A gyermekek figyelnek bennünket egy 1943-as olasz film, amelyet Vittorio De Sica rendezett, Cesare Giulio Viola Pricò című regénye alapján. A film terjesztése a háborús események miatt nehézségekbe ütközött.
A filmtörténészek, Luchino Visconti kortárs Megszállottságával és Alessandro Blasetti 4 passi tra le folléjával együtt fordulópontnak tekintik az olasz filmművészetben, amelyek a vígjáték és a szentimentális feuilleton témáinak feladását jelzik, s inkább a hétköznapi emberek drámáit taglalják, így előrevetítve azt a tendenciát, amely néhány évvel később a neorealizmushoz vezetett.
A torinói Luciano De Ambrosis intenzív szerepeltetése De Sica számára a gyermekkor körülményeinek szentelt filmsorozat kezdetét jelenti, a későbbi Fiúk a rács mögöttben vagy a Biciklitolvajokban szereplő kisfiúként. Ez egyben az első film, amelyben hivatalossá teszik Zavattinivel való együttműködését, amely az 1940-es és 1950-es évek olasz filmművészetének egyik sarokkövét fogja képezni.
Cselekmény balra|bélyegkép|Pricò (Luciano De Ambrosis) egy jelenetben Pricò, egy ötéves kisfiú, aki szüleivel, apjával, Andreával és anyjával, Ninával él Róma egyik zsúfolt negyedében, ártatlan szemével figyeli a történetet, amely családja fájdalmas széteséséhez vezet. Ezt anyja kapcsolata egy másik férfival, Robertóval idéz elő, akivel a nő egy napon elhagyja otthonát. Az apa, hogy elkerülje a gyermek lelki sérülését, a nagynénjénél helyezi el, aki szabóműhelyt vezet, s ahol a fiúcska hallja a felnőtt munkások mosdatlan beszédeit; a nagynénje azonban nem hajlandó magánál tartani. Andrea ezután vidéken élő édesanyjánál igyekszik elhelyezni, de a környezet még itt is ellenségesen fogadja a gyermeket, aki súlyosan megbetegszik, és apja hazaviszi. Itt az anyja meglátogatja, és bűnét megbánva kéri, hogy visszatérhessen a hozzájuk, férje bocsánatát elnyerve. A család egységének helyreállítására tett kísérletként Andrea elviszi feleségét és fiát nyaralni a tengerhez Alassióba, egy panzióba, ahol anya és gyermeke akkor is tovàbbmaradhatnak, amikor a férfinek vissza kell térnie munkájához, Rómába.
Roberto nyomára bukkan Ninának a tengerparti üdülőhelyen, és folytatják házasságon kívüli kapcsolatukat a megdöbbent kisfiú szeme láttára, aki megpróbál elszökni, hogy visszatérjen Rómába az apjához, komoly kockázatot vállalva, amíg a csendőrök rá nem találnak. Rómába visszatérve az asszony otthonhagyja fiát, és ismét elmegy szeretőjével, amit levélben közöl férjével. Az apa kétségbeesetten beíratja a gyermeket egy vallási iskolába, majd megöli magát. Amikor az anya és a házvezetőnő, akit a gyermek nagyon szeret, elhozza neki a tragikus hírt, Pricò köszönti az idős asszonyt, de nem hajlandó megölelni anyját, úgy távozik a bentlakásos iskolába. Pricò és szülei drámáját az emberek morbid és vulgáris kíváncsisága tarkítja, akik mind a római társasházban, mind Alassio tengerpartján cinikusan és rosszindulattal kommentálják a család szomorú eseményeit.
