A Liverpool and Manchester Railway (L&M) 1830. szeptember 15-én nyílt meg. Az L&M munkálatai már az 1820-as években megkezdődtek, hogy összekapcsolják Manchester nagy ipari városát a legközelebbi mélyvízi kikötővel, a 35 mérföldre (56 km) lévő liverpooli kikötővel. Bár máshol már léteztek lóvontatású vasutak, a Stockton and Darlington Railway már öt éve működött, és néhány ipari telephelyen már kezdetleges gőzmozdonyokat használtak tömegszállításra, az L&M volt az első mozdonyvontatású vasút, amely két nagyvárost kötött össze, és az első, amely menetrend szerinti személyszállítást is biztosított. A megnyitó napja nagyszabású nyilvános esemény volt. Arthur Wellesley, Wellington hercege, Wellington miniszterelnöke a nyolc nyitóvonat egyikén utazott, ahogyan a kor számos más méltósága és neves személyisége is. Hatalmas tömegek sorakoztak a liverpooli pálya mellett, hogy végignézzék a Manchesterbe induló vonatok indulását.

A vonatok időben és minden technikai probléma nélkül indultak el Liverpoolból. Wellington hercegének különvonata az egyik vágányon közlekedett, a másik hét vonat pedig a szomszédos és párhuzamos vágányon, hol a herceg vonata előtt, hol mögötte. Liverpooltól mintegy 13 mérföldre (21 km) történt az első probléma a sok közül, amikor az egyik vonat kisiklott, és a következő vonat összeütközött vele. A kisiklott mozdonyt – sérülésekről vagy károkról nem érkezett jelentés – visszaemelték a vágányra, és az út folytatódott. Parkside vasútállomáson, a vonal középpontja közelében a mozdonyok menetrendszerűen megálltak, hogy vizet vegyenek fel. Bár a vasúti személyzet azt tanácsolta az utasoknak, hogy maradjanak a vonatokon, amíg ez megtörténik, a fedélzeten tartózkodó mintegy 50 méltóság szállt le, amikor a Wellington herceg különvonata megállt. A leszállók között volt William Huskisson, a volt kabinetminiszter és liverpooli parlamenti képviselő is. Huskisson nagy befolyással bírt a Brit Birodalom megteremtésében, és a szabadkereskedelem doktrínájának egyik megalkotója volt, de 1828-ban a parlamenti reform kérdésében összeveszett Wellingtonnal, és lemondott a kabinetről. Abban a reményben, hogy kibékül Wellingtonnal, odalépett a herceg vasúti kocsijához, és kezet fogott vele. A herceg figyelmét elterelve nem vette észre a szomszédos vágányon közeledő Rocket mozdonyt. Amikor észrevette, hogy az közeledik, pánikba esett, és megpróbált bemászni a herceg kocsijába, de a kocsi ajtaja kinyílt, és így közvetlenül a közeledő Rocket útjába lógott. A vonat előtti sínekre zuhant, súlyos lábsérüléseket szenvedett, és még aznap este meghalt.

Wellington hercege úgy érezte, hogy a Parkside-i baleset után a nap további eseményeit le kell mondani, és azt javasolta, hogy térjenek vissza Liverpoolba. Manchesterben azonban nagy tömeg gyűlt össze, hogy lássa a vonatok érkezését, és kezdett zabolátlanná válni. Wellingtont rábeszélték, hogy folytassa útját Manchesterbe. Mire a vonat elérte Manchester külvárosát, a tömeg ellenségessé vált, és a sínekre ömlött. Mivel a helyi hatóságok nem tudták megtisztítani a síneket, a vonatok kénytelenek voltak kis sebességgel belehajtani a tömegbe, és saját lendületükkel eltolni az embereket az útból. Végül megérkeztek a manchesteri Liverpool Road vasútállomásra, ahol ellenséges tömeg fogadta őket, akik zászlókat és transzparenseket lengettek a herceg ellen, és zöldségekkel dobálták meg. Wellington nem volt hajlandó leszállni a vonatról, és elrendelte, hogy a szerelvények térjenek vissza Liverpoolba. Mechanikai hibák és a mozdonyok forgatásának képtelensége miatt a vonatok többsége nem tudta elhagyni Manchestert. Míg Wellington herceg vonata sikeresen elindult, a maradék hét mozdonyból csak három volt használható. Ez a három mozdony lassan vontatta vissza a 24 kocsiból álló egyetlen hosszú vonatot Liverpoolba, amely végül hat és fél órás késéssel érkezett meg, miután a síneket szegélyező részeg tömeg a hidakról ledobált tárgyakkal dobálta meg.

