Carlo Ginzburg olasz történész és esszéista, a mikrotörténelem területének képviselője.
Életrajza A zsidó származású LeoneLeone Ginzburg (1909. április 4. - 1944. február 5.) olasz szerkesztő, író, újságíró és tanár, valamint jelentős antifasiszta politikai aktivista és az ellenállási mozgalom hőse volt. és Natalia Levi GinzburgNatalia Ginzburg (született Levi; 1916. július 14. - 1991. október 7.) olasz írónő. fia (zsidó apától és katolikus anyától), Andrea GinzburgAndrea Ginzburg közgazdász testvére. A Pisai Egyetemen és a Scuola Normale-on, majd a londoni Warburg Intézetben tanult; modern történelmet tanított a Bolognai Egyetemen, majd a Harvardon (Boston), a Yale-en (New Haven), a Princetonon és a Los Angeles-i UCLA-n (ahol az olasz reneszánsz történetének tanszékét is betöltötte). 2006 és 2010 között a pisai Normale egyetemen az európai kultúrák történetét tanította.
Az újkor kezdetén a vallási attitűdök és a népi hiedelmek figyelmes kutatója. 1966-ban jelent meg az I BenandantiCarlo Ginzburg szerint a benandanti (szó szerint "jó járókelők") egy pogány-sámánisztikus paraszti kultusz tagjai voltak, amely a föld termékenységén alapult, és amely a 16-17. század körül volt elterjedt Friuliban. című tanulmánya a 16. századi Friuli-i paraszti társadalomról, amely az inkvizítori perekhez kapcsolódó feltűnő dokumentumanyag alapján világít rá, a paraszti világban széles körben elterjedt összetett hiedelemrendszer – amely valószínűleg egy ősi, sámáni vonásokkal rendelkező agrárkultusz fejlődésének eredménye – és az inkvizítorok általi értelmezése közötti dialektikus kapcsolatot, akik hajlamosak voltak a boszorkányság kodifikált formáival való leegyszerűsítő egyenlősítésre. Egyes történészek különböző kritikákat fogalmaztak meg Ginzburg benandanti-értelmezésével kapcsolatban: Cohn azt írta, hogy a forrásokban semmi sem igazolja azt az elképzelést, hogy a benandanti egy régi termékenységi kultusz továbbélése lenne;Norman Cohn, Europe's Inner Demons: An Enquiry Inspired by the Great Witch-Hunt, Sussex and London, Sussex University Press and Heinemann Educational Books, 1975, p. 223. Hutton azt írta, hogy Ginzburg állítása, miszerint a benandanti hagyományai a kereszténység előtti gyakorlatok továbbélése, tökéletlen fogalmi alapokon nyugszik,Ronald Hutton, The Triumph of the Moon: A History of Modern Pagan Witchcraft, Oxford University Press, New York, 1999, p. 278. és semmilyen okirati bizonyíték nem támasztja alá.Ibid., p. 277.
Az Il formaggio e i vermi (1976) című művében azonban egy 16. századi friuli molnár, Menocchio hányattatásait vizsgálja, akit a római inkvizíció kétszer is bíróság elé állított, egyszer életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték (később rossz egészségi állapota és családja bizonytalan gazdasági helyzete miatt kegyelmi aktussal szabadult), majd visszaesőként és állhatatlanként máglyán égették el. Ginzburg ebben a könyvében – ismét bírósági iratok elemzése alapján – rávilágít Menocchio kulturális, filozófiai, politikai és vallási orientációinak meglepően változatos, a "magas" kultúra hatásaira csak minimálisan visszavezethető univerzumának különböző aspektusaira.
A mentalitástörténeti kutatások terén szerzett tapasztalatai révén, amelyeket általában jelentéktelennek tűnő, de valójában széles körben elterjedt irányzatok emblematikusnak ítélt alakok elemzése révén végzett, felkérték, hogy írja meg a Folklore, Magia, religione című esszét Einaudi Storia d'Italia (I caratteri originali – Az eredeti szereplők) című művének első kötetébe. Az 1980-as években Giovanni Levivel együtt rendezte a "Microstorie" sorozatot Einaudi számára.
Tagja a Communications című folyóirat tudományos tanácsának.
Anna Rossi-Doriával kötött (később felbontott) házasságából két lánya született: Silvia, művészettörténész, és Lisa, filozófiatörténész és író.
Elismerései Az Occhiacci di legno című esszéjével 1998-ban elnyerte a Viareggio-díjat non-fiction kategóriában.
A firenzei Accademia delle arti del disegno levelező akadémikusa és az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. 1992-ben megkapta az Aby Warburg-díjat, 2005-ben pedig az Accademia dei Lincei történelmi tudományokért járó Feltrinelli-díját.
Negatív és nem ünnepi értelemben 2010-ben megkapta az Accademia dei Lincei Balzan-díját.Vincitori del Premio nel 2010 , dal sito della Fondazione internazionale Premio Balzan.
