Az Evermore (stilizálva: evermore) Taylor Swift amerikai énekesnő-dalszerző kilencedik stúdióalbuma, amely 2020. december 11-én jelent meg, a Republic Records kiadásában, kevesebb, mint öt hónappal a Folklore, nyolcadik lemeze megjelenése után. Az Evermore egy spontán terméke volt közreműködésének Aaron Dessnerrel, aki a Folklore-on is dolgozott. A lemezt Dessner Long Pond Studiójában vették fel, a Hudson-völgyben.
Swift az albumról azt nyilatkozta, hogy egy valóságtól menekülő, cottagecore-inspirálta lemez, aminek ötlete először a Folklore készítése és a Covid19-pandémia közben merült fel, testvéralbumoknak tekinti őket. Az Evermore stílusát tekintve alternatív rock, indie folk és kamarapop, amiknek alapjaként a gitárok, a komor zongorák, a bőségesen hallható vonós hangszerek és ritkán ütőhangszerek szolgálnak. Dalszerzési és történetmesélési technikáit tekintve leginkább impresszionista és mythopoeiát használ. Az albumról azt írták, hogy szerelem, házasság, hűtlenség és gyász „történeteinek versgyűjteménye,” az emberi érzések sokrétűségét felkutatva. A Bon Iver, a Haim és a The National a közreműködők a lemezen.
A lemezt méltatták a zenekritikusok, kiemelték jellemtanulmányait, a rajta végzett produceri munkát és Swift énekhangját. A legtöbb kritikában a Folklore második részének vagy párjának tekintették és sok magazin is az év egyik legjobb albumának nevezte. Jelölték az Év albuma díjra a 64. Grammy-gálán, azt követően, hogy egy évvel korábban megnyerte a kategóriát a Folklore-ral. Dessner és a Long Pond az Evermore kiadása óta mainstream sikereket értek el.
Az album Argentínában, Ausztráliában, Belgiumban, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Görögországban, Horvátországban, Kanadában, Portugáliában és Új-Zélandon is listavezető lett. A Republic Records az album megjelenése utáni első hétben azt jelentette, hogy több, mint egy millió példány kelt el a lemezből világszerte. Swift sorozatban nyolcadik Billboard 200-első helyezett albuma volt, négy hetet töltött a lista élén és rekordokat döntött Ausztráliában, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban. Az utóbbi országban a Willow, a No Body, No Crime, és a Coney Island is slágerlistákra kerültek. A Willow az énekes hetedik Billboard Hot 100-listavezetője volt és a második 2020-ban a Cardigan után, amivel az első előadó lett, aki kétszer is egyszerre a Hot 100 és a Billboard 200 első helyén debütált. Az Evermore 2021 legtöbb példányban elkelt alternatív és americana albuma volt az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is.
Háttér
A Covid19-pandémia közben, 2020. július 23-án Taylor Swift bejelentette nyolcadik stúdióalbumát, ami egyben első meglepetés lemeze is volt, a Folklore-t, amely másnap jelent meg. Az albumon ő maga, Aaron Dessner, Jack Antonoff és párja Joe Alwyn végezték a produceri munkát, Antonoffal évek óta dolgozott együtt az énekes, míg ez volt az első alkalom, hogy Dessner közreműködött dalain. A lemezt zenekritikusok és a rajongók is jól fogadták, kereskedelmi sikernek örvendett, 2020 legtöbb példányban elkelt albuma volt és az Év albuma Grammy-díjat is elnyerte. 2020. november 25-én megjelent a Folklore: The Long Pond Studio Sessions koncert-dokumentumfilm, amit Dessner Long Pond stúdiójában vettek fel a Hudson-völgyben és a Disney+ szolgáltatón jelent meg. A Folklore készítéséről szólt, illetve az album dalait is előadta rajta Swift.
A Folklore kiadása után Swift továbbra is együtt dolgozott Dessnerrel, aki küldte neki a zenei alapokat, amikre az énekesnő megírta a dalszövegeket. Swift nyilatkozta, hogy a Folklore sikere nagy szerepet játszott abban, hogy zenei stílusával továbbra is kísérletezgessen. Nem sokkal a közös munka megkezdése után született meg egy projekt, ami a Folklore természetes folytatása volt és később az Evermore címet viselte. Dessner azt nyilatkozta a lemezről, hogy az Evermore a Folklore-nak köszönhető „furcsa lavina.” Elődjének készítésével ellentétben az Evermore születése sokkal több kísérletezést foglalt magába, ami közben a páros zeneileg egyáltalán nem korlátozta magát. Egy Zane Lowe-vel készített interjúban Swift azt mondta, hogy az Evermore egy „csöndes lezárás és furcsa békesség” érzését adta neki a Folklore kiadása után, amiket összekötött a két lemez témáival is – míg a Folklore fő tematikája problémamegoldás volt, az Evermore sokkal inkább valaminek a végeztével és az azt követő fájdalommal foglalkozik.
