Az SMS StraßburgA hajónév előtt álló három betű (SMS; pontosabban: S. M. S.) a német Seiner Majestät Schiff rövidítése. Jelentése: Őfelsége Hajója. a Német Császári Haditengerészet harmadikként megépült Magdeburg-osztályú könnyűcirkálója – korabeli német terminológia szerint kiscirkálója – volt. Testvérhajói a Magdeburg, a Breslau és a Stralsund voltak. A Straßburgot a Kaiserliche Werft wilhelmshaveni gyárában építették meg 1910 és 1912 októbere között, szolgálatba állításakor a Nyílttengeri Flotta állományába került. Elkészültekor fő fegyverzetét 12 darab 10,5 cm űrméretű löveg és két torpedóvető cső adta, legnagyobb sebessége 27,5 csomó volt.
A cirkáló szolgálatának első évét a tengerentúlon teljesítette, majd innen visszatérve a Nyílttengeri Flotta felderítő csoportjaihoz osztották be. Az első világháború északi-tengeri frontján részt vett a helgolandi csatában 1914 augusztusában, majd a Scarborough, Hartlepool és Whitby elleni rajtaütésben az év decemberében. 1916 tavaszán a Balti-tengerre helyezték át, hogy a cári orosz haditengerészettel szemben harcoljon. Itt 1917 októberében részt vett a Rigai-öbölben végrehajtott Albion hadműveletben, ahol a König és Markgraf csatahajókat fedezte a moonsundi csata alatt. A háború utolsó heteiben visszarendelték az Északi-tengerre, hogy részt vehessen a brit Grand Fleet ellen tervezett utolsó nagy hadműveletben. A hajó legénysége részt vett a wilhelmshaveni zendülésben, ami a hadművelet meghiúsulásához vezetett.
A hajó rövid ideig még szolgálatban maradt, mielőtt Olaszországnak juttatták a békeszerződések hadizsákmányként. Olaszország 1920 júliusában kapta meg és Taranto névvel állította szolgálatba a haditengerészete. 1936-ban és 1937-ben gyarmatokon való szolgálat igényeinek megfelelően alakították át és megerősítették a légvédelmét. A második világháborúban nem vett részt jelentősebb harccselekményekben, tizenegy küldetéséből hat aknatelepítési feladat volt. Az Olaszország és az angolszász hatalmak között létrejött fegyverszünet után 1943 őszén az olaszok elsüllyesztették, hogy ne kerülhessen az országot megszálló németek kezére. A németek kiemelték, 1943 októberében bombázók süllyesztették el. A németek újfent kiemelték, de 1944 szeptemberében ismét bombázógépek áldozata lett. A háború után harmadszor is kiemelték és 1946-47-ben lebontották.
Műszaki adatok A Straßburg teljes hossza , a legnagyobb szélessége , merülése a hajó elején) volt. A normál vízkiszorítása volt, ami teljes terheléssel tonnára nőtt. A két hajócsavarjának meghajtásáról két Marine-típusú gőzturbina gondoskodott, melyeket leadására terveztek, de a próbajáratok során elérésére is képesek voltak. A turbinákat tizenhat széntüzelésű Marine gőzkazán látta el gőzzel, ezeket később úgy módosították, hogy olajat is rá tudjanak fecskendezni az izzó szénre az égés fokozására. Ezzel a hajó legnagyobb sebessége ra nőtt. Üzemanyagként szenet és fűtőolajat tudott magával szállítani, amivel a hatótávolsága volt 12 csomós sebesség mellett. A fedélzetén 354 fő teljesített szolgálatot, 18 tiszt és 336 sorállományú.
A cirkáló fő fegyverzetét 12 darab 10,5 cm űrméretű, 45 kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyú alkotta (10,5 cm SK L/45),A megjelölésben az SK a német Schnelladekanone rövidítése, ami arra utal, hogy a löveg gyorstüzelésre képes, míg az L/45 a löveg kaliberhosszúságát adja meg. Ez esetben azt jelenti, hogy a löveg hossza 45-ször olyan hosszú, mint a cső űrmérete. melyeket külön lövegtalpakon helyeztek el a hajó két oldalán. Az első kettő a hajóorron és az utolsó kettő a taton egymás mellett kapott helyet, míg a köztük lévő 4-4 löveget a felépítmény választotta el egymástól. A lövegek a maximális 30 fokos csőemelkedéssel távolságra tudtak ellőni. A lőszerkamrákban összesen 1800 lövedék kapott helyet hozzájuk, így átlagban 150 jutott minden lövegre. Két vízalatti 50 cm űrméretű torpedóvető csővel rendelkeztek, melyek a hajó oldalán voltak mereven beépítve. Hozzájuk 5 darab torpedóval rendelkezett. Igény esetén szállíthatott 120 tengeri aknát is. A cirkáló rendelkezett 60 mm vastag páncélövvel a középső részén a vízvonal mentén. A parancsnoki torony oldalait 100 mm vastag páncéllemezek alkották, a páncélfedélzet vastagsága 60 mm-es volt. 1915-ben teljesen átfegyverezték, ennek során a 10,5 cm-es lövegeit hét darab 15 cm-es űrméretűre cserélték (15 cm SK L/45), ami mellé két 8,8 cm-es löveget (8,8 cm SK L/45) kapott. Két fedélzetre telepített 50 cm űrméretű torpedóvető csövet is kapott a meglévő vízalattiak mellé.
