Nebílovyi kastély

thumb|right|260px|A kastély átépítetlen része (a belső udvar)

A Nebílovyi kastély egy palota a cseh vidéken. A kastély a tiszta, bécsi stílusú barokk építészet példája Csehországban. A csehországi Nebílovy falu kastélya Plzeňtől kb. 16 km-rel délre.

Története

1673–1685 között tulajdonos engelfalvi Engel Szervác Ignác volt. Az ő vagyonában Nebílovy úgy szerepelt, hogy van ott egy négy épületrészből álló barokk kastély belső árkádokkal és egy kápolnával… először esik szó 4 épületrészről, a körbeépített belső pavilonról és a kápolnáról.

1685-ben a kokořovi Jan Jindřich Kokořovec vásárolta meg az ingatlant, ami 1705-ig maradt tulajdonában. Ekkor a törököket Nové Zámkynál legyőző és a civil életbe visszavonulását fontolgató jómódú Adam Heinrich von Steinau (†1712) gróf tábornagy barátja, a prágai fellebbviteli bíróság elnöke, Jan Josef Vrtby (Wrtby) gróf ajánlására megvásárolta a birtokot. Azonnal hozzálátott a kastély radikális átalakításához. Az eredetileg reneszánsz kastélyt valószínűleg Johann Lukas von Hildebrandt császári építész tervei alapján a plzeňi építőmester, majd a Plzeň környéki barokk építkezés legjelentősebb képviselője, Jakub Auguston építész és építőmester építette át barokk stílusban.

Az építkezés kezdetén (1706-ban) Auguston már több mint harmincöt éves volt, de még egy nagyobb munkát sem fejezett be. Valószínűleg ez (és talán az a tény, hogy Steinau katonai kiküldetésben volt Velencében, mint a Velencei Köztársaság szárazföldi hadseregének főparancsnoka), vezetett ahhoz, hogy az építkezés túlságosan elhúzódott, és komoly szerkezeti problémákba ütközött. A gróf nem érte meg, hogy lássa az új kastélyt, mert 1712. október 31-én meghalt. Az akkor még romos, gótikus Szent Jakab-templom kriptájában temetik el a ma már Nebílovyhoz tartozó Prusinyban,

A birtokot lánya, a művelt és művészetkedvelő Steinau Mária Terézia (1719.április 18. – 1786. március 4.) örökölte, aki a közeli Křinice és Nekmíř urához, a híres Jan Josef Vrtby öccséhez, František Václav Vrtby-hez ment feleségül. A Vrtbyk nem építették tovább a kastélyt, hanem 1715-ben eladták azt a chudenicei Czernin Antónia Jozefa grófnőnek (született khünburgi grófnő), a ki azt kiskorú fia, Czernin Ferenc Anton (František Antonín Czernin) számára kívénta megvenni. Ezután a szomszédos Št'ahlavyhoz csatolta Nebílovyot. Nagyon valószínű, hogy az épület befejezéséhez egy másik építészt hívtak, akit korábban František Maxmilián Kaňka grófnő alkalmazott, tehát kiváló művész lehetett. Az ő kézjegyét viseli a helyi Szent Jakab-plébániatemplom körülbelül ebben az időben, a Vrtbyk számára végezett átépítése is. A kastély 1719-ben „készült el”, de a számos szerkezeti hiba miatt csak szórványosan használták.

Az 1719-ben kiadott városi oklevél szerint mivel a „hátsó épületet nem alapozták meg jól az alapoktól és nem emelték fel, semmiképpen sem lehet használni, különösen a termet, amely a szomszédos helyiségekkel együtt egyébként is leszakadt és leomlott”.

Czernin Antónia, fia, Ferenc Anton és menye, Isabella (született Merode Westerlo) márkiné a szomszédos régi kastélyt használta Šťáhlavyban, miközben főleg dél-csehországi és más rezidenciáikon tartózkodtak.

1732–1739 között Czernin Ferenc Anton chudenicei gróf lett Štáhlavy-birtok tulajdonosa, nem itt, a Mělník melletti Hořínban építkezett. Az addigra rendkívül eladósodott Czerninék 1739-ben a kastélyt és vele a teljes a nebílovi Šiauliai-birtokot kedvenc, de nem tehetős rokonuk, Czernin Hermannnak (Heřman Jakub Czernin) kapta meg Šternberg Ernesztina hozományaként, a kastély állapota azonban az új tulajdonos alatt sem javult. A tulajdonosok főleg a Šiauliai kastélyban éltek, a ebílovyban lévő épület érdekeltségük perifériáján maradt.

