Joe Rogan

Joseph James Rogan amerikai UFC kommentátor, podcaster, stand-upos, színész és volt televíziós műsorvezető. Podcastjában, a The Joe Rogan Experience-ben a világ eseményeiről, stand-upról, politikáról, filozófiáról, tudományról és egyéb elfoglaltságokról társalog vendégeivel.

Rogan Newarkban született, stand-up komikus karrierjét pedig 1988 augusztusában kezdte, Bostonban. 1994-ben Los Angelesbe költözött, leszerződött a Disney-vel és számos tévésorozatban szerepelt, többek közt a Hardball-ban, illetve a NewsRadio-ban. 1997-től a UFC riportere és kommentátora. Első stand-up specialjét, az I'm Gonna Be Dead Someday...-t 2000-ben adta ki, 2001 és 2006 közt pedig a Fear Factor nevű műsort vezette.

A Fear Factor után Rogan stand-up karrierje került előtérbe. A The Joe Rogan Experience-t 2009-ben indította, mely 2015-re a világ egyik legismertebb podcastjává vált, epizódjait többmillióan hallgatják. A Spotify 200 millió dollárért kizárólagos terjesztési jogot váltott a műsorra, 2020-ban.

Kezdetek

Felmenői javarészt írek és olaszok. Ötéves volt, mikor szülei elváltak, apjával hétéves kora óta nem találkozott. "Apámról csak apró, agresszív emlékfoszlányaim maradtak, de nem panaszkodom a gyerekkoromról, bántódásom nem esett. Nem utálom.” Hétévesen anyjával San Franciscoba költöztek, majd 11 éves korában Floridába. Később Massachusettsben kötöttek ki, és a Newton South Gimnáziumban érettségizett, 1985-ben.

Baseballozott, és már tinédzserként lenyűgözték a küzdősportok. Gyerekként rettegett, „hogy lúzernek tartják.” Azt mondta, “A küzdősport magabiztosságot adott, általa rájöttem, képes vagyok olyasmire, amitől félek és nehéz, és akár jó is lehetek benne. Ez hatalmas volt. Elhittem, hogy talán mégsem lesz belőlem lúzer. Nem véletlen vonzott.” Tizennégy évesen karatézni kezdett, majd egy évvel később taekwondózni. Tizenkilenc éves korában pehelysúlyú kategóriában megnyerte a US Open Taekwondo Bajnokságot, illetve négy egymást követő évben lett győztes a Massachusetts Állami Bajnokságon, és elkezdett taekwondót oktatni. Emellett amatőr kickbox mérkőzéseken is indult, majd 21 évesen abbahagyta a versenyzést, mivel rendszeres fejfájások gyötörték, és nem akart komolyabban lesérülni. Egy darabig járt a Massachusetts Egyetemre, de értelmetlennek látta, otthagyta, és 24 évesen elköltözött Bostonból.

Pályafutása

1988–1994: Stand-up karrier – korai évek Rogan kickboxolónak készült, nem hivatásos komikusnak, bár a stand-upot gyerekkora óta kedvelte. Richard Pryor Live on the Sunset Strip specialjéről így nyilatkozott: „Óriási hatással volt rám, semmin nem röhögtem annyira.” Barátait az edzőteremben és taekwondón rendszeresen megnevettette, s ők bíztatták, próbálja ki a stand-upot. Huszonegy évesen, fél év felkészülést követően lépett fel először, a Stitches nevű bostoni klubban, 1988. augusztus 27-én.

Míg Bostonban élt és stílusát finomítgatta, Rogan számos munkát vállalt, hogy eltartsa magát: harcművészetet tanított a Bostoni Egyetemen és a közeli Revere-ben, újságos volt, limuzinsofőr, építkezésen dolgozott és egy magánnyomozónak is besegített, stand-uposként pedig legénybúcsúkon és sztriptízbárokban lépett fel. Egyik este sikerült rábeszélnie egy bostoni klub tulajdonosát, hogy előadhassa ötperces rutinját. A közönségben ült Jeff Sussman menedzser, akinek tetszett, amit látott, és ajánlatot tett Rogannek, amit el is fogadott.

Rogan 1990-ben New Yorkba költözött. Teljes állású komikusként minden fillérért kőkeményen megküzdött, és első félévében Newarkban lakott, a nagyapjánál. Legnagyobb hatással Richard Jeni, Lenny Bruce, Sam Kinison és Bill Hicks voltak stílusára.

