Az 1980-as labdarúgó-Európa-bajnokság a futball történetének 6. Európa-bajnoksága volt. Olaszországban rendezték június 11. és 22. között. Az Eb-t a nyugatnémet csapat nyerte, története során másodszor.
Ez volt az első olyan labdarúgó-Eb, melyen nyolc ország válogatottja vett részt. A rendező automatikus résztvevő volt, a többi hét csapat selejtezőkről jutott ki.
A résztvevők számának növelése miatt változtatásokra volt szükség. Két csoportot hoztak létre, mindkettőben 4–4 ország válogatottjával, melyben a csapatok körmérkőzést játszottak egymással. A csoportgyőztesek a döntőbe kerültek (ekkor még nem voltak elődöntők), a csoport-másodikok pedig a bronzmérkőzésen játszottak a harmadik helyért.
Az Európa-bajnokságok történetében utoljára játszottak meccset a harmadik helyért, amelyen Csehszlovákia egy maratoni tizenegyespárbajban 9–8-ra verte a házigazda olaszokat. A bronzmeccsen a csehszlovák kezdőcsapatban öt cseh, öt szlovák és egy magyar nemzetiségű játékos (Gőgh Kálmán) lépett pályára.
Helyszínek A mérkőzéseket az alábbi négy helyszínen játszották: Róma Milánó Olimpiai Stadion Giuseppe Meazza Stadion Férőhely: 66 341 Férőhely: 83 141 200px 200px Nápoly Torino San Paolo Stadion Comunale Stadion Férőhely: 81 101 Férőhely: 71 180 200px 200px
Selejtezők
A selejtezőket 1978 májusától 1980 márciusáig játszották le. 31 válogatott vett részt. A házigazda Olaszország nem vett részt a selejtezőkben.
A csapatokat 7 csoportba sorsolták. Három darab ötcsapatos és négy darab négycsapatos csoportot alakítottak ki. A csapatok körmérkőzéses, oda-visszavágós rendszerben játszottak egymással. A csoportelsők kijutottak az Európa-bajnokságra.
A következő csapatok vettek részt az Európa-bajnokságon:
Játékvezetők Az UEFA Játékvezető Bizottsága (JB) 1960-tól keresi azokat a módszereket, hogyan állapíthatja meg a játékvezetők értékelésének taktikáját. Kiváló formában – fizikai és szabályismereti, szabály alkalmazási – lévő, megbízható, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó játékvezetők mellé, kipróbált, többszörösen ellenőrzött - de más-más nemzet képviseletében – partbírókat rendeltek. A játék dinamikus fejlődése egyre jobb fizikai adottságokkal rendelkező bírókat igényel, ezért elfogadva a FIFA JB 45 éves korhatári döntését fiatalabb játékvezetőket emelt ki. A sporttörténelem igazolta, hogy a váltás nem alakított ki tragikus szakmai visszaesést, a nemzetközi minősítéssel rendelkező bírók, a szabályok alkalmazása terén 95% feletti teljesítményre képesek. A következő lépés az volt, hogy a játékvezető mellé hazájának egy, egymás igényeit jól ismerő partbírót rendeljenek. Ezen a labdarúgó tornán alkalmazták először, figyelemmel a költségekre, a játékvezetői hármasokat. Európában kevés nemzet alakított ki vagy működtetett partbírói keretet, így még nem teljesülhetett a maximális elvárás, az együttműködési hibák minimuma. A hármasok egy-egy mérkőzésre kaptak megbízást. Az együttműködés hasonló eredményességgel járt, mint nemzeti szinten. A nemzeti szövetségek a nemzetközi feladatra kijelölt – meghívott – játékvezető mellé olyan játékvezetőket oszt be partbírónak, akivel a legjobban megértik egymást. A feladat előtt nemzeti szinten több mérkőzésen együttműködnek, hogy a nagy feladatnál eredményesebbek lehessenek. A torna idején nem tartották ott a közreműködő játékvezetőket, hanem az Európában szokásos küldési rendet alkalmazták, a sorsolás által összeállított mérkőzésekre előre kijelölték a játékvezetőt, a szövetségre bízva a partbírók kiválasztását. A Franciaországban rendezett VII., tornán újra a régi játékvezető küldési szisztémát alkalmazták. A Német Szövetségi Köztársaságban rendezett VIII., labdarúgó-Európa-bajnokságon egy játékvezetőt és egy nemzetbeli partbírót delegáltak, csak a harmadik személy volt idegen. A tornán a csapatok – a játékvezetők segédletével -, az eredményesség érdekében a labdarúgás negatív arculatát mutatták meg: a durvaságok, a kíméletlen játék, a sportszerűtlenségek sorozata több mérkőzést tett élvezhetetlenné.
Mottó: a gyenge vagy rossz játékvezetés darabokra törheti az eredményességre való törekvést.
Az UEFA JB a torna mérkőzéseinek levezetésére 31 nemzeti szövetség 80 játékvezetőjét bízta meg – a labdarúgó-partbíróként tevékenykedő játékvezetők száma plusz 216 fő –, akik 108 találkozón, legjobb szakmai felkészültségükkel szolgálták a labdarúgást. A nemzeti szövetségek sorában a németek 9 bírója 14 mérkőzést vezetett, további 4 nemzet 4-4 játékvezetője 23 összecsapást koordinált, 3-3 bírót 8 nemzet, 2-2 mérkőzésvezetőt 13 nemzeti szövetség – köztük a magyarok – delegálhatott. Kettő bíró, a német Heinz Aldinger és a francia Robert Wurtz 4-4 mérkőzésen, 11 játékvezető 3-3 összecsapáson, közte az osztrák Erich Linemayr a bronzmeccset, a román Nicolae Rainea a döntőben is fontos szerepet kapott, 2-2 mérkőzést 11 játékvezető, közöttük Palotai Károly irányíthatott, a többség 74 bíró, egy találkozón szolgálta játékvezetőként a labdarúgást.
Játékvezetők
Keretek
Csoportkör Az időpontok helyi idő szerint (UTC+2) olvashatók.
Sorrend meghatározása Az Európa-bajnokság csoportjaiban ha a csoportmérkőzések után két vagy több csapat azonos pontszámmal állt, akkor a következő pontok alapján állapították meg a sorrendet: több pont az összes csoportmérkőzésen; jobb gólkülönbség az összes csoportmérkőzésen; több szerzett gól az összes csoportmérkőzésen; sorsolás 1. csoport
2. csoport
Helyosztók Bronzmérkőzés
Döntő
Az 1980-as labdarúgó-Európa-bajnokság győztese2. cím Statisztikák Gólszerzők 3 gólos Klaus Allofs 2 gólos
1 gólos
Végeredmény Az első négy helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. Ezért e helyezések meghatározásához az alábbiak lettek figyelembe véve: thumb|275px|right|Az 1980-as labdarúgó-Európa-bajnokságon részt vevő országok helyezései több szerzett pont (a 11-esekkel eldöntött találkozó a hosszabbítást követő eredménnyel, döntetlenként van feltüntetve) jobb gólkülönbség több szerzett gól
Jegyzetek
Források
Labdarúgás – 1992. XXXVIII. évfolyam 8. szám – Petri Sándor
Európa-bajnokság Kategória:Labdarúgó-Európa-bajnokságok