Paulette Goddard (eredeti nevén: Marion Levy; Queens 1910. június 3. – Ronco sopra Ascona, Svájc, 1990. április 23.) Oscar-jelölt amerikai színésznő Hollywood aranykorában.
Goddard Manhattanben született, és Kansas Cityben, Missouriban nevelkedett. Kezdetben gyermek divatmodellként dolgozott, és feltűnt néhány Broadway-produkcióban is. Az 1930-as évek elején Hollywoodba költözött, és Charlie Chaplin romantikus partnereként lett ismeretes, akivel a Modern idők (1936) és A diktátor (1940) című filmekben is együtt szerepelt. Később Goddard a Paramount Pictures stúdió egyik legnagyobb sztárja lett, olyan filmekben játszott, mint a The Cat and the Canary (1939), Az asszony (1939), North West Mounted Police (1940), Arat a vihar (1942), So Proudly We Hail! (1943) (amelyért Oscar-díjra jelölték mint legjobb női mellékszereplőt), Kitty (1945) és A legyőzhetetlen (1947).
Házasságai jelentős médiavisszhangot kaptak. Erich Maria Remarque-hoz fűződő házassága után Goddard Svájcba költözött, és nagyrészt visszavonult a színészkedéstől. Az 1980-as években jelentős társadalmi életet élt, mielőtt 1990-ben Svájcban elhunyt.
Fiatalkor Goddard New York városában született, Marion Levy néven, Joseph Russell Levy lányaként, aki egy jómódú szivariparos fia volt Salt Lake Cityből, édesanyja Alta Mae Goddard volt. Az apja orosz zsidó származású volt, míg az anyja angol ősökre visszavezethető episzkopális vallású volt. Bár Marion névre keresztelték, anyja fiatal korától fogva Pauline-nek hívta. Goddard szüleivel Kansas Citybe, Missouriba költözött, ahol az apja egy filmvállalatnál dolgozott. Nem sokkal ezután a szülei különváltak, majd 1926-ban elváltak. Goddard elmondása szerint az apja otthagyta őket, de J. R. Levy szerint Alta elszöktette a gyermeket. A gyámsági per elkerülése érdekében anyjával gyakran költöztek gyermekkorában, beleértve a Kanadába való költözést is. Goddard csak az 1930-as évek végén találkozott újra apjával, miután híressé vált. Egy a Collier's magazinban 1938-ban megjelent interjúban Goddard azt állította, hogy Levy nem az ő biológiai apja. Erre válaszul Levy pert indított lánya ellen, állítva, hogy az interjú tönkretette a hírnevét és munkáját, és anyagi támogatást követelt tőle. Goddard egy másik interjúban elismerte a vereségét az ügyben, és hetente 35 dollárt fizetett apjának.
Szülei válása után Goddard modellkedésbe kezdett, dolgozott a Saks Fifth Avenue-nél, Hattie Carnegie-nél és más helyeken. Fiatalkorában fontos szerepet töltött be az életében édesanyja apai nagybátyja, Charles Goddard, az American Druggists Syndicate tulajdonosa. Ő segítette Goddard karrierjét, bemutatva őt Florenz Ziegfeldnek. Goddard 1926-ban debütált a színpadon táncosként Ziegfeld nyári revüjében, a No Foolin'''ban, ekkor már Paulette Goddard művésznéven. Ziegfeld felkérte, hogy szerepeljen egy másik musicalben is, a Rio Ritában, amely 1927 februárjában debütált. Goddard mindössze három hét után elhagyta a produkciót, hogy a The Unconquerable Male című darabban játsszon. Utóbbi darab bukás volt, és mindössze három napig játszották Atlantic Cityben. Charles Goddard mutatta be Edgar Jamesnek, a Southern Lumber Company elnökének, akivel Goddard 1927. június 28-án Rye-ban, New Yorkban házasságot kötött. A házasság rövid ideig tartott, és 1929-ben különváltak; de csak 1932-ben végződött a válás Nevadában. A színésznő 375 000 dolláros válópénzt kapott.