1994–1999: Hardball és NewsRadio Rogan 1994-ben átköltözött Los Angelesbe, és szerepet kapott az MTV Half-Hour Comedy Hour műsorában. A csatorna három évre szóló, kizárólagos szerződést ajánlott neki, és szerepet a „dopey game show” első epizódjában, amiért 500 dollárt ajánlottak. Rogan nemet mondott, Sussman viszont ezen felbuzdulva szétküldte a Rogan fellépéséről készült felvételt több csatornának is, amiből komoly licit kerekedett. Rogan végül elfogadott a Disney-nél egy development dealt, első szerepét, az egoista, szupersztár baseball játékos Frank Valentét pedig az 1994-es Fox sitcom, Hardballban játszotta. Rogan furcsállta a válogatási folyamatot, ugyanis a csatornának fogalma se volt róla, tud-e színészkedni, míg erre Dean Valentine, a Walt Disney TV akkori igazgatója rá nem kérdezett. Rogan így válaszolt: „Ha a hazugság megy, színészkedni is tudsz. Ha egy bolond barátnőnek tudsz kamuzni, nyomás alatt a színészkedés is menni fog.”

A filmezés újdonság volt Rogan számára, aki innentől kezdve napi 12 órát dolgozott. Később azt mondta, „Szuper sorozat volt, amíg a Fox rá nem állított egy borzalmas, egoista executive producert.” Ezidőtájt kezdett el Rogan rendszeresen járni a hollywoodi Comedy Store-ba, ahova a tulajdonos, Mitzi Shore fel is vette állandó fellépőnek, majd 13 évig ingyen szerepelt a klubban.

1995 és 1999 közt Rogan az NBC NewsRadio című sitcomjában a villanyszerelő, mindenes Joe Garrellit alakította, egy fiktív rádiócsatornánál. A szerepet eredetileg Ray Romanonak szánták, akit az első próba után elküldtek, s helyére hívták Rogant. Rogan az írókkal finomított karakterén, akit később önmaga „erősen butított, cenzurált” másaként jellemzett. A forgatáson összebarátkozott színésztársával, Phil Hartmannal, aki elpanaszolta neki magánéleti problémáit. Rogan állítása szerint ötször is próbálta rábeszélni, hogy váljon el feleségétől, de „szerette gyerekeit és nem akart elmenni.” 1998-ban Hartmant meggyilkolta felesége, ami után Rogan egy darabig képtelen volt fellépni.

1997–2006: UFC kommentátor, Fear Factor

Rogan elkezdett dolgozni a UFC-nek, ahol backstage és post-fight interjúkat készített. Először a UFC 12: Judgement Day közvetítése során bukkant fel, az alabamai Dothanben, 1997. február 7-én. 1994-ben kezdett el érdeklődni a brazil jiu-jitsu iránt, mikor látta Royce Gracie-t verekedni a UFC 2: No Way Out-ban. A munkát Sussmannak köszönhette, aki jóban volt az alapítótárs-producer Campbell McLarennel. Két év után felmodott, mivel fizetése nem fedezte az útiköltséget, a meccseket pedig gyakran rendezték vidéken.

Miután 2001-ben a Zuffa átvette a UFC-t, Rogan ellátogatott pár meccsre és összebarátkozott az új elnökkel, Dana White-tal, aki kommentátori pozíciót ajánlott neki. Ezt Rogan akkor visszautasította, mivel "inkább csak nézőként" akart jelen lenni a meccseken, és "inni." 2002-ben viszont White-nak sikerült belépőjegyekért cserébe befognia Rogant, és 15 ingyen végigkommentált meccs után Rogan hajlandó volt fizetést is felvenni, majd Mike Goldberg oldalán 2016-ig közvetítette a UFC eseményeit. Kétszer is elnyerte a Legjobb Televíziós Kommentátornak járó Wrestling Observer Newsletter Díjat, és négyszer választották az MMA Év Emberének, a World MMA Awardson.

1999-ben Rogan aláírt egy három albumra szóló szerződést a Warner Bros. Records-szal, és a Foxnál elkezdte fejleszteni saját sitcomját, The Joe Rogan Show címen, a Seinfeld írójával, Bill Mastersszel. 1999 decemberében, a bostoni Comedy Connection klubban felvette első stand-up albumát, mely I'm Gonna Be Dead Some Day… címmel jelent meg 2000 augusztusában, a The Howard Stern Show-nak és a Napster letöltéseknek köszönhetően pedig országszerte ismertté vált. „Voodoo Punanny” című száma a Warner gondozásában kislemezként is megjelent. Rogan akkoriban film- és rajzfilmötleteken is dolgozott komikus barátjával, Chris McGuire-rel, illetve weboldalán, a JoeRogan.neten blogot indított, ahol olyan témákról értekezett, melyek stand-upját segítették formálni.

Sorozatának gyártása 2001-ben félbeszakadt, mikor elment az NBC Fear Factor című műsorába dolgozni. Később azt nyilatkozta, elsősorban azért vállalta a felkérést, hogy inspirációt gyűjthessen stand-upjához. Országos ismertségét erősen növelte az adás, rajongótábora lényegesen megnőtt. A Fear Factor hat évig futott, 2001 és 2006 közt.

