A Confessions on a Dance Floor Madonna amerikai énekesnő tizedik nagylemeze, amely 2005. november 9-én jelent meg a Warner Bros. Records gondozásában. Az album teljesen eltér az előző American Life stúdióalbum stílusától. Az album az 1970-es évek diszkó, és az 1980-as évek elektropop zenéjének, valamint a 2000-es évek klubzenéjének hatásait tartalmazza. Kezdetben Madonna Mirwais Ahmadzaï-val kezdett dolgozni az albumon, de később úgy érezte, hogy együttműködésük nem a kívánt irányba halad. Végül Madonna Stuart Price-szel kezdte meg az együttműködést, aki az I’m Going to Tell You a Secret című dokumentumfilmjének forgatását felügyelte. Az albumot nagyrészt Price otthoni stúdiójában vették fel, ahol Madonna idejének nagy részét a felvételek alatt töltötte.
Zeneileg a lemez egy DJ-szettre hasonlít. A dalok sorrendben és keverve szólalnak meg, így folyamatosan, szünetek nélkül játszódnak. A cím abból a tényből fakadt, hogy az album számlistája eleinte könnyed és vidám dalokból áll, majd sokkal sötétebb dallamok és személyes érzéseket és elkötelezettségeket leíró dalszövegek felé halad. Az album dalai más táncorientált előadók, mint például az ABBA, Donna Summer, Pet Shop Boys, a Bee Gees és a Depeche Mode zenéjéből, valamint Madonna 1980-as évekbeli munkásságából is merítenek és utalnak.
Madonna számos élő fellépéssel és egy promóciós turnéval népszerűsítette az albumot. 2006-ban elindult a Confessions turnéra, amely akkoriban a valaha volt legnagyobb bevételt hozó női előadó turnéja lett. Az albumról négy kislemez jelent meg. A Hung Up, a vezető kislemez, összesen 41 országban vezette a slágerlistákat. A Billboard szerint ez volt az évtized legsikeresebb táncdala. Ezt követte a Sorry, amely Madonna 12. listavezető kislemeze lett az Egyesült Királyságban. A Get Together és a Jump szintén kislemezként jelentek meg, mindkettő több országban is a Top 10 slágerek közé került.
Az album széles körű elismerést kapott, a kritikusok Madonna visszatérésének nevezték a formájához, és a legjobb albumai közé sorolták. Madonnát 2007-ben Grammy-díjjal tüntették ki a legjobb elektronikus/dance album kategóriában, valamint a 2006-os BRIT Awards díjátadón nemzetközi női szólóelőadóként tüntették ki. Kereskedelmi szempontból a "Confessions on a Dance Floor" 40 országban az 1. helyen végzett, és a 2007-es Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mivel a legtöbb országban vezette a rekordlistákat. Az album világszerte 3,6-4 millió példányban kelt el a megjelenés első hetében, és több mint 10 millió példánnyal a 21. század egyik legkelendőbb albuma. A Vice magazin "Minden idők 99 legjobb dance albuma" listáján a 3. helyen rangsorolt album Madonna hosszú pályafutásának és annak a képességének bizonyítékaként emlegetik, hogy karrierje harmadik évtizedében folyamatosan megújult. 2025. november 7-én Madonna kiadott egy húszéves kiadást digitális boltokban, bónusz számokkal és kortárs remixekkel.
Előzmények és összetétel
A "Confessions on a Dance Floor" című album az 1970-es évek diszkójának, az 1980-as évek elektropopjának és a 2000-es évek klubzenéjének elemeit ötvözte. Madonna úgy döntött, hogy diszkó ihlette elemeket épít be dalaiba, miközben megpróbálta nem átdolgozni a múlt zenéjét, ehelyett olyan előadók előtt tiszteleg, mint a Bee Gees és Giorgio Moroder. A dalok Madonna gondolatait tükrözték a szerelemről, a hírnévről és a vallásról, innen ered a Confessions on a Dance Floor cím. Ez teljesen ellentétes irány volt korábbi stúdióalbumához, az American Life-hoz (2003). Azon az albumon szereplő dalok az amerikai társadalom ellen irányuló kirohanások voltak. Madonna azonban úgy döntött, hogy ezzel az albummal más irányt vesz. A fejleményekkel kapcsolatban Madonna a következőket mondta: „Amikor az American Life-ot írtam, nagyon felkavart, ami a körülöttem lévő világban történt, [...] dühös voltam. Sok mindent ki akartam adni a szívemből. Sok politikai nyilatkozatot tettem. De most úgy érzem, hogy csak szórakozni akarok; táncolni akarok; lendületes akarok lenni. És ugyanezt az érzést akarom másoknak is megadni. Sok őrület van a körülöttünk lévő világban, és azt akarom, hogy az emberek boldogok legyenek.”