2020. december 10-én, három nappal 31. születésnapja előtt Swift megosztott kilenc fényképet Instagramon, amik együtt az énekes képét rakták ki, háttal állva a kamerának, befont hajjal, egy erdővel szemben. Egy másik közösségi médián megosztott posztban bejelentette kilencedik lemezét, az Evermore-t, ami még aznap éjfélkor megjelent. Bemutatta ezek mellett a számlistát is és bejelentette a videóklipet az album első számához, a Willowhoz, ami YouTube-on jelent meg a lemezzel egy időben. A Covid19-pandémia közben szükséges lezárásokra hivatkozva azt írta, hogy „Mindannyian annyira gondoskodók, támogatók és figyelmesek voltatok születésnapjaimon és úgy gondolom itt az idő, hogy én is adjak nektek valamit! Tudom, hogy az idei ünnepek legtöbbünknek magányosak lesznek és, ha van bárki is, aki hozzám hasonlóan a zenéhez fordul, hogy megbirkózzon szerettei hiányával, ez nektek szól.” A Willow videóklipjének megjelenése előtt Swift az Evermore-t az őszhöz és télhez hasonlította, míg elődjét a tavaszhoz és nyárhoz.
Dalszerzés és felvételek Elődjéhez hasonlóan az Evermore is virtuális kollaboráció szüleménye és titokban lett felvéve. Dessner minden egyes dal producere a Gold Rush kivételével, amelyen Swift és Antonoff dolgozott. A Cowboy like Me kivételével minden dalt a Long Pond Stúdióban vettek fel, ahol a Folklore: The Long Pond Studio Sessionst is forgatták.
A Folklore megjelenése után Swift megírt két dalt, a Closure-t és a Dorotheát, a Big Red Machine supergroupnak, ami Dessner és Justin Vernon, a Bon Iver frontemberének együttese. A dalok végül az Evermore-on kötöttek ki. A Folklore megünneplésére Dessner megírta a Westerly című instrumentális dalt, ami Swift Rhode Island-i otthonáról kapta nevét. Mindössze egy órával később Swift megírta a Willow dalszövegét a Westerly zenei alapjára és visszaküldte Dessnernek. Az Evermore című dalt Swift Joe Alwynnal (művésznevén: William Bowery) írta, majd elküldte Vernonnak, aki tovább dolgozott a számon. Dessner akkor vette észre, hogy a Folklore ellentétét készítik épen, mikor már hét dalt megírtak az albumra. A Tolerate Itet Dessner szerezte, majd elküldte Swiftnek, aki az elkészült dalszöveggel együtt küldte vissza neki a dalt. A producer azt nyilatkozta, hogy sírt, amikor először hallotta a szöveget. balra|bélyegkép|300x300px|Aaron Dessner amerikai zenész kulcsfontosságú szerepet játszott az album elkészítésében Swift a Long Pond Stúdióba utazott, hogy felvegye a Folklore: The Long Pond Studio Sessions dokumentumfilmet, majd mikor befejezték a felvételeket a stúdióban maradt az éjszaka során, hogy az albumon dolgozzanak Dessnerrel és Antonoffal. Másnap reggel megmutatta Dessnernek konyhájában a ’Tis the Damn Seasont, amit az este során írt meg. Dessner azt nyilatkozta, hogy a szám az egyik kedvence, amin dolgozott pályafutása során és akár maradhatott volna csak instrumentális dalként, de Swift „elképesztő történetmesélő és zenei képességének köszönhetően valami sokkal jobb lett.” A No Body, No Crime-ot Swift „megszállottsága” inspirálta a különböző „gyilkosságokról szóló podcastokkal és dokumentumfilmekkel.” A dalt egy gumihidas gitáron írta és Dessnernek egy hangüzenetként küldte el, aki megkezdte rajta az utómunkát. Swiftnek volt egy elképzelése, hogy hogyan nézzen ki a dal a munkálatok végén, többek között szerette volna, hogy közreműködjön rajta a Haim amerikai pop-rock együttes, akik részeiket Ariel Rechtshaid Los Angeles-i otthonában vették fel. A dalon harmonikát Josh