A Macintosh LC 500 sorozat a Compact Macintosh számítógépcsalád utódja, az Apple Macintosh LC számítógépcsaládjának része. Az 1990-es évek közepén gyártották őket, célzottan oktatási piacra szánva. A többfunkciós asztali ház hasonló a nem sokkal korábban bemutatott Macintosh Color Classic házához, de az LC 500-as sorozat lényegesen nagyobb és nehezebb volt. A méret növekedést 14"-es CRT-kijelzőnek, a súlyt a képernyőnek, nagyobb elektronikának, CD-ROM meghajtó és a sztereó hangszóróknak köszönhette.

Az LC 500-as sorozat négy modellt tartalmazott, az 520-as, 550-es, 575-ös és 580-ast. Ezeket a számítógépeket a fogyasztói piacon is értékesítették a Macintosh Performa márkanév alatt áruházakon keresztül, hasonló típusszámokkal. A típusszámok eltérő memória, merevlemez kapacitás és a géphez adott ingyen szoftverek jelzésére szolgált.

Macintosh LC 520

A Macintosh LC 520 asztali számítógépet az Apple gyártotta és forgalmazta 1993. június 28. és 1994. február 2. között 8 hónapon keresztül. A ház kialakítása nagyobb volt, mint az azt megelőző kompakt Macintosh modellek, nagyrészt a jelentősen nagyobb képernyőnek és CD–ROM-meghajtónak köszönhetően.Macworld, 1993 szeptember, 10. évfolyam, 9. szám Az LC 520-at Amerikában csak oktatási intézményeknek adták el, a Performa 520-t pedig Amerikán kívül forgalmazták.

Az LC 520 kódneve Mongo volt. A Color Classic sikerét követően az Apple Industrial Design Group (IDg) megkezdte a Color Classic Espresso névre keresztelt tervezési nyelvének adaptálását egy nagyobb, CD-ROM-meghajtót is tartalmazó kijelzős verzióhoz. 1992-ben az Apple vezérigazgatója, John SculleyJohn Sculley III (1939. április 6. –) amerikai üzletember, vállalkozó és high-tech startupok befektetője. Sculley a PepsiCo alelnöke (1970–1977) és elnöke (1977–1983), mígnem 1983. április 8-án az Apple Inc. vezérigazgatója lett, ezt a pozíciót egészen 1993-as távozásáig töltötte be. Sculley-t Jobs csábította át az Apple-höz egy azóta legendássá vált kérdéssel: nagy képernyős, többfunkciós dizájnt követelt. Az IDg ezért felhasználta az elkészült, de nem kedvelt dizájnt, de azonnal megkezdték az újratervezési projektet, amely kevesebb, mint két évvel később a Power Macintosh 5200 LC-vel mutatkozott be.

A New York Times véleménye az LC 520-ról általában pozitív volt, Peter Lewis cikkíró megjegyezte, hogy ára "talán a legjobb ár-érték arány a teljes Macintosh termékcsaládban... nagyon nehéz lenne összeállítani Windows alapú PC-t ugyanezekkel a funkciókkal hasonló áron, pedig a Windowsos számítógépek általában sokkal olcsóbbak, mint a Mac-ek." Lewis azt is megjegyezte, hogy az egység súlya megnehezíti, hogy a munkahelyről este vagy hétvégére hazavigyék a Macintosht – az Apple 1980-as években a kompakt Macintosh modellek egyik előnyeként említette a hazavihetőséget. A MacWEEK azt írta, hogy az LC 520 megjelenésének időpontja egybeesett az iskolák beszerzési ütemtervével, és a döntés, hogy a számítógépet az oktatási piacon forgalmazzák, stratégiai váltás része volt.

Az LC 520 gyártása 1994 februárjában megszűnt, amikor a gyorsabb, de egyébként lényegében változatlan Macintosh LC 550-re és az új, Motorola 68LC040 processzorral szerelt Macintosh LC 575-re cserélték. Az Apple frissítő készleteket kínált az LC 520-hoz, ezekkel ugyanazokat a specifikációkat hozták, mint az LC 550 vagy 575.Macworld, 1993 december, 10. évfolyam, 12. szám, 94. oldal

