Időrendi felsorolás a kezdetektől

Őskor

Neolitikum – Várpalota és környéke lakott hely. Rézkor – Várpalota és környéke lakott hely. Bronzkor – Várpalota és környéke a mészbetétes edények népe által lakott hely.

A Római Birodalom és a népvándorlások Kr. u. 46-49 – A Dunántúl keleti részét – így Várpalota területét is – megszerzik a rómaiak Claudius uralma alatt. A megnövelt területű provincia nevét Illyricum Inferior helyett ekkor hivatalosan is Pannoniára változtatják. Kr. u. 2. század körül – Megépül a 158 m hosszú, 4,5 m magas völgyzáró duzzasztógát és a hozzá tartozó zsiliprendszer, amely a Kikeri-tavat duzzasztja fel. Kr. u. 2. század – első feléből származtatott két, egyenként kb. 25 méter átmérőjű inotai halomsír olyan római kori leletet rejtett, amely az egész Római Birodalomban ritkaságnak számít: ugyanis a halomban feltárt kocsitemetkezés római és kelta tradíciókat egyaránt tükröz, illetve különleges a halom helyszínen konzervált körítőfala, az ahhoz csatlakozó falfestményekkel díszített, kultikus funkciójú kis helyiség. Kr. u. 2. század – A mai Inota városrész területén Aelovia Musa síremléket állít legkedvesebb gyermekének, aki 14 évet élt. Kr. u. 2. század – Appius Domitius Cató, Luccanak fia, kiszolgált katona, 5 évig katonáskodó kedvezményes, műszaki közlegény, a légiónak első számvivője. Az 55 éves Cató részére a sírt felirattal ellátta a Nerváról elnevezett, kegyeletes lelkületű, fürge 5. század. Állította a 12 századból álló egész cohors. Kr. u. 2. század második fele – Díszes sírkövet állítanak Inota területén az 50 évesen meghalt Aurelius Dialo(gius)-nak, a 7. praetoriánus cohors (zászlóalj) veteránjának. A sírkövön felesége, Trovcissa kelta neve is fel van tüntetve. (A domborművet a Zichy-kastély falába építették be, ma a vár kőtárában látható.) A cohors VII. Brencorum Kr. u. 85-ben Pannóniában, 167-ben Pannonia Inferiorban tartózkodott, valahol a Duna partján. Kr. u. 2. század – Lucius Barbius fogadalmi domborművet állít. (A követ a róm. kat. templom falába építették be, ma a vár kőtárában látható.) Talán annak a római Barbius nemzetségnek a tagja, amelynek Pannónia egész területén voltak gazdasági érdekeltségei. 409 – Várpalota területe a Pannonia Valeria provincia részeként hun kézre kerül. Kr. u. 5. század – Várpalota területén hunok élnek, aminek gyönyörű bizonyítékai az 1958-ban előkerült 108 cm magas, 21 kg tömegű hun bronzüst és a vele talált, feltűnően rövid, izmos, tömzsi lábú szobor. Kr. u. 5. század – Longobárdok lakják Várpalota területét. Ötven sírból álló temetőjüket 1933-ban tárják fel a Csákány-híd közelében lévő Homokbányában. Az 568-as kivonulásukat követően ugyanezen a területen avarok élnek. Kr. u. 6. század – 10. század eleje – Avarok lakják Várpalota területét (Thuri György Gimnázium területén találták meg késő avar kori temetőjüket). 568. április 2. (Húsvét hétfő) – Alboin és a longobárdok megkezdik Pannónia kiürítését, Itáliába történő elvonulásuk biztosítására minden éghetőt felgyújtanak.

