Dzanabadzar Gombodordzsin (Өндөр гэгээн Занабазар; 1635 – Peking, 1723) mongol buddhista pap és politikai vezető, az első Dzsepcundamba Kutuktu.
A mongol művelődés és művészet sokoldalú tehetsége, művelt tudós, aki a költészet, zene, festészet, orvostudomány, építészet területén egyaránt jártas volt. Irodalmi alkotásokat tanulmányozott, buddhista szövegeket fordított, és maga is alkotott imákat. Vallási szobrokat is készített bronzból, amelyek közül sok ma is megcsodálható templomokban és múzeumokban.
Élete bélyegkép|jobbra|225px|Amarbajasglant kolostor Apja Gombodorj (1594–1655), egyike annak a három kalk kánnak, aki származását Dzsingisz kánhoz vezette vissza. Gyermekkorában vallásos neveltetésben részesült, 15 éves korától Loszang Gyaco, az ötödik dalai láma és Loszang Csöki Gyalcen, a negyedik pancsen láma személyes tanításaiban részesült. A híres tibeti történetíró, Táranátha (1575–1634) megtestesüléseként ismerték el.
1688-ban a dzungárokDzsungária megszállták Mongóliát, Dzanabadzar Belső-Mongólia területére menekült. 1691-ben meggyőzte a kalhaz vezetőket, hogy ismerjék el Kang-hszi kínai császár felsőbbrendűségét. 1693-ban Pekingbe, később Jeholba ment. 1701-ben tért vissza Mongóliába, ahol az Erdenedzuu kolostorban telepedett le. 1723-ban Jung-cseng kínai császár meghívására Pekingbe ment, ahol a feltételezések szerint meggyilkolták. Halála után hamvait Mongóliába vitték, és az Amarbajasglant kolostorban temették el.
Tevékenysége Felnőttként jelentős időt töltött a császári udvarban, több alkotása az uralkodók ihletésére készült. Műveinek stílusjegyei közé tartozott az ikonográfia követése, pontos ismerete, a nagy méret, a figurák természetes ábrázolása, a kézfejek és ujjak plasztikus megformálása. A mongol portréművészet megalapítójának tartják.
Élete során kolostorokat alapított, megtervezte a Nagy Kolostor Nagy Gyűlés Csarnokát, megszervezte az általa alapított kolostorok életét és rendjét.
bélyegkép|jobbra|225px|Dzanabadzar Múzeum
A szanszkrit és tibeti fordítások megkönnyítésére 1686-ban a három szent nyelv szavainak lejegyzésére kifejlesztett egy új írásrendszert a mongol nyelv írásához, a szojombót. Vallási témájú költeményeket alkotott tibeti nyelven, szertartási szövegeket hozott létre, szent könyveket másolt. Korabeli festményeket is neki tulajdonítanak, a szobrászatban kiemelkedő alkotó volt. Személyében egyesült a világi és az egyházi hatalom, ezért a politikában is döntő szerepet játszott. Tevékenysége révén Mongólia nemzeti jelképévé vált.
Legenda A legenda szerint Dzanabadzar felesége ugyanolyan képzett szobrász volt, mint ő. Az asszony 18 évesen halt meg, és a hamvait szent könyvek nyomtatására használták fel. Dzanabadzar állítólag az ő modellje alapján készítette el két szobrát. A fehér Tara fiatal szűzként, a zöld TaraA védelem és a megbocsátás istennője. testileg érett és érzéki nőként mutatja be az elvesztett kedvest.
Emlékezete 1965-ben Ulánbátorban megnyitotta kapuit a Dzanabadzar Szépművészeti Múzeum, amely műveinek legnagyobb gyűjteményét tartalmazza. A Dzanabadzar Buddhista Egyetemet 1970-ben alapították Ulánbátorban. 2009-ben róla nevezték el a Zanabazar dinoszaurusz nemzetségét, amelynek maradványait Mongóliában fedezték fel.
Képgaléria Művészeti alkotásai
Jegyzetek
Fordítás
Források Dzanabadzar, Gombodordzsín Eötvös Loránd Tudományegyetem, Ókori és keleti művészet Zolzaya, M. (2009). The teaching about violence of Undur Gegeen Zanabazar. The History of Mongolian Ethics. , Ulaanbaatar, Arvin Sudar
Kategória:1635-ben született személyek Kategória:1723-ban elhunyt személyek Kategória:Buddhista vallási vezetők