A Teli bolygó, üres tányérok – Az élelmiszerhiány geopolitikája eredeti angol cím: Full Planet, Empty Plates – The New Geopolitics of Food Scarcity Lester R. Brown könyve, 2012-ben jelent meg a W. W. Norton & Company kiadónál New Yorkban.

bélyegkép|jobbra|Lester R. Brown: Teli bolygó, üres tányérok (Az élelmiszerhiány új geopolitikája), W. W. Norton & Company, New York, London, 2012

Összefoglaló

Lester R. Brown az emberiség élelmiszerellátásával foglalkozó könyvében megállapítja: az emberiség az élelmiszerbőségből az élelmiszerhiányba való átmenet korszakában van, és a Földön lázas versenyfutás kezdődött a termőföldekért, és eljött az élelmiszerellátás geopolitikájának új korszaka. „Napjaink új olaja az élelmiszer, a termőföld pedig az új arany.”Lester Brown: Teli bolygó, üres tányérok (Az élelmiszerhiány új geopolitikája), magyar fordítás, 13. o.

Az élelmiszerellátást veszélyeztető tényezők, a szerző szerint, az élelmiszer iránti kereslet szempontjából a túlnépesedés, a növekvő húsfogyasztás és az élelmiszerek etanol gyártásra történő felhasználása. Ugyanakkor az élelmiszerek kínálatának növekedését korlátozza a globális felmelegedés, az egyre gyakrabban tapasztalható aszályok, a talajerózió, a sivatagosodás, a talajvizek kimerülése, a megművelhető földek véges mennyisége és az a tény is, hogy a hozamnövekedés eljutott a biológiailag lehetséges maximumhoz.

A szerző részletesen leírja, hogy egyes országok óriási mennyiségben vesznek termőföldet más országokban, hogy ott saját országuk számára termeljenek élelmiszert. (A földszerzések gyakran olyan országokban történnek, melyeket amúgy is éhínség sújt.)

Lester R. Brown kifejti: a húsfogyasztást csökkenteni kell és meg kell állítani a népességnövekedést. A takarmányt hatékonyabban fehérjévé átalakító állattartásra kell áttérni. Meg kell szüntetni a mezőgazdasági termékek üzemanyag gyártásra történő felhasználását. Meg kell állítanunk a talajeróziót, és növelni kell a vízfogyasztás hatékonyságát.

Ennek a könyvnek az a célja, hogy segítsen ráébreszteni az embereket arra, hogy fogytán az időnk. Lehet, hogy a világ közelebb áll egy kezelhetetlen élelmiszerválsághoz, mint azt a legtöbb ember gondolja – egy olyan helyzethez, melyben égbe szöknek az élelmiszerárak, egyre több az élelmiszerhiány okozta zavargás, és végül is megszűnik a politikai stabilitás.

Részletes ismertető

Az élelmiszerellátás: a gyenge láncszem

Napjainkban olyan hosszú távú folyamatokkal szembesülünk, amelyek: növelik az élelmiszerek iránti keresletet és korlátozzák az élelmiszertermelést.

