A társadalomtudományokban a potyautas-probléma egyfajta piaci kudarc, amely akkor jelentkezik, ha azok, akik a közjavakból és a közös erőforrásokból hasznot húznak, nem fizetnek értük vagy alulfizetik azokat. Ilyen javak például a közutak, a közkönyvtárak, a szolgáltatások vagy más közösségi jellegű javak. A potyautasok problémát jelentenek a közös erőforrások szempontjából, mivel túlhasználhatják azt, ha nem fizetnek a javakért (akár közvetlenül díjakon vagy útdíjakon keresztül, akár közvetve adókon keresztül). Következésképpen a közös erőforrás előállítása alultermelődhet, túlhasználttá válhat vagy leromolhat.Rittenberg and Tregarthen. Principles of Microeconomics, Chapter 6, Section 4. p. 2 . Retrieved 20 June 2012 Továbbá kimutatták, hogy annak ellenére, hogy bizonyított, hogy az emberek természetüknél fogva hajlamosak az együttműködésre (ez egy szociális viselkedés), az ingyenélők jelenléte az együttműködés romlását okozza, ami állandósítja az ingyenélők problémáját.Choi, T & Robertson, P. Contributors and Free-Riders in Collaborative Governance: A Computational Exploration of Social Motivation and Its Effects, Journal Of Public Administration Research and Theory, 29(3), 394-413. doi:10.1093/jopart/muy068

A társadalomtudományban a potyautas-probléma az a fajta kérdés, hogy miként lehet korlátozni a potyautasokat és azok negatív hatásait az ilyen helyzetekben. Ilyen példa a potyautas-probléma, amikor a tulajdonjogok nincsenek egyértelműen meghatározva és kikényszerítve. A potyautas-probléma gyakori a olyan közjavak esetében, amelyek nem korlátozhatók és nem versengők. A nem kizárható azt jelzi, hogy a nem fizetők nem akadályozhatók meg abban, hogy a javakat használják vagy azokból hasznot húzzanak. A nem versengő fogyasztás azt jelenti, hogy egy áru vagy szolgáltatás egy fogyasztó általi használata nem csökkenti annak elérhetőségét egy másik fogyasztó számára. A közjavak e jellemzői azt eredményezik, hogy a fogyasztókat kevéssé ösztönzik arra, hogy hozzájáruljanak a kollektív erőforráshoz, mivel élvezik annak előnyeit.

A potyautas anélkül élvezheti a nem korlátozható és nem versengő javakat, mint például az állam által biztosított úthálózatot, hogy hozzájárulna annak megfizetéséhez. Egy másik példa: ha egy tengerparti város világítótornyot épít, számos régióból és országból érkező hajó részesülhet előnyben, még akkor is, ha nem járulnak hozzá a költségekhez, és így „élősködnek” a navigációs segédeszközön. A nem kizárólagos és nem versengő fogyasztás harmadik példája a tűzijátékot néző tömeg lenne. A nézők száma, függetlenül attól, hogy fizettek-e a szórakozásért vagy sem, nem csökkenti a tűzijátékot mint erőforrást. E példák mindegyikében a nem fizetők kizárásának költségei megfizethetetlenek lennének, miközben az erőforrás kollektív fogyasztása nem csökkenti a rendelkezésre álló mennyiséget.

Bár a „potyautas” kifejezést először a közjavak közgazdasági elméletében használták, hasonló fogalmakat más kontextusokban is alkalmaztak, többek között a kollektív alku, a trösztellenes jog, a pszichológia, a politikatudomány és a védőoltások területén. Például egy csoport vagy közösség egyes tagjai csökkenthetik hozzájárulásaikat vagy teljesítményük mértékét, ha úgy vélik, hogy a csoport egy vagy több másik tagja szabad kezet kaphat.Ruël, Gwenny Ch.; Bastiaans, Nienke and Nauta, Aukje. "Free-riding and team performance in project education"

