Jules (Émile Frédéric) Massenet (Montaud, 1842. május 12. – Párizs, 1912. augusztus 13.) francia zeneszerző. Leginkább operáiról híres, melyek nagyon ismertek voltak a 19. század végén és a 20. század elején, de később feledésbe merültek, és csak az 1980-as évek óta kerülnek elő ismét. Kivételt képeznek ez alól a Manon és a Werther, amelyek száz éve folyamatosan műsoron vannak.
Élete Massenet Montaud-ban született, egy félreeső falucskában, amely napjainkban Saint-Étienne város része. Tizenegy éves korában a családjával Párizsba költözött, hogy a párizsi Consevatoire tanulója lehessen. 1862-ben megnyerte a Római-díjat, és három évet Rómában is töltött. Az első operája – egyfelvonásos darab – bemutatására 1867-ben került sor az Opéra Comique-ben, de Csajkovszkij és Gounod elismerését a drámai Mária Magdolna című oratóriumával vívta ki.
bélyeg|balra|Az ifjú Jules Massenet
A francia–porosz háborúban katonaként szolgált, így ez idő alatt nem komponált, de a háború 1871-es befejezése után visszatért eredeti hivatásához. 1878-tól a párizsi zenekonzervatórium zeneszerzés-professzora volt, tanítványai között találjuk Gustave Charpentier-t, Reynaldo Hahnt és Charles Koechlint. A legnagyobb sikert az 1884-ben komponált Manon, az 1892-es Werther és az 1894-ben megírt Thaïs hozta meg számára. Későbbi említésre méltó operája még a Don Quichotte, amelyet Monte-Carlóban, 1910-ben adtak elő a legendás orosz basszista, Fjodor Saljapin címszereplésével.
Massenet Wagner leitmotiv technikáját használta, egy kis gall könnyedséggel megtoldva, amelynek eredménye a néhány kritikus által édeskésnek tartott stílus. A száraz és szigorú Vincent d’Indy például így nyilatkozott róla: „un érotisme discret et quasi-réligieux”, míg az újságíró Léon Daudet ki nem állhatta Massenet viselkedését, ami szerinte olyan, mint „a lantmadár lángoló érzékisége vagy a tollait szétnyitó páva”. Mindazonáltal Massenet életében a világ egyik legsikeresebb és legnépszerűbb zeneszerzője volt, és legremekebb zenéi mai napig tartó vitalitást és bájt hordoznak. Tökéletes muzsikus, man-of-the-theatre és teljesen egyedi, kreatív művész, akinek a zenéje senkiével össze nem téveszthető.
Operái mellett komponált szvitkoncerteket, balettzenéket, oratóriumokat és kantátákat, valamint hozzávetőlegesen kétszáz dalt is. Néhány művének énekhang nélküli változata széles körű népszerűségnek örvend és gyakran játsszák őket, ilyen például a Méditation réligieuse a Thaïs című operából, amely zenekarral kísért hegedűszóló, de ilyen az Aragonaise a Le Cid operájából és az Élégie zongoraszóló. Az utóbbi két művet zongoratanulók is gyakran játsszák.
Művei Operák Les deux boursiers (elveszett) – 1859 Esmerelda (elveszett) – 1865 Noureddin (elveszett) – 1865 Valéria (elveszett) – 1865 La grand'tante (A nagynéni) – 1867 La coupe du roi de Thulé (elveszett) – 1867 Le Florentin (elveszett) – 1868 Manfred (befejezetlen) – 1869 Méduse (befejezetlen) – 1870 Don César de Bazan – 1872 L'adorable bel'-Boul''' (elveszett) – 1874 Les templiers (elveszett) – 1875 Bérangère et Anatole (a szerző visszavonta) – 1876 Le roi de Lahore (Lahore királya) – 1877 Robert de France (elveszett) – 1880 Hérodiade – 1881 Les Girondins (elveszett) – 1881 Montalte (elveszett) – 1883 Manon – 1884 Le Cid (Cid) – 1885 Esclarmonde – 1889 A mágus – 1891 Werther – 1892 Thaïs – 1894 Le portrait de Manon (Manon portréja) – 1894 La Navarraise (A navarrai lány) – 1894 Sappho – 1897 Cendrillon (Hamupipőke) – 1899 Grisélidis – 1901 Le jongleur de Notre-Dame (Miasszonyunk bohóca) – 1902 Chérubin – 1905 Ariane – 1906 Thérèse – 1907 Bacchus – 1909 Don Quichotte (Don Quijote) – 1910 Róma – 1912 PanurgePanurge – 1913 Kleopátra – 1914 Amadis – 1922
Oratóriumok és kantáták David Rizzio – 1863Marie-Magdeleine – 1873Ève – 1875Narcisse – 1877La Vierge – 1880Biblis – 1886La Terre Promise – 1900
Balettek Le Carillon – 1892Cigale – 1904Espada – 1908L'histoire de Manon – 1974
Zenekari művek Première suite d'orchestre – 1867Scènes hongroises – 1870Scènes pittoresques – 1874Scènes dramatiques – 1875Scènes napolitaines – 1876Scènes de féerie – 1881Scènes alsaciennes – 1882Fantaisie pour violoncelle et orchestre – 1897Concerto pour piano et orchestre – 1903
Dalgyűjtemények Poëme d'Avril (Armand Silvestre) – 1868Poëme pastoral (Florian és Armand Silvestre) – 1872Chansons des bois d'Amaranthe (M. Legrand) – 1901
Dalok
Fordítás
Ajánlott irodalom Schmidl, Stefan: Jules Massenet. Sein Leben, sein Werk, seine Zeit''. Mainz, 2012. Schott Musik. További információk www.jules-massenet.com
Partitúrák és zongorakivonatok az Indiana University Bloomington Libraries oldalán: Werther Manon Don Quichotte
Kategória:Francia zeneszerzők Kategória:Romantikus zeneszerzők Kategória:Francia operaszerzők Kategória:1842-ben született személyek Kategória:1912-ben elhunyt személyek Kategória:A Becsületrend lovagjai