Az élelmiszerek keresletét növeli a népességnövekedés,„A világ lakossága évente majdnem 80 millió fővel növekszik. Ma estére már 219000-rel több ember lesz a vacsoraasztalnál, mint tegnap este. Sokukat pedig üres tányér várja. Holnap pedig megint 219000-rel több ember élelmezéséről kell gondoskodni. A könyörtelenül folytatódó népességnövekedés sok országban túlterheli a helyi termőföld és víz erőforrásokat, és nehézzé, sőt lehetetlenné teszi a gazdáknak, hogy tartsák vele az ütemet.” Lester Brown: i. m. 13. o. az a tény, hogy az életszínvonal emelkedésével az emberek felfelé lépnek az élelmiszerláncban„Mivel napjainkban a felemelkedő gazdaságokban gyorsan emelkednek a jövedelmek, legalább 3 milliárd olyan ember van, aki az előbbiekkel azonos módon az élelmiszerlánc magasabb fokaira lép.” Lester Brown: i. m. 13. o. és az is, hogy élelmiszerből készítenek bioüzemanyagot.„Napjainkban a gabonafélék iránti keresletet egy harmadik tényező is növeli: a gépkocsi. Az etanolgyárak gabonát dolgoznak fel, és gépkocsi üzemanyagként használt etanolt állítanak elő.” Lester Brown: i. m. 14. o. A kínálatot az alábbi tényezők fogják vissza: a talajvízkészletek kimerülése,„Az első az, hogy a talajvízkészletek kezdenek kimerülni, és tizennyolc, a világ lakosságának felét adó országban megkezdődött az öntöző kutak kimerülése.” Brown: i. m. 14. o. a gabonahozamok stagnálása,„A fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országokban az eddig folyamatosan évtizedeken át emelkedő egy hektárra jutó rizs- és gabonahozamok egyre inkább stagnálnak. „„Hasonló a helyzet a búzahozamok tekintetében. Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban, Európa három vezető gabonatermelő országában több mint egy évtizede nem volt hozamemelkedés. Más fejlett országok is hamarosan el fognak jutni lehetőségeik határára a gabonafélék termelésében. „ Brown: i. m. 15. o. és a globális felmelegedés“A magas hőmérséklet csökkentheti a terméshozamokat. A széles körben használt szabály szerint a mezőgazdasági idényben minden, az optimum hőmérsékletet meghaladó, 1 Celsius-fokos hőmérsékletemelkedés a gabonafélék hozamának 10 százalékos csökkenésével jár. Egy a hőmérséklet kukorica- és szójabab-hozamokra gyakorolt hatásával foglalkozó és történeti adatokat feldolgozó tanulmány megállapította: 1 Celsius-fokos hőmérsékletemelkedés a gabonafélék hozamának 17 százalékos csökkenésével járt. Ha azonban az eddig megszokott módon folytatódnak a dolgok világban, és elmaradnak az éghajlatváltozással szembeni lépések, akkor egyáltalán nem kizárt, hogy a Föld éghajlata ebben az évszázadban 6 Celsius-fokkal emelkedik.” Brown: i. m. 15-16. o.

Élelmiszerhiány esetében a múltban nagy gabonatartalékok álltak rendelkezésre, továbbá az ugaroltatott termőföldek. Napjainkra elvesztettük ezt a két biztonsági tartalékot: az Egyesült Államok feladta a termőföld tartalékolási programját és a gabonatartalékok veszélyesen alacsony szintre zuhantak. Lester Brown kifejti: az emelkedő kereslet és az élelmiszerek kínálatának csökkenése eddig nem látott magasságokba emeli az élelmiszerek világpiaci árait. A szerző leírja: „Néhány gazdagabb ország élükön Szaúd-Arábiával, Kínával és Dél-Koreával arra a szokatlan lépésre határozta el magát, hogy más országokban vásárolnak földterületeket, vagy hosszú távra földterületeket bérelnek maguknak, amelyeken aztán saját maguknak termelnek élelmiszereket. Az elhatározás megszületése óta a földszerzési akciók száma gyorsan nőtt. A termőföldre vadászó országok legfontosabb kiszemelt terepei Etiópia, Szudán és Dél-Szudán–mindegyikük olyan ország, melynek területén emberek millióit az ENSZ Élelmezési Programjától származó adományokkal tartanak életben.”Lester Rrown: i. m. 17. o

Jelenleg közel 1 milliárd ember éhezik. Egyes családokban ún. „ételmentes napok” vannak, amikor a család egyáltalán nem eszik semmit sem. A gyermekek szenvednek a legtöbbet: egyesek közülük fizikailag és szellemileg visszamaradnak a fejlődésükben, és képtelenek a bennük szunnyadó képességek kibontakoztatására.

A népességnövekedés ökológiája

A szerző kifejti: „Az emberiség történetének leghosszabb részében a népességnövekedés annyira lassú volt, hogy a változásokat egy generáción belül nem is lehetett észlelni. Ahhoz, hogy az emberiség lélekszáma 1804-g elérje az egy milliárd főt, az ember megjelenése óta számított összes időre szükség volt. 1927-ig, tehát valamivel több mint 100 évig kellett várni, mire az emberiség lélekszáma két milliárd főre emelkedett. Harminchárom évvel később, 1960-ban a népességszám elérte a három milliárdot. Ezt követően a népességnövekedés üteme tovább gyorsult, mert mintegy 13 évente újabb milliárddal nőtt a Föld lakóinak száma, mire 2011 vége felé elérte a 7 milliárdot.”Lester Rrown: i. m. 19. o Jelenleg gyorsan haladjuk meg a Föld azon képességét, amellyel képes eltartani a növekvő létszámú emberiséget. Bolygónkon 7 milliárd ember él. Minden évben majdnem 80 millióval nő a Földön élő emberek száma.

