Djuna Barnes amerikai művész, illusztrátor, újságíró és író, aki talán leginkább Nightwood (1936) című regényéről ismert, mely a leszbikus szépirodalom kultikus klasszikusa és a modernista irodalom fontos alkotása.Parsons, 165-6.
1913-ban szabadúszó újságíróként és a Brooklyn Daily Eagle illusztrátoraként kezdte pályafutását.Herring, 66, 75. 1914 elejére nagyon keresett riporter, interjúkészítő és illusztrátor lett, akinek munkái a város vezető újságjaiban és folyóirataiban jelentek meg.Parsons, 166. Később Barnes tehetsége és a kiemelkedő Greenwich Village bohémekkel való kapcsolata lehetőséget biztosított számára, hogy prózáját, verseit, illusztrációit és egyfelvonásos darabjait avantgárd irodalmi folyóiratokban és népszerű folyóiratokban egyaránt megjelentesse, valamint egy illusztrált verseskötetet, The Book of Repulsive Women (1915).Messerli, 3.
1921-ben a McCall'sA McCall's a McCall Corporation által kiadott havi amerikai női magazin volt, amely a 20. század nagy részében nagy népszerűségnek örvendett és az 1960-as évek elején elérte a 8,4 milliós olvasótábort. egy jövedelmező megbízás Barnes-t Párizsba vitte, ahol a következő 10 évben élt. Ebben az időszakban megjelentette az A Book (1923) című verses, színdarabok és novellák gyűjteményét, amelyet később három történettel kiegészítve újra kiadtak: A Night Among the Horses (Egy éjszaka a lovak között, 1929), Ladies Almanack (1928), és Ryder (1928).Messerli, 4-11.
Az 1930-as években Barnes Angliában, Párizsban, New Yorkban és Észak-Afrikában tartózkodott.Herring, xxv. Ebben a nyugtalan időszakban írta és publikálta a Nightwoodot. 1939 októberében, miután közel két évtizednyit főként Európában élt, Barnes visszatért New Yorkba.Herring, 247. 1958-ban adta ki utolsó nagy művét, a The Antiphon című verses drámát, és 1982 júniusában halt meg a Patchin Place-i lakásában, Greenwich Village-ben.Messerli, 15.Herring, 311.
Élete és írásai Fiatalkora (1892-1912) Barnes egy faházban született a Storm King hegyen, Cornwall-on-Hudson közelében, New York államban. Apai nagyanyja, Zadel BarnesZadel Barnes Budington Gustafson (1841–1917) amerikai író, költő és újságíró. író, újságíró és a Women's SuffrageAz 1904-ben Berlinben megalakult Weltbund für Frauenstimmrecht (angolul: International Woman Suffrage Alliance, később International Alliance of Women) és más nemzetközi szervezetek jöttek létre a nők szavazati jogának kivívására tett erőfeszítések összehangolására. aktivista volt, aki valaha egy befolyásos irodalmi szalon házigazdája volt. Apja, Wald Barnes (született Henry Aaron Budington)Barnes apja Henry Aaron Budington néven született, de élete során sokféle nevet használt, köztük Wald Barnes-t és Brian Eglington Barnes-t. Hering, 4. sikertelen zeneszerző, zenész és festő volt. A többnejűség szószólójaként 1889-ben feleségül vette Barnes anyját, Elizabeth J. Barnes-t (született Chappell); szeretője, Frances "Fanny" Clark 1897-ben költözött hozzájuk, amikor Barnes öt éves volt. Nyolc gyermekük született (Elizabethtől öten: Thurn, Zendon, Saxon és Shangar fiai, valamint Djuna lánya; négy Fannytól: Duane és Brian fiai, valamint Muriel és Sheila lányai), akik anyagi támogatásáért Wald nem sok erőfeszítést tett. Az egyik féltestvér gyermekkorában meghalt. Zadel, aki azt hitte, hogy fia egy félreértett művészi zseni, küzdött, hogy eltartsa az egész családot és csökkenő jövedelmét azzal egészítette ki, hogy kolduló leveleket írt barátainak és ismerőseinek.Herring, 5–29.
A második legidősebb gyermekként Djuna Barnes gyermekkorának nagy részét azzal töltötte, hogy segített a testvérek és féltestvérek gondozásában. Korai oktatását otthon kapta, többnyire apjától és nagyanyjától, akik írást, művészetet és zenét tanítottak neki, de elhanyagolták az olyan tantárgyakat, mint a matematika és a helyesírás.Herring, xviii. Azt állította, hogy egyáltalán nem tanult formálisan; egyes bizonyítékok arra utalnak, hogy tíz éves kora után egy ideig beiratkozott az állami iskolába, bár a látogatása következetlen volt.Herring, 40.