A Fear Factor további televíziós szerepekhez juttatta Rogant: 2002-ben feltűnt a Just Shoot Me "A Beautiful Mind" című epizódjában, Chris szerepében, a főszereplő Maya Gallo barátjaként; 2002 decemberében, a Blockbuster Hollywood Spectacular karácsonyi műsorát vezette, Hollywoodban, 2003 augusztusától pedig átvette a Comedy Central The Man Show című műsorának vezetését Doug Stanhope-pal, Jimmy Kimmel és Adam Carolla távozását követően. Egy évvel később a műsorvezetők nézeteltérésbe keveredtek a csatornával és a műsor producereivel, amire Rogan így emlékszik vissza: „Kicsit átvertek... azt mondták, ’Ha meztelenkedést mutattok, cenzúrázzuk. Ha káromkodtok, kifütyüljük.’ Nem erről volt szó.” 2004-ben megszűnt a műsor, Rogan pedig saját rádióműsor ötletével kezdett kokettálni, ami végül nem fért bele a már amúgy is sűrű életébe.

2005–2009: Stand-upok

2005-ben Wesley Snipes ketrecharcolni hívta Rogant, aki öt hónapig edzett a meccsre, majd Snipes kihátrált, mivel adócsalás miatt nyomozott utána az Amerikai Adóhatóság. Rogan szerint Snipes az egészet csak azért találta ki, mert hirtelen pénzre volt szüksége, hogy rendezze adósságát.

A Fear Factor után Rogan ráfeküdt a stand-upra. Tévézésből keresett pénzéből felvett két állandó munkatársat, akik őt és barátait rögzítették a turnékon, és klipeket pakoltak ki oldalára, JoeShow címen. 2005 májusában Rogan szerződést kötött az Endeavor Ügynökséggel, és két hónappal később Phoenixben felvette második specialjét Joe Rogan: Live címmel, mely 2007-ben debütált a Showtime-on.

2005-ben Rogan írt egy bejegyzést oldalára, melyben megvádolta a komikus Carlos Menciát, hogy lopja vicceit, amire már 1993 óta próbálta felhívni mások figyelmét. A helyzet 2007 februárjában vált forróvá, mikor Rogan a Comedy Store-ban, a színpadon szembesítette Menciát. Az incidensről készült videó bizonyítékokkal és más komikusok, köztük George Lopez, "The Reverend" Bob Levy, Bobby Lee, és Ari Shaffir hozzászólásaival került fel YouTube-ra.

A Gersh Ügynökség – mely Menciát is menedzselte – felbontotta szerződését Rogannel, a Comedy Store-ból pedig eltiltották, ezért áthelyezte székhelyét a Hollywood Improv Comedy Clubba. Rogan később azt mondta, minden komikus, akikkel erről beszélt, boldog volt és hálás, hogy ezt meglépte. Új ügynöksége a William Morris Ügynökség lett, a Comedy Store-ba pedig 2013-ban tért vissza először, barátja, Ari Shaffir első specialjének forgatása alkalmából.

2007 áprilisában a Comedy Central Records adta ki Rogan negyedik specialjét, a Shiny Happy Jihadot, amit 2006 szeptemberében vettek fel, a San Francisco-i Cobb's Comedy Clubban.

2009–jelen: Frissebb munkák és podcast Rogan vezette a rövidéletű Game Show in My Head nevű CBS műsort, melyből nyolc epizódot sugároztak 2009 januárjában, és Ashton Kutcher volt a producere. A műsor versenyzői másokat igyekeztek rávenni bizarr dolgokra, pénz ellenében. Rogannek tetszett az ötlet, „elmeroggyant szórakoztatásnak” nevezte, ezért vállalta el a felkérést.

2010-ben Rogan Dane Cook-ot is megvádolta vicclopással.

2011-ben Rogan visszatért a Fear Factor-ba, a hetedik és egyben utolsó szezonra. Ugyanebben az évben kapta első komolyabb filmszerepét Gale-ként, a Zookeeper című filmben, és egy, a blogbejegyzéseit összegző könyvön is elkezdett dolgozni, Irresponsible Advice from a Man with No Credibility címmel. A 2012-ben megjelent Here Comes the Boom című akció-vígjátékban saját magát alakította.

2012 decemberében Rogan kiadta hatodik specialjét, a Live from the Tabernacle-t, amit kizárólag honlapjáról lehetett letölteni – Louis C.K. példáját követve ezzel.

2013-ban Rogan a SyFy csatornán vezetett egy hatrészes tévéműsort Joe Rogan Questions Everything címmel, melyben olyan témákról beszélt komikusokkal, szakértőkkel és tudósokkal, melyeket podcastjában is érintett (nagylábú, földönkívüliek). A SyFy pilotot sem kért, úgy rendelte meg a sorozatot, és viszonylag szabad kezet biztosítottak Rogannek.

The Joe Rogan Experience