A film készítése Tárgya A gyermekek figyelnek bennünket, az ötödik film De Sica rendezésében, s ez az első, amelyben nem szerepel színészként, hogy minden figyelmét a filmre irányíthassa, és kizárja azt a megnyugtató és pozitív képet, amelyet ő mint színész addig képviselt.Jean A. Gili, cap. Nascita di un cineasta in Bianco e nero, cit. in bibliografia, p. 57 A film a Pricò című novellán alapul, amelyet Cesare Giulio Viola író-drámaíró 1928-ban adott ki a Treves-nél, majd 1943-ban Mondadori újra kiadta a film várható megjelenése alkalmából,Cosulich, cap. Gli esordi in De Sica, cit. in bibliografia, p. 29 és amiről De Sica Adolfo Franci kritikustól értesült.Zavattini in Cinecittà anni Trenta, cit. in bibliografia, p. 1164 „Azt a regényt – emlékezett vissza De Sica körülbelül harminc évvel később – akkor olvastam, amikor már nagyon belefáradtam a »fehér telefonos« formulába vagy a romantikus, régi, elavult moziba. Türelmetlenül vártam az alkalmat, hogy közelebb kerüljek az emberekhez”.De Sica in Cinecittà anni Trenta, cit. in bibliografia, p. 488
A filmben más a végkifejlet, mint a regényben, tekintve, hogy abban a gyermek megbocsát az anyjának, de De Sica visszautasítja a katarzist.Ernesto G. Laura, cap. I fili della lunga transizione in Storia del cinema italiano, cit. in bibliografia, p. 26 A cím is változik, Viola kezdeti és erős ellenállása ellenére, aki bár nyitott volt minden más módosításra, ellenezte ezt a változtatást.Articolo di A. Franci, Primi piani, n. 6 giugno 1942 A címet végül Zavattini javaslatára találták meg, egyik rovatának fejlécét másolva, amelyet az 1930-as évek végén vezetett a Grazia című hetilapban Gyermekeink figyelnek minket címmel, amelyet kisgyermekes hölgyeknek szentelt.De Santi nella monografia I bambini ci guardano, cit. in bibliografia, p. 34
Forgatókönyv bélyegkép|Találkozó a film előkészítéséhez (balról) Adolfo Franci, az egyik forgatókönyvíró. a rendező Vittorio De Sica, Cesare Giulio Viola a könyv szerzője és háttal Margherita Maglione A forgatókönyv elkészítéséhez De Sica a könyv szerzőjén kívül a szokásos munkatársait is igénybe vette, akikkel éppen az Un garibaldino al conventót készítette, köztük a holland Margherita Daxhofert (aki Maglioneként mutatkozik be). De az újdonságot itt Cesare Zavattini közreműködése jelenti, akit már korábban is meghívtak a Teresa Venerdìhez, de visszafogottan és a többi forgatókönyvírótól eltérő módon, miközben itt ír alá először hivatalosan De Sica-filmhez.Pecori, De Sica, cit. in bibliografia, p. 38
A robbanékony luzzarai író érkezése felborítja a csoport egyensúlyát, és hamarosan összecsapás robban ki közöttük.De Santi nella monografia I bambini ci guardano, cit. in bibliografia, p. 34 „Ez volt az első alkalom – emlékezett vissza Zavattini –, hogy együttműködtem ezekkel az emberekkel, de nem értettük meg egymást, így egy bizonyos ponton a folytatás nagyon nehézzé vált.Zavattini in Cinecittà anni Trenta, cit. in bibliografia, p. 1164 Ettől a pillanattól kezdve a forgatókönyvírói tevékenységet, amely 1942 májusa és júniusa között indult először Milánóban, majd Rómában,Articolo di A. Franci, Primi piani, n. 6 giugno 1942 teljes egészében Zavattinire bízták: „De Sica megértette Zavattini képességeit,s és hozzájárult az előző filmje munkálatainak megszakitásához, amelyet elkészíteni szándékozott: rábízta a fő felelősséget a forgatókönyvért.”
Gyártás A gyermekek figyelnek bennünketet az „Invicta” cég gyártja, jelzi a főcímlista, valójában a Scalera Filmmel,Cfr.la scheda Crediti nella monografia I bambini ci guardano, cit. in bibliografia, p. 10 a kor egyik legfontosabb filmes cégével való koprodukcióról van szó, amely ugyanabban az évben további 11 filmet tudott készíteni, de tevékenysége elsősorban propaganda jellegű alkotásokra irányult, olyannyira, hogy ugyanabban az 1942-es évben elkészítette a Giarabub, a Noi vivi és az Addio Kira! című filmeket. Mindhármat Goffredo Alessandrini rendezte, és az Alfa Tau!-t De Robertis írta. Scalera azonban éppen az ehhez a modellhez kevésbé ragaszkodó munkákkal érte el legjobb eredményeit (De Sica és Zavattini filmje mellett Soldati Tragikus éjszakája is).Paolo Lughi, La Scalera film in Storia del cinema italiano, cit. in bibliografia, p. 395