Filmes karrier Goddard először 1929-ben látogatott el Hollywoodba, amikor két filmben is kredit nélküli statisztaként szerepelt: Laurel és Hardy rövidfilmjében, a Berth Marksban (1929), valamint George Fitzmaurice drámájában, a The Locked Door (1929) című filmben. Edgar Jamestól való válása után Goddard és édesanyja rövid időre Európába utaztak, majd visszatértek Hollywoodba. Hazatérése után Goddard aláírta első film szerződését Samuel Goldwyn producerrel, hogy a Whoopee! (1930) című filmben szerepeljen. Ezen kívül szerepelt a Nagyvárosi utcák (1931), a Ladies of the Big House (1931) és a The Girl Habit (1931) című Paramount-filmekben, a Palmy Days (1931) című Goldwyn-filmben és a The Mouthpiece (1932) című Warners-filmben. Mivel Goddard és Goldwyn nem jöttek ki jól egymással, Goddard 1932-ben elkezdett dolgozni a Hal Roach Studiosnál, ahol a következő négy évben számos kredit nélküli mellékszerepben tűnt fel.
1932–38: Charlie Chaplin és David Selznick
A Hal Roachhoz való csatlakozásával egy időben Goddard elkezdett randizni Charlie Chaplinnel, ami jelentős figyelmet kapott a sajtótól. Fordulópontot jelentett Goddard karrierjében, amikor Chaplin főszereplőjének választotta a következő kasszasikerében, a Modern idők (1936) című filmben. Szerepe szerint egy árva lányt játszott, aki elszökik a hatóságok elől, és a "Csavargó" társa lesz. Ez volt Goddard első igazán elismert szerepe, amiért főként pozitív kritikákat kapott.
A Modern idők (1936) sikerét követően Chaplin más projekteket tervezett Goddard számára, de a rendező lassan dolgozott, és Goddard aggódott, hogy ha túl sok idő telik el két projektje között, a közönség elfelejti őt. Aláírt egy szerződést David O. Selznickkel, és Janet Gaynor oldalán szerepelt a The Young in Heart (1938) című vígjátékban. Selznick, aki elégedett volt Goddard teljesítményével. komolyan fontolgatta őt Scarlett O'Hara szerepére az Elfújta a szél (1939) című romantikus drámában. Az első próbafelvételek meggyőzték Selznicket és a rendezőt, George Cukort, hogy Goddard-nak komoly felkészítésre lenne szüksége ahhoz, hogy hatékony legyen a szerepben. 1938 decemberére Selznick két opcióra szűkítette a listát: Goddard-ra és Vivien Leigh-re. Goddard végül nem kapta meg a szerepet, ami több tényezőnek is tulajdonítható. Különösen Russell Birdwell, Selznick reklámosztályának vezetője volt komoly fenntartással Goddarddel kapcsolatban: "Röviden, szerintem ő egy dinamit, amely a mi arcunkban fog felrobbanni, ha odaadjuk neki a szerepet." Chaplin életrajzírója, Joyce Milton szerint Selznick aggódott a jogi kérdések miatt is, félt, hogy a színésznő stúdiószerződése esetleg ütközhet Chaplin stúdiójának már meglévő szerződéseivel.
Ebben az időszakban David O. Selznick kölcsönadta Paulette Goddard-t két film erejéig az MGM-nek A nagy szerep (1938) és a teljes női szereplőgárdás Az asszony (1939) című alkotásokhoz. Az első film, melyben Luise Rainer is játszott, vegyes kritikákat kapott, és nem sikerült megragadnia a közönséget. Utóbbi alkotás, melyet George Cukor rendezett, az év egyik legsikeresebb filmjévé vált. Miriam Aarons szerepével kapcsolatban a filmkritikus, Pauline Kael később megjegyezte Goddard-ról, hogy "kiemelkedő, szórakoztató" alakítást nyújt a filmben.
1939–49: Paramount 1939-ben Goddard szerződést kötött a Paramount Pictures stúdióval. Szerepelt Bob Hope komikussal a The Cat and the Canary (1939) című horror-vígjátékban. A film fordulópontot jelentett mindkettőjük karrierjében, és további filmekben dolgoztak együtt, mint a The Ghost Breakers (1940) és a Nothing but the Truth (1941). Goddard olyan színészekkel játszott együtt a Táncoljunk együtt! (1940) című musical-vígjátékban, mint Fred Astaire, Artie Shaw vagy későbbi férje, Burgess Meredith. Előbbi két színész lesújtóan vélekedett a kész filmről: Astaire például karrierje legrosszabb döntéseként hivatkozott a filmre. Chaplin rendezésében A diktátor (1940) kritikai és közönségsikert aratott. Mivel házasságuk később megromlott, ez volt az utolsó közös filmjük.
