Halvax Gyula (Kaposvár, 1906. április 1. – Budapest, 1984. október 12.) magyar festő.
Élete
Apja, Halvax Ödön családias, jó kapcsolatban állt Rippl-Rónai Józseffel, a kaposvári Rómahegyen szőlőszomszédok voltak. Rippl megtanította a pasztell kezelésére és a saját dekoratív stílusára. Amikor látta, hogy a fogékony fiú a bútorokhoz támasztva festi képeit, egy festőállványt ajándékozott neki. Az érettségi után nem vették fel a főiskolára. Néhány hónapra a kecskeméti művésztelepre ment, ahol Révész Imrétől tanult. Tanulmányait egy év múlva a Képzőművészeti Főiskola tanári szakán Rudnay Gyula osztályában folytatta. Főiskolás éveiben is látogatta Rippl-Rónait, 1927-ben, röviddel a halála előtt portrét festett a beteg mesterről. Arcképei mély pszichológiai megfigyeléssel, a lelki sajátosságok, az egyéniségek legjellemzőbb kiemelésével készültek. 1929-ben Rudnay Gyula tanítványaként középiskolai rajztanári oklevelet szerzett. Rövid olaszországi tanulmányútja után főleg pasztell arcképeket, figurális kompozíciókat festett. Itáliai, majd franciaországi tanulmányútja után a Balatonnál és Somogy vármegyében festett. 1931-ben a Nemzeti Szalonban, 1934-ben Fiumében volt egyéni tárlata. A somogyi és balatoni tájak „festőpoétájának” nevezték. Noha római ösztöndíjas volt, tudatosan kerülte a novecento hatását. Enyhén szecessziós impresszionisztikus-naturalista tájképeket festett, világos, élénk, eleven színekkel.
Egyéni kiállítások 1931. Nemzeti Szalon, Budapest 1934. Quarnero G., Fiume, Olszország
Alkotások Alapvetően festőként van számontartva, de feltehetően játékból, kísérletezésből fakadóan kerámiákat is alkotott. Alkotásai rendszeres résztvevői különböző aukcióknak.
Jegyzetek
Kategória:1906-ban született személyek Kategória:1984-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar festők Kategória:Kaposvári képzőművészek