Rudolf Bićanić (Belovár, 1905. június 5. – Zágráb, 1968. június 9.) horvát közgazdász, demográfus, gazdaságtörténész, faluszociológus, politikus és egyetemi tanár volt. A 20. század legnagyobb horvát falutudósa.Institut za društvena istraživanja u Zagrebu 1964.-2014. , szerk. Vlasta Ilišin, Institut za društvena istraživanja u Zagrebu, Zagreb, 2014., , str. 17., hozzáférés: 2018. január 3.
Életútja Rudolf Bićanić Bjelovarban született 1905-ben. Tanulmányait Párizsban az École des hautes études, Zágrábban pedig a jogi karon végezte, ahol 1931-ben doktorált.Bićanić, Rudolf, enciklopedija.hr, hozzáférés: 2018. január 3.
A Horvát Parasztpárt (HSS) tagjaként a diktatúra idején is Stjepan Radić politikáját folytatta. 1933-ban 3 év börtönbüntetésre ítélték, amelyet Vladimir Mačekkel együtt töltött le a szávaszentdemeteri büntetés-végrehajtási intézetben. A börtönből való szabadulása után Bićanićot kinevezték a Passzív Területek Segélyezési Bizottságának titkárává. A Gospodarske Sloga igazgatóságának tagjaként (1936-tól) megalapította a Paraszt- és Nemzetgazdasági Kutatóintézetet, amely a Zágrábi Egyetem Társadalomkutató Intézetének (IDIS) elődjének tekinthető.Institut za društvena istraživanja u Zagrebu 1964.-2014. , szerk. Vlasta Ilišin, Institut za društvena istraživanja u Zagrebu, Zagreb, 2014., , str. 17. i fusnota 10 na str. 17., hozzáférés: 2018. január 3. Ugyanekkor szerkesztette a Gospodarska sloga i Politički pregled (Gazdasági Egyetértés és Politikai Szemle) című folyóiratot. Ennek az intézetnek a vezetője volt 1936-tól 1940-ig, amikor a Cvetković-Maček megállapodás alapján a Jugoszláv Külkereskedelmi Igazgatóság igazgatója lett. 1941 és 1943 között a londoni számüzetésben a Jugoszláv Nemzeti Bank első alelnöke volt. 1945 februárjában a jugoszláv emigráns kormány elnökével, Ivan Šubašićtyal együtt visszatért Jugoszláviába, ahol a Külkereskedelmi Igazgatóságot vezette, amelyet azután hagyott el, hogy 1946-ban a kommunisták átvették a hatalmat. 1945-ben otthagyta a Maček-féle HSS-t és csatlakozott a HRSS-hez. 1946-ban a zágrábi jogi kar professzora lett, ahol gazdaságpolitikát, külkereskedelmi gazdaságtant és gazdaságtörténetet tanított. Zágrábban halt meg 1968. július 9-én. A zágrábi Mirogoj temetőben temették el.Gradska groblja Zagreb - B, gradskagroblja.hr, pristupljeno 3. siječnja 2018.
Felesége Sonia Bićanić angol írónő volt.Sonia Wild Bićanić , Fraktura. hozzáférés: 2016. július 2.Dvije linije života Durieux. Sanjin Ivandić, Novi list. hozzáférés: 2016. július 2.
Művei Legismertebb művei: Kako živi narod. Život u pasivnim krajevima, I. knjiga, 1936. Ekonomska podloga hrvatskog pitanja, 1938. Kako živi narod, II. knjiga, 1939., (Željko Macannal és munkatársaival együtt) Hrvatska ekonomika na prijelazu iz feudalizma u kapitalizam. I. Doba manufakture u Hrvatskoj i Slavoniji, 1750-1860., 1951. Začeci kapitalizma u hrvatskoj ekonomici i politici, 1952. Economic Policy in Socialist Yugoslavia, 1973.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Horvátországi politikusok Kategória:Horvát tudósok Kategória:Horvát pedagógusok Kategória:1905-ben született személyek Kategória:1968-ban elhunyt személyek