jobbra|bélyegkép|300x300px| IDF-katona egy frissen felfedezett alagutat néz a Gázai övezetben A Gázai övezet alatti hatalmas alagúthálózatot hadviselés céljára is használják a csempészet mellett. A földalatti alagúthálózat lehetővé teszi az alagút-hadviselést a Hamász és más militáns csoportok számára, hogy a fegyvereiket tárolják, a föld alatt találkozzanak és észrevétlenül mozogjanak, kommunikáljanak, kiképzéseket tartsanak, támadásokat indítsanak, túszokat szállítsanak, és anélkül rejtőzzenek el, hogy az izraeli vagy egyiptomi hatóságok észlelnék őket.
A Gázai övezetben található alagúthálózat teljes hossza és méretei nem ismertek, a részleteket az érintett felek titokban tartják. A Palesztin Nemzeti Hatóság vezetője, Ismail Haniyeh 2016-ban jelezte, hogy az alagúthálózat kétszerese a Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front által a vietnami háború idején épített Củ Chi alagúthálózat méretének. Daniel Rubinstein 2015. februárjában egy privát információra hivatkozva azt írta, hogy Izrael hosszú alagutat fedezett fel a 2014-es gázai háború során, amelynek egyharmada Izrael területe alatt húzódott. Az Ynet munkatársa, Alex Fishman ugyanezt az adatot közölte 2017-ben. A Haaretz riportere, Yaniv Kubovich 2021 júniusában arról számolt be, hogy a Hamász "több száz kilométernyi alagutat épített a Gázai övezet alatt", miután az alagútrendszer egy része megrongálódott a Falak Őre hadművelet során. bélyegkép|IDF animáció a gázai alagúthálózatról Az alagútrendszer számos gázai település alatt fut, mint például Hán Júnisz, Jabalia és a Shati menekülttábor alatt. Az alagút bejáratait jellemzően épületek, például magánházak vagy mecsetek belsejében rejtik el, vagy más módon álcázzák, így akadályozva a légi képalkotással vagy drónokkal történő észlelést. Eyal Weizman szerint "a legtöbb alagútnak több hozzáférési pontja és útvonala van, amelyek lakóházakból vagy akár csirkeólakból indulnak, főúttá egyesülnek, majd ismét több külön járatba ágaznak el, amelyek a túloldalon lévő épületekbe vezetnek." A 2014-es gázai háború során az IDF „bonyolult alagúthálózatot talált, számos be- és kilépő aknafedéllel ellátva”, és „[a] fő alagút gyakran kettévált, és helyenként párhuzamos útvonalak is voltak”. Az alagutak általában 20-30 méterel a felszín alatt találhatóak. Átlagosan minden alagút körülbelül 1-2 méter széles, elektromos árammal, lámpákkal és esetenként szállításra alkalmas sínekkel felszerelt. Az alagutak gyakran olyan csapdák, melyek rögtönzött robbanószerkezetekkel vannak felszerelve.
Az alagutak felkutatásával megbízott IDF mérnök a Haaretznek azt nyilatkozta, hogy három, 2013-ban felfedezett alagút nyitotta fel az izraeliek szemét az alagúthálózat arányairól. A mérnök leírta: "széles alagutak, belső kommunikációs rendszerekkel, amelyeket mélyen a felszín alá ástak, az oldalaikat betonréteggel erősítették meg", amelyekben "minden nehézség nélkül, felegyenesedve lehetett sétálni". Az izraeli hadsereg szóvivője azt mondta, hogy az alagútrendszer "olyan, mint a földalatti, a metró".
2022 novemberében az ENSZ palesztin menekültekkel foglalkozó segély- és munkaügynöksége (UNRWA) arról számolt be, hogy alagutat talált az ügynökség által üzemeltetett általános iskola alatt. "Az Ügynökség határozottan tiltakozott az illetékes gázai hatóságoknál, kifejezte felháborodását és elítélte azt, hogy az egyik létesítményük alatt ilyen építmény helyeztek el", a szervezet szerint "ez a nemzetközi jog megsértése valamint az Ügynökség semlegességének súlyos megsértése is" amely "jelentős biztonsági és biztonsági kockázatoknak teszi ki a gyermekeket és az Ügynökség alkalmazottait." Az UNRWA közleménye szerint az ügynökség "elkerítette a területet, és sürgős intézkedéseket tett az iskola újbóli biztonságossá tételére, beleértve az üreg végleges lezárását".