Szolgálata bélyegkép|jobb|300px|A cirkálóról készült fotó színezett képeslap változata A Straßburgot névleg a kivonás előtt álló Condor cirkáló pótlására rendelték meg és ennek megfelelően az Ersatz Condor átmeneti nevet kapta. A gerincfektetésére 1910-ben került sor a Kaiserliche Werft wilhelmshaveni gyárában és 1911. augusztus 24-én bocsátották vízre az elkészült hajótestet. A felszerelése után a Nyílttengeri Flotta kötelékébe került 1912. október 9-én. 1913. január 6-án a Vilmos császár-csatornán összeütközött a dán Christian IX. teherhajóval és a javítások után február 23-án lett ismét szolgálatkész. Az ezt követő egy évben 1913-14-ben külhoni szolgálatot teljesített. 1913. április 6. és szeptember 23. között a Dresden könnyűcirkálóval együtt a Földközi-tengeri Divízióhoz osztották be. A két hajó április 13-án érkezett meg Valletta kikötőjébe. A Straßburg innen Alexandretta felé hajózott tovább, majd májusban Konstantinápolyba érkezett. Áprilisban a divízió zászlóshajóját, a Goebent kísérte Velencébe, Polába és Nápolyba. Ezután még egyszer az Égei-tengerre és Alexandrettába hajózott, ahonnan 1913. szeptember 9-én kezdte meg hazaútját és szeptember 23-án érkezett meg Kielbe a Dresdennel együtt. bélyegkép|jobb|300px|A „detasált divízió” Rio de Janeiróban – jobbra a háttérben a Straßburggal (Alexander Kircher alkotása) A Straßburgot választották ki arra a feladatra, hogy elkísérje a Kaiser és a König Albert modern csatahajókat az Afrikába és Dél-Amerikába vezető hosszú tesztútjukon, aminek célja az volt, hogy tesztelhessék a csatahajók új turbinameghajtásának megbízhatóságát. A három hajóból egy „kikülönített divíziót” (Detachierte Division) hoztak létre Hubert von Rabeur-Paschwitz ellentengernagy vezetésével és ez 1913. december 9-én hagyta el Németországot a nyugat-afrikai gyarmatok irányába. A hajóraj Togóban (december 29-31.) felkereste Lomét, Doualát és Victoriát Kamerunban (január 2-25., ahol a Panther és Eber ágyúnaszádokkal találkoztak) illetve Swakopmundot Német Délnyugat-Afrika területén (január 21-28.). Afrika partjaitól Szent Ilona szigetéhez hajóztak tovább, majd onnan Rio de Janeiro felé vették az irányt, ahova 1914. február 15-én érkeztek meg. A Straßburg a Mar del Plata kikötőjében maradó csatahajóktól elszakadva felkereste Buenos Airest a divízió parancsnokával a fedélzetén, majd az argentin fővárost elhagyva az uruguayi Montevideo kikötőjében csatlakozott ismét a nagyobb társaihoz. A három hajó délnek vette az irányt és a Horn-fokot megkerülve a chilei Valparaíso kikötőjébe érkeztek április 2-án, ahol több mint egy hetet töltöttek el.
