Louis Émile Clément Georges Bernanos francia író, az I. világháború katonája. Monarchista beállítottságú katolikus,Allen, W. Gore (1948). "George Bernanos: A Mystic in the World," The Irish Monthly, Vol. 76, No. 903, pp. 414-416. kritikus volt az elitista gondolkodással szemben, és ellenezte az általa defetizmusként azonosított gondolkodást. Úgy vélte, ez vezetett Franciaország vereségéhez és végül Németország általi megszállásához 1940-ben, a második világháború idején.Tobin, Michael R. (2007). Georges Bernanos: The Theological Source of his Art. McGill-Queen's University Press. Két fő regénye, a Sous le soleil de Satan (1926) és a Journal d'un curé de campagne (1936) egy plébános körül forog, aki a világban uralkodó gonoszság és kétségbeesés ellen küzd.
Élete és pályafutása Bernanos Párizsban született, kézműves családban. Gyermekkorának nagy részét a Pas-de-Calais régióban fekvő Fressin faluban töltötte, amely regényeinek gyakori színhelye lett. Az első világháborúban katonaként szolgált, ahol részt vett a somme-i és verduni csatákban. Többször megsebesült.
A háború után biztosítási területen dolgozott, majd megírta a Sous le soleil de Satan (1926, A sátán árnyékában) című regényt. Az 1936-ban megjelent Journal d'un curé de campagne (Egy falusi plébános naplója) című művével elnyerte az Francia Akadémia regényi nagydíját.
A királypárti beállítottságú Bernanos, aki fiatalabb korában a Camelots du Roi (az Action FrançaiseAz Action Française egy francia szélsőjobboldali monarchista politikai mozgalom és a mozgalomhoz kapcsolódó folyóirat neve is. ifjúsági szervezete) tagja volt, 1932-ben szakított Charles Maurras-szalCharles-Marie-Photius Maurras (1868. április 20. - 1952. november 16.) francia író, politikus, költő és kritikus. és az Action Française-szal. A spanyol polgárháború kezdetén kezdetben támogatta Franco puccsátAz 1936. júliusi spanyol puccs egy nacionalista és katonai felkelés volt, amelynek célja a második spanyol köztársaság megdöntése volt, de a spanyol polgárháborút idézte elő; a nacionalisták a republikánusok ellen harcoltak Spanyolország irányításáért.Hellman, John (1990). "Bernanos, Drumont, and the Rise of French Fascism," The Review of Politics, Vol. 52, No. 3, pp. 441-459. miután azonban Mallorcán megfigyelte a konfliktust, és látta "a terrorizált népet", megundorodott a nacionalesektől, és Les grands cimetières sous la lune (1938, Napló az időmről) című könyvében bírálta őket. Ezt írta: "Illúzióim Franco tábornok vállalkozásával kapcsolatban nem tartottak sokáig – két-három hétig -, de amíg tartottak, lelkiismeretesen igyekeztem leküzdeni azt az undort, amelyet egyes emberei és eszközei váltottak ki belőlem."Georges Bernanos. A Diary of My Times, London: Boriswood, 1938, p. 85.
Az Európában növekvő politikai feszültségek miatt Bernanos 1938-ban családjával Dél-Amerikába emigrált, és Brazíliában telepedett le. Egészen 1945-ig maradt a Minas Gerais állambeli Barbacenában, ahol egy farm vezetésével próbálkozott. Három fia a II. világháború kitörése után visszatért Franciaországba harcolni, míg ő országa "szellemi kimerültsége" miatt dühöngött, amely szerinte az 1940-es összeomlás gyökere volt. Száműzetéséből gúnyolta a "nevetséges" Vichy-rezsimet, és a konzervatív Charles de Gaulle vezette nacionalista Szabad Francia Erők határozott támogatójává vált. Franciaország felszabadulása után De Gaulle meghívta Bernanost, hogy térjen vissza hazájába, és kormánypozíciót ajánlott neki. Bernanos valóban visszatért, de mivel csalódottan nem látta a szellemi megújulás jeleit, visszautasította, hogy aktív szerepet vállaljon a francia politikai életben.