Madonna elkezdett együtt dolgozni Mirwais Ahmadzaï-val, akivel korábban már dolgozott 8. stúdióalbumán, a Music-on. (2000). Ez az együttműködés azonban nem illett Madonna zenei irányvonalához. Madonna szerint: "A producer Mirwais nagyon politikus, komolyan intellektuális és szellemi beállítottságú. Csak ültünk és folyton politikáról beszélgettünk. Szóval ez nem tudta megállni, hogy utat találjon a zenébe. Azt hiszem, van egy dühös aspektusa a zenének, ami közvetlenül tükrözi az akkori érzéseimet.” Miután Mirwais-szal felvett dalokat, Madonna úgy döntött, hogy leállítja a projektet és újrakezdi. Ekkor fordult Stuart Price-hez, aki két korábbi koncertkörútján zenei igazgatóként szolgált, és társszerzője volt egy dalnak az American Life című albumon.
2004-ben, az American Life megjelenése után Madonna két különböző musicalen kezdett dolgozni: az egyik kezdetben Hello Suckers címet viselte, a másikon pedig Luc Bessonnal dolgozott együtt, aki korábban a Love Profusion című kislemezéhez készült videoklipet is rendezte, amelyben Madonnát halálos ágyán fekvő, életére visszatekintő nőként ábrázolta volna. Madonna Patrick Leonarddal, Ahmadzaïval és Price-szal működött együtt új dalok írásában, utóbbinak diszkó ihlette, ABBA hangzású dalokat kellett volna írnia. Madonna azonban elégedetlennek találta Besson forgatókönyvét, és elvetette azt. Ezért Madonna és Price úgy döntöttek, hogy inkább az albumhoz használják fel a szerzeményeket. Madonna szerint könnyű volt eltérnie az előző albumán szereplő nézeteitől, mivel ezeket a politikai nézeteket is belefoglalta az I’m Going to Tell You a Secret című dokumentumfilmjébe. Melyet így részletezte: Szó szerint oda-vissza rohangáltam a vágószobából a dokumentumfilm rendezőjével, Jonas Akerlunddal, hogy Stuarttal dolgozzunk, aki a film zenéjét is keverte. Együtt voltunk, megállás nélkül, mindannyian. 350 órányi filmet vágtunk össze két órában. Sok komoly aspektusa van a filmnek. Szükségem volt egy kis megjelenésre. Amikor Stuarthoz mentem, és felmentünk a padlására, olyan érzésem volt, hogy "Drágám, táncolni akarok.” Boldog, bolondos és vidám akartam lenni. Ezzel a lemezzel fel akartam emelni magam és másokat is. Szóval, igen, az új album egy reakció volt minden más dologra, amit csináltam, és ami nagyon komoly volt. Azonban ez nem azt jelenti, hogy egy felszínes lemezt akartam készíteni, mert nem az. Azt akarom, hogy az emberek mosolyogjanak, amikor meghallják ezt a lemezt. Azt akartam, hogy az én arcomra is mosolyt csaljon.
Felvételek
Az albumra írt első három dal a Hung Up, a Sorry" és a "Future Lovers" volt. Egy Billboardnak adott interjúban Madonna megjegyezte, hogy a felvételi folyamat egyfajta adok-kapok volt. Elmondása szerint Price egész éjjel fennmaradt, és a dalokon dolgozott. Ezt segítette az a tény, hogy DJ, és hozzászokott, hogy egész éjjel ébren van. Ez lehetőséget adott Madonnának, hogy a kompozíciók más aspektusain is dolgozzon. Megjegyezte, hogy ő és Price ellentétes tulajdonságokkal rendelkeznek, ami segített az együttműködésükben. A dalokat főként Price otthonában vették fel. Madonna erről azt mondta: Sok felvételt készítettünk nála. Reggelente átmentem, és Stuart zokniban nyitott ajtót – mivel egész éjjel fent volt. Hoztam neki egy csésze kávét, és azt mondtam: "Stuart, a házad egy káosz, nincs étel a szekrényben.” Aztán felhívtam valakit otthonról, hogy hozzon neki ételt. És aztán egész nap dolgoztunk. Nagyon furcsa pár voltunk.
Továbbá kifejtette, hogy bajtársiasságuk oka az is, hogy együtt turnéztak Madonna Re-Invention világkörüli turnéján. Ezért Madonna úgy gondolta, hogy Price-szal való kapcsolata inkább testvér-nővér jellegű volt, mint amilyenhez a felvételi folyamat során hozzászokott.