Csak Heřman fia, a művelt jogász és lószerető Czernin Vojtěch (Prokop Vojtěch Czernin) (1726. vagy 1729. február 23. vagy március 23., Prága – 1777. január 30. Prága) chudenicei gróf, főbíró és titkos tanácsos, a Cseh Királyság fővadásza, a híres család Švihov ágának utolsó férfitagja kezdte meg a kastély általános felújítását. A kastélyba az előző átépítés okozta szerkezeti problémák miatt 1785-ig nem költöztek be. A munkát 1784–1789-ben Václav Haberditz és Johann Ignaz Palliardi végezte el; a hat évig tartó rekonstrukció során az épületet fokozatosan biztosították szerkezetileg és statikailag is.

1816-tól, Czernin Vojtěch halála után az új tulajdonos Waldstein-Wartemberk grófok már nem reprezentatív rezidenciaként, hanem gazdasági célokra szánták az épületeket. Az udvart 1851-ig parkként még fenntartották, de a kápolna melletti árkádos galériát 1837 és 1868 között szeszfőzdévé alakították át.

1860-ban minden értékes berendezési tárgyat elszállítanak a kastélyból, az teljesen hanyatlásnak indult. Az 1860-as években, František Ladislav Rieger, a Cseh Nemzeti Párt (Staročechs, azaz ó-csehek) vezetőjének halála után. Antonín Bráf, a későbbi neves közgazdász és politikus Albín Bráf apja lett a birtok kezelője. A 19. század végén a két összekötő szárny összedőlt, a gazdasági udvar épületei pedig fokozatosan elpusztultak.

1918-ben (Waldstein Adolf idején) a földreform részeként az egész területet maradékgazdasággá alakították, majd érzéketlenül felparcellázták és eladták.

1925. január 15-én a kastélyt, kerteket és gyümölcsöskertet CZK-ért a Nebílovy Gyümölcstermesztők és Háborús Sérültek Szövetkezetének adták ki. Az 1930-as években a Páduai Szent Antal kastélykápolna boltozata beomlott, a javítás után mennyezetképét egy Szűz Mária mennybemenetelét ábrázoló, soha nem dokumentált freskóval vagy festménnyel helyettesítették.

1940. július 25-én alakult meg a „Nebilovy-kastély megmentésére alakult Társaság”, amelyen ügyvezető igazgatója dr. F. Macháček lett. 1941. június 7-én a plzeňi építési bizottság és a nebílovy-i városi bizottság kezdeményezte az épületet menteni hivatott munkák megkezdését. A hátsó épület teljes tetőszerkezetét leszerelték és eltávolították, a falazatot kijavították, a tetőgerendák egy részét kicserélték, majd novemberben új tetőszerkezetet ácsoltak.

1942-ben tárgyaltak először Fischer és Vesely restaurátorokkal Antonín Tuvora falfestményeinek megmentéséről.

1948. november 25-én a „nagyon rossz állapotú” kastélyt a Nebílovy Városi Tanács tulajdonába adták.

1949-ben elkezdték a főépület javítását. Ennek krónikája szerint: „a lakhatási viszonyok a faluban kielégítőek — sokan találtak lakást a kastélyban, ahol a hátsó szárnyban alakították ki szobáikat, és 10 éve nem fizetnek bérleti díjat”.

1951-ben a kastélykertben uszoda és hokipályát(!) építettek. 1952-ben A Regionális Nemzeti Bizottság úgy döntött, hogy a tornyot zsindellyel kell lefedni. A zsindelyt Klatovy Építőkombinát vágta volna, de nem meg az ehhez szükséges 60m fenyőfával. A KNV Műszaki Osztálya sem tudja garantálni a szükséges fa beszerzését – felvették a kapcsolatot a Dřevona Praha céggel -, de még nekik sincs 60 m³ fájuk. Az anyaghiány miatt a tetőt pirosra festett horganyzott lemezzel fedték.

1955-ben a kastélyban hét lakás volt, továbbá0 a Dřevona a JZD vállalat raktárai, a Jednota üzlet, az egyes lakásokhoz tartozó faházakés a Helyi Nemzeti Bizottság irodái a rádióközponttal.