Ösztönző Az ingyenélők problémájának alapjául szolgáló motiváció a fogolydilemma segítségével magyarázható, a közjóhoz való hozzájárulás összefüggésében.Stanford Encyclopedia of Philosophy, "Free Rider Problem", section 1: "The Logic of Collective Action". Tegyük fel, hogy két ember megosztja a közszolgáltatáshoz (például egy rendőrőrshöz) való hozzájárulását úgy, hogy a társadalom részesül a hozzájárulásaiból. A fogoly dilemmája szerint e helyzet eredményéből bizonyos következtetéseket lehet levonni. Ha mindkét fél adakozik, akkor ők nem fizetnek, a társadalom pedig jól jár. Ha az egyik fél nem fizet (abban a reményben, hogy valaki más megteszi), akkor ingyenélővé válik, és a másik félnek kell fedeznie a költségeket. Ha a másik fél is úgy dönt, hogy ingyenélővé válik, és egyikük sem fizet, akkor a társadalom nem részesül előnyben. Ez azt bizonyítja, hogy a potyautas problémáját az egyének hajlandósága generálja, hogy hagyják, hogy mások fizessenek, ha ők maguk nulla költséggel részesülhetnek a haszonból.Hardin, R. (2003). The Free Rider Problem (Stanford Encyclopedia of Philosophy) Ezt erősíti meg a racionális választás közgazdasági elmélete, amely szerint az emberek olyan döntéseket hoznak, amelyek a legnagyobb hasznot biztosítják számukra. Ezért ha egy szolgáltatást vagy erőforrást ingyen kínálnak, akkor a fogyasztó nem fog fizetni érte.Albanese, R & Van Felet, D (1985) Rational Behaviour in Groups: The Free-Riding Tendency. The academy of Management Review, 10 (2), 244

Gazdasági kérdések A potyautasság akkor jelent gazdasági hatékonysági kockázatot, ha az egy áru alultermeléséhez vagy túlfogyasztásához vezet. Ha például megkérdezik az embereket, hogy mennyire értékelnek egy adott közjót, és ezt az értéket abban mérik, hogy mennyi pénzt lennének hajlandóak fizetni, akkor hajlamosak alulértékelni az értéküket. Az ingyenességnek kitett javakra általában az jellemző, hogy nem lehet kizárni a nem fizetőket, az egyéni fogyasztás nem befolyásolja mások hozzáférhetőségét, és hogy a szóban forgó erőforrást elő kell állítani és/vagy fenn kell tartani. Sőt, ha a nem fizetőket valamilyen mechanizmussal ki lehet zárni, a termék átalakulhat társasági javakká (pl. ha egy túlhasznált, zsúfolt közutat fizetős úttá alakítanak át vagy ha egy ingyenes közmúzeumból belépődíjas magánmúzeum lesz).

A potyautasok akkor válnak problémává, ha a nem kirekeszthető javak is versengenek egymással. Ezeket a a közös erőforrásként kezelt javakat túlfogyasztás jellemzi, ha nem valósul meg a közös tulajdon rendszere. A közös tulajdonú javak fogyasztói nem csak, hogy fizetés nélkül részesülhetnek előnyökben, de az egyikük fogyasztása alternatív költséget ró a többiekre. A „közlegelők tragédiája” elmélet rávilágít erre, amelyben minden fogyasztó a saját hasznának maximalizálása érdekében cselekszik, és ezáltal arra számít, hogy mások csökkentik a saját fogyasztásukat. Ez túlfogyasztáshoz, sőt esetleg a javak kimerüléséhez vagy megsemmisüléséhez vezet. Ha túl sokan kezdenek el ingyenélni, egy rendszer vagy szolgáltatás végül nem rendelkezik elegendő erőforrással a működéshez. Az ingyenélést akkor tapasztaljuk, amikor a javak előállítása nem veszi figyelembe a külső költségeket, különösen az ökoszisztéma-szolgáltatások igénybevételét.

Erre példa a globális éghajlatváltozással kapcsolatos kezdeményezések. Mivel az éghajlatváltozás globális kérdés, és nincs globális rendszer az éghajlat kezelésére, az egyes országok csökkentett kibocsátásainak előnyei túlmutatnak a saját országuk határain, és világszerte hatással vannak az országokra. Ez azonban azt eredményezte, hogy egyes országok saját érdekeik szerint cselekednek, visszafogják saját erőfeszítéseiket, és kihasználják mások munkáját. Egyes országokban a polgárok és a kormányok nem kívánnak hozzájárulni a kibocsátáscsökkentéssel járó erőfeszítésekhez és költségekhez, mivel mások erőfeszítéseit kihasználhatják. Ez a potyautas-probléma kérdéseket vet fel e gyakorlatok méltányosságával és etikusságával kapcsolatban is, mivel az éghajlatváltozás következményeit leginkább azok az országok szenvedik el, amelyek jellemzően a legkevesebb üvegházhatású gázt bocsátják ki, és kevesebb gazdasági erőforrással rendelkeznek ahhoz, hogy hozzájáruljanak az erőfeszítésekhez, mint például a kis szigetország, Tuvalu.Climate Leadership Council (2020), 'Why Climate Progress is Deadlocked'