Zene és dalszöveg
A Confessions on a Dance Floor elsősorban egy dance-pop, nu-disco, és EDM album, amely egy DJ által komponált esti szettre épül. A zene könnyed és vidám indulással válik intenzívvé, a dalszövegek inkább a személyes érzésekről szólnak, innen ered a "Confessions" cím. Az album címe Madonna szerint a műfaj iránti tiszteletéről és a szakmája iránti elkötelezettségéről árulkodik. Madonna szerint "ez a lemezem iránya. Ez volt a célunk, hogy olyan lemezt készítsünk, amelyet egy bulin vagy az autóban is le lehet játszani, ahol nem kell átugrani egy balladát. Megállás nélkül szól." Madonna más diszkóelőadók zenéiből vett mintákat és utalásokat használt fel. Az album első dalában, a Hung Up-ban az ABBA 1979-es slágeréből, a Gimme! Gimme! Gimme! (A Man After Midnight)-ből vett hangmintát, amelyhez személyes levelet írt Benny Andersson és Björn Ulvaeus dalszerzőknek, akik engedélyezték Madonnának a szám felhasználását. Az albumon más diszkó ihlette előadók, köztük a Pet Shop Boys, a Depeche Mode és a Daft Punk hivatkozásai is szerepeltek, akárcsak a párizsi DJ Cerrone diszkó slágerei. Az albumon van egy "Forbidden Love" című dal, amely eltér Madonna 6. stúdióalbumának, a Bedtime Stories-nak az azonos című dalától. Saját maga és dalcímeinek mintavételezésével kapcsolatban Madonna a következőket nyilatkozta: „Mindezt szándékosan tettem, [...] mármint, ha már plagizálnom kell valakit, az akár én is lehetnék, nem igaz? Úgy érzem, kiérdemeltem a jogot, hogy lehúzzam magam. »A tehetség kölcsönöz, a zseni lop«, [...] „Lássuk, hány más klisét tudok még beledobni”. bélyegkép|200px|balra|Yitzhak Sinwani énekes (balra) vokált az "Isaac" című dalban. Madonnával is csatlakozott néhány fellépésen a Confessions turnén.
Az "Isaac” című dalban lüktető ritmus figyelhető meg, amelyet az album egyetlen balladához közel álló dalának tartanak. A dalt egy csoport izraeli rabbi hevesen bírálta, megjegyezve, hogy Madonna istenkáromlást követ el a vallásukkal. Azt mondták, hogy a dal a 16. századi kabbala-tudós, Jichák Luria történetéről szól. Valójában a dalt a főénekes, Jichák Sinwani után nevezték el, aki a jemeni héber Im Nin'alu vers részleteit, valamint Ábrahám és Izsák bibliai történetére való utalásokat énekelt a számban. Madonna kezdetben eljátszott a gondolattal, hogy a dalt "Fear of Flying", címmel emlegetné, mivel a kompozíció mögött az volt a gondolat, hogy elengedje a dolgokat. Végül úgy döntött, hogy egyszerűen "Isaac”-nak nevezi el, Sinwani nevének angol változata után. A dal fejlődésével és a rabbik elítélésével kapcsolatban Madonna ezt mondta: "Milyen abszurd, hogy egy csoport izraeli rabbi azt állítja, hogy káromlok valakit, miközben nem is hallotta a lemezt, ugye? Aztán a médiában mindenki úgy viselkedik, mintha ez lenne az igazság. És ez egy kicsit furcsa. De ami még furcsább, hogy a dal nem Isaac Lurierről szól, ahogy a rabbik állítják. A dal Jichák Sinwaniról kapta a nevét, aki jemeni nyelven énekel a számban. Nem tudtam címet kitalálni a dalnak. Ezért "Isaac”-nak (az „Ichák” angol átírása) neveztem el. Érdekes, hogyan működik az elméjük, ezeknek a rosszindulatú rabbiknak. [...] Azt mondja: "Ha minden nagylelkű ember otthonának minden ajtaja zárva van előtted, a mennyország kapuja mindig nyitva lesz.” A szöveg körülbelül 1000 éves. [...] [Jichák] egy régi barátom. Soha nem készített lemezt. Gyönyörű generációkból származik…” énekes. Stuarttal megkértük, hogy jöjjön be a stúdióba egy nap. Azt mondtuk: "Csak felvesszük a dalodat. Nem tudjuk, mit fogunk vele kezdeni.” Hibátlan volt. Egyetlen felvétel, és nincsenek rossz hangok. Még mikrofonra sincs szüksége. Fogtuk az egyik dalát, amit csinált, és azt mondtam Stuartnak: "Vegyük fel a mintákat ezekből a részletekből. Alkotunk egy refrént, és én írok rá szöveget.” Így építettük fel a dalt".
Promóció bélyegkép|200px|jobra|Madonna a Confessions turnét a "Future Lovers", az album negyedik dalának előadásával nyitja meg.