Jean Servais, teljes születési nevén Jean Aimé Antoine Servais (Antwerpen, 1910. szeptember 24. – Párizs, 1976. február 17.), belgiumi francia nyelvű karakterszínész, író, rendező, aki főleg Franciaországban működött. Sikeres színpadi karrier mellett mintegy 80 filmben és tévésorozatban is szerepelt. Első jelentős filmes sikerét 1955-ben, Jules Dassin rendező Rififi a férfiak közt bűnügyi filmdrámában aratta. Bűnügyi történetek, kalandfilmek, film noirok jellemzően negatív főszereplője volt. Ismert szerepeinek egyike Catalan professzor, a Riói kaland „főgonosza”.
Élete Származása 1910-ben (más adatok szerint 1912-ben) született Henri Servais tüzértiszt és Marguerite Courduan gyermekeként. A brüsszeli Collège Saint-Michel-be járt. Jogi tanulmányai során került kapcsolatba a színjátszással.
Pályája a háború előtt
Hamarosan átnyergelt a színészetre és beiratkozott a brüsszeli Conservatoire d’Art Dramatique főiskolára, ahol kiváló eredménnyel végzett. Drámai tehetségét felismerte Raymond Rouleau színész-rendező, aki felvette őt a brüsszeli Théâtre du Marais színház társulatába. Ferdinand Bruckner Az ifjúság betegségei című színművében debütált. 1930-ban Rouleau, Servais és Madeleine Ozeray ezzel a Bruckner-darabbal Párizsban vendégszerepeltek.
1932-ben Servais Párizsba költözött, ahol sorra kapta a színpadi főszerepeket különféle párizsi színházakban. Tagja lett Jean-Louis Barrault és Madeleine Renaud rangos társulatának és élete végéig hű maradt a színpad világához. Repertoárja a klasszikus művektől a kortárs darabokig terjedt, az 1950-es és 1960-as években években sikeresen szerepelt Jean Anouilh, Paul Claudel, Jean Giraudoux, Ben Jonson, Csehov és Peter Weiss drámáiban.
Első jelentősebb filmszerepét Jack Forrester rendező Criminel című bűnügyi filmjében kapta (1933). Az 1930-as években Marius Pontmercy-t játszotta Raymond Bernard rendező háromrészes nagy filmdrámájában, A nyomorultakban (1934). Frédéric Chopin zeneszerzőt alakította Albert Valentin és Bolváry Géza életrajzi filmjében, a La Chanson de l’adieu (Búcsúdal)-ban (1934), és Maurice Cloche rendező La vie est magnifique (Az élet csodálatos) című romantikus filmjében (1938).
A háború után
A második világháború után visszatért Jean-Louis Barrault és Madeleine Renaud párizsi színtársulatához. Klasszikus és kortárs drámákban szerepelt, így Anouilh: A próba, avagy a megbüntetett szerelem (1950), Ben Jonson: Volpone (1955) et Peter Weiss: Marat/Sade (1966) című műveiben.
Filmszínészként változatos műfajokban szerepelt, hangsúlyos mellékszerepekben. Marcel Cravenne rendező sötét pszichodrámájában, a Haláltáncban (1948) német katonát alakított Erich von Stroheim mellett. Max Ophüls rendező 1952-es romantikus komédiájában, az Az élet örömeiben ő volt a (francia nyelvű) narrátor, és egy kisebb szerepet is vitt, Jean Gabin és Danielle Darrieux társaságában. Figyelemre méltó főszerepe volt Tony, a lecsúszott szélhámos alakítása Jules Dassin rendező Rififi a férfiak között című bűnügyi filmjében (1955). Gérard Philipe-pel és María Félix-szel együtt főszerepelt Luis Buñuel El Paóban nő a láz című filmdrámájában (1959).
1963-ban Robert Darène rendező La cage (A ketrec) című romantikus drámájában Marina Vlady partnere volt, emellett ő írta meg a film dialógusait is. Az 1960-as években számos nagy közönségfilmben játszott kisebb-nagyobb mellékszerepeket, így A leghosszabb nap című háborús filmeposzban (1962) a Jaujard ellentengernagyot, a Szabad Francia erők főtisztjét. A Riói kalandban (1964) ő volt a Catalan professzor, pénzsóvár kincsvadász, Belmondo ellenlábasa. 1966-ban Jacques Dray Mások bőrével című thrillerében egy rossz oldalon álló kémet alakított.
1969-ben Madeleine Renaud-val együtt a londoni Royal Court Theatre színpadán vendégszerepelt Marguerite Duras: Az angol szerető címűL’amante Anglaise (1967), magyarul Oroszlánszáj címen jelent meg 1969-ben. színművének francia nyelvű előadásán.
Az 1970-es években első felében is folyamatosan dolgozott, a sátáni Rhoneberg bárót testesítette meg Jean Brismée rendező La plus longue nuit du diable című olasz–belga horrorfilmjében (1971). Roger Hanin rendező 1974-es bűnügyi thrillerében, a Protecteurben Servais egy mindenre elszánt apát alakít, aki bűnözőkkel száll harcba, hogy kimentse leányát a prostitúció rabságából.
