A Lubjanka (oroszul: Лубя́нка) egy metróállomás a moszkvai metróban, a szokolnyicseszkaja vonalon. Két szomszédja a Csisztije prudi és az Ohotnij Rjad. 1935-ben, a metró első fázisában nyílt meg.
Neve 1935-ös megnyitásától 1990. november 5-ig Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij szovjet politikus nevét viselte, akinek mellszobra a mai napon megtalálható az állomáson. Jelenlegi nevét a felette fekvő térről kapta.
Története A munkálatok 1933-ban kezdődtek, de az építkezés során több nehézség is fölmerült. A Lubjanka tér alatti föld homok és agyag keveréke. Az eredeti tervek szerint egy föld alatti agyagréteg tartotta volna az állomást, azonban néhány mérés után kiderült, hogy nem elég erős ehhez, a közelben folyó Nyeglinnaja egyik föld alatti csatornájából átfolyó víz miatt. Ez a nedvesség okozta azt is, hogy amennyiben levegő éri ezt a keveréket, hajlamos a térfogatnövekedésre, tehát nagyon gyorsan és kisebb szakaszokban kellett építkezni.
Az állomást tervező mérnök, Nyikolaj Ladovszkij a körülmények miatt többször is változtatott a terveken, többek között azáltal csökkentette az állomás belső terét, hogy a középső csarnokot nem építtette meg, így kevesebbet kellett ásni.
Az építkezés közben a homokos rétegek többször is kezdtek elcsúszni, emiatt az agyagos rétegek süllyedni kezdtek, de az állomást mindig sikerült stabilan tartani. Végül határidőre elkészültek, az állomást pedig sikeresen átadták 1935. május 15-én, a metró első fázisában. Az állomást építő munkásoknak emlékművet emeltek az egyik lejáratban.
1965-ben bejelentették, hogy az állomás átszállópont lesz az akkor még csak tervezés alatt álló Taganszko-Krasznopresznyenszkaja vonalra, ezzel az is egyértelművé vált, hogy a korábban elvetett középső csarnokot is meg kell építeni, hogy könnyítsék az átszállást. 1968-ban elkészült a második, északi lejárat. A központi csarnok építésénél eleinte az új, úgynevezett talajfagyasztásos módszert alkalmazták, azaz lefagyasztották a nedves talajt, és így bontották el. A módszer eleinte bevált, viszont a csarnok felének kiásása után már nem lehetett többet használni, ezért ott a régi módszert alkalmazták. Mikor a központi csarnok elkészült, a peronokhoz vezető átjárókat robbanóanyaggal alakították ki. A felújított állomás átadására 1972-ben került sor, de a kapcsolódó Kuznyeckij Moszt állomást csak 1975-ben nyitották meg.
A felújítást irányító építészek Nyina Aljosina és Alekszandr Sztrelkov voltak. A középső csarnok eredetileg csonka vége ma is használatban van.
2010. március 29-én az állomást merénylet érte, melyet a Kaukázusi Emírség nevű szervezet két tagja követett el. Egyikük a Lubjankán, másikuk 40 perccel később a Park Kulturin robbantotta fel magát. A merényletsorozat 40 áldozatából 26 a Lubjankán halt meg vagy kapott halálos sebet.
Bejáratok és átszállási lehetőség Az állomáshoz két lejárat vezet, egy a Nyikolszkaja utcáról, a másik pedig a Malij Cserkasszkij utcáról. Az állomás a Lubjanka téren található FSZB-székházhoz, a Politechnikai Múzeumhoz és az annak udvarán található Szoloveckij kőhöz is nagyon közel van. Érdekesség, hogy lehetséges lemenni az egyik átjáróban, és feljönni a másikban anélkül, hogy érintenénk a peronokat vagy a középső csarnokot.
A középső csarnokban mozgólépcsők biztosítják az átszállást a Kuznyeckij Mosztra.
Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Lubyanka (Moscow Metro) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Kategória:Moszkva metróállomásai