Túlterhelt rendszerek Túlhalászás:Lester Rrown: i. m. 21. o az óceánok halászterületeinek 80 százalékán a maximális lehetséges kapacitással vagy azt meghaladva zajlik a halászat. Túllegeltetés: Az egész Földön a legeltetett állatállomány létszáma 1,2 milliárddal emelkedett 1960 óta. Túlzott fakitermelés: A világon lévő erdőterület évente nettó 5,6 millió hektárral csökken. Ez egy akkora terület, mint Costa Ricáé. Túlszántás:„Az erózióra roppant hajlamos területeket is feltörik – olyan területeket, melyeket egyáltalán nem lenne szabad felszántani.” Lester Rrown: i. m. 21. o Afrika, Ázsia és a Közel-Kelet egyes területein a termőföldek megművelhetetlen területekké alakulnak át. Túlszivattyúzás:Ahogy egyre nő az emberek száma, egyre több öntözővízre van szükségünk. Ennek következtében a világ lakosságának fele napjainkban olyan országokban él, amelyek a túlszivattyúzás miatt kimerítik a talajvízkészleteiket. Lester Rrown: i. m. 20. o A világ lakosságának fele olyan országokban él, amelyekben a talajvizek visszatöltődésénél gyorsabban szivattyúzzák ki a talajvizet.

Előrelépés az élelmiszerláncban

A szerző megállapítja: „Minden olyan társadalomban, amelyben a jövedelmek növekedtek, a hús, a tej, a tojás és a tengeri halak iránti intenzív kereslet az állati fehérjefogyasztás nagy növekedésével járt. Napjainkban mintegy hárommilliárd ember lép a tápláléklánc magasabb lépcsőire. A létminimumon élő emberek esetében a kalória bevitel 60 százaléka jellemzően egyetlen keményítőtartalmú élelmiszerből, rizsből, búzából vagy kukoricából származik. A jövedelmek növekedésével párhuzamosan az étrend egyre változatosabbá válik, és növekszik az állati eredetű fehérjék mennyisége.”Lester Rrown: i. m. 37. o ..

Lester Brown környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve elemzi a hústermelés trendjeit, és megállapítja, hogy „a húsfogyasztás trendjeiben bekövetkező változások a hús előállításának költségétől függenek, és ez utóbbi pedig azokat a hatékonyság tekintetében fennálló jelentős különbségeket tükrözi, mellyel a szarvasmarha, a sertés, a csirke és a tenyésztett halak a gabonát fehérjévé konvertálják.” .Lester Rrown: i. m. 34. o .

Élelmiszert vagy üzemanyagot akarunk-e?

Lester Brown kifejti: a bioüzemanyagok nemcsak szerepet játszottak az élelmiszerárak emelkedésében„A gabona óriási mennyiségekben történő gépkocsi-üzemanyaggá történő átalakítása hozzájárult az élelmiszerárak megemelkedéséhez, és ez az alacsonyjövedelmű fogyasztókat arra kényszerítette, hogy a történelem egyik legsúlyosabb élelmiszerár inflációját szenvedjék el. 2012 közepén a búza, a kukorica és a szójabab világpiaci árai a történelmi szint mintegy kétszeresén álltak.” Lester Brown: i. m. 40. o. ezzel növelve az éhezők számát, hanem az energiahatékonyság szempontjából sincs sok értelmük.

Álláspontja a következő: „Akár környezetvédelmi, akár gazdasági szempontból nézzük, mindannyiunk számára előnyös lenne, ha az üzemanyag folyadékok használatáról átállnánk az elektromotoros gépjárművekre. Ha a gépkocsik meghajtására szélfarmokból, napelemekből vagy geotermikus erőművekből származó áramot használnánk, ez drasztikusan csökkentené a karbonkibocsátást. Jelenleg rendelkezésünkre állnak azok a villamos energia termelői és gépjárműipari technológiák, amelyekkel károsanyag- és karbonkibocsátás-mentes szállítási rendszereket hozhatunk létre, tehát olyan rendszereket, amelyek nem függenek sem az olajfogyasztástól, sem az élelmiszernövények etanollá történő átalakításától.”Lester Rrown: i. m. 47. o.

A talajerózió sötét árnyékot vet a jövőnkre

Az országok sorát felvonultató részletes elemzés két legfontosabb következtetése:

„A túlszántás, a túllegeltetés és az erdőirtás a talajt sebezhetővé teszi a szél- és vízerózióval szemben. Napjainkban a világ szántóföldterületeinek egyharmadán gyorsabb az erózió számlájára írható talajpusztulás, mint a talajképződés. A termőtalaj pusztulása csökkenti a termőföldek termékenységét és végül arra kényszeríti a gazdákat és legeltetésből élőket, hogy elhagyják a földjeiket.”Lester Rrown: i. m. 48. o.