Terje Rypdal norvég gitáros, zeneszerző. Rypdal torzított elektromos gitár-játéka olyan tónusokat produkál, olyan hangokat hozott be a modern dzsesszbe, melyek általában a rockzenében találhatók meg. Számos együttesben szerepelt. Klasszikus kompozíciói között hat szimfónia, két opera és kamarazenei művek is találhatóak.
Pályakép
Már kiskorában érdeklődött a zene iránt. Ötéves korától katonazenekar vezető apja tanította zongorázni, majd három évvel később trombitázni. Tizenkét évesen autodidaktaként tanult meg gitározni. Tinédzserként tagja lett a norvég Vanguards rockegyüttesnek, a nak, amellyel felkerült a helyi popslágerlistákra. Aztán megismerte Jimi Hendrix zenéjét, és 1967-ben megalakította a Dream pszichedelikus rockegyüttest. Ebben játszott akkor Jan Garbarek is.
Ligeti György zenéjének hatására döntött úgy, hogy ő is zeneszerző lesz. Zenei tanulmányai során az Oslói Egyetemen és a Konzervatóriumban, többek között Finn Mortensennél tanult zeneszerzést, improvizációt pedig George Russelltől.
A norvég Hair musical előadás zenekarvezetője lett. Zeneszerzőként az „Eternal Circulation” (1971) című dallal debütált, amelyet a Jan Garbarek Quartettel és az Oslói Filharmonikusokkal adott elő. A Norvég Televízió megrendelésére készült az 1. szimfónia (1975). „Orfeo Eurydice-t figyeli” című operáját 1972-ben mutatták be az Osloban. Az amerikai basszusgitárosnak, Arre Phillippsnek írta a Concerto per violbasso e orchestra című művét (1973). „Undisonus” hegedűversenye a Society of Norwegian ComposerstőlNorvég Zeneszerzők Társasága „Az év alkotása” díját kapta.
Öt szimfóniát, több szólóművet zenekaros hangszerre, két operát és nagyszámú kortárs művet komponált − dzsesszzenészek közreműködésével.
Albumok
Get Dreamy (The Dream), 1967 Bleak House, 1968 Terje Rypdal 1971 What Comes After, 1974 Whenever I Seem to be Far Away, 1974 Odyssey, 1975 After the Rain, 1976 Waves (ECM 1110) 1978 Rypdal/Vitous/DeJohnette (és Miroslav Vitouš, Jack DeJohnette, 1979 Descendre , 1980 To Be Continued (és Miroslav Vitouš és Jack DeJohnette, 1981 Eos, 1984 Chaser, 1985 Blue , 1987 The Singles Collection, 1989 Undisonus, 1990 Q.E.D., 1991 Unplugged: Mozart and Rypdal, 1993 The Sea (Bjørnstad/Darling/Rypdal/Christensen), 1995 Nordic Quartet (Surman/Karin Krog/Rypdal/Storaas, 1995 If Mountains Could Sing, 1995 Skywards, 1997 The Sea II (Bjørnstad/Darling/Christensen/Rypdal), 1998 Rypdal & Tekrø, 1997 Rypdal/Tekrø II, 1998 Kartā (Markus Stockhausen, Andersen/Héral/Rypdal), 2000 Double Concerto / 5th Symphony, 2000 Selected Recordings (Volume VII of ECM's :rarum series), 2002 Lux Aeterna, 2002 Vossabrygg, 2006 Life in Leipzig (és Ketil Bjørnstad, (2008, rec.: 2005) Crime Scene (és a Bergen Big Band, 2010 Odyssey: In Studio & In Concert 1975-76/2012 Melodic Warrior (és a The Hilliard Ensemble, (rec.: 2003, 2009) Conspiracy, 2020
Díjak 1995: Spellemann Award open category: „If Mountains Could Sing” 1995: Buddyprisen 2005: Jury Honorary Award in Spellemannprisen
Jegyzetek
Források http://kvalitetsartister.no/rypdal-tekro/ https://www.allaboutjazz.com/musicians/terje-rypdal
Kategória:Norvég gitárosok Kategória:Norvég zeneszerzők Kategória:1947-ben született személyek Kategória:Dzsesszgitárosok Kategória:Élő személyek Kategória:Oslóiak