Az UNESCO Világörökség Bizottsága az 1994. december 12-17. között Phuketben megtartott 24. ülésszakán az alábbi helyszíneket nyilvánította a világörökség részévé: 250px Riversleigh/Naracoorte őslény-lelőhelyei Természeti (VIII)(IX) Védett terület: 10 326 ha, hivatkozás: 698 Az Ausztrália északi és déli részén egymástól távol fekvő két lelőhely a kontinens 65 millió évvel ezelőtti élővilágának fejlődéséről tanúskodik. A riversleigh-i lelőhelyen történt felfedezések hozzájárulnak a kontinensek 45-50 millió évvel ezelőtti vándorlásának rekonstrukciójához. Alapvetően változtatták meg a helyi gerincesekről alkotott korábbi elképzeléseket, és az emlősök fejlődésének 20 millió éves szakasza követhető nyomon abból a korból, amikor Ausztrália még az ősi Gondwana szuperkontinens része volt. A Naracoorte területén lévő Victoria-barlangban számos faj fosszíliája került elő, köztük tüdőshalak, hüllők, kloákások, erszényesek, csőrös emlősök és más emlősök maradványaival. Végigkövethetők egyes fejlődési vonalak, megtalálhatók köztük ma is élő állatok első megjelenései is. A barlang világviszonylatban is az egyik leggazdagabb fosszílialelőhely, 99 emlősfaj több tízezer egyedének maradványait tárták fel itt. Méreteik a néhány centiméterestől a több méteresig (pl. erszényesek) terjed. A lelőhelyek segítségével következtetni lehet a legkorábbi emberi jelenlét időpontjára is. 250px Nepomuki Szent János-zarándoktemplom Kulturális (IV) Védett terület: 0,64 ha, puffer zóna: 627,9 ha, hivatkozás: 690A morvaországi Zelená Horán (Zöld hegyen) álló zarándoktemplomot 1719-ben, Nepomuki Szent János kanonizálása előtt három évvel kezdték építeni, az olasz származású Giovanni Santini Aichel (Jan Blažej) tervei alapján. A szokatlan, csillag alaprajzú épület volt munkásságának utolsó kiemelkedő darabja. A középen álló csillag alaprajzú templomot egy szintén csillag alaprajzú gyűrű veszi körül, amelyet kápolnák és kapubejárók tagolnak. Az épület kialakításában az ötös szám az uralkodó, ötágú csillag az alaprajz, a kerengőben öt kápolna és öt kapu található, a főoltáron a szent szobra mellett öt angyalfigurát és öt csillagot helyeztek el. A szokatlan formájú templom főépülete 1721-re készült el, belseje majdnem teljesen változatlan formában maradt fenn. A főoltárt, amely a szentet ábrázolja a mennyországot jelképező gömbön állva szintén Santini tervei alapján állították fel, és az ő elképzelései alapján készült a négy mellékoltár is az evangélisták szobraival. A zarándoktemplom a cseh barokk és neogótikus építészet legjelentősebb alkotása Közép-Csehországban. 250px Jelling viking emlékei Kulturális (III) Védett terület: 12,7 ha, puffer zóna: 59,2 ha, hivatkozás: 697Dánia egyik legfontosabb temetkezési helye, mely a vikingek erejéről és hatalmáról tanúskodik, Jelling temploma előtt található. A Jelling-együttes, főleg a temetkezési dombok és a rúnaírásos kövek az északi pogány kultúra jelentős emlékei. A 60 és 77 méter átmérőjű temetkezési halmok között áll a templom, a hozzá tartozó temetkezési körzet Dánia kereszténységre való áttérésének emlékműve. A nagyobbik, 980 körül faragott rúnakövön látható Skandinávia eddig ismert legkorábbi Krisztus-ábrázolása. Az északabbra fekvő temetkezési halomba a 9. század végén a még pogány Gorm király temettette el feleségét Thyra királynét, majd halála után őt is mellé temették. Maradványaikat fiuk, Kékfogú Harald, az ország első keresztény királya temettette újra az akkor elkészült fatemplomba. A kisebb rúnakövet a királyné halálakor állíttatta férje, rajta egy, a feleségének címzett felirattal. A mostani templom legalább már a negyedik ugyanazon a helyen, három korábbi fatemplom tűzvészekben pusztult el. A jelenlegi kőtemplomban találták meg a 19. század végén az ország eddig ismert legrégebbi, 1100 körül keletkezett falfestményeit. 