Művei Regények Sous le soleil de Satan, Paris, Plon, 1926 Les Ténèbres (diptichon) L'Imposture, Paris, Plon, 1927 La Joie, Paris, Plon, 1929 (először 1928-ban jelent meg a "La Revue universelle" című folyóiratban) Un crime, Paris, Plon, 1935 Journal d'un curé de campagne, La Revue hebdomadaire, 1935-1936; Paris, Plon, 1936 Nouvelle histoire de Mouchette, Paris, Plon, 1937 Monsieur Ouine, Rio de Janeiro, 1943; Paris, Plon, 1946 Un mauvais rêve, posztumusz, Paris, Plon, 1950
Novellák és korai írások Dialogue d'ombres, Paris, Plon, 1955 Madame Dargent, Paris, La Revue hebdomadaire, 1922 Une nuit, Paris, La Revue hebdomadaire, 1928 Dialogue d'ombres, Paris, La Nouvelle Revue française, 1928
Színdarab Dialogues des carmélites, Paris, Seuil, 1949
Magyarul megjelent A sátán árnyékában (Sous le soleil de Satan) – Franklin, Budapest, 1936 (Külföldi regényírók) · Fordította: Just Béla Egy falusi plébános naplója (Journal d'un curé de campagne) – Wiko Ny., Kassa, 1943 · Fordította: Just Béla Ouine tanár úr (Monsieur Ouine) – Szent István Társulat, Budapest, 1947 (Katolikus szépírók) · Fordította: Füzesséry Katalin Bűntett. Regény (Un crime) – Kairosz, Szentendre, 1998 · · Fordította: Tompa Mária A Kármel napja (Dialogues des Carmélites) – Kairosz, Budapest, 2003 · · Fordította: Nemes KrisztinaEgy falusi plébános naplója (Journal d'un curé de campagne) – Szent István Társulat, Budapest, 2009 · · Fordította: Just Béla
Válogatott művek adaptációi Journal d'un curé de campagne: ez volt az első Bernanos-regény, amelyet filmre adaptáltak: Egy falusi plébános naplója (1951) címmel; Robert Bresson rendezte, Claude Laydu debütáló szerepében. A Mouchette-t Robert Bresson adaptálta azonos című filmre, amelyet 1967-ben mutattak be. Sous le soleil de Satan: regényét azonos című filmként adaptálták, 1987-ben készült Franciaországban. A film elnyerte az 1987-es cannes-i filmfesztiválon az Arany Pálma-díjat. Dialogues des Carmélites: 1947-ben Raymond-Léopold Bruckberger és Philippe Agostini forgatókönyvíró megbízásából Bernanos írta a párbeszédeket egy filmforgatókönyvhöz, amely Gertrud von Le Fort német írónő Die Letzte am Schafott című regénye alapján készült, a compiègne-i karmelita apácák 1794-es kivégzéséről.A Compiègne-i mártírok a franciaországi Compiègne-i Kármel 16 tagja volt: 11 sarutlan karmelita apáca, három világi nővér és két külsős. A terroruralom vége felé, 1794. július 17-én, a mai párizsi Place de la Nation helyén, guillotine által végezték ki, és a katolikus egyház boldoggá avatott mártírjaiként tisztelik őket. A forgatókönyvet annak idején elégtelennek ítélték. Bernanos halála után irodalmi végrehajtója, Albert Béguin fedezte fel a kéziratot. Bernanos örököseinek megsegítésére Béguin igyekezett kiadatni a művet, és engedélyt kért von Le Fort bárónőtől a publikálásra. A nő 1949 januárjában beleegyezett, és a jogdíjakból rá eső részt Bernanos özvegyének és gyermekeinek ajándékozta. A bárónő azonban azt kérte, hogy Bernanos darabja más címet kapjon, mint a novella. Béguin a Dialogues des Carmélites-t választotta, és a mű 1949-ben jelent meg. Lefordították németre, ott 1951-ben Die begnadete Angst (Az áldott félelem) címmel jelent meg, és még abban az évben Zürichben és Münchenben mutatták be. 1952 májusában került sor a francia színpadi bemutatóra a Théâtre Hébertot-ban. Francis Poulenc zeneszerző Bernanos művét azonos című operává dolgozta át, amelyet 1957-ben mutattak be a milánói Scalában. Bernanos darabjából 1960-ban filmet forgattak Jeanne Moreau főszereplésével.
Jegyzetek
Fordítás
További információk Georges Bernanos (1888-1948)
Kategória:1888-ban született személyek Kategória:1948-ban elhunyt személyek Kategória:Párizsiak Kategória:Francia írók