Fónagy Iván (Budapest, 1920. április 8. – Párizs, 2005. április 11.) magyar nyelvész, a nyelvelmélet, a hangtan, a stílus, a költői nyelv és a mélylélektan úttörő kutatója, a nyelvtudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja (1990). Műfordítói tevékenysége szintén jelentős volt. Nagybátyja Polonyi Elemér zongoraművész, zeneszerző.
Életútja Apja Fónagy (Fuchs) Béla (1875–1962) építészmérnök, az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület Műbarátok Körének elnöke,Fónagy Béla (1927. október) Mult és Jövő, 17. évfolyam anyja Polonyi Ilona (1885–1937) volt.
Középiskolai tanulmányait a budapesti Mátyás Király Gimnáziumban végezte. Európai színvonalú nyelvészeti tudományos iskolázottságát a Pázmány Péter Tudományegyetemen – főként Laziczius Gyulánál, a prágai iskola prominens képviselőjénél –, Kolozsvárott és Párizsban szerezte. A költői nyelv nyelvészeti vizsgálata terén Gáldi László volt a mestere, pszichoanalitikai képzettségét pedig Hermann Imrének köszönhette. 1949-ben fejezte be egyetemi tanulmányait (francia nyelv és irodalom, német nyelv és irodalom, és fonetika szakokon). Lektor és fordító volt, majd a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Titkári Hivatalában dolgozott. 1950-től az MTA Nyelvtudományi Intézetének volt tudományos munkatársa, majd 1959-től 1967-ig osztályvezetője. 1964–1965-ben tanulmányúton tartózkodott az Amerikai Egyesült Államokban. 1967. augusztus 1-jétől a szegedi József Attila Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékén egyetemi tanár, de ez az 1967/1968-as tanév igen rövidre sikerült, mert közben meghívást kapott Párizsba, és 1967-től 1970-ig a Sorbonne vendégtanára volt. 1970-ben részt vett a New York-i Állami Egyetemen (Buffalo) az Amerikai Nyelvészeti Társaság Nyelvészeti Intézetének tanfolyamán. 1971-ben végleg választott második hazájában, Párizsban telepedett le, nyugdíjba vonulásáig a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) kutatóprofesszora, kutatási igazgatója volt.
Munkássága Tudományos érdeklődése már az 1960-as évek elején a számítógépek nyelvészeti alkalmazásainak kérdései felé fordult, e részdiszciplína első hazai kezdeményezői közé tartozott (költői nyelv vizsgálata az M-3 gépen). Emellett koordináló bizottsági tagként képviselte a nyelvészeket az első hazai országos távlati kibernetikai terv Kalmár László által vezetett előkészítő bizottságában.
Munkásságából két, egymással összefüggő elmélet kidolgozása emelkedik ki, amelyek nemzetközi elismertségének és tudományos hatásának forrásai. A nyelvi jel demotivációjának és remotivációjának teóriája a nyelv genezisének folyamatával állítja kapcsolatba a nyelvhasználat egyedi tényeinek működési mechanizmusát és dokumentálja ezt a kapcsolatot a nyelvtörténet és – egyidejűleg – a (szinkron) nyelvi folyamatok adataival. (A nyelvtudományban ennek a koncepciónak a súlya ugyanakkora, mint a biológiában a per analogiam azonos Haeckel-törvényé).
A fentivel rokon „kettős kódolás” elmélete a nyelvi közlés archaikus-elementáris és szorosabb értelembe vett nyelvi jel természetű összetevőjének egyidejű állandó jelenlétét bizonyítja a közlésben, szintén dokumentatív erővel (La vive voix. Payot: Paris 1983, pp. 346; Die Metaphern in der Phonetik, Mouton: Den Haag 1963, pp. 132; Situation et signification. Benjamins: Amsterdam 1982, pp. 160).
Oktatási tevékenysége az Amerikai Egyesült Államoktól Ausztráliáig terjedt. Életében a magyar tudomány külföldön egyik leginkább elismert képviselője volt, az emigráció éveiben kapcsolata a hazai tudományos élettel sem szűnt meg. Folyamatosan publikált magyarországi nyelvtudományi, irodalomtudományi könyvsorozatokban, lexikonokban, konferenciakiadványokban, folyóiratokban, 1989 után pedig pszichoanalitikai kiadványokban is. Az 1980-as évek vége felé közeledve egyre több munkája jelent meg önálló kötetekben Magyarországon is, s azokat jeles szakmai orgánumokban ismertették.Büky László, a SZTE Magyar Nyelvészeti tanszék vezetője: Fónagy Iván: A költői nyelv hangtanából c. könyvéről (2. jav. kiad. Budapest Akadémiai Kiadó, 1989. 266 p.) = Magyar Tudomány, 1990/2. sz. pp. 234-235.Büky László: Fónagy Iván: A költői nyelvről c. könyvéről (Budapest Corvina, 1999. 527 p.) = Édes Anyanyelvünk, 21 (5) 1999, pp.16.Büky László: Fónagy Iván: A költői nyelvről c. könyvéről (Budapest Corvina, 1999. 527 p.) = Magyar Nyelv, 96. 2000, pp. 373-376. Tudományos eredményeivel Fónagy hatékony segítséget nyújtott a hazai tudományos közéletben dolgozóknak is. Előadásokat tartott, részt vett hazai konferenciákon, szakmai megbeszéléseken mind a nyelv- és irodalomtudomány területén, mind pedig a pszichoanalízis területén is.