A honfoglalástól az Árpád-ház kihalásáig

Kr. u. 10. század – Ősbő (Usubu) és Őse (Euse) vezérek, a Szalók nemzetség ősei megszállják a környéket. 1082 – Pét első okleveles említése, melyben I. Szent László megerősíti a veszprémi káptalan itteni birtokait, ahol annak két malma van. 1171 – III. István király Benedek veszprémi ispán Kalóz nevű prédiumát kilenc mansióval (=háznép, ház), ökreivel és ménesével illetve a Peth vízén lévő két malommal a veszprémi egyháznak adományozza. 1193 – Inota első írásos említése III. Béla oklevelében, melyben három szőlővel a fehérvári keresztes konventnek adományozza a falut. Az oklevél Inota nevét Iunota formában említi. 1240 – Széhel első említése Zenes néven. Az itebői (Itebw) prépost a király megbízásából az udvarnokokat számbaveszi és földjeiket rendezi. A veszprémi egyháznak visszaadja azt a Peeth-vizén levő két malmot, amelyet a Zenes-i (Széheli) udvarnokok elfoglaltak. 1244 – Pét templomának első említése. Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt templom. A fehérvári keresztes konvent a Peeth vizén levő malma ügyében a veszprémi káptalan javára többek között úgy döntenek, hogy a víznek a keresztesek malma feletti medrét, amelyet Sceelees-nek neveznek, azon a helyen, amelyen süllyesztették, két ujjnyival emelni kell, a gát karbantartásáról pedig 2/3 részben a konvent, 1/3 részben pedig a káptalan molnára tartozik gondoskodni. 1244. augusztus 1. – A káptalan molnárai hat embert küldenek Peet faluba, és ketten közülük – akiket a keresztes konvent molnára kijelölt – a Keresztelő Szent János-egyházban megesküsznek, hogy nem okoztak neki kárt. 1252 – IV. Ince pápa is megerősíti III. Béla 1193-as inotai adományozását a fehérvári keresztes konventnek. 1271 – A Szalók nemzetség birtokmegosztásával foglalkozó oklevélben szerepel a „Tikolföld a Várad erdővel” megjelölés. Széhel említése Zenel néven. 1272 – Inota kiváltságos helyzetbe kerül, hiszen V. István elrendelte, hogy a fehérvári keresztes konvent jobbágyai minden vámtól és gyűjtéstől szabadok legyenek, és az ország zászlósurai se szállhassanak meg náluk erőszakkal. 1287. november – Bátorkő (Castro Bacurku) ostroma, amelyben IV. László feleségének, Izabella királynénak a kedves emberét, Zsidófia Jánost a hulló kövek és nyilak zápora megsebesítette. (Vitatott, hogy ez az említés a várpalotai erősségről szól-e.) 1291 – az iváncsai földbirtokost Inotai Györgynek nevezik. 1292 – körül egy inotai lakos, Zoch fia Sükösd mint tanú szerepel a Fejér megyei Berki birtokosai közt fennforgó ügyben. 13. század vége – A Bakony erdőt, amelyet az Árpád-házi királyok magánbirtokaként mint külön erdőispánságot kormányoztak, örök időkre a Csák nemzetségnek adományozzák. A címmel együtt Várgesztes, Csesznek, Ugod, Csókakő, Bátorkő várakat és a hozzájuk tartozó vártartományok falvait is megkapják.