A forgatás 1942 szeptemberében kezdődött, a külsőket AlassióbanNotizia in Primi piani, n. 9, settembre 1942 forgatták, majd több hónapig, 1943 januárjáig a Scalera római gyáraiban folytatódott, miután '42 decemberében Isa PolaLo schermo, n. 12, dicembre 1942. betegsége miatt felfüggesztették. A gyártásban eltöltött sok hónap miatt a film 1943 tavaszára készült el, ezért az Olaszországot abban az időszakban megrázó drámai háborús események miatt forgalmazási nehézségekkel kellett szembenéznie.Cfr. Aldo Bernardini. Il cinema interrotto, in Storia del cinema italiano, cit. in bibliografia, p. 486
Kapcsolat a cenzúrával A filmben De Sica két olyan témát dolgoz fel, amelyet az immár húsz éves olasz fasizmus filmművészete nem engedélyezett: a női házasságtörést és az öngyilkosságot. „A gyermekek figyelnek bennünket – írta De Santi –, ez egy bátor film, vagy legalábbis határozottan szokatlan, a negyvenes évek filmjelenében a házasságtörést legfeljebb a budapesti hamis kontextusban játszódó felsőbb osztálybeli vígjátékok szemléltetik,”De Santi, cit. in bibliografia, p. 40 míg az öngyilkosság, akárcsak a gyermekkori boldogtalanság, nem létezhetett az idealizált fasiszta világban. Ehelyett „De Sica egy nem virilis apát, egy házasságtörő feleséget, egy gyereket mutat be, aki házasságtörés és öngyilkosság tanúja. Nagyon távoli cselekmény a rövid, idő előtti mosolygós hangokkal. Kemény film, nem lehetséges happy end.”Vito Zagarrio, Maturazione di De Sica in Storia del cinema italiano, cit. in bibliografia, p. 172 A cenzúra beavatkozásától való félelem miatt azonban két befejezést kellett leforgatni, az egyiket – azt, amelyik megmaradt –, amelyben a gyermek elutasítja anyját, a másikban pedig Pricò újra átöleli, megbocsátva neki.Manuel De Sica nella monografia I bambini ci guardano, cit. in bibliografia, p. 15
Szereplők bélyegkép|Giovanna Cigoli és Luciano De Ambrosis bélyegkép|Luciano De Ambrosis bélyegkép|Isa Pola Luciano De Ambrosisszal bélyegkép|Pricò a vasút mentén szökik, ahol fennáll a veszélye, hogy elgázolja egy vonat bélyegkép|A drámai befejezés, amelyben a gyermek elutasítja anyját, és visszamegy a bentlakásos iskolába
Pricò nehéz szerepét Luciano De Ambrosis, torinói kisfiú játszotta, aki a forgatás kezdetekor még nem töltötte be a 6. életévét, és aki később ismert és elismert szinkronszínész lett. Egy akkoriban divatos gyakorlatot követve (mint az előző évben, amikor Mariù Pascolit választották a Piccolo mondo anticóhoz) a Scalera Film versenyt hirdetett egy kis szereplő kiválasztására, amelyre több száz fénykép érkezett.Notizie in Lo schermo, n. 7, luglio 1942 .A gyermek, egy Fiat-munkás fia, amikor De Sica kiválasztotta, aki korábban egy iskolai színdarab alkalmával felfigyelt rá, nemrég veszítette el édesanyját, és mint ő maga mondta, ez nagyon érzékennyé tette a családi fájdalom iránt.De Ambrosis, Quando ero Pricò nella monografia I bambini ci guardano, cit. in bibliografia, p. 17 A meghallgatások a gyermek kiválasztására, majd annak finomítására a forgatáson való jelenlétében több mint egy hónapig tartottak.Cigoli in Cinecittà anni Trenta, cit. in bibliografia, p. 345 A kis szereplő esetében De Sica a gyakorlatban bizonyítja nagyszerű gyerekszínész-rendezési képességét, ahogyan a Sciusciàban a nagyon fiatal marginalizáltakkal és a kis Enzo Staiolával a BiciklitolvajokbanPecori, De Sica, cit. in bibliografia, p. 38 teszi, és amely egyes kommentátorok szerint Nápoly aranyaCfr. Massimo Garritano Infanzia perduta dei film di de Sica nella monografia I bambini ci guardano, cit. in bibliografia, p. 57 két epizódjában folytatódik.
A kis Luciano mellett a jól ismert színészek triója, Isa Pola, Emilio Cigoli és Adriano Rimoldi működik közre számos más szereplő támogatásával, akik tartalmat adnak a „domináns erkölcsi konformizmus felmondásának”, amelyet a lélektelen és nyomasztó környék bérlői képviselnek. Róma külvárosa, ahol Pricò családja él (köztük Tecla Scarano színésznő, akit De Sica akkor ismert meg, amikor mindkét gyerek debütált a nápolyi színházbanPecori, De Sica, cit. in bibliografia, p. 38) és a tengerparti társadalmi csoport balgasága miatt. Alassióból, amelyben kiemelkedik a fiatal Ernesto CalindriJean A. Gili, cap. Nascita di un cineasta in Bianco e nero, cit. in bibliografia, p. 57 által alakított üres és nyüzsgő életművész. Megemlítesük nélkül, néhány jövőbeli fontos színész másodlagos részekben vett részt a filmben: Marcello Mastroianni, itt egy egyszerű statiszta, Giovanna Ralli, egy pár pillanatra felbukkanó lány és Riccardo Fellini az Alassio pályaudvarán forgatott nagyon rövid képsorban.
Egyéb tudnivalók