Maurizio Pollini (Milánó, 1942. január 5. – Milánó, 2024. március 23.) olasz zongoraművész és karmester.
Életpályája Gino Pollini olasz építész fiaként a második világháború idején született Milánóban. Kilencévesen debütált zongoristaként. Először Carlo Lonatinál tanult 13 éves, majd Carlo Vidussónál 18 éves koráig. A Conservatorio di musica „Giuseppe Verdi” di Milanóban szerzett diplomát. Később Arturo Benedetti Michelangeli is képezte.
1957-ben Genfben a Nemzetközi Zongoraversenyen, amelyen nem osztottak ki első díjat, Pollini második díjat kapott. 1959-ben az Ettore Pozzoli-versenyt Seregnóban, majd a következő évben a varsói Chopin-versenyt megnyerte. Azóta nemzetközi koncerteken lépett fel.
Időnként karmesterként is dolgozott, különösen a pesarói Rossini Fesztiválon. Fia, Daniele zongoraművész-zeneszerző 1978-ban, Bernben született.
Repertoárja bélyegkép|260px|Pierre Boulezzel Párizsban 2009-ben Először Chopin műveinek lendületes, tüzes előadásaival hívta fel magára a figyelmet. Már 1957-ben Milánóban játszotta a Chopin-etűdöket, és nagy feltűnést keltett. A '60-as évek végén inkább a tisztaságra és a hangszín finomhangolására összpontosított. Bár a szakkritikusok gyakran a világban technikailag páratlannak minősítették, interpretációit akkoriban olykor túlságosan gördülékenynek és feszültségmentesnek ítélték. A későbbi értelmezések ismét nagyobb fokú impulzivitást és kifejezőkészséget mutattak.
Pollini repertoárja Chopin, Beethoven és Schubert műveire összpontosít. Ahogy Joachim Kaiser írja, Chopin mindig ünnepélyesnek és előremutatónak hangzik a kezében, mivel soha nem nyugszik bele a gyakran ízlelgetett rubato passzusokba. Pollini is a 20. század zenéjének szentelte magát. Ez vonatkozik Bergre, Webernre és Schönbergre, valamint kortársaira, Boulezre, Berióra és Luigi Nonóra. Schönberg születése centenáriuma alkalmából több városban is előadta annak komplett zongoraműveit.
Felvételei Chopin Etűdjeinek 1972-es felvételét gyakran tekintik referenciaként. Prokofjev 7. szonátájáról készült felvétele érzelemmentes kifejezést ad a szerkezeti tisztaság és a ritmikai pontosság révén. Felvételei Beethoven késői zongoraszonátáiról (28-tól 32-ig) Az 1976/1977-es években elérték a referenciafelvételek státuszát. Franz Schubert három kései zongoraszonátájának felvételei (D 958, d 959, d 960). Végül J. S. Bach Das wohltemperierte Klavier prelúdiumainak és fúgáinak 2009-es felvétele (2 kötet) már a kiemelkedő Bach-felvételek között szerepel.
Elismerései Díjak 1960: Aranyérem a varsói Nemzetközi Chopin-versenyen 1980: Grammy-díjak a legjobb zenekari szólóhangszer-előadás kategóriában a Bartók: 1. és 2. zongoraversenyei felvételéért a Chicagói Szimfonikus Zenekar Claudio Abbado vezényletével. 2002: Echo Klassik, életművéért 2007: Grammy-díjak a legjobb szólóhangszeres előadás zenekar nélkül kategóriában, a Chopin: Nocturnök című felvételért 2007: Echo Klassik, az év hangszerese 2017: Echo Klassik az év hangszerese kategóriában a Chopin Late Works 59-64 opp.
Kitüntetések 1996: Ernst von Siemens zenei díj 2000: Olasz Köztársasági Érdemrend 2009: Bécsi Állam Arany ÉrdeméremVerdienstzeichen für Roland Geyer und Maestro Maurizio Pollini Bécs honlspján, 2009. június 9.
Irodalom (válogatás) Harold C. Schonberg: A nagy zongoristák, Simon & Schuster, New York, 1987, (angolul) Nicolas Slonimsky és Laura Kuhn (szerk.): Baker életrajzi szótára 20. századi klasszikus zenészekről (1. köt.) Schirmer Books, New York City, 1997, (angolul) Lol Henderson, Lee Stacey (szerk.): Zenei enciklopédia a XX. században. Routledge, London, 1999, (angolul) Jürgen Otten: A jelen nagy zongoristái. Részletes enciklopédiával. Henschel Verlag, Berlin, 2009,
Filmjei Maurizio Pollini – mesteri kéz által. Dokumentumfilm (2014), 54 perc, Rendező: Bruno Monsaingeon, Produkció: Idéale Audience, Arte France, SRF. Első adás: 2014. április 20. az SRF 1-en, Svájc. A DVD-t a Deutsche Grammophon adta ki 2015. október 9-én, Maurizio Pollini – De main de maitre címmel.
Érdekesség Pollini azon kevés koncertzongoristák egyike, akik a nagy Steinway-zongorák szinte mindenütt való elérhetősége ellenére, mindig csak saját hangszerükkel lépnek fel, amint az Krystian Zimermanról, Vladimir Horowitzról és Arturo Benedetti Michelangeliről is ismert volt. Egy „Fabbrini”-vel utazik az egyik Steinway-zongora, amelyet az olasz zongorakészítő, Angelo Fabbrini módosított, és amely „majdnem olyan, mint a 19. század hangszerei”. Hangzása: „változatosabb a regiszterekben, mint egy közönséges Steinway” és „széles körben változatos a dinamikus lehetőségekben”.
Jegyzetek
Fordítás
További információk Írasok Maurizio Pollinitől és róla a Deutsche Nationalbibliothek katalógusában
Zu Gast im Palazzo Pollini. Zeit Online, 2013. március 19. The Pollini sound. The New York Times, 1987. március 1. (angolul)
Kategória:1942-ben született személyek Kategória:2024-ben elhunyt személyek Kategória:Olasz zongoraművészek Kategória:Olasz karmesterek Kategória:Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének kitüntetettjei Kategória:Milánóiak Kategória:Olasz kommunisták