A Macintosh LC 520 technikai leírása A bézs színű gép súlya , magassága , szélessége és mélysége volt. A LC 520 számítógépet egymagos -es Motorola 68030 processzor vezérelte (L1 cache: 0,5kB), a rendszerbusz -en működött. Az adatokat a 80MB belső merevlemezre lehetett elmenteni. Külső adattárolási lehetőséget az 1,44-es hajlékonylemez meghajtó (floppy-drive) kínált. Adatok beolvasását tette lehetővé a kétszeres sebességű CD-olvasó. A gépet System 7.1 operációs rendszerrel szállította az Apple. A gép bemutatásakor az alapkiépítésben 4MB (80ns) memóriát tartalmazott, maximálisan 36MB (80ns) kezelésére volt képes a gyári specifikáció szerint, a bővítéshez 1 hely (slot) állt rendelkezésre. A számítógépnek , 640x480 képpont felbontásra képes kijelzője volt. A külső kijelzőt 512kB videó-memória támogatta.Videójel kimenetet egy DB–15 csatlakozó biztosított. Csatlakozók: két ADB, két soros port, egy DB-25 SCSI-hoz, kijelzőhöz egy DB-15, egy -es jack audió bemenet, egy beépített mikrofon, egy -es jack audió kimenet, egy beépített hangszóró. A gép bővíthetőségét szolgálta egy LC PDS bővítőhely. Külső SCSI merevlemez csatlakoztatására is volt lehetőség.

Macintosh LC 550

A Macintosh LC 550 asztali számítógépet az Apple gyártotta és forgalmazta 1994. február 2. és 1995. március 23. között 13 hónapon keresztül. A Macintosh LC 550 a Macintosh LC számítógép-családba tartozott. A Performa változatokat korábban, az 550-est 1993 októberében, az 560-ast 1994 januárjában mutatták be, és több mint egy évig, 1996 áprilisáig álltak rendelkezésre.

A fő különbség az 520 és az 550 között a magasabb órajelen – helyett – működő 68030-as processzor volt, a busz sebessége is -ről -re nő. Az 520-assal ellentétben az optikai meghajtó csak CD-tálcás volt. Az 550-ben található alaplap lényegében ugyanaz, mint a Macintosh Color Classic II-ben, az eredeti Color Classic frissítésében.

Két Performa változat került bevezetésre, amelyek csak a mellékelt szoftvercsomagban tértek el. Az 550-ben csak fogyasztói alkalmazások szerepeltek. A Performa 560-at "Money Edition"-nak hívták az Apple és a Money magazin együttműködésének köszönhetően. Néhány fogyasztói és oktatási szoftver mellett több mint egy tucat üzleti szoftveralkalmazást is kapott a vásárló.

A Macintosh LC 550 technikai leírása A bézs színű gép súlya , magassága , szélessége és mélysége volt. A LC 550 számítógépet egymagos -es Motorola 68030 processzor vezérelte (L1 cache: 0,5kB), a rendszerbusz -en működött. Az adatokat a 80MB belső merevlemezre lehetett elmenteni. Külső adattárolási lehetőséget az 1,44-es hajlékonylemez meghajtó (floppy-drive) kínált. Adatok beolvasását tette lehetővé a kétszeres sebességű CD-olvasó. A gépet System 7.1 operációs rendszerrel szállította az Apple. A gép bemutatásakor az alapkiépítésben 4MB (80ns) memóriát tartalmazott, maximálisan 36MB (80ns) kezelésére volt képes a gyári specifikáció szerint, a bővítéshez 1 hely (slot) állt rendelkezésre. A számítógépnek , 640x480 képpont felbontásra képes kijelzője volt. A külső kijelzőt 512kB videó-memória támogatta.Videójel kimenetet egy DB–15 csatlakozó biztosított. Csatlakozók: két ADB, két soros port, egy DB-25 SCSI-hoz, egy -es jack audió bemenet, egy beépített mikrofon, egy -es jack audió kimenet, egy beépített hangszóró. A gép bővíthetőségét szolgálta egy LC PDS bővítőhely. Külső SCSI merevlemez csatlakoztatására is volt lehetőség.

Macintosh LC 575

A Macintosh LC 575 asztali számítógépet az Apple gyártotta és forgalmazta 1994 februárja és 1995 áprilisa között 14 hónapon keresztül. Az LC 575 megtartotta az LC 520/550 "minden egyben" házát, de az LC 475 architektúráját használta 68LC040 CPU-val 25 helyett -es sebességgel. Az Apple a CPU órajelét néhány kiadványban -ben adta meg, az órajel valóban ennyi volt, de a processzor azonban csak -en működik. Az optikai meghajtó tálcás volt. Az LC 575 bevezette a kommunikációs nyílástAz Apple Communication Slot vagy Comm Slot egy belső bővítőhely (slot) volt az 1990-es évek első felében a Macintosh számítógépeken. Úgy tervezték, hogy egyszerűen és olcsón lehessen Macintosh és Power Macintosh számítógépbe kommunikációs bővítőkártyát – például hálózati adapter, modem – beilleszteni. Az kommunikációs slot-t a Macintosh LC 575-ben mutatták be, ez a foglalat az LC PDS-en alapul. A frissített PCI-alapú kommunikációs hely a Performa 6360-al debütált. A megfelelő bővítőbusz érintkezőkön kívül ezek a nyílások audió és soros vonalak elérését is engedték. A soros busz meg lett osztva a külső modemporttal. Mivel a táp- és soros érintkezők változatlanok maradtak a két foglalat között, lehetőség nyílt egy univerzális modemkártya tervezésére, amely bármelyikben működhetett. A hálózati adaptereket azonban az egyikhez vagy a másikhoz kellett tervezni. is, amely a legtöbb későbbi LC modellben is szerepelt.

