 1843-ra, majd 1844-re datálta Jézus visszatértét. Jézus visszatérése ezen dátumokon sem következett be, hanem csak a hívők nagy csalódása, amelyből aztán az adventista egyház is létrejött.
A Jézus Krisztus visszatérésének közelségébe vetett hit azonban nem veszett el, a legkorábbi adventista hívők hitét is jellemezte: Jézus hamarosan eljön! Ellen G. White, aki már több mint száz éve elhunyt, még a 19. század folyamán többször figyelmeztette a hívőket: A vég nagyon közel van. Ez a hit adta az energiát az adventista prédikációkhoz, az evangélizációkhoz, a közösség küldetéséhez. »Igen, Krisztus jön, nagyon hamar jön! A világnak tudnia kell. Fel kell készülnünk és figyelmeztetni kell a világot.« A 19. századi egyházalapítástól, szinte az egész 20. század folyamán állandó üzenet volt, hogy "az idő nem elég hosszú már ahhoz", hogy karriered legyen, hogy hosszabb távra berendezkedj e világban.
Elmúlt két világháború. Aztán regionális háborúk és feszültségek jöttek (Korea, Fekete-Afrika, Vietnám, Jom Kippur, kubai rakétaválság, Afganisztán, Irak, Jugoszlávia, Ukrajna stb). Az ember megjelent a világűrben és a Holdon. A tudomány hatalmasat fejlődött, de a világunk az önmegsemmisítés szélére került. Napjainkban az adventisták a hírekből szóló aktuális, – természeti, társadalmi – katasztrófákat próbálják összekapcsolni a keresztény Szentírás kijelentéseivel. Olyan témákat osztanak meg egymással és a kívülállókkal, amelyektől remélik, hogy "felébresztik" vagy a megtérésre ösztönözve megijesztik őket, mert Krisztus visszatérte "küszöbön áll". Egyesek számára termékeny talajjá válik az összeesküvés-gondolkodáshoz.
Az adventisták bár felhagytak Krisztus visszatérte pontos dátumának meghatározásával, de a kritikusok nem tudják megérteni, hogy az egyház teológusai és hívei miért nem tudják elfogadni a prófécia kudarcát? Kétezer év eltelt azóta, hogy Jézus – az evangéliumok alapján – kijelentette, hogy hamarosan, a kortársai halála előtt visszatér, és mintegy 170 év azóta, hogy az adventisták tovább harsogják a "hamarosan" szót.
Ellen G. White A hetednapi adventisták ragaszkodnak ahhoz, hogy a hitvallásuk csak a Bibliára támaszkodik. Ezt az állítást azonban megkérdőjelezi, hogy egyidejűleg elkötelezettek Ellen G. White próféciái mellett, amelyeket az egyház számára mérvadónak tekintenek.
Az adventista hitelvek alapján:
Szentírás arról tanúskodik, hogy a Szentlélek egyik ajándéka a prófécia. Ez az ajándék a maradék egyház azonosító jele, és úgy gondoljuk, hogy Ellen G. White szolgálatában nyilvánult meg. Írásai prófétai tekintéllyel beszélnek, és vigaszt, útmutatást, tanítást és helyreigazítást nyújtanak az egyháznak.
Az adventista mozgalom Ellen G. White írásait ihletettnek és hitelesnek tartja és nézetei, látomásai náluk a Biblia értelmezésének egyik kulcsává vált. Geoffrey Paxton anglikán lelkész alapján "a Biblia helyett E. G.. White-hoz fordulnak, hogy megtudják, mit üzen Isten." Geoffrey Paxton: The Shaking of Adventism, 156
Az adventistáknak két "ihletett" igazságforrásuk van: a Biblia és Ellen G. White írásai. Miközben elméletben a Bibliát tartják az egyetlen tévedhetetlen zsinórmértéknek, a gyakorlatban Ellen G. White írásait használják fel a Biblia magyarázatára. Védekezve ők azt mondják, hogy a Biblia az elsődleges útmutatási forrásuk. Ezt nevezik "nagyobb fénynek", White írásait pedig "kisebb fénynek". Hisznek benne, hogy amit Ellen G. White írt, az eredeti, amelyet Isten Lelke mutatott meg és sugalmazott neki.