250px Petäjävesi ótemploma Kulturális (IV) Védett terület: 3 ha, puffer zóna: 48,4 ha, hivatkozás: 584Petäjävesi evangélikus ótemplomát, a skandináv templomépítészet egyik tipikus példáját 1765-ben építették. A helyszínt úgy választották ki, hogy csónakon és a téli jégtakarón is egyaránt megközelíthető legyen. A Jamsänvesi- és a Petäjävesi-tó közötti földnyelven álló épület külseje és alaprajza európai hatásokat mutat, a gótikus és reneszánsz stíluselemeket a hagyományos kelet-skandináviai építészet és fafaragás díszítőelemeivel ötvözi. A központi elrendezésű épület alaprajza egy egyenlő szárú kereszt, a zsindelyes kontytetőn gótikus hatások figyelhetők meg. A négyezet fölé egy nyolcszög alaprajzú tornyot emeltek, a hajók magas, boltozatos tetejét fenyőből készítették. Egyszerű oltárképe 1843-ban készült. A templomot 879 és 1920 között elhanyagolták, ekkor állapota leromlott. A 20. századi felújítás során felismerték az épület építészettörténeti jelentőségét, ezért a restaurálás során csak hagyományos alapanyagokat és technikát használtak. 250px Mcheta műemlékei (templomegyüttes) Veszélyeztetett világörökségi helyszínek listáján szerepelt 2009 és 2016 között Kulturális (III)(IV) Védett terület:3,8 ha, puffer zóna: 2382,5 ha, hivatkozás: 708A Tbiliszitől néhány kilométerre fekvő Mcheta, a Kartli Királyság fővárosa több mint 800 éven át az i. e. 3. századtól az i. sz. 6. századig jelentős politikai és kulturális központ volt. Kedvező fekvésének köszönhetően a terület már az i. e. 3. évezredben lakott volt. A Kartli Királyság Nagy Sándor birodalmának összeomlása után indult fejlődésnek. Az 1937-ben megkezdett ásatások során egy királyi rezidenciát egy fellegvár romjait, egy monolitikus szarkofágokat is rejtő nekropoliszt és egy 2. századra datálható, tárgyakkal teli női sírt tártak fel. A királyi rezidencia és a citadella közelében épültek ki a különböző mesterségekre szakosodott kézművesek megerősített negyedei. A város középkorban épített keresztény templomai és kolostorai kiemelkedő példái a Grúz Királyság művészetének, kultúrájának és fontos helyet foglalnak el a grúz kereszténység történetében. Itt áll az egyik legjobb állapotban fennmaradt kora keresztény templom, a Grúzia egyik legszentebb helyének számító, 586 és 605 között épített Dzsvari (Szent Kereszt)-kolostor. A Szvetichoveli székesegyház a 11. század elejére datálható és a Szamtavro-kolostor is körülbelül ugyanekkor épült. A székesegyház rejti az első keresztény grúz király III. Mirian és felesége sírját, míg a kolostor temploma Grúzia egyik legszebb görög kereszt alaprajzú építménye. A helyszín az épületek állagának romlása miatt 2009 és 2016 között a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listáján szerepelt. 250px Bagrati katedrálisa és a Gelati kolostor Veszélyeztetett világörökségi helyszínek listáján szerepelt 2010 és 2017 között Kulturális (IV) Védett terület: 4,2 ha, puffer zóna: 1246 ha, hivatkozás: 710A katedrális és a kolostor a középkori grúz építészet magas színvonaláról tanúskodik. A 10. század végén elkezdett és a 11. század első éveiben befejezett ortodox katedrálist III. Bagratról, az egyesített Grúzia első királyáról nevezték el. A nyugat-grúziai Kutaiszi városban fekvő templom, ami a maga korában az ország legnagyobb székesegyháza volt csak romokban maradt fenn. A 17. században pusztult el, amikor török megszállók kirabolták és megsemmisítették egyes részeit. Ekkor omlott be kupolája is. Belső díszítéséből faragott oszlopfők, oszlop- és boltozattöredékek, keresztek maradtak meg. A Gelati kolostor ezzel szemben ma is kiváló állapotban van, és megőrizte műalkotásainak jelentős részét is. IV. (Építő) Dávid grúz király alapította a 12. század elején és már nem sokkal ezután tudományos valamint oktatási központtá vált és Grúzia egyik szellemi központja lett. A kolostor főbb épületeit a 12. és a 17. század között emelték. A kolostor főtemploma, a hatalmas kupolával fedett a Mária-templom a 12. századra datálható. A tágas és a sok ablaknak köszönhetően világos belső tér falait falfestményekkel és mozaikokkal borították, ezek túlnyomó többsége ma is látható. A kolostor falain kívül egy nagyjából vele egyidős kórházépület maradványait tárták fel. A helyszín átfogó rekonstrukciós munkák miatt 2010 és 2017 között a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listáján szerepelt. 