A tányér a tálnál kisebb, laposabb háztartási edény. Fő funkciója az egyéni ételadagok elkülönítése személyes étkezésnél, de dísztárgyként a konyha, a pitvar díszítésére is használták.
Anyaga az őskorban, de még a középkorban is általában a fa volt. Később fazekasmesterek (tálasok) készítették. A magyar népi kultúrában a tányér általában belül mázas, kívül mázatlan cserépedény volt.
Tányérkészítő központok Magyarországon Legnagyobb tálas központjaink az Alföldön Hódmezővásárhely, Tiszafüred, Mezőtúr, továbbá a Dunántúlon Csákvár, Tata voltak. Az egyes tányérok díszítményei az adott központ jellemző motívumait tartalmazták. A tányér mint jelkép A tányér az irgalmas szeretetet gyakorló szentek, pl. Árpádházi Szent Erzsébet attributuma (tányéron kenyér, hal vagy gyümölcs). Magyar katolikus lexikon https://lexikon.katolikus.hu/T/t%C3%A1ny%C3%A9r.html Képgaléria
Jegyzetek
Források Magyar Néprajzi lexikon 5. kötet, Sz-Zs (1982) 199-200. old.
Kapcsolódó szócikkek Edény Fazekasság Porcelán
További információk Sz. Morvay Judit: A cserépedény a mezőkövesdiek kultúrájában (Néprajzi Értesítő, 1955); Kresz Mária: Fazekas, korsós, tálas. Néhány szempont fazekasközpontjaink kutatásához és összehasonlításához (1960).
Kategória:Edények