A Real Love egy dal, amelyet az angol zenész, John Lennon írt, aki korábban a The Beatles tagja volt. A dalhoz hat demófelvételt vett fel 1979-ben és 1980-ban a Real Life című másik dallal együtt, amely egybeolvadt a Real Love-val. 1988-ban jelent meg posztumusz a 6. felvétel az Imagine: John Lennon című dokumentumfilmhez. 1995-ben demóját korábbi Beatles tagok (Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr) fejezték be a The Beatles Anthology projekt részeként, a Free as a Bird mellett.
A dalt The Beatles kislemezként adták ki 1996-ban az Egyesült Királyságban, az Amerikai Egyesült Államokban és sok más országban. A 4., illetve a 11. helyet érte el a brit és az amerikai kislemezlistákon, és gyorsabban szerzett aranylemezt, mint az együttes korábbi kislemezei. A dal nem szerepelt a BBC Radio 1 lejátszási listáján, ami kritikát váltott ki a rajongókból és a brit parlamenti képviselőkből. A szám az Anthology 2 válogatásalbum nyitódala volt. Ez a The Beatles utolsó kislemeze, amely a legjobb 40 sláger közé került az amerikai, valamint a legjobb 10 sláger közé a brit listákon és a The Beatles név alatt új hanganyagok tartalmazó lemezek között is ezidáig az utolsóként jelent meg.
Eredete
A The Beatles életrajzírója, John T. Marck szerint a Real Love egy befejezetlen musical részeként keletkezett, amelyen Lennon akkoriban dolgozott The Ballad of John and Yoko munkacímmel. A dalt először 1977-ben vette fel egy kézi magnóval, otthoni zongoráján játszva. Végül a mű a Real Life címet kapta, amelyet Lennon legalább hatszor vett fel 1979-ben és 1980-ban, majd félretette. A dalt végül egy másik Lennon-demó, a Baby Make Love to You elemeivel vegyítette. 1978 júniusában Lennon és felesége, Yoko Ono azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a The Ballad of John and Yoko musical munkálatain dolgoznak, amelyet az előző évben előkészítettek. Eddig a pontig a Real Love és az Every Man Has a Woman Who Loves Him című dalok szerepeltek a darab repertoárjában.
A későbbi verziókban Lennon megváltoztatta a dal egyes sorait; például a "no need to be alone / it's real love / yes, it's real love" sorból a "why must it be alone / it's real / well it's real life" lett. Egyes felvételek során Lennon egy akusztikus gitáron játszik, míg a későbbi Beatles-kislemezhez felhasznált felvételeken zongorázik, kezdetleges kétsávos hangfelvételen énekel és tamburinon játszik. Az 1996-ban kiadott változat tükrözte leginkább a dal korai demófelvételeinek szövegi felépítését.
Úgy tűnik, Lennon fontolóra vette a Real Love felvételét az ő és Ono közös 1980-ban kiadott Double Fantasy albumára. Az album számlistájának kézzel írt vázlatában a második oldal lehetséges nyitószámként helyezik el. A szerzemény nagyrészt feledésbe merült egészen 1988-ig, amikor a dal 6. felvétele megjelent az Imagine: John Lennon filmzene albumon. A dal ezen változata a 2004-es Acoustic válogatásalbumon is megjelent. A demófelvétel, amelyen Lennon csak zongorán játszott 1998-ban jelentették meg a John Lennon Anthology kiadványon, majd később a Working Class Hero: The Definitive Lennon kiadványon.
A The Beatles-változat
Az Anthology projekt előtt az egykori Beatles-tagok csak 1973-ban, a Starr című Ringo Starr album idején voltak a legközelebb ahhoz, hogy újraegyesüljenek egy lemez erejéig (amikor még mind a négy tag még életben volt). Lennon és Harrison Starr-ral együttműködtek az I'm the Greatest című dal felvételei során. Lennon néhány régi dalának újraírásának ötletét az 1990-es években merült fel Neil Aspinall, az együttes korábbi menedzsere és Harrison részéről, aki először kértek néhány demófelvételt Ono-tól. 1994 januárjában McCartney New Yorkba ment Lennon Rock and Roll Hall of Fame-be történő beiktatása érdekében. Ottléte alatt legalább négy dalt kapott Lennon özvegyétől. Aspinall szerint „két kazetta” volt, amely „öt vagy hat szám lehetett”. Ono így nyilatkozott az alkalomról: "Akkor már minden nézeteltérés el volt rendezve, csak arra használtam fel az alkalmat, hogy személyesen átadjam a kazettákat Paulnak. Nem én oszlattam fel a Beatles-t, de akkor ott voltam, tudod? Most már olyan helyzetben vagyok, hogy újra összehozhatom őket, és nem szeretném ezt megakadályozni."