2023. október 24-én a Hamász szabadon engedte a 85 éves Yocheved Lifshitz-et, akit túszul ejtettek a Hamász Izrael elleni 2023. október 7-i támadásában. Lifshitz leírta, hogy két-három órát kellett nedves alagutakban gyalogolnia, amíg ő és túsztársai egy nagy terembe értek. Lifshitz azt mondta az újságíróknak, hogy a Hamásznak "hatalmas alagúthálózata" van, amely "pókhálóra" hasonlít. Lifshitz szerint a Hamasz viszonylag tiszta szobákat készített elő számukra, matracokkal a padlón, a túszokat rendszeresen látogatták orvosok a föld alatti börtönükben. jobbra|bélyegkép|250x250px| Fénykép egy 2014-ben felfedezett gázai alagútaknáról A hadviselés céljára használt alagúthálózat elődei a Gázai övezetet Egyiptommal összekötő csempészalagutak voltak. Alagutak kötik össze Rafah egyiptomi és gázai oldalát az 1980-as évek eleje óta, amikor is a Philadelphi-út mesterségesen kettéosztotta a várost. Az alagutak mérete, kifinomultsága és jelentősége a 2007-es egyiptomi és izraeli gazdasági blokád következtében az alagutak egyre kifinomultabbak, hosszabbak lettek valamint több célra használják őket.
Az Izraelbe vezető alagutakat erre szakosodott rafahi családok építették, akik kereskedelem és csempészet céljából épített egyiptomi alagutak ásására szakosodtak. Eado Hecht, a földalatti hadviselésre szakosodott izraeli védelmi elemző szerint „[a] földalatti komplexumok koncepciójukban meglehetősen hasonlítanak a dél-vietnami dzsungelek alatt ásott Viet Cong alagutakhoz, bár a kivitelezés minősége jobb, betonfalakkal, tetővel, villanyárammal és hosszú tartózkodáshoz szükséges egyéb felszerelésekkel vannak ellátva."
Az izraeli hadsereg becslései szerint 2014-ben a Hamasz körülbelül 30-90 millió dollárt költött, és 600 000 tonna betont használt fel három tucat alagút építésére.Fitch, Asa, Rory Jones and Adam Entous. "Early Failure to Detect Gaza Tunnel Network Triggers Recriminations in Israel: Israel Estimates Gaza Tunnels Cost Hamas $90 Million to Build." The Wall Street Journal. 10 August 2014. Becslések szerint egy-egy alagút építése 3 millió dollárba került.
A Mako hálózat az alagutak építésének körülményeiről a következőket tette közzé egy meg nem nevezett izraeli informátorra hivatkozva, aki azt mondta, hogy dolgozott az építkezéseken: a munkások napi 8-12 órát töltöttek az építkezéssel veszélyes körülmények között, és a havi bérük 150-300 dollár volt. A Hamász elektromos vagy pneumatikus légkalapácsokat használt az alagutak fúrásához. Az alagutakat 18–25 méter mélyen a föld alá ásták, napi 4–5 métert haladtak előre. Az alagutakat általában homokos talajon keresztül fúrták, és a tetőt tartósabb agyagréteggel kellett alátámasztaniuk. Az alagutakat az egyes alagutak mellett levő műhelyekben gyártott betonpanelekkel is megerősítették. 2014-ben Yiftah S. Shapir és Gal Perel szerint egy alagút építésének költsége körülbelül 100 000 dollár volt, és körülbelül három hónapig tartott az építkezés.
Az Al-Monitor beszámolója szerint az alagutakat ásó munkások hosszú időt töltenek a föld alatt, és egy kerékpárhoz hasonló pedálos, lánccal ellátott eszközt használnak, hogy hanyatt fekve és lábbal pedálozva fúrják át a földet.
Az alagutak építése és használata halálos veszélyekkel jár a robbanóanyagok véletlenszerű felrobbanása és az alagút esetleges beomlása miatt. A Hamász jelentése szerint 2017-ben fegyveres szárnyának 22 tagja halt meg alagútbalesetben; Egy másik fegyveres 2018. április 22-én halt meg.