Theodore Groves és John Ledyard úgy véli, hogy a közjavakkal kapcsolatos erőforrások Pareto-optimális elosztása nem egyeztethető össze az egyének alapvető ösztönzőivel. Ezért a legtöbb tudós szerint a potyautas-probléma várhatóan folyamatos közérdekű kérdés lesz. Albert O. Hirschman például úgy vélte, hogy a szabadpiaci szereplők problémája a kapitalista gazdaságokban ciklikusan jelentkezik. Hirschman úgy véli, hogy a potyautas-probléma az emberek eltolódó érdekeivel függ össze. Amikor a munkahelyen az egyének stressz-szintje megnő, és sokan félnek munkahelyük elvesztésétől, kevesebbet fordítanak emberi erőforrásukból a közszféra számára. Amikor aztán a közszükségletek megnövekednek, a kiábrándult fogyasztók nagyobb érdeklődést mutatnak a kollektív cselekvési projektek iránt. Ez arra készteti az egyéneket, hogy különböző csoportokba szerveződjenek, és az eredmények a közproblémák megoldására tett kísérletek. Ez tulajdonképpen megfordítja a potyautas tevékenység lendületét. Az önérdekre összpontosító modellekben gyakran költségnek tekintett tevékenységeket ehelyett előnyöknek tekintik azon egyének számára, akik korábban elégedetlen fogyasztók voltak, és a saját magánérdekeiket keresték.

Ez a ciklus újraindul, mert ahogy az egyének közhasznú munkája egyre kevésbé lesz elismerésre méltó, úgy csökken a támogatók elkötelezettsége a kollektív cselekvési projektek iránt. A támogatás csökkenésével sokan visszatérnek a magánérdekekhez, ami idővel újraindítja a ciklust. Hirschman modelljének támogatói ragaszkodnak ahhoz, hogy az emberek motiválásában fontos tényező, hogy a vezető altruizmusra való ösztönzése készteti őket. John F. Kennedy beiktatási beszédében arra kérte az amerikai népet, hogy „ne azt kérdezzék, mit tehet értük az országuk, hanem azt, mit tehetnek önök az országukért”. Egyes közgazdászok (például Milton Friedman) értelmetlennek tartják ezeket az altruizmusra való felhívásokat. A Friedmanhez hasonló tudósok nem gondolják, hogy a potyautasok problémája egy megváltoztathatatlan erényes vagy ördögi kör része, hanem inkább máshol keresik a lehetséges megoldásokat vagy javító próbálkozásokat.

Gazdasági és politikai megoldások

Biztosítási szerződések A biztosítási szerződés olyan szerződés, amelyben a résztvevők kötelező érvényű ígéretet tesznek arra, hogy hozzájárulnak egy közjó megteremtéséhez, és amelynek feltétele az előre meghatározott méretű számú résztvevő elérése. Ellenkező esetben a javakat nem biztosítják, és a pénzbeli hozzájárulásokat visszafizetik.

A domináns biztosítási szerződés egy olyan változat, amelyben a vállalkozó létrehozza a szerződést, és visszatéríti az eredeti zálogjogot, valamint egy további pénzösszeget, ha a részvételi arány nem teljesül. A vállalkozó a részvételi arány elérése és az áru rendelkezésre bocsátása esetén a díj beszedésével profitál. Játékelméleti szempontból ez a közjó megteremtésére tett ígéretet domináns stratégiává teszi: a legjobb lépés a szerződéshez való csatlakozás, függetlenül a többiek cselekedeteitől.

Coase-féle megoldás A Ronald Coase közgazdászról elnevezett Coase-féle megoldás azt javasolja, hogy a közjavak potenciális kedvezményezettjei a felek önálló fizetési hajlandósága alapján tárgyaljanak arról, hogy egyesítsék erőforrásaikat és hozzák létre a közjavakat. A társadalmi költségek problémája (1960) című értekezésehttps://www.jstor.org/stable/724810 szerint, ha a közjavak potenciális kedvezményezettjei közötti tranzakciós költségek alacsonyak - ha a potenciális kedvezményezettek könnyen megtalálják egymást, és a közjavak értékének függvényében szervezik meg erőforrásaik egyesítését -, akkor a közjavak kormányzati intézkedés nélkül is előállíthatók.