Egy interjúban McCartney megjegyezte:
"Yoko azt mondta: "Van néhány számom, lejátszom neked, lehet, hogy érdekel". Soha nem hallottam még őket, de elmagyarázta, hogy a Lennon-rajongók elég jól ismerik őket, mint kalózfelvételeket. Azt mondtam Yokónak: "Ne szabj nekünk túl sok feltételt, nagyon nehéz ezt megtenni lelkileg. Nem tudjuk, lehet, hogy két óra stúdiózás után utáljuk egymást, és csak úgy kisétálunk. Ne szabj semmilyen feltételt, elég kemény. Ha nem megy, megvétózhatod." Amikor elmondtam George-nak és Ringónak, hogy beleegyeztem ebbe, azt mondták: "Mi van? Mi van, ha szeretjük?" Ez szerencsére nem jött be."
McCartney, Harrison és Starr ezután a négy dalra (Free as a Bird, Real Love, Grow Old with Me és Now and Then) összpontosította a figyelmét. Ezek közül a Free as a Bird munkálatai szerették a legjobban, és keményen dolgoztak rajta. Végül a dal 1970 óta az első új Beatles kislemezként jelent meg. A túlélő tagok ezután a Real Love-ra fordították figyelmüket, aminek – ahogy később Jeff Lynne társproducer megjegyezte – legalább „teljes sorai voltak”.
Felvételek Mivel George Martin nem vett részt az új dalok felvételeinek munkálatai során, így a Beatles bevonta az Electric Light Orchestra egykori tagját, Jeff Lynne-t kérték fel producernek. Ő korábban sokat dolgozott Harrison-nal, a Traveling Wilburys tagjaként ismerték egymást, és már részt vett a Free as a Bird munkálatain is. Az első probléma, amellyel a csapatnak szembe kellett néznie, a demó felvétel silány minősége volt, ami a kézi magnóval való rögzítésnek köszönhető. Lynne így emlékezett vissza:
"Kipróbáltunk egy új zajcsökkentő rendszert, és tényleg működött. A Real Love esetén az volt a bajom, hogy nem csak a hálózati zümmögés zajlott, hanem rettenetes mennyiségű sziszegés is, mert alacsony szinten rögzítették. Nem tudom, hány generációs volt ez a példány, de legalább egy pár generációsnak hangzott. Így hát meg kellett szabadulnom a sziszegéstől és a hálózati zümmögéstől, aztán végig kattanások hallatszottak... Egy napot töltöttünk vele, aztán visszahallgattuk, és még mindig rengeteg hibát találtunk... nem volt hatással John hangjára, mert csak az őt körülvevő levegővel foglalkoztunk. Körülbelül egy hétig tartott a tisztítás, mielőtt még használható lett volna, és átvihető lett volna egy DAT-kazettára. Könnyebb volt friss zenét hozni rá!"
Bár a Real Love teljesebb volt, mint a Free as a Bird, amelyhez McCartney szövegeit is hozzá kellett adniuk, a dal Lennon időzítésével is problémákat szenvedett. Lynne felidézte, hogy "sok munkába került, hogy időben megkapjam, hogy a többiek is játszhassanak vele." Lynne hangsúlyozta, hogy a megmaradt három egykori tag nagyon szerette volna elérni, hogy a dal „Beatles-i” hangzású legyen: „Egy időtlen lemez létrehozására törekedtünk, ezért elkerültük a legmodernebb felszerelés használatát. Nem akartuk divatossá vélni."
A Free as a Bird-höz hasonlóan az együttes ezen is McCartney sussex-i stúdiójában dolgozott azzal a szándékkal, hogy újabb kislemezt készítsenek. A demóhoz hozzáadták egy nagybőgő (amely eredetileg Elvis Presley basszusgitárosának, Bill Black-nek a tulajdonában volt), Fender Jazz basszusgitár, néhány Fender Stratocaster gitár (,amelyek közül az egyik Harrison pszichedelikusan festett "Rocky" Strat-ja volt, amely látható az I Am the Walrus videoklipjében), valamint egy Ludwig dob hangzását. A szokásos hangszereiken kívül egy Baldwin Combo csembalót (amelyen George Martin játszott a Because című számában) és egy harmóniumot (amely az együttes 1965-ös slágerén, a We Can Work It Out-on hallható) is felhasználtak. A felvételek folyamata során úgy döntöttek, hogy felgyorsítják a szalagot, ezáltal a kulcsot d-mollról e♭-mollra emelték.