Stratégiai célok és használat Dr. Eado Hecht,https://www.mideastdig.com/wp-content/uploads/2017/01/testimony.pdf egy, a földalatti hadviselésre szakosodott izraeli védelmi elemző szerint „Gázában a felszín alatt háromféle alagút létezett: csempészalagutak Gáza és Egyiptom között; Gázán belüli védelmi alagutak, amelyek parancsnoki központoknak és fegyverek tárolására szolgálnak; és – a védelmi alagutakhoz kapcsolódó – Izrael elleni, a határokon átnyúló támadásokhoz használt offenzív alagutak”, amelyeken keresztül izraeli katonákat és civileket tudnak megtámadni, elfogni és túszul ejteni. bélyegkép|Túra a Gázai övezet egy alagútjában A Jerusalem Center for Public Affairs, egy izraeli biztonsági think tank az alagút-hadviselést az erőegyensúly megváltoztatására irányuló kísérletként írja le: "Az alagútháború hatékony eszközt biztosított a technológiailag jobban felszerelt ellenféllel szembenéző fegyvereseknek a légi fölény elleni küzdelemhez." A központ szerint az alagutakban rakétakilövőket rejtenek el, megkönnyítik a stratégiai célpontok, például a Ben-Gurion repülőtér elleni támadásokat, és lehetővé teszik az Izrael területére történő behatolást.
A The Washington Post egyik vezércikke szerint az alagutak építéséhez "több tonna betont használnak fel, amelyre inkább lakóépületek számára lenne égetően szükség", ezen kívül a civileket is veszélyeztetik, mivel polgári otthonok alatt épültek, például a "sűrűn lakott Shijaiyah kerületben" és az al-Wafa és a Shifa kórház alatt.
Felhasználás védelmi célokra Az Al-Monitor jelentésében a Gázán belül valamint a határokon kívül épült alagutakról írt, amelyek két célt szolgálnak: fegyverek tárolását és elrejtését, beleértve a rakétákat és hordozórakétákat, ezen kívül biztonságos szabad mozgást biztosítanak a Hamász fegyvereseinek. A jelentés rámutatott, hogy ez utóbbi funkciót az ún. „biztonsági alagutak” szolgálják: „A Hamász minden egyes vezetője, a legalacsonyabb beosztású bürokratáktól a legmagasabb rangú vezetőkig igen jól ismeri az ő és családja számára kijelölt biztonsági alagúthoz vezető utat." A Hamász katonai szárnya, a Kasszam-brigádok huszonhárom fegyverese túlélte a 2014. július 17-i izraeli bombázást, sikerült életben maradniuk, de az augusztus elején életbe lépő tűzszünetig egy alagútban bújtak el. 2013 októberében Ihab al-Ghussein, a Palesztin Nemzeti Hatóság belügyminisztériumának szóvivője úgy jellemezte az alagutakat, mint Gáza „önvédelméhez való jogának” gyakorlását. 2014 októberében a Hamász akkori vezetője, Khalid Mishal tagadta, hogy az alagutakat valaha is civilek megtámadására használták volna: "Használták az alagutakat civilek vagy városok lakóinak megölésére? Nem. Soha! A Hamász vagy arra használta őket, hogy az izraeli hadsereg hátsó vonalai mögött csapjanak le, vagy katonai helyszíneket támadtak meg... Ez azt bizonyítja, hogy a Hamász csak megvédi magát."
Az alagutak fegyverek és fegyveresek elrejtésére és védelmére szolgálnak, megkönnyítik a kommunikációt, megnehezítik a levegőből történő felderítést. Khalid Meshal, a Hamász vezetője a Vanity Fairnek adott interjúban elmondta, hogy az alagútrendszer egy önvédelmi egység, amelynek célja, hogy akadályokat állítson Izrael erőteljes katonai arzenálja elé, és ellencsapásokat hajtson végre az IDF vonalai mögött. Elismerte, hogy az alagutakat Izraelbe való beszivárgásra használják, de azt mondta, hogy a támadó műveletek soha nem okozták civilek halálát Izraelben, és tagadta az izraeli civilek elleni tervezett tömeges támadásokat.Adam Ciralsky, 'Hamas’s Khalid Mishal on the Gaza War, Tunnels, and ISIS,' Vanity Fair 21 October 2014.
1989-ben a Hamász logisztikai tisztje és fegyvercsempész, Mahmúd al-Mabhouh egy csempészalagúton keresztül Egyiptomba szökött az IDF erői elől.
A 2012-es Felhőoszlop hadművelet során a palesztin fegyveresek gyakran használták az alagutakat és bunkereket fedezékül az izraeli légicsapások ellen.
Támadásra történő felhasználás