Bilkei Gorzó Nándor Gellért (születési nevén: Gorzó Nándor László; Gyoma, 1890. december 14. – Budapest, 1969. február 4.) magyar, szerzetes, tanár, levéltáros, szabadkőműves (a Corvin páholy tagja), politikus, nemzetgyűlési képviselő.
Életútja homályos, mivel olykor saját érdekei és körülményei vezették arra, hogy önéletrajzaiban időnként átalakítsa, átszerkessze és gyakorlatilag meghamisítsa saját történetét.
Életrajz Középiskolába az egri katolikus gimnáziumba járt, majd később két évig a József Műegyetemen tanult. 1910-ben felvételt nyert a premontrei rendbe, és felvette a Gellért nevet. Öt év után kilépett a rendből.
Pedagógiából és filozófiából diplomázott és doktorált a Budapesti Tudományegyetemen, a teológiai diplomát pedig a jászói prépostság főiskoláján szerezte. 1915 és 1918 között Rozsnyón tanított, itt lett tagja előbb a Szocialista, majd a Függetlenségi és 48-as (Károlyi) Pártnak. 1919 márciusában Gömör vármegye kormánybiztosává nevezték ki, majd a helyi direktórium elnöke lett. Budapestre - pontosabban Rákospalotára - költözését követően Rassay Károly politikai mozgalmához csatlakozott. A tanácsköztársaság idején vállalt pozíciói miatt a tanári pályától eltiltották.
Rákospalotán Pártos Zsigmonddal közösen vezetett egy vanília- és fahéjízesítőt és citromkoncentrátumot előállító gazdasági céget. Pártos korábban Krausz Simon titkára volt, és az 1930-as évek végi zsidóellenes törvényekig ingatlanforgalmazással foglalkozott. A korlátozó törvények miatt visszavonult, és régi barátját, Gorzót kérte fel, hogy mint tulajdonos képviselje újonnan alapított cégét.
1930 őszétől a Pázmány Péter Tudományegyetem jogtudományi karának hallgatója volt. 1935-ben Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye álispáni hivatalába került, ahol a sokszorosító iroda és a házi pénztár ellenőre, a központi választási iroda vezetője és a vármegyei segédhivatalok igazgatója is volt. A megyei levéltárban is voltak feladatai – ő rendezte például a levéltár szakkönyvtárát –, valamint úttörő munkát végzett a Pest Megyei Múzeum szervezésében is. 1939-ben nyugdíj biztosítása nélkül nyugdíjazták.
Az 1944-45-ös Szálasi-féle nyilas korszakban részt vett az ellenállási mozgalomban, később párttisztségei voltak. 1953-ban koholt vádak alapján elítélték, de amnesztiát kapott, később alkalmi munkákból élt. Résztvevője volt az 1956-os magyar forradalomnak, majd deportálták.
Magánélete Négyszer nősült meg, de csak egy lánya született.
Válogatott művei
Döbrentei Gábor és a jászóvári premontreiek viszonya a régi magyar nyelvemlékek ügyében (1914) Rádai Ráday Pál (monográfia, 1915) Hámán (tragédia, 1920) Versek (versgyűjtemény, 1934) A magyar szabadságküzdelmekről és a polgári demokráciáról (1947)
Jegyzetek
Fordítás
Források magyar nyelvű életrajz önéletrajz magyar nyelvű életrajz magyar nyelvű életrajz https://opac-nevter.pim.hu/ro/record/-/record/display/manifestation/PIM56197/0ed19ae3-f89a-43c8-aed6-c341521a6bf9/solr/0/24/0/1/authorOrder/ASC Berényiné Kovács Gyöngyi: A Pest Megyei Levéltár története és a megyei levéltárak megítélése a magyar levéltárügyben 1920 és 1947 között. Doktori disszertáció, 2017.
Kategória:Budapestiek Kategória:Magyarországi szabadkőművesek Kategória:A Pest (Vár)megyei Levéltár levéltárosai Kategória:Magyarországi politikusok Kategória:1890-ben született személyek Kategória:1969-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar premontrei szerzetesek Kategória:Országgyűlési képviselők (Ideiglenes Nemzetgyűlés) Kategória:Polgári Demokrata Párt-tagok