1940-ben Goddard Cecil B. DeMille westernjében, a North West Mounted Police (1940) című filmben játszott. Ez volt az első drámai szerepe a Paramount stúdiónál, s az alkotás az év tíz legjobban teljesítő filmje közé került. Emellett egy másik zenés-vígjátékban is szerepelt, a Pot o' Gold (1941) című filmben James Stewart oldalán, amelyet a következő évben mutattak be. Másik 1941-es filmje, a Hold Back the Dawn pozitív kritikákat kapott.
1942-ben Goddard emlékezetes alakítást nyújtott a Star Spangled Rhythm (1942) című musicalben, amelyben Dorothy Lamourral és Veronica Lake-kel közösen előadták "A Sweater, a Sarong, and a Peekaboo Bang" című dalt. A stúdió ebben az időszakban rendelte mellé Ray Millandot mint lehetséges kollaborációs színészpartnert a filmvásznon. Első közös filmjük, a The Lady Has Plans (1942) című alkotás a kritikusoknál és a közönségnél is megbukott. Azonban hamarosan újra együtt dolgozott vele és DeMille-lal a Reap the Wild Wind (1942) című kalandfilmben. A filmben John Wayne és Susan Hayward is szerepelt, és Goddard egy Scarlett O'Hara típusú szerepet játszott. A film a stúdió legjobban teljesítő filmje lett az évben. Harmadik közös filmjüket, a The Crystal Ballt 1943-ban mutatták be, de csak mérsékelt bevételt hozott. Ugyanebben az évben Goddard szerepet játszott a So Proudly We Hail! című filmben Claudette Colbert és Veronica Lake oldalán. A színésznő teljesítményét Oscar-jelöléssel jutalmazta az Amerikai Filmakadémia. Az ezt követő évben újra együtt dolgozott az előbbi film egyik sztárjával, Sonny Tuftsszal az I Love a Soldier (1944) című filmben.
1944 májusában Goddard megállapodott a Paramount stúdióval, hogy hét év alatt évi két filmet forgatnak együtt. Ennek a megállapodásnak az első produktuma a Kitty kosztümös dráma (1945) volt, amelyben újra Milland oldalán szerepelt. A filmhez Goddard-nak meg kellett tanulnia a cockney akcentust, amit Connie Lupino, Ida Lupino színésznő édesanyja tanított meg neki. A filmet a következő évben mutatták be, és a stúdió legnagyobb sikerű filmjévé vált. A következő évben az Egy szobalány naplója (1946) című filmben ismét férje, Burgess Meredith oldalán tűnt fel.
Az 1947-es év főleg kudarcokat tartogatott a színésznő számára. A legyőzhetetlen és Az ideális férj is elhasalt a mozikasszáknál. Előbbi film egyébként nyereséges lett volna a Paramount számára, ám a forgatási idő megnövekedésével több pénzt kellett ölni az alkotásba, így a végén veszteséget halmozott fel. A kritikusok az alkotás cselekményét kritizálták, de Goddard és Cooper pozitív kritikákat kapott. A film forgatása során Goddard és DeMille összeszólalkozott egy veszélyes kaszkadőr mutatvány elvégzése miatt, amit Goddard vonakodott megcsinálni. Az eszményi férj háttérmunkálatai sem voltak feszültségmentesek, ideértve egy stábbéli sztrájkot is, ami Goddard svéd származású fodrásznőjének alkalmazása miatt robbant ki. Többeket zavart, hogy a színésznő egy svéd fodrásznőt alkalmaz a munkavégzésre egy angol fodrásznő helyett. A film általánosan rosszul teljesített a nézettséget illetően, mivel a radikális cionista csoport, a Sons of Liberty a Palestine Mandate kapcsán bojkottálta a filmet (több másik brit film mellett). A következő évben Goddard újra együtt dolgozott Meredith-tel az On Our Merry Way (1948) című vígjátékban. Ugyanebben az évben Meredith-et a House Un-American Activities Committee (Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság) vizsgálata után hollywoodi feketelistára tették (Chaplin is feketelistára került később). Goddard két filmben is játszott MacDonald Carey-vel: a Hazard (1948) és Bride of Vengeance (1949) című alkotásokban; a Paramount kölcsönadta Goddard-ot a Columbia Picturesnek az Anna Lucasta (1949) című film noirhoz. Mindhárom film veszteséges volt, így Goddard 1949-ben elhagyta a stúdiót.
1950–58: Szabadúszóként és televíziós színésznőként