1994 májusában bemutatták a Performa változatokat is: a Performa 575, 577 és 578-at. A gépek a memória mennyiségét és a merevlemez méretét leszámítva azonosak. A Performa változatokhoz mellékelt szoftvercsomagok közé tartozik a ClarisWorks 2.0,Az Apple Computer számára Rupert Lissner írta meg a ClarisWorks integrált irodai programcsomagot, amely szövegszerkesztőt, adatbázis-kezelőt és táblázatkezelőt tartalmazott. Az első változat 1984-ben jelent meg, Apple II-ön futott. platformra, és 1984-ben dobták piacra, majd később Macintosh platformra dolgozták át. Az Apple leányvállalata, a Claris cég, létrehozta a ClarisWorks utódját az Apple IIGS gépre (1988), a Macintosh (1991) és a Windows (1993) operációs rendszerhez. 1998-ban az Apple magába szívta a Claris céget, és a ClarisWorks-t átnevezte AppleWorks-re. Az irodai csomag az összes Apple árusította Macintosh-ra rákerült, a szerverekre nem. 2007. augusztus 15-én az Apple bejelentette, hogy az AppleWorks elérte az élettartam végét, továbbiakban nem értékesítik. A szoftver nem futott az Intel processzoros új Apple gépeken. Az Apple új irodai szoftvercsomagot indított, amely a Pages szöveg- és kis-kiadvány készítőből, a Numbers táblázatkezelőből és a Keynote prezentációs alkalmazásból áll. Ez a három szoftver elérhető az Apple számítógépein, telefonjain és tabletjein is. a Quicken 4.0,A Quicken személyes pénzügy-kezelő alkalmazás, amelyet eredetileg az Intuit Inc. fejlesztett ki és forgalmazott, jelenleg az Aquiline Capital Partners a tulajdonos. A Quicken Windows és Macintosh rendszereken fut, bár az adatok nem kompatibilisek a két verzió között. Az első verzió Apple II-n futott. A Quicken csak angol nyelven érhető el, Kanadában és az Egyesült Államokban vásárolható meg és használható. a Grolier's Encyclopedia, az 1993-as Time Magazine Almanach, az At Ease és néhány oktatási alkalmazás.

David Pogue úgy jellemezte ezt a gépet, hogy "lelkesen fogadták a Mac-rajongók, akik nagyra értékelték az éles színes képernyőket, a gyors teljesítményt, a gazdag hangzást."

Az LC 575-t a Macintosh LC 580 váltotta fel az alsó, vagy a PowerPC-alapú Power Macintosh 5200 LC modellek a felső kategóriban. A Performa változatokat az 580-as megjelenéséig árulták.

A Macintosh LC 575 technikai leírása A bézs színű gép súlya , magassága , szélessége és mélysége volt. A LC 575 számítógépet egymagos -es Motorola 68LC040 processzor vezérelte (L1 cache: 8kB), a rendszerbusz -en működött. Az adatokat a 80MB belső merevlemezre lehetett elmenteni. Külső adattárolási lehetőséget az 1,44-es hajlékonylemez meghajtó (floppy-drive) kínált. Adatok beolvasását tette lehetővé a kétszeres sebességű CD-olvasó. A gépet System 7.1 operációs rendszerrel szállította az Apple. A gép bemutatásakor az alapkiépítésben 4MB (80ns) memóriát tartalmazott, maximálisan 68MB (80ns) kezelésére volt képes a gyári specifikáció szerint, a bővítéshez 1 hely (slot) állt rendelkezésre. A számítógépnek , 640x480 képpont felbontásra képes kijelzője volt. A külső kijelzőt 512kB videó-memória támogatta.Videójel kimenetet egy DB–15 csatlakozó biztosított. Csatlakozók: két ADB, két soros port, kijelzőhöz egy DB-15, egy -es jack audió bemenet, egy beépített mikrofon, egy -es jack audió kimenet, egy beépített hangszóró. A gép bővíthetőségét szolgálta egy LC PDS, egy Comm bővítőhely. Külső SCSI merevlemez csatlakoztatására is volt lehetőség.

Macintosh LC 580