250px Az ősi Kiotó történelmi műemlékei Kulturális (II)(IV) Védett terület: 1 056 ha, puffer zóna: 3 579 ha, hivatkozás: 688A világörökségi helyszín a Nidzso-kastélyból, tizenhárom buddhista kolostorból és három sintoista szentélyből áll Kiotóban, Udzsiban és Ócuban. Kiotó a 8. század végétől a 19. század közepéig császári főváros, ezzel együtt az ország kulturális központja volt. A 15. század végén az Ónin-háborúban jelentős része megsemmisült majd az ezután betelepült kereskedők újjáépítették. A 16. századi politikai stabilitásnak köszönhetően építészete újra fejlődésnek indult a 17. században fontos zarándokhellyé vált. A helyszínhez tartozó épületek a (leginkább vallási) faépítészet és kertművészet fejlődését tükrözi. A Nidzsó-kastély 1601-ben épült a Togukava sógunok megrendelésére. A buddhista kolostorok egy részét eredetileg palotaként használták, jelentősek a hozzájuk tartozó teapavilonok és kertek, amik a zen buddhizmus szellemében épültek. Közéjük tartozik Saihó-dzsi mohakertje és a Rjóan-dzsi templom kertje. Jelentős művészi értéket képvisel az Udzsiban lévő 11. századi Bjódóin-templom is a fő csarnokában álló Buddha szoborral. 250px A Potala palota történelmi épületegyüttese, a Csokhang templom és a Norbulingka palota Kulturális (I)(IV)(VI) Védett terület: 60,5 ha, puffer zóna: 198,8 ha, hivatkozás: 707A Lhásza-völgyben 3700 méter magasan álló, a 7. században alapított Potala-palota, a dalai láma rezidenciája egyszerre vallási és világi építmény, palota is és kolostor is egyben. Legfontosabb része a Fehér Palota, egy több mint 320 méter hosszú épület benne a dalai láma trónjával és magánlakosztályaival. Ez az épületrész az 5. dalai láma, Loszang Gyaco idejében épült a 17. században. A palotaegyüttes középső részét foglalja el az aranyszínű tetővel borított később épített Vörös palota az előző dalai lámák kápolnáival és síremlékeivel. A Potala palota közel 130 ezer négyzetméteren terül el, körülbelül ezer helyiségből áll és Tibet egykori kormányzásában betöltött központi szerepét szimbolizálja. A gazdagon díszített épületegyüttes 1959-ig a tibeti kormány székhelye volt, ekkor a 14. dalai láma Indiába menekült. 2000-ben és 2001-ben a helyszínt kiterjesztették így most már hozzá tartozik a Norbpulingka (Kincses Kert) és a Dzsokhang-templom is. A palotákból, kertekből, pavilonokból álló Norbulingka a folyóparton helyezkedik el néhány kilométerre a Potala palotától. Ez a 18. századi épületegyüttes volt a dalai láma nyári rezidenciája. A Dzsonkhang templom egy szintén a 7. században alapított buddhista építmény, egyike Tibet legfontosabb templomainak. 250px A Vutang-hegység történelmi műemlékegyüttese Kulturális (I)(II)(VI) Hivatkozás: 705A Hupej tartományban emelkedő Vutang-hegy műemlékegyüttese az egyik legfontosabb taoista központ Kínában. A hely már az i. sz. 1-3. században is lakott volt, ekkor taoista remeték éltek itt. A Tang-korszakban fontos zarándokhellyé vált, ennek bizonyítékai 7. századból származó épületei. Később a Ming-dinasztia uralkodása alatt a 15. század elejétől a korábban kieső területen császári rendeletre nagyszabású építkezések kezdődtek, amelyeken egy időben munkások tízezrei dolgoztak. A műemlékegyüttest ekkor kilenc palotával, kilenc templommal, harminchat kolostorral hetvenkét sziklatemplommal egészítették ki, napjainkra összesen száznál is több vallási hely maradt meg. Az épületek megközelítését az utak mellett több mint száz kőhíddal tették lehetővé. Leghíresebb épületei közé tartozik a Legfőbb Harmónia Kolostora, valamint az Arany Csarnok ami egy teljes egészében bronzból készült 14 négyzetméteres épület egy 1612 méter magas hegycsúcson. A vallási és világi épületcsoport kialakításakor a kínai építészetnek egy majdnem ezeréves szakaszából származó legszebb és legmagasabb művészi színvonalú stíluselemeit használták fel.