1993-ban a jobboldali francia "Club de l'horloge" (ma "Carrefour de l'horloge") agytröszt a díjellenes Prix LyssenkoA Carrefour de l'horloge minden évben Lyssenko-díjat (prix Lyssenko) adományoz olyan személyeknek, akik írásaikkal vagy tetteikkel "példaértékűen hozzájárultak a tudományos vagy történelmi dezinformációhoz". díjjal tüntette ki.Le Club de l'Horloge
Művei I benandanti. Ricerche sulla stregoneria e sui culti agrari tra Cinquecento e Seicento, Torino, Einaudi, 1966; új kiadás, Einaudi, 1972, 2002; a szerző új utószava, Collana L'oceano delle storie n.26, Milano, Adelphi, 2020, I costituti di don Pietro Manelfi, Firenze, Sansoni, 1970. Il nicodemismo. Simulazione e dissimulazione religiosa nell'Europa del Cinquecento, Torino, Einaudi, 1970. Folklore, magia, religione, in Storia d'Italia, vol. 1: I caratteri originali, Torino, Einaudi, 1972. Giochi di pazienza. Un seminario sul «Beneficio di Cristo», Torino, Einaudi, 1975 (Adriano Prosperi-vel) Geografia dell'Italia e dell'Europa, Bologna, Zanichelli, 1977 (Lisa Foával és Silvio Paoluccival) Il formaggio e i vermi. Il cosmo di un mugnaio del Cinquecento, Torino, Einaudi, 1976, szerk. 1999, 2009; a szerző új utószava, Collana L'oceano delle storie n.24, Milano, Adelphi, 2019, Spie. Radici di un paradigma indiziario, in Crisi della ragione, szerkesztette Aldo Gargani, Torino, Einaudi, 1979, pp. 57–106 Indagini su Piero. Il «Battesimo», il ciclo di Arezzo, La «Flagellazione» di Urbino, Collana Microstorie n.1, Torino, Einaudi, 1981; négy függelékkel kiegészítve, II. előszó a szerzőtől, Collana Saggi, Einaudi, 1994, ; Collana Biblioteca, Einaudi, 2001, ; új utószó a szerzőtől, megújult ikonográfia, Collana Imago n.8, Milano, Adelphi, 2022, Storia notturna. Una decifrazione del sabba, Torino, Einaudi, 1989, új kiadás, 2008; Collana Il ramo d'oro n.67, Milano, Adelphi, 2017, Il giudice e lo storico. Considerazioni in margine al processo Sofri, Torino, Einaudi, 1991; új kiadás, Milano, Feltrinelli, 2006. Miti emblemi spie. Morfologia e storia, Torino, Einaudi, 1986; n.ed. 2000. [Esszégyűjtemény: Stregoneria e pietà popolare (1961), Da A. Warburg a E.H. Gombrich (1966), L'alto e il basso (1976 angolul), Tiziano, Ovidio e i codici della figurazione erotica nel Cinquecento (1978), Spie (1979), Mitologia germanica e nazismo (1984) e Freud, l'uomo dei lupi e i lupi mannari (korábban kiadatlan)] Jean Fouquet. Ritratto del buffone Gonella, Modena, Franco Cosimo Panini, 1996 Occhiacci di legno. Nove riflessioni sulla distanza, Milano, Feltrinelli, 1998 Premio Viareggio Rapporti di forza. Storia, retorica, prova, Milano, Feltrinelli, 2000; Macerata, Quodlibet, 2022, Nessuna isola è un'isola. Quattro sguardi sulla letteratura inglese, Milano, Feltrinelli, 2002 Un dialogo, con Vittorio Foa, Milano, Feltrinelli, 2003 Il filo e le tracce. Vero falso finto, Milano, Feltrinelli, 2006 Premio Brancati 2007 Paura, reverenza, terrore. Rileggere Hobbes oggi, Monte Università Parma, 2008; n. ed., Collana Imago n.1, Milano, Adelphi, 2015, Nondimanco. Machiavelli, Pascal, Collana Saggi. Új sorozat No. 81, Milano, Adelphi, 2018,
C.G. e Bruce Lincoln, Il vecchio Thiess, Un lupo mannaro baltico tra caso e comparazione, Roma, Officina Libraria, 2022 (ed. or. University of Chicago Press, 2020)
Magyarul megjelent A sajt és a kukacok. Egy XVI. századi molnár világképe (Il formaggio e i vermi) – Európa, Budapest, 1991 (Mérleg) · Fordította: Barna Imre, Galamb György János, Gál Judit Éjszakai történet. A boszorkányszombat megfejtése (Storia notturna) – Európa, Budapest, 2003 · · Fordította: Gál Judit Nyomok, bizonyítékok, mikrotörténelem – Kijárat, Budapest, 2010 (Spatium) · · Fordította: Farkas Krisztina, Scheibner Tamás, Paksy Eszter, Farkas Henrik, Tamás Ábel · Szerk., előszó: K. Horváth Zsolt
Jegyzetek
Fordítás
További információk Ginzburg, Carlo
Kategória:1939-ben született személyek Kategória:2026-ban elhunyt személyek Kategória:Olasz történészek Kategória:Torinóiak