William Huskisson halála és temetése hatására a vasút megnyitásáról széles körben beszámoltak, és az emberek világszerte tudatára ébredtek annak, hogy most először vált lehetővé olcsó és gyors távolsági szárazföldi közlekedés. Az L&M rendkívül sikeres lett, és a megnyitást követő egy hónapon belül terveket terjesztettek elő Liverpool és Manchester összekötésére Anglia többi nagyvárosával. Tíz éven belül 1775 mérföld (2857 km) vasútvonal épült Nagy-Britanniában, és az L&M megnyitásától számított 20 éven belül több mint 6200 mérföld (10 000 km) vasútvonal állt rendelkezésre. Az L&M továbbra is üzemel, és megnyitását ma már a gépesített közlekedés korszakának kezdetének tekintik; Peter Parker iparmágnás és a British Rail korábbi elnöke szerint "a világ az úttörő Liverpool-Manchester pálya mellékvonala".

Háttér Liverpool and Manchester Railway

A Liverpool and Manchester Railwayt (L&M) 1823. május 24-én alapította Joseph Sandars és Henry Booth liverpooli kereskedők, azzal a céllal, hogy összekapcsolják a manchesteri textilgyárakat a legközelebbi mélyvízi kikötővel, a liverpooli kikötővel. (subscription or UK public library membership required) (subscription or UK public library membership required) Abban az időben a két város között az állatvontatta szekereken kívül csak a Mersey és Irwell Navigation, a Bridgewater-csatorna és a Leeds és Liverpool-csatorna vízi szállítása volt az egyetlen tömegszállítási eszköz, amelyek mindegyike lassú és drága volt; (subscription or UK public library membership required) a nyers gyapot Liverpoolból Manchesterbe történő, 56 kilométeres (35 mérföldes) szállítása ugyanolyan drága volt, mint az Amerikából Liverpoolba történő szállítás kezdeti költsége. Bár ló- és embervontatású vasutak már évszázadok óta léteztek, és néhány kísérleti ipari vasútnál már kezdték használni a gőzerőt, az L&M volt az első gőzzel hajtott vasút, amely városközi személyszállítást biztosított, és a legdrágább mérnöki projekt, amelyet Nagy-Britanniában addig végrehajtottak. (Mivel a Liverpool and Manchester Railway nagy része a vállalat befektetőinek tulajdonában lévő földterületeken haladt, és mivel a korai mozdonyok közül sok nem az L&M, hanem az azokat építő mérnöki cégek tulajdonában volt, lehetetlen pontos számadatot adni az L&M építési költségeiről. A vonal közvetlen építési költsége a megnyitásáig körülbelül 820 000 font volt, és a vasútvonal engedélyezéséhez szükséges kétéves lobbizás becslések szerint 70 000 fontba került. Összehasonlításképpen, a Bridgewater-csatorna, amelynek ugyanaz volt a célja, mint az L&M-nek, hogy összekösse Manchestert a liverpooli kikötővel, a 18. század végén a becslések szerint 220 000 fontba került. A munkások átlagos bére a környéken ebben az időben körülbelül 20 font volt évente.)

Stafford márki, a Bridgewater-csatorna tulajdonosa barátja volt William Huskisson liverpooli parlamenti képviselőnek, akivel együtt dolgozott a párizsi brit nagykövetségen. (subscription or UK public library membership required) Bár a márki kezdetben tartott a vasút lehetséges hatásától a csatornájából származó bevételekre, és határozottan ellenezte a vasútépítést, Huskisson meggyőzte őt, hogy engedélyezze a vasútnak a földjei használatát, és fektessen be a tervbe.

1826-ban George Stephensont bízták meg a 35 mérföldes (56 km) útvonal megtervezésével és megépítésével. Stephenson a vonalat négy egyenlő távolságra lévő sínszállal építette meg; úgy tervezte, hogy ez lehetővé teszi, hogy a vonal normál körülmények között kétvágányú vasútvonalként működjön, de abban az esetben, ha egy mozdonynak különösen széles terhet kell vontatnia, vagy ha az egyik külső sínszál eltörik, a vonat a középső sínpáron közlekedhet. Úgy vélte továbbá, hogy azáltal, hogy a sínek ilyen közel vannak egymáshoz, csökkenne az amúgy is rendkívül drága L&M rendszerhez szükséges földterület.