14. század 1326 – Csák Máté halála után Károly Róbert arra kényszeríti a Csák nemzetséghez tartozó István fiait, hogy a fent említett várakat és vártartományokat adják át a királynak. 1327. január 8. – I. Károly király megerősíti Peeth-i Antal fia János ispánnak a veszprémi egyház részére tett és a királytól kapott Kaloz-i Des fia, Deseu-féle birtokrészecskével kapcsolatos adományát. 1341. május 19. – Inota okleveles említése („Jonata”) 1341. május 19. – Okleveles adat Bátorkőről. 1341. november 3. – I. Károly király megerősíti Peeth-i Antal fia János ispánt a neki adományozott Deseu Kalóz nevű föld birtokában. 1350. május 28. – I. Lajos király átírja és megerősíti I. Lászlónak 1082. évi, a veszprémi egyház birtokainak – köztük Tuzuk nevű prediumának – felsorolását és határaikat tartalmazó oklevelét. 1350. november 18. – Bátorkőt I. Lajos király szolgálataikért Tót (sclaui) Lőrinc, mester fiainak: Miklós pozsonyi ispánnak és királyi pohárnokmesternek, Lőkösnek (Leukus), Bertalan­nak és ivadékaiknak adományozza – az atyja által a Chaak-nembeli Marcus fiának, István­nak a fiától, néhai Péter mestertől (birtokcsere útján) szerzett – Bátorkő (Batorkuu) királyi várat annak minden jövedelmével, a hozzátartozó Pethkalaztelek és Zaloteleke nevű falvakat s egyéb birtokokat, tartozékaikkal, új adomány címén. (Miklós pozsonyi ispán később magát Újlaki vagy Palotai Kont Miklósnak nevezi, és a későbbi hatalmas Újlaki-család alapítója.) 1354. június 19. – A veszprémi káptalan tiltakozik amiatt, hogy Kont Miklós vajda szolnoki ispán és testvére, Leukus mester Tuzukteleke és Kalozd nevű földjeit elfoglalta. 1354. július 19. – A veszprémi káptalan ismét tiltakozását fejezi ki amiatt, Kont Miklós és Leukus mester elfoglalta Tuzukteleke-t és Kalozd-ot. 1355. november 15. – Konth Miklós erdélyi vajda és Zonuk-i ispán átírja saját folyó év május 24-én kelt oklevelét Bátorkőn (in Baturkw), amelyet Jara-i Mihály fia: Péter volt vicebán nevében famulusa és ügyvédje: Fodor (Fudur dictus) Pál mutatott fel, és ennek alapján, miután István alvajda pátenséből és a Kolusmunustura-i konvent igazoló leveléből megbizonyosodott, hogy Péter vicebán az egyezségben szerep­lő 500 arany Ft-ot nevezett ügyvédje útján a megadott időpontban kifizette, Waradia bir­tokot neki ítéli oda, Viuianus fia: Johannák pedig örök hallgatást parancsol. 1356. július 16. – Konth Miklós nádor a veszprémi káptalantól (János püspök beleegyezé­sével) évi hat pensáért örökbérletbe veszi a fehér­vári káptalan Lowos, más nevén Tykolylese és Ews, valamint a saját Zynil (Széhel!) nevű birtoka közé zárt Veszprém megyei Lowos prediumban levő részét 1357. október 6. – A pannonhalmi konvent előtt János veszprémi kanonok és dékán, káp­talanja tiltakozását jelenti be azért, mert Konth Miklós erdélyi vajda és Zonuk-i ispán, valamint testvére: Lewkus, a káptalan Kaluzd-i, Premortun-i és Tuzukteluk-i földjéből tetemes részt elfoglaltak, és a saját Peth-i bir­tokukhoz csatoltak. 1357. november 4. – Konth Miklós nádor Bátorkőn kelt levelében meghagyja a zalai konventnek, hogy Vidipi Kelemen pap és társai panasza tárgyában, mely szerint a karakói és berzsenyi királyi népek az vidipi birtokuk nagy részét elfoglalták, tartson vizsgálatot. 1357. november 20. – Konth Miklós nádor Bátorkőn kelt levele. 1360. április 16. – A győri káptalan azon levelében, melyben jelentést ír Konth Miklós nádornak a béli monostor­nak a veszprémi káptalan ellen Palaznuk birtokáért folytatott pere kapcsán, megjelenik Peeth-i Wgrin fia Jakab neve. 1364. június 29. – Konth Miklós nádor egyik levelét Bátorkő várából keltezi. 1366. július 11. – István fia János bátorkői („Baturkw”) várnagy – János veszprémi prépost és vikárius, Egyed zirci (Zyrch) apáttal közösen – jelenti Ganna faluból Konth Miklós nádornak, hogy parancsára Heym fia Benedek mester Zala megyei Galsa és a bakonybéli apát Veszprém megyei Ganna nevű falujának (possessiójának) határát megjárták és a falvak hasznait megbecsülték. 1374. július 15. – Veszprém megye hatósága jelenti I. Lajos királynak, hogy a veszprémi káptalan részére kiadott általános eljárási parancsa értelmében kiküldte Wamus-i Erden fia György szolgabírót, aki július 15-én Veszprém megyében nyomozva megállapította, hogy a néhai Konth Miklós nádor fiai, Bertalan és Miklós a káptalan bizonyos (péti) birtokrészeit és a Pethuize folyón lévő 2 malmát erőszakkal elfoglalták, és a saját Peth nevű birtokukhoz csatolták. 1374. november 18. – Visegrádon kelt levelében Imre nádor meghagyja a fehérvári káptalannak, küldje ki emberét, hogy jelenlétében a felsorolt nádori emberek valamelyike visszafoglalja a veszprémi káptalannak az idegen kézen levő Veszprém megyei Kaluz és Tuzukteleke nevű birtokait és a Pethuize folyón lévő két malmát, válassza el a szomszédok földjétől és iktassa be birtokukba az egyházat. 1374. december 31. – A veszprémi káptalan Kalóz és Tuzukteluke nevű részbirtokait és a Pethuize folyón levő két malmát megkísérli visszafoglalni, ezt Beus Péter, Konth Miklós nádor fiának, Bertalan mesternek a jobbágya és famulusa megakadályozza. 1375. január 5. – A fehérvári káptalan jelenti Imre nádornak, hogy amikor 1374. november 18-i parancsára prebendáriusának : Zemlyn-i Miklósnak a kíséretében Chatar-i Lőrinc fia Domonkos Kaluz és Tuzukteleke nevű birtokait és a Pethuize folyón lévő 2 malmot 1374. december 31-én a veszprémi káptalan részére vissza­foglalni és iktatni akarta, a néhai Konth Miklós nádor fiának, Bertalannak a jobbágya és famulusa: Péter a beiktatásnak ellentmondott, s ezért urát 1375. január 13-ára, a nádor elé idézte. 1375. január 13. – a királyi ember a nádor elé idézi Bertalan mestert a Kalóz, Tuzukteleke és Pethuize miatt kialakult helyzet miatt