A 3. cannes-i filmfesztivál 1949. szeptember 2. és 17. között került megrendezésre, Georges Huisman francia történész elnökletével, miután az előző évben pénzhiány miatt elmaradt a filmes seregszemle (a tervek között szerepelt biennálévá alakítása is). Az 1947-es cannes-i filmfesztiválhoz hasonlóan ezúttal is nemzeti jellegű filmfesztivált rendeztek, ami megmutatkozott mind elnevezésében, mind pedig a zsűri összetételében.
Noha az eddig inkább a nagyvilági elit (Aga Khan, a windsori herceg és hercegnő) találkozóinak helyt adó fesztivált kezdte felfedezni az értelmiség is (Jean-Paul Sartre, Jean Cocteau), egy médiaesemény – a milliomos Ali Solomon Khan és Rita Hayworth románca – kissé elterelte a látogatók és a sajtó figyelmét a rendezvényről.
Két év építkezés után átadták a fesztiválpalotát, ahova végre átköltözhetett a rendezvény a kinőtt Kaszinóból. A nagyrészt helyi adók emeléséből és társadalmi munkában,Külön megállapodás született a francia dolgozók harcos szakszervezetével, a CGT-vel, amely kiemelten – elsősorban társadalmi munkával – támogatta az építkezést; emiatt a rendezvény alapítójának számít, és ennek fejében kaptak helyet a zsűriben is. Lásd: mintegy dollár költséggel emelt, „a jó ízléshez és a francia művészethez méltó” új épület a régi Tengerészeti Kör területét foglalta el, s mintegy 33 éven szolgálta a fesztivált.
A filmek válogatása kiegyensúlyozatlan maradt – a 30 versenyfilm és az egy versenyen kívül bemutatott alkotás lényegében négy országból érkezett: Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország, de már megjelent Németország is első filmjeivel. Aránytalanul nagyra sikeredett a rövidfilmek versenye: 24 ország 44 alkotását vonultatták fel.
Mivel a szervezők attól tartottak, hogy a túlzottan nagy számban kiosztott díjak csökkenteni fogják a fesztivál értékét, úgy döntöttek, nem törekszenek minden áron konszenzusra, s kevesebb díjat ítélnek oda. A fesztivál kezdett ugyan beérni, de hitelességén még javítani kellett. Másodszor tért vissza David Lean, és harmadszor René Clément, aki megkapta második rendezői díját. Az újonnan felfedezettek között Michelangelo Antonioni követte Ingmar Bergmant.
Magyar alkotás nem szerepelt a fesztivál programjában, viszont ott volt a magyar származású, Németországban élő és dolgozó Josef von Báky (Báky József), Der Ruf című filmjével
Zsűri Georges Huismanm zsűrielnök, történész – Jules Romains, tiszteletbeli elnök, író – Alexandre Kamenka, filmproducer – Carlo Rim, forgatókönyvíró – Étienne Gilson, író – Georges Bidault külügyminiszter felesége, Georges Charensol, filmkritikus – Georges Raguis, a szakszervezet hivatalos képviselője – Guy Desson, a Nemzeti Filmközpont (CNC) hivatalos képviselője – Jacques-Pierre Frogerais, producer – Jean Benoît-Lévy, filmrendező – Paul Colin, színész – Paul Gosset, író – Paul Verneyras, a CNC hivatalos képviselője – Paul Weill, filmkedvelő – René-Jeanne, filmkritikus – Roger Désormieres, zeneszerző –
Versenyfilmek Act of Violence (Erőszakos cselekedet)Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix , valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel. – rendező: Fred Zinnemann Alma fuerte – rendező: Luis Cesar Amadori An Act of Murder – rendező: Michael Gordon Au grand balcon – rendező: Henri Decoin és Marcel Rivet Der Apfel ist ab – rendező: Helmut Käutner Der Ruf – rendező: Josef von Báky Die Buntkarieren – rendező: Kurt Maetzig Eine grosse Liebe – rendező: Hans Bertram El beit el kebir – rendező: Ibrahim Lama Eroica – rendező: H. Walter Kolm-Veltee, Karl Hartl House of Strangers (Idegenek háza) – rendező:Joseph L. Mankiewicz Images d'Éthiopie – rendező: Paul Pichonnier L’Amorosa