Kaufman játszott, aki a hangszerrel hallható a Bettyn is a Folklore-on. JT Bates a szám mellett a Dorotheán is dobolt. bélyegkép|266x266px|A Marjorie-t, az album tizenharmadik dalát, Marjorie Finlay (a képen 1949-ben) amerikai opera-énekesnő, Swift anyai ági nagyanyja tiszteletére írták, aki Swift zene iránti szeretetét inspirálta Aaron Dessner és ikertestvére, Bryce Dessner is küldött Swiftnek zenei alapokat, amiket a The National indie rock együttesének írt. Az egyik ezek közül később a Coney Island lett. Swift és Alwyn írták a szöveget. A demófelvétel meghallgatása után a Dessner-testvérek úgy érezték, hogy a dalnak sok köze volt a The Nationalhöz és szerették volna, ha az együttes frontembere, Matt Berninger énekelte és Bryan Devendorf dobolta volna. Aaron Dessner felhívta Berningert, aki nagyon izgatott volt a lehetőség által. Az együttes összegyűlt, Devendorf dobolt, míg testvére, Scott Devendorf basszusgitáron és zsebzongorán játszott. Bryce Dessner segített a produceri munkában.
A Marjorie a Peace instrumentális előharangozója volt. A korábbi ritmikáját egy Allovers Hi-hat Generator segítségével készítették, ami szoftvert Ryan Olson producer hozott létre és a Big Red Machine gyakran használta. A hangszer fel tud használni bármilyen hangot és hangmintákra bontja őket, majd teljesen véletlenszerű alapon készít belőle egy alapot. Dessner meghallgatta az alapokat, kiválogatta kedvenc részleteit és azokat használta saját zenei alapja elkészítésére, amit aztán továbbküldött Switnek, aki megírta rá a Marjorie-t, amit anyai nagyanyja, Marjorie Finlay opera-énekesnő tiszteletére szerzett. Swift ezek mellett elküldött egy mappát is a producernek Finlay fellépéseiről, aki ezeket felhasználta a dalon. A Right Where You Left Me-t és a Happinesst pár nappal az album befejezése előtt írták meg, de Dessner a Happiness kompozícióján 2019 óta dolgozott, akkor még a Big Red Machine dalaként használta volna fel. Swiftnek nagyon tetszett a szám, így megírta rá a dalszöveget, a Right Where You Left Me-hez hasonlóan. Az Evermore felvételeinek utolsó hetei egy időben voltak a Fearless (Taylor’s Version) – Swift első újra felvett albuma – munkálataival, például a Happinesst és a You Belong with Me (Taylor’s Version)-t egy napon vette fel.
Vernon többet dolgozott az Evermore-on, mint a Folklore-on. Dobolt a Cowboy like Me és a Closure dalokon, gitározott és bendzsót játszott az Ivyn, illetve háttérénekesként szolgált a Marjorie-n. A Closure-ön Swift énekhangját átdolgozta a Messina szoftveren, ami az énekes lágy hangját egy szinte robot szerű morgássá alakította. A Cowboy like Me-t a Scarlet Pimpernel Stúdióban vették fel, az Egyesült Királyságban, aminek tulajdonosa Marcus Mumford, az angol Mumford & Sons folk-rock együttes énekese. Mumford hallható is a dalon. Az Ivyre Dessner felvett száncsengőket, hogy előhozza a télies hangulatot és érzelmeket, ami megegyezett annak szövegi képvilágával. Tudatosan készítette úgy az Evermore dalait, hogy azoknak legyen egy „télies nosztalgiája,” aminek ötletét Swifttől kapta. Dessner azt nyilatkozta, hogy az album 17 dalának keverése „herkulesi feladat” volt és, hogy Jon Low hangmérnök azt hitte nem fog elkészülni időben.
Zene és szöveg
Az Evermore első kiadása egy óra hosszú, tizenöt dalból áll, míg a deluxe ehhez két extra számot ad. A Haim, a The National és a Bon Iver a közreműködők a No Body, No Crime, a Coney Island és az Evermore dalokon. Szakértők a Folklore folytatásának tekintik.
Kompozíció