William Huskisson

William Huskisson 1770. március 11-én született Birtsmorton Courtban, Malvernben, Worcestershire-ben. 1783-ban Huskisson Párizsba ment, ahol nagybátyjánál, Dr. Richard Gemnél élt, tanúja volt a francia forradalom korai éveinek, és jelen volt a Bastille ostrománál. (subscription required) 1783-ban Condorcet márkitól tanult közgazdaságtant, és Gower gróf, a későbbi Stafford márki asszisztense lett. 1792-ben Nagy-Britannia megszakította diplomáciai kapcsolatait a francia forradalmi kormánnyal, és Huskisson visszatért Londonba.

Huskisson Londonba való visszatérésekor Henry Dundas belügyminiszter kinevezte őt, hogy felügyelje az idegenekről szóló törvény végrehajtását, amely a francia forradalom által érintett területekről Nagy-Britanniába érkező menekültekkel foglalkozott. Ezt a feladatot jól végezte, és 1795-ben, 24 évesen hadügyi államtitkárnak nevezték ki. 1796-ban Morpeth város parlamenti képviselőjévé (MP) választották. 1799-ben feleségül vette Eliza Emily Milbanke-ot (ismert nevén Emily), Mark Milbanke admirális lányát, és nem sokkal később a Chichester melletti Eartham House-ba költözött. 1801-ben, az ifjabb William Pitt kormányának bukását követően lemondott a közhivatalokról. 1804-ben Liskeard körzetében újraválasztották a parlamentbe, és a visszatérő Pitt kinevezte a kincstári államtitkári posztra. 1809-ben Huskisson George Canninggel együtt kilépett a kormányból, miután Canning párbajozott kabinetbeli minisztertársával, Lord Castlereagh-val. 1814-ben újra belépett a közéletbe, mint az erdők első biztosa; bár ez egy viszonylag jelentéktelen poszt volt, nagy befolyással volt a részletes törvényhozás és politika kialakítására, különösen a kukoricatörvények ellentmondásos enyhítése tekintetében.

1823-ban Huskissont kinevezték a kabinetbe a Kereskedelmi Tanács elnökévé és a haditengerészet kincstárnokává. Ugyanebben az évben George Canning utódja lett a fontos liverpooli választókerületben. Számos, az ipar és a szabad kereskedelem fejlesztését célzó reformot felügyelt, beleértve a navigációs törvények reformját, valamint a gyáriparra és a külföldi áruk behozatalára kivetett adók csökkentését. Végigvitte Nagy-Britannia tengerentúli előretolt helyőrségeinek és gyarmatainak átalakítását a gazdaságilag és politikailag egymástól függő államok hálózatává, amely a Brit Birodalom lett, a rabszolgaság fokozatos eltörlésére és a brit gyarmatosítás felgyorsítására törekedett.

1827 áprilisában Huskisson mentora, George Canning lett a miniszterelnök, de kevesebb mint négy hónappal később meghalt, és Viscount Goderich követte őt. (subscription or UK public library membership required) 1827-ben Goderich kinevezte Huskissont hadügyi és gyarmati államtitkárnak. Goderich 1828 januárjában lemondott, és helyét Arthur Wellesley, Wellington hercege vette át miniszterelnökként. (subscription or UK public library membership required) 1828 januárjában Huskisson, Canning számos más pártfogoltjával együtt, még abban az évben lemondott a manchesteri parlamenti képviselet hiánya miatt. Huskisson Liverpool képviselőjeként maradt a parlamentben, és az északnyugat-angliai növekvő iparvárosok érdekében végzett munkának szentelte magát; a Manchester Guardian úgy jellemezte őt, mint "napjaink talán leghasznosabb gyakorlati államférfija". Bár egy korábbi súlyos betegségtől még mindig gyenge volt, Liverpool képviselőjeként kötelességének érezte, hogy részt vegyen a vasút megnyitóján.

A Rainhilli mozdonypróba és a megnyitásra való felkészülés