Lehetséges, hogy 16 évesen megerőszakolta vagy az apja tudtával és beleegyezésével szomszédja, vagy esetleg az apja. Ezek azonban pletykák, és Barnes nem erősítette meg őket, akinek soha nem sikerült befejeznie az önéletrajzát. Ismeretes, hogy Barnes és apja 1934-ben bekövetkezett haláláig meleg hangú leveleket írtak egymásnak. Barnes homályosan hivatkozik egy nemi erőszakra első Ryder című regényében, és közvetlenebbül a The Antiphon dühös záródarabjában. A nagymamájától, akivel évekig ágyban feküdt, a levelek nyílt szexuális utalásai vérfertőzésre vagy túlságosan ismerős ugratásra utalnak, de Zadel – aki 40 éve halott az Antifóna megírásakor – kimaradt a vádiratokból.Herring, xvi–xvii, 54–57, 268–271. Nem sokkal 18. születésnapja előtt vonakodva "házasodtak" össze Fanny Clark bátyjával, az 52 éves Percy Faulknerrel egy privát szertartáson, papság nélkül. Apja, nagyanyja, anyja és bátyja erősen támogatta a házasságot, de legfeljebb két hónapig maradt vele.Herring, xxiv, 59–61.
New York City (1912-1921) 1912-ben Barnes családja anyagi tönkremenetel előtt szakadt. Elizabeth New Yorkba költözött Barnesszal és három testvérével, majd válókeresetet nyújtott be, így Wald feleségül vette Fanny Clarkot. A lépés alkalmat adott Barnesnak arra, hogy formálisan tanuljon művészetet; 1912 és 1913 között körülbelül hat hónapig a Pratt Intézetben, 1915 és 1916 között pedig a New York-i Art Student's League-ben járt, de az igénye, hogy eltartsa magát és családját – ez a teher nagyrészt rá nehezedett – hamarosan arra vezette, hogy otthagyja az iskolát és riporterként dolgozzon a Brooklyn Daily Eagle-nél. Amikor megérkezett a Daily Eagle-be, Barnes kijelentette: "tudok rajzolni és írni, és bolond lennél, ha nem vennél fel" – ezeket a szavakat a Brooklyn Múzeumba írták fel.
Az elkövetkező néhány évben munkái szinte minden New York-i újságban megjelentek, beleértve a New York Presst, a The Worldöt és a McCall's-t is; interjúkat, sorozatokat, színházi ismertetőket és különféle híreket írt, ezeket gyakran saját rajzaival illusztrálta. Rövid fikciókat is publikált a New York Morning Telegraph's vasárnapi mellékletében és az All-story Cavalier Weekly pulp magazinban.Herring, 40–41, 64–66, 75–76, 84–87.
Barnes újságírásának nagy része szubjektív és tapasztalati volt. Egy James Joyce-szal folytatott beszélgetésről írva bevallotta, hogy egy részét kihagyta annak, amit mondott, mert figyelme elkalandozott, bár tisztelte Joyce írását. Interjút készített a sikeres drámaíróval, Donald Ogden Stewarttal, és azt kiabálta neki, hogy "guruljon fel, és találja magát híresnek", míg más írók továbbra is küzdöttek, majd azt mondta, nem bánná, ha meghalna; amint életrajzírója, Phillip Herring rámutat, ez "lehangoló és talán példátlan megjegyzés, amellyel befejezhet egy interjút."Herring, 96–101. A New York World Magazine által 1914 októberében kiadott "The Girl and the Gorilla" című művében folytat egy beszélgetést Dinah-val, egy nőstény gorillával a bronxi állatkertben.
Egy másik, 1914-es New York World-ben megjelent cikkben alávetette magát a kényszeretetésnek, ezt a technikát akkoriban éhségsztrájkoló választópolgárokon alkalmazták. Barnes ezt írta: "Ha én, színészként, úgy éreztem, ég a lázadásom saját funkcióim brutális bitorlása miatt, akkor azok, akik valóban elszenvedték a megpróbáltatást annak legélesebb borzalmában, hogyan lángolhattak fel szellemük szentélyeinek megsértése miatt." Arra a következtetésre jutott, hogy "nemem legbátrabbjaival osztottam meg a legnagyobb élményt."Mills, 163–166.
Míg kigúnyolta Carrie Chapman Catt konzervatív választójogi aktivistát, amikor Catt arra intette a leendő választójogi szónokokat, hogy soha ne "tartsanak harcos pózt", és ne viseljenek "olyan ruhát, amelyen a lábad látható elöl",Green, 82; Espley. Barnes támogatta a progresszív választópolgárokat. Barnes felvetette, hogy Catt konzervativizmusa akadályozta a választójogi mozgalmat, amikor Catt megpróbálta kiközösíteni Alice PaultAlice Stokes Paul (1885. január 11. – 1977. július 9.) amerikai kvéker, szüffrazset, feminista és nőjogi aktivista. és Lucy BurnstLucy Burns (1879. július 28. – 1966. december 22.) amerikai szüffrazset és a nők jogainak szószólója., akik a sztrájkokra és erőszakmentes tiltakozásukra irányuló médiafigyelem révén a nőkre akartak szavazni. Az ő rossz bánásmódjuk ösztönözte Barnes-t arra, hogy saját maga tapasztalja meg a kényszertáplálás kínzását.
Barnes kockázatos helyzetekbe merült, hogy hozzáférjen azokhoz az élményekhez, amelyeket a házhoz kötött nők előző generációja megtagadt. A boksz hagyományosan férfias birodalmáról írva a ring oldaláról, Barnes a bokszot a nők modern identitásának ablakaként vizsgálta. 1914-ben tette fel először a kérdést: "Mit akarnak a nők egy verekedéstől?" a "My Sisters and I at a New York Prizefight" című cikkben, amely a New York World magazinban jelent meg.Gammel, "Lacing up the Gloves", 376. Irene Gammel szerint „Barnes esszéje hatékonyan elkezdi feltárni a nők elnyomásának egész kultúrtörténetét”.Gammel, "Lacing up the Gloves", p. 377. Barnes érdeklődése a boksz iránt 1915-ben is folytatódott, amikor interjút készített a nehézsúlyú bajnok Jess WillarddalJess Myron Willard (1881. december 29. – 1968. december 15.) amerikai nehézsúlyú ökölvívó-világbajnok, Potawatomi óriásként emlegették.A Potawatomi, vagy Pottawatomie egy indián nép az Alföldön, a Mississippi folyó felső részén és a Nagy-tavak nyugati régiójában..http://www.ingentaconnect.com/content/bloomsbury/cash/2012/00000009/00000003/art00004?crawler=true Lacing up the Gloves
1915-ben Barnes kiköltözött családja lakásából egy Greenwich Village-i lakásba, ahol belépett a művészek és írók virágzó bohém közösségébe. Társadalmi köréhez tartozott Edmund WilsonEdmund Wilson Jr. (1895. május 8. – 1972. június 12.) amerikai író, irodalomkritikus és újságíró., Berenice AbbottBerenice Alice Abbott (1898. július 17. – 1991. december 9.) amerikai fotós, aki leginkább a két világháború közötti időszak kulturális szereplőiről készült portréiról, az 1930-as évek építészetéről és várostervezéséről készült New York-i fényképekről, valamint tudományértelmezésről ismert., valamint a dadaista művész és költő, Elsa von Freytag-LoringhovenElsa Baroness von Freytag-Loringhoven (született: Else Hildegard Plötz; 1874. július 12. – 1927. december 14.) német származású avantgárd képzőművész és költő., akinek életrajzát Barnes megpróbálta megírni, de nem fejezte be. Kapcsolatba került Guido Bruno-valGuido Bruno (1884–1942) Greenwich Village-i kis sajtókiadó és szerkesztő volt, néha "a bohém Barnumnak" is nevezték., egy vállalkozóval és promóterrel, aki magazinokat és chapbookokatA chapbook egy legfeljebb 40 oldalas kis kiadvány, amely néha gerincfűzéssel van bekötve. adott ki a Washington Square Park-ból. Bruno a gátlástalanság hírében állt és gyakran vádolták azzal, hogy Greenwich Village lakosait haszonszerzés céljából kizsákmányolta – a Bohemians festészetének nézegetése miatt a turistáktól belépőt kért –, de erősen ellenezte a cenzúrát, és hajlandó volt megkockáztatni a vádemelést Barnes 1915-ös "ritmusok és rajzok" gyűjteményének kiadásával.
Annak ellenére, hogy az első versben leírták a nők közötti szexet, a könyvet jogilag soha nem támadták meg; a szövegrész most egyértelműnek tűnik, de abban az időben, amikor a leszbikusság gyakorlatilag láthatatlan volt az amerikai kultúrában, a New York-i Társaság a bűnök elnyomásáért talán nem értette a képzeteit.Field, 65–76. Mások nem voltak ennyire naivak, és Bruno a könyv jó hírnevét úgy tudta nővelni, hogy tizenötről ötven centre emelte az árat és zsebre vágta a különbözetet.Barnes, Collected Poems, 43. Húsz évvel később Barnes Brunót Felix Volkbein egyik modelljeként használta a Nightwoodban, karikírozva a nemesség iránti igényét és azt a szokását, hogy meghajol bárki előtt, aki híres vagy fontos.Field, 77–78.