180px|bélyegkép|Sírja a Passyi temetőben
Halála Jean Servais szívinfarktusban hunyt el 1976. február 17-én, 63 éves korában, párizsi lakóhelyén, a 13. kerületi Richemont utca 6. szám alatt. A Párizs 16. kerületében, a Passyi temetőben nyugszik.
Magánélete Maria Casarès francia–spanyol színésznővel élt együtt, de ő 1944-ben elhagyta Servais-t, és a Francine Faure-ral házasságban élő Albert Camus író szeretője lett.
1952. február 20-án Dominique Blanchar színésznőt vette feleségül, de már 1953. február 3-án elváltak. Később (közelebbről nem ismert időpontban) ismét megnősült, Gilberte Graillot (1909-1988) színésznőt vette el, aki Servais haláláig, 1976-ig vele maradt.
Főbb filmszerepei
1977: Un tueur, un flic, ainsi soit-il…; Forzi 1974: Le protecteur; Ancelin 1973: L’affaire Crazy Capo; Joseph Marchesi, a „Crazy Capo” 1972: Le seuil du vide; De Gournais igazgató 1971: La plus longue nuit du diable; Von Rhoneberg báró 1970: Szamárbőr (Peau d’âne); mesélő hangja 1968: Meglio vedova; Misceni báró 1968: Seduto alla sua destra; katonai parancsnok 1968: Az O Ügynökség aktái (Les dossiers de l’agence O); tévésorozat, Dr. Maupin 1968: Az ördög kertje (Coplan sauve sa peau); Saroghu 1967: Qualcuno ha tradito; Jean 1966: Mások bőrével (Avec la peau des autres); Weigelt 1966: Elveszett dicsőség (Lost Command); Melies tábornok 1956: Kék expressz (Le train bleu s’arrête 13 fois); tévésorozat; férfi 1965: Thomas l’imposteur; Pasquel-Duport 1965: Sursis pour un espion; Dr. Roussel 1964: Riói kaland (L’homme de Rio); Norbert Catalan professzor 1963: Un soir… par hasard; Piort 1963: Rififí en la ciudad; Maurice Leprince 1963: Robbanó leves (La soupe aux poulets); Beronnet rendőrfelügyelő 1963: La cage; Rispal (+forgatókönyvíró is) 1962: A leghosszabb nap (The Longest Day); Jaujard ellentengernagy 1961: A korzikai testvérek (I fratelli Corsi); Gerolamo Sagona 1961: Le jeu de la vérité; Jean-François Vérate 1961: Les Menteurs; Paul Dutraz 1961: An einem Freitag um halb zwölf; Gypo 1961: Le Sahara brûle; Wagner 1960: Meurtre en 45 tours; Maurice Faugères 1959: El Paóban nő a láz (La fièvre monte à El Pao); Alejandro Gual 1958: Les jeux dangereux; Fournier magándetektív 1958: Cette nuit là…; André Reverdy 1958: Tamango; Dr. Corot 1957: Amikor az asszony összezavarodik (Quand la femme s’en mêle); Henri Godot 1957: La roue; Pierre Pelletier 1957: Akinek meg kell halnia (Celui qui doit mourir); Fotis pópa 1956: La châtelaine du Liban; Charles Hobson őrnagy 1955: Le couteau sous la gorge; Marc Hourtin 1955: A hősök elfáradtak (Les héros sont fatigués); François Séverin 1955: Rififi a férfiak közt (Du rififi chez les hommes); Tony, St.-Étienne-ből 1953: Rue de l’Estrapade; Jacques Christian 1953: Mina de Vanghel; Ruppert 1952: Az élet örömei (Le plaisir); Jean barátja / Maupassant hangja (rend. Max Ophüls) 1950: Üvegkastély (Le château de verre); Laurent Bertal (francia változat) 1950: Le furet; Stadler 1949: Mademoiselle de la Ferté; Lord Osborne 1949: Szép kis fürdőhely ˙(Une si jolie petite plage); Fred (rend Yves Allégret) 1948: Haláltánc (La danse de mort); Kurt 1948: Amanti senza amore; Enrico Miller hegedűs 1944: La vie de plaisir; Roland de la Chaume vikomt, léhűtő 1943: Mahlia la métisse; Henri de Roussière 1943: Finance noire; François Carré 1943: Tornavara; Monsieur Anders 1941: Ceux du ciel; Monval 1939: Quartier sans soleil; Jo 1939: L’étrange nuit de Noël; Dr. Maire 1940: La vie est magnifique; Paul 1939: Tisztítótűz (Terra di fuoco); Franco / Maxime 1937: Gigolette; Dr. Jacques Bernais 1937: Les réprouvés; perjel 1936: Une fille à papa; Henri Guiraud 1936: Valse éternelle; Pierre Kramer 1936: Rose; Jean Sergent 1935: Bourrasque; Marcel Bardet 1934: La chanson de l’adieu; Frédéric Chopin 1934: Angèle; Albin 1934: Ámok (Amok); Jan 1934: Jeunesse; Pierre 1934: A nyomorultak (Les misérables); Marius Pontmercy 1933: Criminel; Bob Graham 1933: Mater dolorosa; névtelen szereplő 1933: Az áruló hang (La voix sans visage); Gérard
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:1910-ben született személyek Kategória:1976-ban elhunyt személyek Kategória:Belga színészek Kategória:Francia színészek Kategória:Antwerpeniek