Hangmérnökként a Beatles Geoff Emerick-et választotta, aki nemcsak sokat dolgozott velük az 1960-as években, hanem gyakran a The Beatles kiadványokon is szerepelt a neve. A segéd hangmérnök Jon Jacobs volt, aki az 1970-es évek vége óta dolgozott közösen McCartney-vel és Emerick-kel. Lynne szerint a stúdióban nagyon laza volt a hozzáállás: "Paul és George énekelte a háttérvokált – és hirtelen megint ők voltak a The Beatles! ... Várnék, hogy felvegyem, és általában azt mondanám,„Rendben, felvétel!”, de túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy nevessek és mosolyogjak mindenen, amiről beszéltek." Starr elmondta, hogy a könnyedség kulcsfontosságú volt annak biztosításához, hogy ő, Harrison és McCartney a feladatra tudjanak koncentrálni: "Csak úgy tettünk, mintha John nyaralni ment volna, vagy teázni, és ránk hagyta a kazettát, hogy dolgozzunk rajta. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy megbirkózni vele, és túllépjünk az akadályon, mert [ez] tényleg nagyon érzelmes volt."
Starr így nyilatkozott: "Az új dalok felvétele egyáltalán nem volt kigondolt. Nagyon természetesnek tűnt, és nagyon szórakoztató volt, de néha érzelmes is. De ez tényleg a sor vége. Nem tehetünk többet. tedd úgy, mint a Beatles."
Videóklip A kislemez videoklipje a sussex-i stúdióban a három Beatle-ről készült felvételeket tartalmaz, keverve a The Beatlesről karrierjük során készült felvételekkel, köztük egy rövid klipet Ringo Starr dobolásáról Paul McCartney Give My Regards to Broad Street című szólófilmjéből. Az Anthology dokumentumfilmet rendező Geoff Wonfor a három túlélő tagról készült felvételt a stúdióban rögzítette kézi kamerával, hogy nem vegyenek tudomást a kamerafelvételről. Kevin Godley, aki a klip társrendezője, azt mondta, hogy a kamerával a „légy a falon” technikát alkalmazták.
A videóból két különböző változat készült. Az első a The Beatles Anthology televíziós második részének végén került adásba az ABC-n. A második a kettő közül a leggyakorbban megjelenő, és az Anthology DVD-készlet bónuszlemezén található meg. A kettő között a legszembetűnőbb különbség a videók kezdésében rejlik: az első egy epret mutat be – valószínűleg a Strawberry Fields Forever dalra való utalás, bár az is valószínű, hogy Godley Strawberry Studios cégére reflektál -, míg a második nyitóképen egy zongora látható (a dal elején egy zongora akkord hallható).
Megjelenése Bár a Real Love kislemezként a brit és amerikai piacon is 1996. március 4-én jelent meg, a dalt először 1995. november 22-én sugározták nyilvánosan, amikor az amerikai ABC bemutatta a A Beatles Antológia második epizódját. A kislemez a brit slágerlistákon 1996. március 16-án a 4. helyen debütált, az első héten 50 000 példányban kelt el belőle. A kislemez teljesítményét később hátráltatta, hogy a BBC Radio 1 betiltotta a számot a lejátszási listáról. A Reuters hírügynökség amely korábban a Radio 1-et "Nagy-Britannia legnagyobb popzenei állomásának" minősítette, arról számolt be, hogy az állomás kijelentette: "Nem ezt akarják a hallgatóink hallani... Mi egy kortárs zenei állomás vagyunk."
A The Beatles szóvivője, Geoff Baker az együttes nevében a következőt válaszolta: "Felháborodás. Döbbenet és meglepetés. Kutatást végeztünk az Antológia megjelenése után, és ebben az szerepel, hogy a vásárlók 41%-a tinédzser volt." Az állomás tevékenysége erős ellentétben állt azzal, ami a Free as a Bird egy évvel korábbi indulásakor történt, amikor a Radio 1 lett az első olyan állomás, amely lejátszotta a dalt a brit éterben. A Real Love betiltása a rajongók körében is heves reakciót és két parlamenti képviselő véleményét is kiváltotta. Harry Greenway konzervatív képviselő cenzúrának nevezte az akciót, és felszólította az állomást, hogy vonja vissza az általa tiltásnak nevezett intézkedést.