Társasági tagságai és elismerései A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben választotta külső tagjai közé, emellett számos hazai és külföldi tudományos társaság munkájában részt vett: Ferenczi Sándor Egyesület, Magyar Pszichoanalitikai Egyesület, New York-i Tudományos Akadémia, Fonetikai Tudományok Nemzetközi Társasága (International Society of Phonetic Sciences, ISPhS), Európai Nyelvészeti Társaság (Societas Linguistica Europaea), Párizsi Nyelvészeti Társaság (Société de linguistique de Paris).
Tudományos érdemei elismeréseként 2003-ban Munkácsi Bernát-díjat kapott (2003).
Főbb művei
A mágia és a titkos tudományok története (1943, 1989, 1999) A mozgalmi nyelvről (J. Soltész Katalinnal, 1954) A hangsúlyról (1958) A költői nyelv hangtanából (1959, 1989) A metafora a fonetikai műnyelvben : adatok a tudományos gondolkodás fejlődésének történetéhez. (1963) A magyar beszéd dallama (Magdics Klárával, 1967) Füst Milán: Öregség. Dallamfejtés (1974) La métaphore en phonétique (1980) Situation et signification (1982) La repetizione creativa (1982) La vive voix : essais de psycho-phonétique (1983, 1991) La vive voix : doktori értekezés tézisei (1988) A költői nyelv hangtanából; 2. jav. kiad.; Akadémiai, Budapest, 1989 Gondolatalakzatok, szövegszerkezet, gondolkodási formák (1990) Le lettere vive. Scritti di semantica (1993) Rögződés és változás a nyelvben (1998) A költői nyelvről (1999) Languages within Language (2001) Dynamique et changement (2006)
Fordítások Johann Pezzl: A vallás komédiája. – Részlet a "Faustin avagy a filozófia százada" c. regényből.= Álszentek cselekedetei. (1953) Georg Forster: Válogatott írásai (1953) Willi Bredel: Az unokák (1956) Blaise Pascal: Gondolatok (1943, 1944) Bertolt Brecht: Carrar asszony puskái : dráma egy felvonásban (1955) Heine napjai : levelek, cikkek, beszélgetések (1956)Heinrich Heine Bertolt Brecht: Kalendárium (1958) Jules Lemaitre: A szirén (1957) Prosper Mérimée: Spanyolországi levelek (1957) Honoré de Balzac: Pajzán históriák (1957)Adorján Mihállyal Prosper Mérimée: Ördög az asszony avagy Szent Antal megkísértése : elbeszélés (1958) Bertolt Brecht színművei (1964)et al. Joseph Bédier: Trisztán és Izolda regéje (1966) Stefan Zweig: Sakknovella (1945)77 o. Stefan Zweig: Sakknovella (1976)169 o. Stefan Zweig: Sakknovella (1957, 1959, 1996, 2002, 2005) Stefan Zweig: Égő titok. Sakknovella : kisregények (1966)190 o. Stefan Zweig: Novellák (1995) Stefan Zweig: Érzések zűrzavara : elbeszélések (1968, 1972, 1977)
Jegyzetek
Források
Szegedi egyetemi almanach /JATE Szeged, 1996. 1. köt. Fónagy Iván szócikk ld. 119. o. Magyar és nemzetközi ki kicsoda (1996): (Több mint 14 000 kortársunk életrajza), főszerk. Hermann Péter, Budapest, Biográf, 1995, Fónagy Iván szócikkét ld. 307. o. Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza, főszerk. Hermann Péter, I–II, Budapest, Greger-Biográf, 1999, ISSN 1215-7066 Fónagy Iván szócikkét ld. I. köt. 508. o. Névpont ELŐTERJESZTÉS a Magyar Tudományos Akadémia 1990. évi rendes közgyűléséhez tiszteleti tagok és külső tagok megválasztására. 1990. május. 43-44. oldal. https://real-j.mtak.hu/11277/1/Eloterjesztes_1990_tisztelet.pdf Neumann János Számitógép-tudományi Társaság INFORMATIKA TÖRTÉNETI FÓRUM. https://itf.njszt.hu/szemely/fonagy-ivan
Kategória:Budapesten született személyek Kategória:1920-ban született személyek Kategória:2005-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar emigránsok Franciaországban Kategória:Magyar nyelvészek Kategória:Magyar pszichoanalitikusok Kategória:Magyar műfordítók Kategória:MTA-tagok