1962-ben A dél-plzeňi kerületi Nemzeti Bizottság a a kastély rekonstrukcióját; tervező a SÚRPMO iroda; a kivitelező OSP Plzeň-sever vállalt lett volna; a befejezés határideje pedig — az összekötő szárnyak újjáépítésével(!) 1966! Ehhez a kastélyt 1963-ban a SÚRPMO felmérte; a KSSPPOP Plzeň igazgatója figyelmeztette az ONV-t az épület kivételes szerkezetére ésAntonín Tuvora festményeire. 1964-ben Az ONV felkérte az MNV-t, hogy a festmények restaurálása érdekében ürítse ki a hátsó épület emeletét — a kastélynak ezt a részét a JZD 1952 óta használta az összes termény fő raktáraként. A gabonát és a műtrágyát a kastély földszintjén tárolták és ott parkoltak a traktorok is. 1966-ban a beruházó ONV Plzeň-Dél úgy döntött, hogy az adott ötéves tervben nem rekonstruálják a kastélyt, de azt legalább statikailag biztosítani kell. 1967-ben kezdte rekonstruálni a terem festményeit egy Karel Benedík és Vlastimil Berger.Restaurátorská zpráva o první etapě oprav a konzervování nástěnných a nástropních maleb v hlavním sále na SZ Nebílovy vezette restaurátor csapat, amelynek több tagja: vezette restaurátor csapat: Šárka Bergerová (1959-), Jan Frühauf (1959-), Petr Berger, Milan Kadavý (1956-) amelynek több tagja Berger közvetlen hozzátartozója volt.Odborné knihovny a dokumentační fondy. Souborný katalog NPÚ (všechny knihovny) - online katalog

1968. február 27-én a helyi nemzeti bizottság a 38. számú KNV-határozat alapján átadta a kastélyt a Pilseni Állami Örökségvédelmi és Természetvédelmi Regionális Központnak. Azóta a terület állami tulajdon, az épületeket fokozatosan helyreállítják. A nagy barokk lovagtermet azonban 1975-ben, amikor a kastélyt már a Pilseni Regionális Állami Örökségvédelmi Központ kezelte, elbontották. 1969–1989 között mindkét épület szerkezetét biztosították, helyreállították, beleértve a főépület belső tereit is.

1991. május 22-én Az OSP meghatározatlan okokból megszakította a munkát.

1993, január 1én a 172/91. önkormányzati törvény értelmében a kastélyt Nebílovy önkormányzata visszavette.

1995. október 20-án Nebílovy önkormányzata visszaadta a kastélyt az államnak.

1997-től az állam folytatta az építkezést, hogy 1998-ban már látogatókat fogadhassanak. 1998. július 3-án ünnepélyesen megnyitották a kastély azóta részlegesen látogatható főépületét; a nehézkes rekonstrukció máig tart.

A kastély

A bécsi barokk városi palota képviselőjeként a kastély egyedülálló épület a cseh földeken. Kivételes alaprajzával az osztrák Aschach, Halbturm, a bécsi Belevedere rezidenciára vagy a salzburgi Mirabell-kastélyokra, tehát Hildebrandt első műveire emlékeztet.

Építészeti elrendezése egyedülálló. A két, egymással szemben álló épületet eredetileg az udvar oldalain egyemeletes árkádos folyosók kötötték össze balusztrádokkal ellátott, lapos teraszokkal. A két, patkó alakú szárny az udvar hossztengelyében, egymással szemben helyezkedik el. A kastély első épülete volt a birtokúr családjának lakóhelye, a hátsó épület reprezentációs célokat szolgált (volna) — itt volt az 1880-as években átépített nagy bálterem és a Szent Antal-kápolna. Az átjáró óratoronnyal rendelkező első épületében eredetileg egy kisebb, háromhajós terem is volt barokk mennyezetfestéssel.

Egy jellegzetes formájú, fülkékkel díszített zárófalon belül keletre a telekkel szomszédos gazdasági udvar volt, nyugatra pedig egy formálisan kialakított kert központi szökőkúttal és három pavilonnal.

Berendezése

A kastély legreprezentatívabb helyisége a bálterem, az úgynevezett „salle de compagnion”, amely egyben étkezőterem is volt. 1789–1791 között Antonín Tuvora festette ki. A festmények nagy része fokozatos, igényes restaurálással máig fennmaradt. Az 1816-os leltár szerint öt velencei csillárral világították meg. Állt benne egy 24 személyes étkezőasztal székekkel és egy egy biliárdasztal a szórakozáshoz. Bankett-szalonként is szolgált, és kivételes hivatalos banketteket tartottak benne. Az úgynevezett Nagymenüt ezüstön tálalták, általában 12 vagy 24 személynek.