Április 11-én indult vissza a kötelék Németországba újfent a Horn-fokot megkerülve. Eközben számos újabb városba tettek látogatást, többek között felkeresték az argentin Bahía Blanca kikötőjét is. A Straßburg Santosnál kivált a divízióból és az Amerikai Állomáshely támogatására a Karib-tenger felé vette az útját, ahol az állomáshajóként jelenlévő Dresdent főként a Mexikóban tapasztalható polgárháborús helyzet erősen leterhelte. A Straßburg feladata az volt, hogy a Dominikai Köztársaság zavargásai közepette védelmezze a német érdekeket. Puerta Plata kikötőjéhez június 2-án érkezett meg, ahol az USA haditengerészete már egy-egy csatahajóval, páncélos cirkálóval és ágyúnaszáddal jelen volt. A német cirkáló el tudta érni, hogy a HAPAG gőzösei ott ismét árut vehessenek a fedélzetükre. A készleteinek Kingstonban való kiegészítése után visszatért Santo Domingo elé. Július 4-én találkozott az állomáshelyre a Dresden leváltására érkezett Karlsruhéval.
1914. július 20-án Sankt Thomasból indult útnak a hazai vizekre. Közben megállt az Azori-szigeteken lévő Horta kikötőjében, a La Manche-on a legnagyobb sebességével és időnként teljesen elsötétítve haladt át. Az Azori-szigetekre való megérkezése óta a britek számoltak azzal a lehetőséggel, hogy innen a Földközi-tenger felé veszi az irányt, hogy a Földközi-tengeri Divíziót erősítse. Wilhelmshavenbe épp a német mozgósítás elrendelésének napján, augusztus 1-én érkezett meg. A csatahajók Madeira érintésével már június 17-én visszatértek Németországba.
Első világháború Az első világháború kitörése után nem sokkal, augusztus 16-án a Straßburg a Stralsund könnyűcirkálóval közösen előretörést hajtott végre a Hoofden irányába brit felderítő egységek után kutatva, melynek során összefutottak 16 brit rombolóval és egy velük lévő könnyűcirkálóval. A két kötelék mindössze 10 km távolságra került egymástól, de a jelentős túlerő miatt a két német hajó a kontaktus megszakítása mellett döntött és visszatért a bázisára.
Két héttel később, augusztus 28-án részt vett a helgolandi csatában, ami a briteknek a német járőrvonalak ellen intézett rajtaütésszerű támadásából alakult ki. A Straßburg futott ki elsőként a német cirkálók közül a Német-öböl védelmét ellátó, Leberecht Maaß ellentengernagy vezette felderítő erők támogatására. 11:00 körül botlott bele a britek jelentős sérüléseket elszenvedett Arethusa nevű könnyűcirkálójába, melyet előzőleg a Stettin és a Frauenlob tüze rongált meg. A Straßburg is támadásra indult ellene, de a britek 1. rombolóflottillájának közbelépése meghátrálásra kényszerítette. A ködös időben szem elől veszítette a brit hajókat és csak 13:10 után tudta meghatározni a helyzetüket az ágyúik hangja alapján, mikor azok a Mainz könnyűcirkálót vették tűz alá. A Cölnnel együtt súlyosan megrongált három brit rombolót, a Laertest, a Laurelt és a Libertyt, mielőtt ismét kitérni kényszerült. Röviddel ezután közbeléptek a brit csatacirkálók is, melyek elsüllyesztették az Ariadne cirkálót és Maaß zászlóshajóját, a Cölnt. Az egy találatot elszenvedő Straßburg a többi megmaradt könnyűcirkálóval együtt a nagy ködöt kihasználva szakadt el az ellenségtől, majd csatlakoztak az I. felderítőcsoport helyszínre érkező csatacirkálóihoz. A britek által már elhagyott csatamezőre visszatérve segédkezett az Ariadne túlélőinek kimentésében.
Az 1914. november 3-ai yarmouthi rajtaütés alkalmával harcérintkezésbe került a britek Halcyon nevű ágyúnaszádjával. A brit hajót csak szilánkok érték és egy halottat veszített. Részt vett a Scarborough, Hartlepool és Whitby elleni rajtaütésben december 15-16-án, melynek során a csatacirkálók előtt haladt felderítést végezve számukra. A parti célpontok lövetése után a németek megkezdték a visszavonulást, miközben az elfogásukra küldött brit erők már a közelükbe értek. A Straßburg és másik két könnyűcirkáló valamint két rombolóflottilla két brit hajóraj közé került, de a nagy ködben 4 km alá csökkent látótávolság miatt csak a Stralsundot észlelte az ellenség rövid időre. A rossz időnek köszönhetően a németek sikeresen vissza tudtak vonulni.
1915. július 14. és október 18. között a hajógyárban állt, ahol ekkor 15 cm-es lövegekre fegyverezték át és kapott további két 50 cm-es torpedóvető csövet, melyeket a fedélzetére telepítettek. Ezután a II. felderítőcsoport kötelékében több bevetésen és portyázásban vett részt az Északi-tengeren.