menzogna (Kegyes hazugság) – rendező: Michelangelo Antonioni Le mura di Malapaga – rendező: René Clément Lost Boundaries – rendező: Alfred L. Wecker Mughamarat Antar wa Abla – rendező: Salah Abou Seif Obsession – rendező: Edward Dmytryk Occupe-toi d'Amélie – rendező: Claude Autant-Lara Pueblerina (Mexikói asszony) – rendező: Emilio Fernández Rendez-vous de juillet (Randevú júliusban) – rendező: Jacques Becker Retour à la vie – rendező: Jean Dréville, Henri-Georges Clouzot, André Cayatte, Georges Lampin Riso amaro (Keserű rizs) – rendező: Giuseppe De Santis Sertão – rendező: João G. Martin Na svoji zemlji (A Sas fia) – rendező: France Štiglic The Passionate Friends – rendező: David Lean The Queen of Spades (A pikk dáma) – rendező: Thorold Dickinson The Set Up (Az eladott mérkőzés) – rendező: Robert Wise The Third Man (A harmadik ember) – rendező: Carol Reed Till frammande hamn – rendező: Hampe Faustman Without HonorA fesztiválon Twilight címmel vetítették. – rendező: Irving Pichel
Versenyen kívül Passport to Pimlico – rendező: O. H. Cornelius
Rövidfilmek Adamah – rendező: Helmar Lersky Au pays de Thil Uilenspiegel – rendező: Charles Dekeukeleire Barrières – rendező: Christian-Jacque Bialyk redyk – rendező: Stanislas Mzdzenski Cane Cutters – rendező: John Heyer Danses populaires yougoslaves – rendező: Rudolf Sremec De naede faergen – rendező: Carl Theodor Dreyer Dépendance – rendező: Robert Anderson Destins précaires – rendező: Grant McLean Écoles de rééducation – rendező: Jean Drimaroupoulo Flotteurs de bois – rendező: Brita Wrede Gold Town – rendező: Maslyn Williams Images médiévales – rendező: William Novik It's A Lovely Day – rendező: Bert Felstead Le pain de barbarie – rendező: Roger Leenhardt L'Enfer des fards – rendező: Jean Perdrix Les feux de la mer – rendező: Jean Epstein Mlle Toutouche (Visite chez un élan) – rendező: Wilhem Sorensen Muscle Beach – rendező: Joseph Strick, Irving Lerner Ocean Weather Ship – rendező: Frank Chilton Pacific 231 – rendező: Jean Mitry Palle alene i verden – rendező: Astrid Henning-Jensen Plan de la capitale – rendező: Bernard Devlin Rhapsodie vénitienne – rendező: Max Haufler Seal Island – rendező: Walt Disney, James Algar Struggle for Oil – rendező: Szergej Nolbandov Terre de Cain – rendező: Pierre Petel The Fatal Signboard – rendező: John Kooy The Valley Is Ours – rendező: John Heyer Une interview sous les tropiques – rendező: E. van Konijnenburg Walcheren, île noyée – rendező: Charles Huguenot van der Linden Zelosowa wola – rendező: Eugeniusz Cekalski
Díjak Nagyjátékfilmek Nagydíj: The Third Man (A harmadik ember) – rendező: Carol Reed Legjobb rendezés díja: Le mura di Malapaga – rendező: René Clément Legjobb női alakítás díja: Isa Miranda – Le mura di Malapaga Legjobb férfi alakítás díja: Edward G. Robinson – House of Strangers (Idegenek háza) Legjobb forgatókönyv díja: Lost Boundaries – forgatókönyvíró:Alfred L. Wecker Legjobb filmzene díja: Pueblerina (Mexikói asszony) – zeneszerző: Emilio Fernández Legjobb díszlet díja: Occupe-toi d'Amélie – rendező: Claude Autant-Lara
Rövidfilmek Nagydíj: nem ítélték oda Legjobb rövidfilm téma díja: Palle alene i verden – rendező: Astrid Henning-Jensen Legjobb rövidfilm vágás díja: Pacific 231 – rendező: Jean Mitry Legjobb rövidfilm fényképezés díja: Bialy redyk – rendező: Stanislas Mzdzenski Legjobb színes rövidfilm díja: Images médiévales – rendező: William Novik Legjobb riportfilm díja: Seal Island – rendező: Walt Disney, James Algar
Kapcsolódó szócikkek 1949 a filmművészetben
Jegyzetek
További információk A Cannes-i Fesztivál hivatalos honlapja , Cannes Film Festival (IMDb)
Kategória:Cannes-i filmfesztivál Cannes