A portugáliai boszorkányperek voltak a legritkábbak egész Európában. A szomszédos Spanyolországban működő spanyol inkvizícióhoz hasonlóan a portugál inkvizíció is inkább az eretnekség üldözésére helyezte a hangsúlyt, és a boszorkányságot nem tekintette prioritásnak. Azonban a spanyol inkvizícióval ellentétben, a portugál inkvizíció sokkal hatékonyabban akadályozta meg a világi bíróságokat a boszorkányperek lefolytatásában, és ezért majdnem sikerült megvédenie Portugáliát a boszorkányperektől. Mindössze hét embert végeztek ki varázslásért Portugáliában.
Történelem A boszorkányságot bűnként határozták meg a 16. századi Portugáliában. A portugál inkvizíció azonban a zsidóüldözést tekintette fő prioritásának, és csekély érdeklődést mutatott a boszorkányság iránt. A portugál inkvizíció által kivégzettek szinte mindegyike „megtért" (akik a katolikus vallást vették fel) volt, és azokat, akiket kisebb „eretnek bűnök” (köztük boszorkányság) miatt tartóztattak le, általában enyhe büntetést, például vezeklést, pénzbüntetést és gyülekezetükbõl való száműzetést kaptak.Ankarloo, Bengt & Henningsen, Gustav (red.), Skrifter. Bd 13, Häxornas Europa 1400-1700: historiska och antropologiska studier, Nerenius & Santérus, Stockholm, 1987
Portugáliában a legnagyobb boszorkányper az 1559-es lisszaboni boszorkányper volt, amely öt kivégzéssel végződött. Ennek eredménye egy újabb kivizsgálás lett, amely 1560-ban egy újabb kivégzéssel végződött Coimbrában.Ankarloo, Bengt & Henningsen, Gustav (red.), Skrifter. Bd 13, Häxornas Europa 1400-1700: historiska och antropologiska studier, Nerenius & Santérus, Stockholm, 1987 Ezeket a boszorkánypereket világi bíróságok folytatták le. Ezt az eseményt követően minden boszorkánysági per kifejezetten a portugál inkvizíció joghatósága alá került. Ez majdnem a boszorkányüldözések végét okozta Portugáliában az inkvizíció alacsony prioritása miatt, akik inkább a "megtérteket" üldözték.
1626 és 1744 között a portugál inkvizíció 818 ember ellen indított eljárást boszorkányság miatt, akik közül négyet ítéltek halálra, de csak egyet hajtottak végre: Évorában 1626-ban,Brian P. Levack, The Oxford Handbook of Witchcraft in Early Modern Europe and Colonial America amikor Luís de la Penhát kivégezték. Ezen hét kivégzés voltak az egyedüli boszorkányos kivégzések, amelyeket Portugáliában hajtottak végre. Az inkvizíció elé terjesztett ügyek többsége ravasz férfiak (saludadores ) és női jósnők ellen irányult.Ankarloo, Bengt & Henningsen, Gustav (red.), Skrifter. Bd 13, Häxornas Europa 1400-1700: historiska och antropologiska studier, Nerenius & Santérus, Stockholm, 1987 1760 után a portugál inkvizíció, amely elégedetlen volt az ezekkel az ügyekre elpazarolt idővel, és ehelyett az eretnekség üldözésére akarta fordítani erőfeszítéseit, kijelentette, hogy a boszorkányságot képzeletnek tekintik, és nem fogadnak el további ilyen eseteket.
Néhány embert elítéltek boszorkányságért, de a kivégzésnél enyhébb büntetést kaptak: Pedro Goncalves de Abreu-t 1653-ban, Bartolomeu Martinst 1683-ban, Francisco Luist 1690-ben és Manuel Inaciót 1706-ban nyilvános korbácsolásra, életfogytiglani börtönbüntetésre, bűnbánatra és tulajdonjai elkobzására ítélték. Cristovao Silva Marreios 1785-ben hat év, António José 1802-ben öt év gályarabságot kapott.
Portugál gyarmatok Míg a portugál inkvizíció a minimálisra csökkentette a boszorkánypereket Portugáliában, nem ez volt a helyzet a portugál gyarmatokon, ahol a boszorkány kivégzések jóval azután történtek, hogy Portugáliában azok megszűntek. Számos nagy horderejű boszorkányper zajlott le Brazíliában, amelyek halálos ítéletet hoztak. Ezek a perek Brazíliában zajlottak a 18. században, beleértve Ursulina de Jesus esetét 1754-ben és Maria da Conceição (megh. 1798) esetét.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Boszorkányság Kategória:Portugália történelme Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal