A Pozsonyi Evangélikus Líceum neves, 1606-1923 között működő evangélikus oktatási intézmény volt Pozsonyban. A szlovák irodalomtörténetben is jelentős szerepet játszott, az itt szerveződő szlovák diáktársaság fontos lépéseket tett a szlovák irodalmi nyelv fejlesztésére. 1991 óta újra létezik ilyen néven egyházi iskola.
Története A bécsi békeszerződés (Bocskai - Rudolf) engedélyezte a szabad vallásgyakorlatot a Magyar királyságban. Az újonnan megalakult pozsonyi evangélikus gyülekezet lelkészt és rektort is hívott magának a Német-római Birodalomból, hogy a városban megalapítandó iskolájukat vezesse. A rektor, Kilger Dávid 1606. december 9-én érkezett a felső-pfalzi Lauingenből Pozsonyba, és 1607 januárjában ünnepélyesen megnyílt a pozsonyi evangélikus iskola. Magyar, német és latin nyelven oktattak. 1682-ben újrakezdték az oktatást. 1714-ben Bél Mátyás lett az intézmény rektora, aki számos minőségi változtatást eszközölt az oktatásban. Javaslatára megvásárolták Gleichgross György lelkész könyvtárát.
Lang Mátyás (1622-1682) evangélikus lelkész is nagyban hozzájárult a könyvtár megalapozásához. 1724-ben újraalapították értékes könyvtárát. A könyvtár épületét 1783-ban Walch Mátyás tervei alapján építették, mely ma Nemzeti Kulturális Műemlék.uk.sav.sk
bélyegkép|260px|Az 1896-ban átadott épületben a Pozsonyi Német Iskola működik Zay Károly evangélikus egyházi főfelügyelő nevéhez köthető Štúr elmozdítása a líceum szlovák tanszékének éléről.Csukás István 1979: Petőfi a szlovákoknál. Bratislava, 16. Történetét az 1880-as évekig Markusovszky Sámuel dolgozta fel. A pozsonyi evangélikus líceumban Magyarország értelmiségének számos tagja nevelkedett. Itt tanult egy időben többek között Jókai Mór is. Az intézmény 1896-ban az Alpár Ignác tervezte új épületbe költözött. Az épületben ma a Pozsonyi Német Iskola székel.
A csehszlovák államfordulat után külön német, illetve magyar tagozatból álló középiskolává alakult át.Popély Gyula 2004: A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920). Irodalmi Szemle 2004/2, 76.
2021-ben elkezdték a régi evangélikus líceum épületének felújítását.ma7.sk
Igazgatói 1899-1905 Markusovszky Sámuel 1905-1923 Hirschmann Nándor
Neves tanárai Benczur József (1728-1784) jogtörténész, evangélikus iskolaigazgató. Bilnitza Pál (1772-1834) evangélikus lelkész, püspök. Boleman István (1795-1882) a líceum igazgató-hittanára. Böhm Károly (1846-1911) filozófus, egyetemi tanár, az MTA tagja. Fabri István (1751-1817) tanár. Fuchs Albert (1808-1894) természettudományi író. Góbi Imre (1846-1927) főgimnáziumi tanár. Hamvas József (1871-1948) evangélikus lelkész, magyar-német szakos tanár, író. Hirschmann Nándor (1857-1930) gimnáziumi tanár, igazgató. Kámory Sámuel (1830-1903) tanár, orientalista és bibliafordító. Király József Pál (1810-1887) magyar pedagógus. Kováts-Martiny Gábor Pál (1782-1845) természettudós, fizikus. Kvacsala János (1862-1934) bölcseleti és teológiai doktor, dorpáti egyetemi rendes tanár. Lehr Zsigmond (1841-1871) műfordító, tanár. Lichner Pál (1818-1892) filológus, pedagógus, az MTA levelező tagja (1859). Markusovszky Sámuel (1851-1913) evangélikus líceumi igazgató, tanár. Márton Jenő (1862-1923) magyar irodalomtörténész, líceumi tanár. Michnay Endre Dániel (1804-1857) evangélikus líceumi tanár. Németh Sándor (1811-1865) líceumi tanár. Juraj Palkovič (1769-1850) tanár. Rumy Károly György (1780-1847) táblabíró, jogtanár, evangélikus lelkész, író, irodalomtörténész, mezőgazdász, polihisztor. Tobias Gottfried Schröer (1791-1850) drámaíró, tanár, evangélikus líceumi tanár, tanfelügyelő, iskolaügyi tanácsos, tankönyvíró. Schulek M. Gáspár (1788-1827) evangélikus lelkész, pozsonyi teológiai tanár. Serédi Lajos (1860-1925) filozófiatörténész, ágostai evangélikus főgimnáziumi tanár. Matej Daniel Ševrlay (1783-1840) szlovák esztéta, evangélikus líceumi teológiai tanár. Ľudovít Štúr (1815-1856) a szlovák nemzeti mozgalom vezetője, a szlovák irodalmi nyelv megteremtője. Szekcső Tamás (1830-1868) okleveles mérnök, tanár, dalszerző. Szép Rezső (1860-1918) tanár, botanikus, zoológus. Bohuslav Tablic (1769-1832) szlovák költő, evangélikus lelkész. Tamáskó István (1801-1881) orientalista, filológus, műfordító és szanszkritológus, evangélikus líceumi tanár. Johann Michael Tekusch (1764-1813) evangélikus gimnáziumi tanár, később lelkész. Tolnai Vilmos (1870-1937) nyelvész, irodalomtörténész, egyetemi tanár, a MTA tagja. Tomka Szászky János (1692-1762) evangélikus lelkész, történész, földrajztudós. Az első magyar történelmi atlasz szerkesztője. Tóth Sámuel (1838-1899) református teológiai tanár. Vojtkó Pál (1867-1909) evangélikus líceumi tanár, író, novellista. Wagner Lajos (1846-1917?) irodalomtörténész, nyelvész, főreáliskolai tanár. Zsigmondy Sámuel (1788-1833) tanár.
Neves diákok bélyegkép|jobbra|Emléktábla Andersen György (1896-1975) magyar újságíró, költő, műfordító. Bakos Mihály (1742 körül – 1803) magyarországi szlovén (vend) evangélikus lelkész, esperes, tanító és író. Balogh Péter (1748-1818) császári és királyi belső titkos tanácsos, főispán. Beliczay Elek (1839-1920) ügyvéd. Beliczay Gyula (1835-1893) magyar vasútmérnök, zeneszerző, a Országos Zeneakadémia tanára. Beöthy László (1826-1857) író, humorista. Bielek Miksa (1833-1917) gépészmérnök, műegyetemi tanár. Blaskovich János (1777-1855) evangélikus lelkész és tanár. Conrad András (1724-1780) orvos. Czech János (1798-1854) városi bíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Czirbesz Jónás András (1732-1813) evangélikus lelkész, természettudós, költő, numizmata. Csanády Gusztáv Adolf (1837-1914) vegyésztudor, mezőgazdász, gazdasági szakíró, tanár. Csorba Géza ügyvéd, politikus. Dióssy Imre (1866-1931) földbirtokos, országgyűlési képviselő. Emresz Károly (1814-1891) orvos. Engel János Keresztély (1770-1814) történetíró, erdélyi udvari kancelláriai fogalmazó. Eöttevényi Olivér (1871-1945) ügyvéd, jogi és politikai író. Ernst Zoltán (1892-1945) belgyógyász, egyetemi tanársegéd. Fabriczy Gyula (1824-1854) ügyvéd. Falaky Károly (1853-1887) magyar evangélikus lelkész. Fáy András (1786-1864) író, politikus és nemzetgazda, a magyar reformkor irodalmi és társadalmi mozgalmainak egyik legtevékenyebb alakja. Ján Francisci-Rimavský (1822-1905) szlovák költő, író, fordító, politikus, teológus és főispán. Samuel Frätschkes (1802-1877) erdélyi szász evangélikus tanár majd lelkész. Frecska Lajos (1841-1876) evangélikus lelkész. Frideczky Ákos (1900–1974) mezőgazdász, főiskolai tanár, szakíró, fordító. Fuchs Albert (1808-1894) természettudományi író. Fülöp Zsigmond (1878-1940) művelődéstörténész, helytörténész, bankigazgató, lapszerkesztő, polgármester. Füredy László (1794-1850) zenetanár, zeneszerző. Galambos Zoltán (1894-1973) református lelkipásztor, lapszerkesztő, teológiai fordító. Genersich János (1761-1823) történész, pedagógus. Gesell Sándor (1839-1919) királyi főbányatanácsos és bányafőgeológus a Magyar Királyi Földtani Intézetnél. Jakob Glatz (1776-1831) ágostai evangélikus lelkész. Goldberger Márk (1879-1948 után) orvos, ideggyógyász. Gödör Lajos (1800-1822) evangélikus tanító, költő. Greguss Mihály (1793-1838) esztéta, evangélikus főiskolai tanár, író, filozófus. Gyalókay Miklós (1891–?) főmérnök. Hacker Ervin (1888-1945) jogász, egyetemi tanár. Hajdu Marcell (1870-1936) politikus, ügyvéd, jogi író, hitközségi vezető. Martin Hamaliar (1783-1835) egyházi író. Hartner Nándor (1894-1975) politikus, 1933-1945 között Muraszombat polgármestere. Holéczy Mihály (1795-1838) evangélikus lelkész és esperes. Hollerung Károly (1841-1918) modori evangélikus főesperes-lelkész. Jókai Mór Kállay Kálmán (1890-1959) református lelkész, egyetemi tanár, sémi filológus, bibliafordító. Ján Kollár (1793-1852) evangélikus lelkész, költő, esztéta, népdalgyűjtő, „nemzetébresztő”, a pánszláv testvériség ideológusa. Korabinszky János Mátyás (1740-1811) tanár, könyvkereskedő, térképész. Kotsmar Mihály (1698 k. - 1750 k.) magyarországi szlovén evangélikus lelkész és író. Kováts-Martiny Gábor Pál (1782-1845) természettudós, fizikus. Janko Kráľ (1822-1876) szlovák költő, a szlovák forradalmi költészet megalkotója. Küzmics István (1723 k. - 1779) magyarországi szlovén evangélikus lelkész, tanító és vallási író. Štefan Leška (1757-1818) evangélikus szuperintendens. Daniel Gabriel Lichard (1812-1882) szlovák író, tanár, evangélikus lelkész, újságíró, kiadó, a szlovák szaknyelv megteremtője, Petőfi tanára. Lichner Pál (1818-1892) filológus, pedagógus, az MTA levelező tagja (1859). Lónyay Gábor (1805-1885) magyar politikus, országgyűlési képviselő, mezőgazdasági író.Majba János Vilmos (1865-1952) evangélikus lelkész. Maróthy Jenő Rudolf (1895-1937) író, újságíró, fővárosi polgári iskolai tanár. Michnay Endre Dániel (1804-1857) evangélikus líceumi tanár. Mikoviny Sámuel (1698-1750) matematikus, mérnök, földmérő, tanár, a magyar térképészet megalapítója. Mokry Endre (1827-1889) főmérnök és miniszteri osztálytanácsos. Mokry Sámuel (1832-1909) magyar tanár, búzanemesítő. Molitorisz Adolf (1801-1855) pedagógus, főgimnáziumi tanár, igazgató. Molnár Ádám (1713-1780) orvosdoktor. Munk Jakab (1846-?) orvosdoktor. Munyay Antal Lajos (1787-1849) evangélikus teológiai tanár. Nagy Imre (1822-1894) a Magyar Királyi Kúria bírája, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Németh Sándor (1811-1865) líceumi tanár. Novák Dávid (18. század) szlovén költő. Odörfer Kristóf György (1858-1901) főreáliskolai tanár. Samuel Ormis (1824-1875) evangélikus lelkész, gimnáziumi tanár. Pajor István (1821-1899) királyi tanácsos, megyei árvaszéki elnök, jogász, költő, műfordító. František Palacký (1798-1876) cseh történetíró, politikus, író, szervezője, az ausztroszlávizmus hirdetője. A modern cseh történetírás atyja. Pap Kálmán (1853-1934) honvéd-ezredes hadbiró, költő, író, jogi szakíró. Pázmándy Dénes (1781-1854) közélelmezési felügyelő, 1848-49-ben megyei főispán és a főrendiház tagja. Pettkó János (1812-1890) császári és királyi bányatanácsos, geológus a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Podmaniczky Horác (1866-1938) statisztikus, műfordító, a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárának vezetője. Rát Mátyás (1749-1810) evangélikus lelkész, nyelvészeti író, az első magyar nyelvű hírlap szerkesztője. Ráth Károly (1829-1868) történész, levéltáros, az MTA levelező tagja. Reuss Sámuel (1783-1852) evangélikus lelkész, történész, néprajzkutató. Sári Imre (1888-1954) komáromi református lelkész. Schedius Lajos (1768-1847) német-magyar filológus az esztétika professzora, lapszerkesztő, térképszerkesztő, dramaturg, pedagógiai szakíró, a MTA tagja. Tobias Gottfried Schröer (1791-1850) drámaíró, tanár, evangélikus líceumi tanár, tanfelügyelő, iskolaügyi tanácsos, tankönyvíró. Schulek Károly Bogusláv (1816-1895) evangélikus lelkész, szakfordító. Schwartner Márton (1759-1823) statisztikus, egyetemi tanár, táblabíró. Sebestyén Jenő (1846-1897) jog- és államtudományi doktor, kereskedelmi akadémiai tanár. Andrej Sládkovič (1820-1872) szlovák költő, irodalomkritikus, újságíró és műfordító. Stromszky Ferenc Sámuel (1792-1861) a Dunáninneni evangélikus egyházkerület püspöke. Milan Rastislav Štefánik (1880-1919) politikus, diplomata és csillagász, a szlovák történelem jelentős alakja. Dionýz Štúr (1827-1893) szlovák botanikus, geológus és paleontológus, földtani intézeti igazgató. Széki János (1879-1952) magyar kohómérnök, egyetemi tanár. Szlancsik Pál (1894-1966) evangélikus lelkész, költő. Szontágh Sámuel (1736-1822) a Tiszai evangélikus egyházkerület püspöke. Sztranyavszky Sándor (1882-1942) politikus, országgyűlési képviselő, Nógrád és Hont vármegye főispánja, földművelésügyi miniszter. Tamaskó István (1801-1881) orientalista, filológus, műfordító és szanszkritológus, evangélikus líceumi tanár. Johann Michael Tekusch (1764-1813) evangélikus gimnáziumi tanár, lelkész. Dimitrije P. Tirol (1793-1857) magyarországi szerb író, nyelvész, geográfus, festő. Torkos János (1733-?) orvosdoktor.